Nyugati Magyarság, 2006 (23. évfolyam, 2-11. szám)
2006-05-01 / 5. szám
P.O.Box 125, Mt. Royal Stn. Montréal, QC H3P 3B9, CANADA NYUGATI 1022 Budapest, Bimbó út 53., fsz. 2. DO go dp gat? Ba ms CDd® ° ca®mg][?®DS (j]°®©(gD(i]@mG XXIII. évf., 5. szám, 2006. május | A DEMOKRATIKUS ÉS NEMZETI SZELLEMŰ NYUGATI MAGYARSÁG HAVILAPJA 260.- Ft - $ 4.50 (---------------------------------------------'N Mondom nektek... Két Magyarország van, az egyik a fennmaradásért nemes megmérettetésben számon tartott szülőföld és lelki közösség, lehet a történelem nagy lelátóján emlegetnek a drukkerek, akik ugyanakkor a küzdőtér szereplői is. A másikat viszont megint mások úgy emlegetik, mint az árusok a piaci portékát: Magyarország, Magyarország! Igen, igen tessék eladó az ország, a kórházai, a médiumai, az ingaüanjai, földje a benne élő kis emberek boldogsága, de még a nép lelke is. Csak tessék, csak tessék. Nos, nem alkuszunk a saját lelkünkre, egyszerűen nemet mondunk az eladására. Pedig, bőven akad cégér a lélekpiacon, nem győzök mindenkit emlékeztetni arra a magyar katonára, aki hajdan elárulta a töröknek, hogy hol nyílik a Drégely várhoz vezető alagút szája. Fizetségül csak annyi ezüstöt kért, amennyi a bőrében eltér, és mivel az ellenség szered ugyan az árulást, de az árulót nem, a török állta szavát: megnyúzta a magyar katonát, a bőrét kitömte ezüsttel és a patakba dobta. Mit ér az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de a lelkek árát vallja - halljuk a mestertől. A szívet cserélők ma főállásban gyártanak merész körmondatokban megfogalmazott érveket, hogy éppen majd ettől, majd mostantól, majd az ő döntésüktől lesz jobb minden. Egyszerű papként szeretném tőlük megkérdezni: elvek nélkül, eszmények és történelmi tartás nélkül, politikai önféltésből? Meg kell jegyeznem, hogy ugyanattól a hölgytől, aki a szikrázó érvcsatában egy megsértett plébános kiengesztelését követelte, évekkel ezelőtt, még miniszter korában, én magam is plébánosként durva sérelmet szenvedtem el. Erről mindeddig alázattal hallgattam, de a követelés most kihozta belőlem. Nem vagyunk kevesen, akik kiálltunk a nemzet csodát áhító jövője mellett. A keresztény erkölcs a reményt erélynek nevezi mindazoknál, akiknél ez egy állandósult készséggé vált. Most azonban tudnunk kell a dolgunkat még nagyobb összetartozásra és még emelkedettebb szellemiség terjesztésére van szükség, mert nálunk a széthúzás, odaát meg az szellemi mélyrepülés okozta a bajt. Egyszerű lelkipásztorként engedtessék meg ehhez ismét felajánlanom Isten közösségének összefogó, gazdagító erejét. Reménykedő magyarok, írassátok be gyerekeiteket hittanra, rendezzétek szentségként házasságotokat! Fiatalok, ne éljetek keresztség és bérmálás nélkül! Gyertek, csatlakozzatok az erre készülő kortársaikhoz, és minden testvér jáijon vasárnaponként szent misére, Istentiszteletre! Miért éppen ez a megoldás? Elsősorban, mert a lelkünk nem eladó. A megélt kereszténység nélküli már félig a sötétségé vagyunk, egyrészt mert erkölcsi elveit a pillanatnyi öntudat alakítja, másrészt mert még ha néhány társ körül is veszi, magányos marad. Istentől, igaz emberektől távoli szabad préda. Erről írja az egyház első pápája Szent Péter apostol: józanok legyetek, és virrasszatok! Ellenségetek az ördög ordító oroszlán módjára körüljár és keresi, kit nyeljen el. Erősen álljatok neki ellen a hitben. Tehát elsősorban a hitben, jól értetted Magyarország... __________________Pajor András ^ A próbatétel megméri életünk és elszánásunk mértékét Részletek Orbán Viktor május 1-jei beszédéből Ha a választásokon nem is, az áradó Duna és Tisza partján megtörtént a nagy összefogás. Fiatalok és öregek, civilek és katonák tízezrei mutattak példát együvétartozásból, segítőkészségből és helytállásból. