Nyugati Magyarság, 2006 (23. évfolyam, 2-11. szám)
2006-05-01 / 5. szám
8. oldal Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 2006. május Hiú ábrándok? Új magyar nemzetpolitikát akar a határon túli magyarság A felvidéki lakosságcsere A magyarországi választási kampányban alig esett szó a határon túli magyarságról. Az előző választásokon, amikor elsősorban a Fidesz vitte a prímet ezen a területen, az egész kárpátmedencei magyarságot átfogva több nemzetpolitikai kérdés is napirendre került. Ezúttal a határon túli magyarság kérdése egyszerűen kiszorult a kampányból, egy-két Fideszes, illetve Jobbikos képviselőjelölt elszólásait leszámítva, semmiféle érdemi szó el nem hangzott arról, hogy a magyar pártok miként képzelik el a magyar-magyar viszonyt, a MÁÉRT jövőbeni szerepét, a támogatási rendszer megreformálását. Az összmagyarság sorsát átfogó nemzetpolitikai kérdések jegelésének indokaira a mai kormánypártokhoz közel álló magyarországi szociológus, Tamás Pál adott egyféle magyarázatot az elmúlt héten Kolozsváron, a magyar főkonzulátus rendezvényén. A szociológus szerint nem a magyarországi pártok önmegtartóztatása vezetett oda, hogy a határon túli magyarok kérdése nem vált a választási kampány témájává, hanem sokkal inkább az számított, hogy az elszakadt régiókban élő kisebbségi magyarokat semmilyen retorzió nem fenyegeti. E nyugalmi állapot miatt sem válhatott a határon túli magyarok kérdése a kampány részévé. A liberális baloldal által hangoztatott vélemény, mondanunk sem kell, alapjaiban hibás: a kárpát-medencei magyarság autonómiatörekvésének módszeres elodázása, az utódállamok által történő folyamatos visszautasítása önmagában súlyos retorzió. Ha ez a téma valamilyen formában felszínre kerül és kampánybeli nyilvánosságot kap, óriási segítséget jelenthetett volna az autonomista törekvéseknek. Az erdélyi magyar autonómia gondolata immár nemcsak a román hatalmi ellenállást, illetve az unió bürokratáinak rosszallását váltja ki, hanem a teljes magyar érdektelenséget is, hiszen a magyar politikai elit által részben vagy teljes egészében vallott baloldali szociológusi vélemény szerint az utódállamokban már nincs retorzió, már nem (napi rendszerességgel) ve-A vajdasági középiskolák magyar tagozatain több mint 2 400 hely várja a végzős általános iskolásokat Vajdaságban 127 tartományi alapítású középiskola működik, 26 gimnázium, 74 szakiskola, 10 vegyes szakiskola, hét művészeti középiskola és 10 olyan intézmény, amelyben az értelmi fogyatékos diákok tanulhatnak. Az általános iskolák végzőseit őszre csaknem négyszázzal kevesebb hely várja a középiskolákban, mint egy évvel korábban, azaz a tavalyi 24 401 helyett idén 24 023 helyet terveznek ezekben az intézményekben. A csökkenés oka az, hogy ennyivel kevesebb lesz a ballagó. Tehát idén is szinte garantált - kellő felkészülés mellett -, hogy mindenki bejuthat a középiskolába. A korábbi évek tapasztalata azt bizonyítja, hogy azok a magyar ajkú diákok, akik anyanyelvükön fejezték az általános iskolát, túlsúlyban magyar nyelven folytatták középiskolai tanulmányaikat is. így remélhetőleg idén is feltöltik a négyéves tagozatokon az 1 620 és a hároméves szakiskolákban a 850 férőhelyet (összesen 2 470). A tavalyi iratkozás alkalmával pl. a magyar ajkú végzősök 95,3 százaléka döntött úgy, hogy magyar nyelven folytatja tanulmányait, ami 5 százalékkal