Nyugati Magyarság, 2006 (23. évfolyam, 2-11. szám)
2006-07-01 / 7-8. szám
P.O.Box 125, Mt. Royal Stn. Montréal, QC H3P 3B9, CANADA NYUGATI 1022 Budapest, Bimbó út 53., fsz. 2. fflcamgaFBsioQS ®ÍJ GDd© ®7©sG = G]®mg[?®Bs tS0®©©!]®©©® XXIII. évi., 7-8. szám, — . .. . 2006. július-augusztus A DEMOKRATIKUS ES NEMZETI SZELLEMŰ NYUGATI MAGYARSAG HAVILAPJA 260.- Ft - $ 4.50 Légy büszke magyar! Tudjuk-e, hogy a 895-ös III. honfoglalás idején, mintegy 500 000 magyar érkezik a Kárpát-medencébe, és ha összehasonlítjuk ezt a számot a mai népességi adatokkal (16 000 000), akkor láthatjuk, hogy mi 1100 év alatt a harmincszorosára növekedtünk a magyarságság A szürke marhát sajnos az osztrákok már le védték előttünk. Tudjuk-e, hogy a hollandok 400 éve termesztik a tulipánt, mi 3000 éve? Mégis őket hívják a tulipán hazájának. Az egyetlen európai tulipán fajtának, a Tulipa Hungaricának géncentruma a Kárpát-medencében van. Honfoglaláskori lovas vitéz lélekszámát illetően? A mai Franciaország területén például a IX. században 7 000 000 ember élt és ma mindössze 58 000 000 embert lehet találni Frank honban. Ez alig 8,5 szeres növekedést jelent. Tudjuk-e, hogy a honfoglalás idején Európában csak a görögöknek és a rómaiaknak volt írásbeliségük, és amikor mi megérkezünk a Kárpát-medence területére, már kiforrott, kész, mintegy 1700 éves írásbeliséget hoztunk magunkkal? Tudjuk-e, hogy az Ómagyar Mária-siralom szövegét mi még a mai napig értjük, hiszen szókincsét, mind a mai napig használjuk? Shakespeare drámáit a művelt angol már csak szótár segítségével képes elolvasni, mivel annyit változott nyelvük az elmúlt 440 év során. A miénk, megtartotta nyelvtanát és szókincsét. Nem volt hajlandó belesimulni, beleolvadni a nagy nyelvi forgatagba! Tudjuk-e, hogy a Magyar Zenetudományi Intézet regisztrálta a kétszázezredik magyar népdalt, amelyből százezer már megjelent nyomtatásban is. A 80 milliós Németországban összesen 6000 (!) népdalt tudtak összegyűjteni. Tudjuk-e, hogy a magyar mesevilág páratlan az egész világon? Európában nem ismerik a tündért, hetedhét országot, fanyüvőt, hétfejű sárkányt, még nyelvtani szinten sem. Nincs szavuk rá... Tudjuk-e, hogy a honfoglalás idején, mi csodálatos növény- és állatvilággal rendelkeztünk, amit magunkkal hoztunk a belső-ázsiai térségből? Tudjuk-e, hogy az elmúlt időszakban sikerült, a parlament által, hivatalosan is nemzeti kinccsé tenni őshonos állatfajaink nagy részét? A kilenc kutyafajtát, a három parlagi tyúk-fajtát, a szilaj marhát, a három mangalicafajtát, a tincses kecskét, és a galambjainkat. Ez egyben azt is jelenti, hogy nem lehet őket keresztezni, az országból kivinni. Tehát meg kell tartani a tiszta vérvonalat. Tudjuk-e, hogy a világ második alkotmánya a miénk? Az első az izlandi 720-ból, a második pedig: Szent István király intelmei Imre herceghez. Tudjuk-e, hogy a reneszánszt, mint művészeti stílust Ausztria és Németország tőlünk vette át? Tudjuk-e, hogy az öntözéses gazdálkodást és a vetésforgót is mi honosítottuk meg a világnak ezen a részén? Mára már Európa elfelejtette ezt a tudást, és jórészt ezzel magyarázható, hogy termőföldjeik tönkrementek, elhasználódtak. Ez az igazi indok arra, hogy miért is kellettünk az EU-ba! És akkor még