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mi pontosan tudjuk, nem az ellenfél programja, nem is az eszméi kerekedtek fölénk, valójában a pénzük vert meg bennünket. És mindenki láthatta: pénzük az volt temérdek. Mondják, a pénznek nincs szaga, se színe. A pénznek valóban nincs, de a gazdájának van. S azt éreztük és láttuk is mindenhol, szerte az országban. Tisztelt Hölgyeim és Uraim, a helyzet úgy áll, hogy a sok pénz legyőzte az igazságot. És most itt áll egy ország, amely azt hiszi, minden rendben van körülötte. Mi megpróbáltuk kinyitni az emberek szemét, de a kormány pénzen fújt buborékokkal elvakította őket. Azért, ami most következik, nem azokat terheli a felelősség, akik a hatalom maradására szavaztak, hanem a kormányt, amely félrevezette és megtévesztette az embereket. A jövő legizgalmasabb kérdése talán úgy hangzik: Mindig a pénz győz-e? Kérem Önöket, ne hamarkodják el a választ! (...) Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ez a választás is egy próbatétel volt, s kétség se legyen, az lesz az előttünk álló időszak is. A próbatétel olyan, mint egy olvasztótégely. Egy olvasztótégely, melyet a tűzben hevítenek. Ha nemes anyagot tartalmaz, az megmarad, és megtisztul. A salak elég, és megsemmisül. Ez az értelme a próbatételnek. Nem mi döntjük el, hány próbatételt kell kiállnunk, de mi döntjük el, hogy a soron következőt még vállaljuk-e vagy lelépünk a pályáról. Aki vállalja, kedves Barátaim, az ki is állhatja. Az írás valahogy úgy tanítja, hogy a gondviselés nem hagy titeket feljebb kísérteni, mintsem hogy azt elszenvedhetitek. Ami valami olyasmit jelenthet, hogy csak olyan próbatétel méretik ki ránk, amelynek elviselésére megvan az esélyünk. A próbatétel, tisztelt Hölgyeim és Uraim, megméri életünk és elszánásunk mértékét. Előhozza belőlünk azt, ami bennünk van. Ha erő van, az erőt. Ha hit van, a hitet. Ha kishitűség és csüggedés, akkor azt. Amiről sokan azt hittük, ez lesz a megérkezés, arról kiderült, hogy valójában csak egy újabb stáció. Ezért nekünk most tovább kell mennünk. A következő napokban azt fogják Önöknek mondani otthon: rosszul döntöttetek, rossz lóra tettetek. Válaszolják határozottan, hogy tévednek, ez nem igaz. Mi nem egy rossz lóra, hanem egy jobb Magyarországra tettünk, és mi jól döntöttünk! Jól döntöttünk, mert tudjuk, hogy Magyarország változás nélkül nem gyógyulhat ki a bajaiból, nem lábalhat ki az eddig eltitkolt pénzügyi válságából sem. Önök jól döntöttek, higgyék el nekem, egy év sem kell, és mindenki azt mondja majd Önöknek, ők azok, akik jól döntöttek, mert nyitva volt a szemük. Legyenek hát büszkék a döntésükre, az idő Önöket fogja igazolni, kérem, legyenek büszkék arra, hogy nyitva volt a szemük, amikor eljött a döntés ideje. Mit kell hát most tenni? Először is mindenkinek a maga dolgát. A