több, mint az előző tanévben. A 2 148 végzős nyolcadikos közül 679 iratkozott az anyanyelvén megszervezett hároméves képzésre, és 1 368 az ugyancsak magyar nyelvű négyéves középiskolákba. Ez a százalék kimondottan magas, hiszen a többi vajdasági kisebbség esetében ez az arány jóval kisebb. A szlovákok csupán 23,23, a románok 29,94, a ruszinok pedig 15,62 rik a magyarokat, mindenhol benne vagyunk az utódállami kormányokban, tehát sorsunk jó irányban halad. Az idei magyar választási kampány nemzetpolitika-mentessége nemcsak lehangoló, hanem roppant káros is lehet: az utódállamoknak nyilvánvalóan azt üzeni, amit az ötvenes évek végén Kádár János hangoztatott Marosvásárhely főterén, egy román-magyar nagygyűlésen: az erdélyi magyarság ügye Románia belügye. Innen aztán már egyenes út vezetett a Bolyai Egyetem beolvasztásához és tucatnyi más retorzióhoz. A jogfosztás rafináltabb eszközökkel ugyan, de a rendszerváltás után is folytatódott, és folytatódik ma is, függetlenül attól, hogy a magyarországi politikusok törődnek-e vele vagy sem. Nem véletlen, hogy egy ilyen lesújtó kampány után a határon túli magyar politikusok pártállástól függetlenül várakozó állásponton vannak. Akár bal-, akár jobboldaliak, egyben megegyezik a véleményük: az utóbbi négy év zsákutca volt a nemzetpolitikában. A nagy kérdés ma az, hogy mi fog változni, ha egyáltalán változik valami. Markó Béla, az RMDSZ elnöke sokkal szorosabb és barátibb kapcsolatot épített ki az elmúlt négy évben a szocialistákkal, mint korábban a Fidesz-kormánnyal, ez a kapcsolat mégsem volt mentes a konfliktusoktól, főleg a támogatások csökkenése, a MÁÉRT összehívásának elodázása, tehát az egyeztetések elmulasztása miatt. Most Markó Béla azt nyilatkozta az MTI-nek, hogy a magyar kormánnyal minél termékenyebb együttműködést szeretnének kiépíteni. Tőkés László református püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke úgy vélekedett: a régi-új magyar kormánynak felül kell vizsgálnia a határon túli magyarsággal kapcsolatos politikáját. Ezt a véleményét több határon túli magyar politikus is osztja, többek között Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnöke, aki azt szeretné, hogy a nehéz gazdasági döntések mellett a leendő magyar kormány meghozza a nemzet egységére vonatkozó döntéseket is. százalékban tudnak középfokon anyanyelvű képzésben részesülni, ami nem csoda, hiszen igen kevés a nyelvükön működő tagozat. A magyar ajkúak esetében bővebb a választék, de az igényekhez, a szükségletekhez viszonyítva sok esetben így is szűkösnek bizonyul. Pedig az utóbbi években a tartományi oktatásügyi titkárság támogatásának köszönhetően a tanulók folyamatos csökkenése ellenére növelték a tagozatok számát. A leginkább szerteágazó a kínálat Szabadkán, ahol 8 középiskolában szerveznek magyar nyelvű oktatást, 4- 4 van Nagybecskereken és Zentán, továbbá 3-3 Zomborban, Óbecsén, Topolyán és Újvidéken, 2 Torökkanizsán és 1-1 Adán, Magyarkanizsán, Temerinben és Csókán. Ugyanakkor egyre több magyar (és más nemzeti kisebbséghez tartozó) tanulót jegyeznek a szerb tagozatokon. A magyarázat egyszerű: nemcsak a szélesebb szakkínálat vonzza a fiatalokat ezekre a tagozatokra, hanem a további könnyebb boldogulás reménye is. A tartományi oktatásügyi titkárság adatai szerint pl. a 2004/05-ös tanévben a vajdasági középiskolák szerb tagozatain (1-4. osztályig) összesen 57 