egy szó sem esett a magyarok ősi hitéről. Ezek persze csak kiragadott példák, a teljesség igénye nélkül. Talán nem hiába íródtak le. Jó lenne, ha legalább addig eljutnánk gondolatban, hogy magyarnak lenni nem szégyen! S akkor talán nem támolyognánk össze-vissza, abban a jogi, gazdasági és kulturális csapdában, amit Brüsszelben állítottak nekünk. S hogy nehogy azt higgyük, az író fantáziája, üldözési mániája mondatja velem ezeket a szavakat, álljon itt egy idézet bizonyságul: Napoleon megkérdezte Francois Talleyrand-t, hogy mit tegyen a magyarokkal. Talleyrand válasza: - Felség! Régi szokásuk a magyaroknak, hogy felnéznek nagyjaikra, és büszkék a múltjukra. Vedd el e nép múltját, és azt teszel velük, amit akarsz! A monarchia idején megvalósították Talleyrand elméletét. És végül, tudjuk-e, hogy 1805- ben 6 ember mert beiratkozni a Pázmány Péter Tudományegyetemre, mert féltek, hogy az osztrákok megölik, kiirtják családjaikat? S nem sokkal később, 43 év múlva, megremegett a Föld. Most kereken 200 évvel később ugyanaz a helyzet. És 43 évvel később vajon újra lesz-e földindulás? „Jó magyarnak lenni, igen nehéz, de nem lehetetlen!” (Széchenyi István) IFJ. FEKETE GYULA Európa beteg embere Gyakorlott utazók egyetértenek abban, hogy az ország fővárosa, Budapest két évtizede még a kelet-európai régió legvonzóbbnak tekintett, legkevésbé leromlott állagú fővárosa volt. Azóta Budapestet utolérték és lehagyták más fővárosok, mint például Berlin, Prága, Varsó, Ljubljana és Pozsony. Vajon miért? Politológusok szerint ezen felvirágzó városok lakói élni tudtak demokratikus lehetőségeikkel, és hamar leváltották a felülről rájuk erőszakolt, alkalmatlan kommunista városvezetőiket. Budapest lakossága többször is elmulasztotta ezt a lehetőséget. Annak következtében, hogy a főváros lakossága 1990 óta sorozatosan rosszul választott és többségében csak a közjavak felélésére szakosodott posztkommunistákra szavazott - előidézte a magyar főváros lemaradását. Ami a fővárossal történt kicsiben, az történt az országgal is. Nyugati gazdasági szaklapok országokat tömören jellemző megállapításai szerint 2006-ban Magyarország Európa beteg embere lett. Beteg a gazdasága, beteg a társadalma, beteg a természeti környezete, és többségében beteg az itt élők teste és lelke. Nehéz elfogadnia ezt a negatív értékelést azoknak, akik még emlékeznek az öt évvel ezelőtt Magyarországról írt dicséretekre. Akkor mi voltunk Európa „bezzeg gyereke”, minket állítottak példaképül az Európai Unióba igyekvő többi ország elé. Akkor a mi gazdaságunk egészségesebb volt, mint másoké, és a társadalmunk is rugalmasabb, alkalmazkodóképesebb volt, mint sok más uniós tagállamé. Hogyan lettünk néhány év alatt elsőből utolsók, hogyan váltunk a többiek által irigyelt bezzeg gyerekből lesajnált beteg emberré? A gazdasági és társadalmi lesüllyedés egyértelműen azzal magyarázható, hogy az ország nem tudott megszabadulni attól a korrupt, tanulatlan és mindemellett nagyon erőszakos és önhitt Kádár kori hatalmi elittől, amely már 1990 előtt is a tönk szélére sodorta Magyarország gazdaságát, és pusztulásra ítélte a társadalmát. Az ország lakossága - eltérően más országok körültekintőbb választóitól - 2002-ben és 2006-ban ismételten