vezetőinktől azt várjuk, haladéktalanul rendezzék a sorokat. Dolgozzák ki a Szövetség építésének újabb szakaszait. Emelkedjenek felül személyes reményeik tovatűnése miatti csalódottságukon, nyerjék vissza régi lelkierejüket, mutassanak példát, fogjanak össze, és vezessenek bennünket. A munka megkezdődött, a Fidesz és a Kereszténydemokrata frakció együttműködéséről előterjesztettem egy javaslatot, amelynek megvitatása jól halad, és a héten megszülethet a rendszerváltás óta az első magyar frakciószövetség. A jövő héten pedig megindítjuk újabb tagtoborzó kampányunkat. Mi a mi dolgunk, a polgári körösök, az önkéntesek, a kétmillió-kétszázötvenezer szavazó dolga? Először is mondjuk ki, hogy az elmúlt hónapokban nagyon sokat dolgoztunk. Sok fontos dolgot háttérbe szorítottunk a közös siker reményében és érdekében. Kedves Barátaim, most pótolni kell azt, ami elmaradt. Törődni azzal és azokkal, akiket háttérbe szorítottunk az elmúlt hónapokban. Törődni a családdal, a feleséggel, a férjjel, a gyerekekkel, az otthonunkkal, a kertjeinkkel és a szakmánkkal is. Pihenni és rendezni a személyes világunkat, erőt gyűjteni, így készülni az előttünk álló megmérettetésekre. Mert próbatétel, megmérettetés, feladat és munka lesz mindannyiunk számára bőven. (folytatás a 4. oldalon) IFJ. FEKETE GYULA Magyarországon a helyzet változatlan 1956-2006 „Vajon ki lenne ma a miniszterelnök Magyarországon, ha megőrizte volna a Kádár rendszer a teljhatalmát a politikában, a gazdaságban és a sajtóban?” - tette fel a kérdést a közönségének egy ismert humorista. „Vajon ki lenne ez a személy, ha változatlanul üldöznék a szabad választásoknak, a szabad vélemény-nyilvánítás lehetőségének, vagy a sztrájkjognak a követelőit?” „Ki lenne ez az országot irányító személy, ha kimaradt volna a hazai történelemből a rendszerváltásnak nevezett megállapodás?” Hát ki más lehetne, mint a mai szocialista miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc! A mai miniszterelnök már a pártállam idején is hatalmas karriert futott be mint ifjúkommunista - akkori hatalmi befolyását érzékelteti, hogy olyan értékű állami vagyontárgyakat adományozhatott el, amilyenekre ma még a minisztereknek sincs jogosítványuk. A szocialista hatalom egyik meghatározó családjába nősült be - azaz minden feltételt megteremtett annak érdekében, hogy az ország egyik vezetője, vagy akár az első számú vezetője legyen. Sajnos, hátborzongatóan igaz a humorosnak beállított kérdés. Minden valószínűség szerint akkor is ő lett volna az ország miniszterelnöke, ha nem omlott volna össze a szovjet birodalom, és ha változatlanul a szovjet csapatok jelenléte garantálta volna a népelnyomó diktatúra fennmaradását. Ha akkor is ő lett volna a miniszterelnök, és most is ő a miniszterelnök - akkor vajon volt-e érdembeli rendszerváltás? Politikatörténészek szerint Magyarországon 1956 néhány forradalmi napja óta folyamatos a változatlanság. Kétszer négy évre kormányt tudott ugyan alakítani a polgári ellenzék, de a posztkommunista nómenklatúra gazdasági- és médiahatalmának árnyékában érdemben nem tudta érvényre juttatni társadalompolitikai és gazdaságpolitikai elképzeléseit. 