016 szerb nemzetiségű diák (1 663-ral kevesebb, mint egy évvel korábban) tanult, továbbá 2 681 magyar nemzetiségű tanuló (158-cal több), 1411 szlovák (88-cal több), 578 román (70-nel több) és 572 ruszin (137-tel több). Érdekes, hogy több mint hatvan szerb ajkú tanuló iratkozott magyar tagozatra: 37 Szabadkán, 3 Zentán, 6 Adán, Józsa László, a délvidéki Magyar Nemzeti Tanács (MNT) elnöke azt váija az új kormánytól, hogy érlelje ki támogatáspolitikáját, és mellőzze a „kényszerpályás lépéseket”. Józsa azt reméli, hogy a kormányzati karcsúsítási programokban a határon túli magyarságot érintő tervek „nem szenvednek majd vereséget”. Bugár Béla, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja elnöke azt szeretné, ha a budapesti kormány a jövőben nagyobb lépéseket tenne a határon túli magyarok felé, vagyis összehívná a Magyar Állandó Értekezletet. Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke pedig azt váija, hogy az új magyar kormány valamelyest átértékeli feszült viszonyát a KMKSZ-hez. Változást sürget a Vajdasági Magyar Szövetség alelnöke, Bunyik Zoltán is, úgy véli, hogy a kormánykoalíciónak mindenképpen változtatnia kellene a határon túli magyarok iránti politikáján. A délvidéki magyar politikus szerint újra napirendre kell tűzni a kettős állampolgárság kérdését, megoldást kell találni a MÁERT- tal kapcsolatos gondokra és természetesen a határon túli támogatások leosztására is. Szász Jenő, az erdélyi Magyar Polgári Szövetség elnöke, Székelyudvarhely polgármestere szerint a romániai magyarságnak le kell vonnia a következtetést, miszerint első-, másod- és harmadsorban is csak önmagára számíthat, és csak negyedsorban az anyaországra, ez a vélemény pedig bármennyire lehangoló is, megfontolandónak tűnik. Kérdés, hogy a hosszú vegetálás után tetszhalott állapotban lévő Magyar Állandó Értekezlet újraéleszthető-e? Talán Tamás Pál szociológusnak abban igaza van, hogy a MÁÉRT kiürült funkciójában, és jelenlegi formájában akár halálraítéltnek is tekinthető. Amennyiben a MÁÉRT nem újul meg gyökeresen, és nem hozza közös asztalhoz Magyarország és a határon túli magyarság valamennyi legitim képviseletét, aligha teljesíti eredeti célkitűzését. És akkor folytatódik az elmúlt négy esztendő ámokfutása. (Erdélyi Napló) 9 Újvidéken, 8-an Topolyán és 2-en Magyarkanizsán. Vannak olyanok, akik a szerb ajkúak közül már az óvodában, az általános iskolában is magyar tagozaton tanultak, de az adatok arra is rámutatnak, hogy a magyar tagozatokra úgymond biztonságosabb a bejutás, ezért történt meg az elmúlt években az, hogy volt néhány olyan szerb ajkú tanuló, aki egy szót sem értett magyar nyelven, mégis ide iratkoztak, mert tudták, hogy a szerb tagozaton nincs esélyük. A középiskolák első osztályaiban a szerb tagozatok évek óta több mint 90 százalékban feltöltődnek, míg ez a magyar tagozatok esetében a 70-80 százalék között mozog. Az időben megkezdett, alapos felkészülés után a felvételi vizsga nem gördíthet akadályt a továbbtanulni vágyó fiatalok elé, viszont annál inkább a pénztelenség és a reményvesztettség. Kézzel fogható adatok ugyan nem állnak rendelkezésünkre, hogy hány magyar ajkú fiatal hagyja abba a tanulást a nyolcadik osztály befejezésével, de a tapasztalat alapján, úgy tűnik, egyre többen. A magyarázat pedig az, hogy a szülőknek nincs pénzük taníttatni gyermekeiket, különben is nagy bizonyossággal