visszahívta a hatalomba volt elnyomóit, kifosztóit és eladósítóit, akik rövid idő alatt ismét lejtő pályára állították az országot. Néhány évnyi felelőtlen országiás elég volt a korábban elért tartalékok felélésére, és a korábban elért eredmények lerombolására. Az ezredfordulón még csak három volt kommunista ország gazdaságát és társadalmát tartották elég érettnek arra, hogy uniós tagállammá válhassanak, Magyarországét, Szlovéniáét és Csehországét. Ezekhez az országokhoz mérten 2004-ben szinte könyörületből vettek fel további hét tagállamot. Ma eljutottunk oda, hogy Magyarország sérti meg leggyakrabban és legmarkánsabban az Uniónak az állami költségvetés egyensúlyát előíró szabályait, a természetet és környezetet óvni célzó előírásait, a munkavállalók érdekvédelmi jogait, vagy a fogyatékkal élők azonos esélyeit biztosítani kívánó irányelveit. Megkockáztatható az a következtetés is, hogy a posztkommunista pártelit a mainál még jobban elszegényítené, eladósítaná az országot - ha ez a törekvése nem ütközne az Európai Unió által megszabott korlátokba. Ma különös módon az Európai Unió védi jövő magyar generációit a vállukra rakott adósságterhek felelőtlen megnövelésétől. 2001 -ben 11 milliárd dollár adósságállománya volt az országnak, ami ma 32 milliárd dollárra duzzadt. Az állami költségvetési kiadások több, mint egyharmada kamatteher. (folytatás a 4. oldalon) A magyar ellenzékiség Most, amikor a negyvenöt évig a falanszter-jövő megmutatásával előkészített és tizenhat éve ténylegesen dühöngő diktatúra megszorító intézkedéseivel a magyarság végleges elpusztítására törekszik, tisztán kell látni, hogy mit jelent az ellenzékiség, ki a „nemzeti és keresztény”, vagyis mit takar a parlamentben és a parlamenten kívüli erők ellenzékisége. Mindenkinek tudnia kell amikor az egyik vagy a másik párt vagy társadalmi szervezet vezetőjét hallgatja, hogy a kimondott szavak, az ékesszólóan hozzá intézett üzenetek mögött milyen szándék áll. A célokat tekintve Magyarországon kétféle ellenzékiség van: kormányellenzék és rendszer ellenzék. A hatalom és agymosó eszköze, a média csak a kormányellenzékről vesz tudomást. Eszközökben is különbözik a kormányellenzék és a rendszerellenzék. A kormányellenzék nem tartja szükségesnek a gyarmati sor tényleges árának nyilvánosságra hozását, sőt, annak - és az azt helyettesítő természetes megoldásnak - a társadalmi megismerést minden eszközzel gátolja, a rendszerellenzék pedig azt mondja, hogy a teljes függetlenséghez vezető első lépés a sorsunkat befolyásoló események, helyzetek minden hatásának megismerése éppúgy, mint a megoldást jelentő ellenintézkedéseknek. A kormányellenzék elfogadja a kapitalista gazdasági rendszert, a judeokereszténységet, mint lelki alapotot, továbbá fenntartja a társadalmat megosztó pártrendszert és megelégszik az ország látszat-függetlenségével; a rendszerellenzék pedig teljes lelki-, szellemi és gazdasági megújulást követel, amelynek alapja a XXIII. János pápa által meghirdetettek szerint megtisztult kereszténység, gazdasága az igények és lehetőségek harmóniáján alapszik, a természetes, pártnélküli képviseleti rendszert határozza meg az ország vezetőjeként, és működésének feltételeként tekinti Magyarország tényleges