2006 áprilisában országgyűlési választások voltak az országban, és ismét elúszott egy esély arra, hogy megtörjön annak a kommunista elitnek az uralma, amely adósságba verte az országot, ellopta és eltékozolta a nemzeti vagyonát, lerombolta maradék nemzeti kultúráját és erkölcsét, elárulta kisebbségi sorba taszított nemzettársait, és családellenes politikájával folyamatosan pusztítja a népét. Ezt a kártékony politikát szentesítették szavazataikkal az önnön érdekeik ellen szavazó agymosottak, a veszélyeztetett jövőjük iránt közömbös távolmaradók, és a szocialista kormány szolgálatába állt ál-ellenzéki pártok. A választások első fordulójában a szavazatok 43,2 százalékát szerezte meg a kormányzó szocialista párt, és 42 százalékát az ellenzéki - fiatal demokratakereszténydemokrata - pártszövetség. A magát liberálisnak beállító - valójában szintén posztkommunista-szabad-demokrata párt, a szavazatok 6,5 százalékát kapta meg, és éppen hogy az 5 százalékos bejutási küszöb fölött, de bekerült az Országgyűlésbe a pártalapítókat kizáró, és ezt követően a szocialisták érdekeit kiszolgáló párt, a Magyar Demokrata Fórum. A szavazatok 2,2 százalékát nyerte el a Harmadik Út nevű pártszövetség, amelyben a Magyar Igazság és Élet Pártja, a Jobbik Magyarországért Párt illetve egy kisgazdapárt fogott össze. Az egy százalék szavazati arány alatti pártok már nem kaphatnak költségvetési támogatást. Erre a sorsra jutott a korábban államilag támogatott Munkáspárt és Centrum Párt, mert a szavazatoknak csak a 0,4, illetve 0,3 százaléka jutott rájuk. Mindkét párt szükségtelenné vált a politikai sakkjátszmában. A Kádár korszakot dicsőítő Munkáspárt támogatói a szocialistákhoz pártoltak, mivel a szocialisták sem ítélik el ennek a korszaknak a szörnyűségeit, és idén március 15-én látványosan kitüntették ennek a sötét történelmi időszaknak a ma is élő főkolomposait. Elbukott a Munkáspárt, mert szavazói már észrevették azt, hogy 1956 óta érdemben változatlanok a hatalmi viszonyok Magyarországon, és ezt a változatlanságot nem a kádári örökséget nyíltan vállaló pártjuk érte el, hanem a szocialisták. A Centrum Párt is szükségtelenné vált a szocialisták számára, mert 2002-ben hiteltelenné vált. Az akkori választások során vezetői a posztkommunista és a polgári pártok közötti megegyezés lehetőségét hirdették, de a döntő pillanatban a szocialisták mellé álltak. Most az akkori szavazataik egytizedét sem kapták meg. Alsemleges szerepüket most a Magyar Demokrata Fórum vette át. Szerepelt még további három további párt a szavazólapokon, de ezek hárman együtt véve sem kapták meg a szavazatok 0,2 százalékát. A legtöbb szavazatot közülük a Roma összefogás nevű párt kapta, amelyet szocialista párti cigányok alapítottak. Céljuk az volt, hogy semlegesítsék a cigány lakosság körében a polgári ellenzékhez csatlakozott Lungo Drom mozgalom hatását, és ily módon szavazatokat vonjanak el az ellenzéktől. Emiatt ez a párt nem is indított listát a hagyományosan szocialista körzetekben - például Budapesten, Komárom-Esztergom megyében, vagy Borsod-Abaúj-Zemplén megyében - nehogy „rosszul” szavazzanak az ott élő cigányok. Különösen feltűnő volt, hogy a cigányság által legnagyobb arányban lakott Borsod-Abaúj-Zemplén megyében nem indult ez a párt - de szinte minden olyan megyében indult, ahol alacsony a cigányok létszámaránya, ugyanakkor maga a megye többségében ellenzéki beállítottságú. (folytatás a 6. oldalon)