munkanélküli szakbarbárrá nevelődnének ki. Vitathatatlanul van ebben igazság, de a hozzáállás előrevetíti a szomorú jövőképet (részben már a jelent) is: alacsony szakképesítésű, kétkezi munkások rétegét képezhetjük rövid idő múlva ebben a társadalomban. Miközben a lehetőségek adottak, anyanyelvűnkön is. (Magyar Szó) Hatvan esztendeje mondták ki a kassai kormányprogramot, amelyben a magyarság háborús bűnösségét jelentették ki, majd következett a megtorlás. A témáról tartott konferenciát a napokban a Rákóczi Szövetség.- Földesi Margit az érintetteknél jóval fiatalabb korosztályt képvisel történészként is, tehát nyilván másképpen látja az akkori eseményeket.- A magyarokat a II. világháború után, mint egy vesztes ország polgárait, mindenütt atrocitások érték, tehát Jugoszláviában, a Szovjetunió területén, Romániában és a Felvidéken is, de kormányprogram szintjén, hogy egy kormány hivatalos kormányprogrammá emeli a magyarok üldözését, az egyedül és kizárólag Csehszlovákiában volt. Nemrégiben jártam Kassán, és a Fő utcán van egy emléktábla, hogy itt fogadták el 1945. április 5-én a kassai kormányprogramot. Azt gondolom, hogy a legelső dolog az lenne, hogy ezt az emléktáblát sürgősen levesszük, hiszen a kollektív bűnösségnek a megnyilvánulását egy táblán hirdetni és azt elfogadni kormányzati szinten hatvan évvel később, a szégyennél is több. Ezt a táblát le kell venni, nagyon nagy szégyen szerintem a cseh és a szlovák történelemben is, hogy egy ilyen kormányprogramot el tudtak fogadni. Én nagyon csodálom, hogy a Magyar Külügyminisztérium ezt a táblát nem olvasta el, vagy tán nem ismeri, hogy mi az a kassai kormányprogram.- Történészként nyilván átnézte már többször is a környező országok történelemkönyveit. Mit tanítanak?- Azt gondolom, hogy az nagyon nagy baj, hogy mind a mai napig a kölcsönös sérelmek dominálnak. Nagyon nagy szükség volna olyan emberi találkozásokra, történészek, építészek és a szellem, és a kétkezi munka egyéb területén, ahol le tudunk ülni, és meg tudjuk beszélni, hogy mi történt. Mert ha megnézzük a történelmet, akkor azt tapasztaljuk, hogy pontosan a vegyes lakosságú területeken sokkal nagyobb a tolerancia, amikor a szomszédom magyar vagy szlovák, mint a szeparált területeken, tehát ahol csak magyarok vagy csak szlovákok élnek. És ami szerintem nagyon fontos, hogy az egyetértést egyenlő alapokra kellene helyezni, tehát nem úgy egyetérteni, hogy az egyik vesztes, a másik pedig győztes, akármilyen élethelyzetben, hanem én kimondom az én igazságomat, a szlovák fél kimondja az ő igazságát, és onnantól fogva keresünk valamiféle kompromisszumot.- Dr. Zétényi Zsolt felsorolta, hogy hány lehetőséget mulasztottak el a magyar kormányok a Benes-dekrétumok áldozatainak kárpótlására, tehát a rendszerváltozás után sem történt semmiféle orvoslás. Hogy a végén kezdjem, mi az a lehetőség, ami még ma is nyitva állna?