függetlenségét. Tudom, nehéz szembenézni azzal, hogy eddig félrevezettek, becsaptak bennünket a „nemzeti, keresztény”, vagy „hazafi szocialista és liberális” jelmezbe öltözött kormányzó és kormányellenzéki pártok és vezetők. Most viszont kötelező, mert e nélkül önmagunkat okolhatjuk azért, hogy a diktatúra visszafordíthatatlan károkat okoz a magyarságban. Ezért mindenkit tisztelettel és szeretettel kérek: olvassa el az alábbiakat, és ha egyetért jelezze, de ha az a véleménye, hogy a leírtak valamit nem az igazságnak megfelelően tartalmaznak, vállalja a vitát a nyilvánosság előtt. A kormányellenzék elfogadja a jelenlegi rendszert, csak a megvalósulás irányítását nem tartja megfelelőnek. A kormányellenzék lényegi kérdésben egyetért a kormánnyal: Magyarország maradjon a talmudista diktatúra gyarmatbirodalmának része, ennek összes következményével. A parlamenten kívüli kormányellenzék azt a látszatot kelti, hogy rendszerellenzék, és egy „rugalmas átmenet” első lépésének állítja be a parlamenti kormányellenzékkel történt összefogást, amit azzal indokol, hogy „belülről kell megváltoztatni őket”. Miután a parlamenti kormányellenzék éppúgy része a diktatúra helytartóságának, mint a kormányt támogató politikai erő, ez az érv pusztán a választók megtévesztésére szolgál. A parlamenten kívüli politikai erő rendszerváltó-ellenzék részének egységet alkotva kell fellépnie a diktatúrával szemben, kimondva és gyakorolva elvként: „nem csak kormányváltásra, hanem rendszerváltásra van szükség”. A rendszerváltás 1956 mindhárom (Szent Korona eszmén alapuló) jelmondatának megalkuvás nélküli érvényesülését jelenti. Vagyis: „Szabad és független Magyarországot!”, „Magyarország a magyaroké!”, „A sajátos Magyar Utat követjük, amely nem szocializmus és nem kapitalizmus!” Ez a kormányellenzék (és a kormány) gyakorolt alapelveivel szöges ellentétben áll, ugyanis ők a következőt teszik: úgy mondunk le minden szabadságjogunkról (jogalkotási, kulturális, társadalmi - benne nemzetiségi -, területi és gazdasági), hogy látszatra minden szabadságjogunkat megőrizzük. Ez a következőkben nyilvánul meg (mindegyik pont részletes bizonyítása az Igazság-ismertető beszélgetéssorozat „füzeteiben” szerepel): 1. Van választási demokrácia, ami azt jelenti, hogy választani lehet a kormány és a kormány ellenzék között. A talmudista diktatúra a kormány és a kormányellenzék által együttesen gyakorolt eszközével - amit a pártrendszer működtetésével és a média támogatásával tesz hatásossá -, azt akadályozza meg, hogy a rendszerellenzék választhatósági helyzetbe kerüljön. A választási demokráciának ezzel a látszatával lehet irányítani, hogy melyik „oldal” kerüljön kormány- és kormány ellenzéki helyzetbe. A 2006- os választásokon a bal-liberális erő kormányra kerülését azzal érték el, hogy a kormányellenzéki, MIÉPJobbik Harmadik Út országgyűlésbe jutását megakadályozták. 2. Van magyar Országgyűlés és Kormány, de az Országgyűlés - tagjainak és pártjaink választóik előtt történő önigazolására - önmaga korlátozta jogalkotási szabadságát (EU Alkotmány alkotmányellenes megerősítése - 2004. december 20.). A Kormány pedig a magyar érdekek helyett a diktatúra által meghatározott idegen érdekeket képviseli. (folytatás a 6. oldalon)