- A csehszlovák államnak az volt a célja, hogy elüldözze tulajdonképpen az egész magyarságot, vagy túlnyomó részét. Ez volt az eredeti célja, és mivel ezt nem sikerült keresztülvinnie, ezért kényszerítették ki tulajdonképpen Magyarország érdekében az 1946. február 27-én törvényerőre emelt lakosságcsere-egyezményt, amely mintegy törvényes keretek közé helyezte ezt a jogfosztást, és ezen egyezmény alapján, körülbelül 100-110 ezer ember jött át, részben az egyezmény alapján, részben menekültként. Azért beszélhetünk 130 ezer emberről, és 15 ezer lakóházról, jó minőségű lakóházról, és 150 ezer hektár jó minőségű földről, mert úgy választották ki az áttelepülteket, hogy azok jómódú emberek, vagyonos emberek legyenek. Ez nem önkéntes áttelepülés, hanem kényszer-áttelepülés volt, azonban az erkölcsi és az anyagi károk megtérítése a mai napig várat magára. Ez is azt bizonyítja, hogy itt nem egyszerűen a múltról van szó. A magyar államnak egyrészt a lakosságcsere-egyezmény alapján, de főleg a párizsi békeszerződés alapján van olyan kötelezettsége, hogy az így elvett ingatlanokért ő nyújtson kárpótlást. A párizsi békeszerződés szerint, a szövetséges és társult hatalmak mind a magyar állam vagyonát, mind a magyar állampolgárok vagyonát jogosultak voltak lefoglalni és elkobozni. Ezt úgy oldották meg, hogy a magyar állampolgárok, akik nem is felelősek, az igényeiket a magyar állammal szemben érvényesítsék, de ehhez törvényre van szükség elméletileg. Másrészt a lakosságcsere-egyezmény az 50 hektárt meg nem haladó ingatlanokra előírta, hogy azokért a csehszlovák állam köteles kártalanítást fizetni, ezt azonban elszabotálták, a magyar állam ezt nem követelte, nem igényelte. 1949-ben kötöttek a Csorba-tónál egy olyan megállapodást, amelyben a magyar jóvátételt, tehát a magyar állam háborúvesztése folytán, a békeszerződés alapján terhelő jóvátételt az ott maradt vagyonok terhére fizették ki. Tehát odadobták ezt a 150 ezer hektárt és 15 ezer lakóházat a jóvátétel fejében. Ezzel a gesztussal mi magyarországiak jártunk némileg jobban, ha lehet ebben a tragikus helyzetben erről beszélni, mert nem tőlünk hajtotta be az állam a jóvátételt. A dolog lényege jelenleg az, hogy a Magyar Alkotmánybíróság állapított már meg két határidőt, az egyik 1997-es, a másik 2004. június 30-i, amikor kötelezte a Magyar Országgyűlést, hogy alkosson törvényt, megállapította, hogy alkotmánysértő mulasztás állapotában van az Országgyűlés. Meg kellene alkotni egyebek mellett, a lakosságcsere áldozatainak kárpótlásáról szóló törvényt, vagy inkább a nemzetközi szerződéskötéssel okozott károk megtérítéséről szóló törvényt, mert hiszen itt nemcsak, bár elsősorban csehszlovákiai áttelepítettekről, de van nagyszámú jugoszláviai menekült is és kisebb számban mások. Azt hangsúlyoztam itt a tanácskozáson, hogy itt nemcsak vagyoni károk, hanem nagyon nagy erkölcsi kár is érte a magyarságot, hiszen elvesztette a történelmi hazáját, szülőföldjét, szülőföldjéhez való jogát. A magyar államnak ébren kéne tartania nemzetközi szinten a Benes-dekrétumok felülvizsgálatának a kérdését, fel kéne vetnie a magyar-csehszlovák lakosságcsere viszszásságait, és létre kéne hoznia - ez nem jogi, hanem erkölcsi kötelessége - egy olyan közalapítványt, tehát államilag támogatott közalapítványt, amely a magyar nemzethez tartozás miatti üldözötteket támogatná. Bizonyos kárpótlást meg kell adni vagyonilag, és a kárpótlás harmadik vonulata az, amit rászorultság alapján és a sérelmek súlya alapján, egyéni elbírálás alapján kellene adni egy, sajnos ma még nem létező, de felállítandó közalapítványnak. Ez a javaslatom. (Magyar Rádió) M. A. BLYTHE BERNIER, INC. Temetkezési vállalat Gyász esetén temetkezési vállalatunk együttérzéssel, a magyar hagyományok szerint nyújtja a kívánt szolgáltatást. 940 Ogilvy Ave., Montréal, Qué. 495-8082 Adott a lehetőség
