Nyugati Magyarság, 2006 (23. évfolyam, 2-11. szám)
2006-03-01 / 3. szám
4. oldal Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 2006. március JUHÁSZ GYÖRGY A tudatfertözés szakértői Azzal, hogy nem tett semmit a New Orleans-i katasztrófa megelőzésére, előzékenyen kiszolgálta a médiát, amelynek legkéjesebb álmait is kielégítette a tomboló Katrina hurrikán. Fejvesztve menekülő emberek, szárazföldi és vízihullák, a háttérben lángoló és robbanó olajfinomítók, zsúfolt tornatermekben síró-zokogó emberek, szétszakított családok, megroppant életek és roskadozó épületek, az árvíz elől a beomló tetőkön menedéket keresők, a teljes káoszban rabló és fosztogató bandák, tehetetlen és hozzánemértő mentőalakulatok, tűzparancs és fegyverek, mocsok és bűz, oszladozó állattetemek, ivóvízhiány és fertőzés, éhség és kilátástalanság, ismétlődő betörések, megszűnő áram- és gázszolgáltatás, nemi erőszak és bujkálok, minden, ami a média szemének (kamerák) és szájának (mikrofonok) ingere, s mindez heteken át, és hála a jazznek, az egész világ által jól ismert helyen, közlekedési eszközökről (helikopter, motorcsónak) közvetíthető módon. Tette is a dolgát több száz stáb, adták élőben a borzalmat, a szenvedést, a kínt, a gyötrelmet és a halált. Ez volt a hír, az esemény, a kommunikációs csúcs, a címlapsztori és az első „snitt” a híradókban, a kimeríthetetlen háttéranyag a töltelékműsorokban, jutott belőle az internetes portálokra is, szépen teltek a fotóalbumok és az áldokumentum-kötetek. De semmi sem tart örökké, a hurrikán elhagyta a „Felkelő nap házát”, az amerikai hatóságok valahogy úrrá lettek a helyzeten, és lecsengett a sztori, amely csak a cunamihoz volt hasonlítható és a szömyűség-rettegés-halál élmény közvetíthető varázsát adta. Mi jöhet még ezután? Stílusosan: „ehe sara?”. Lehet-e a sokkhatást fokozni? Lehet, csak idő kell hozzá: úgy kell fölépíteni a „hírt”, hogy az önjáróvá, öngerjesztővé és félelmetessé váljon, és kiszolgáltatott százmilliókat érintsen. Erre alkalmas egy világjárvány, amely akár kontinenseken átívelve pusztíthatta, s egyetlen fogalomhoz köthető: menetrend szerint megérkezett a madárinfluenza. A víz képletét vagy saját gépkocsink rendszámát már rég elfelejtettük, de az aktuális sokkolót H5N1 vírus formájában alaposan a fejünkbe verték. A konkrét (helyi) rettegés a nemzeti médiumok dramaturgjainak kezébe került, akik belerántották a folyamatba a politikát, s így vált immár kontinentális kérdéssé, hogy kvázi beoltható-e (de mivel?) a fél világ? Micsoda lánc! Állatról állatra terjedő vírus, majd állatról emberre terjedő kór, amely végkifejletében emberről emberre fertőz... és öl. Ismét megvolt hosszú időre a vezető hír, amely exponenciálisan fokozható és faktorálisan variálható. Tette is a dolgát a média, a „harc az idővel” klasszikus sémára helyezvén a rettegés-hangsúlyt. Társat is talált a szintén morális csúcsokat döntögető nemzetközi gyógyszerlobbyban, amely már többször bizonyított, a contergán tablettától kezdve a lassan már házilag elvégezhető abortuszokig. A magyarországi média sem maradt tétlen, s nem hogy uniós, hanem már világszinten teljesített: szemünk láttára oltottak be kísérleti vakcinával magyar minisztert és magyar főállatorvost, akik hősiesen állták a magyar szurit. Nyilatkozott magyar akadémikus és magyar ornitológus, magyar vegyvédelmi alakulatok gázosítottak el magyar tyúkólakat és hangárszerű magyar csirkefarmot, egyelőre csak próbaképpen, s közben készülhet a hat cent önköltségű, majd hat dollárért forgalmazható oltóanyag. A leleményes románok két euróért már fertőtlenítették a ki-belépő kocsik kerekeit, (az alvázaikat nem), s félig lezárták a Duna-deltát. Minden európai ország félt, elsősorban a szomszédja felől repülő költöző madaraktól. Megtapasztalhattuk, hogy mit is ér a schengeni határcsoda. Közben intézkedett a WHO. Brüsszel nemzeti hatáskörbe utalta a védekezést, a média pedig nem mulasztotta el megemlíteni a múlt évszázad spanyolnátha-, gyermekparalízis-, vírusos influenza- stb. járványait, végül pedig kitért a középkori pestisjárványokra is, gyengéden utalva teljes városok kipusztulására. Jöttek az eredmények: azonnal leállították a baromfi export-importot az illetékesek, s Közép-Európában 20- 25%-kal csökkent az amúgy igen egészséges és olcsó baromfihús fogyasztása, tömegével kezdtek tönkremenni számyastartók, a baromfiágazat csődközeli helyzetbe került. A média pedig a hír-idő-haszon mellett még „Mehrwertsteuer”-pénzhez is jutott, mert megindultak az ellenreklámok, amelyek azt próbálták elmagyarázni, hogy mit is ehetünk biztonsággal, mire jó a főzés és a sütés. Ilyen hátérrel vált nemzetközi sztárrá egy balatoni hattyú (legutóbb az Aranykéz utcai robbantással kerültünk be az európai tévék vezető híreibe), amely átrepült Horvátországba, és ott pusztult el, pár kilométerre a magyar határtól. Első hírben mutatta a „dögöt” a TV2, majd a horvát TV1, így tett a közszolgálati Magyar Televízió, s a horvát TV késő esti híradója is, s közben fedett helyre költöztettek minden csirkét, tyúkot, kakast... Emberek ezrei a vadászoktól a kofákig bámulták az eget, hogy repül-e felénk, felétek, feléjük a rettenetes vész, amely majd lecsaphat. S ekkor... S ekkor egy szép őszi éjszakán két párizsi suhanc békés éjszakai fosztogatásából külvárosi otthona felé ballagott, és a francia rendőrök megpróbálták igazoltatni őket. Az afro-franciamásodgenerációs-bevándorló arab fiúk azonban kereket oldottak, egy trafóházba rohantak, s ott halálos áramütést szenvedtek. Ezen a tragikus eseten felindulva elszabadult Párizsban a pokol. A francia főváros külső kerületeiben és elővárosaiban megindult a pusztítás, robbantak a Molotov-koktélok (Ribbentropról is el kellene már nevezni valamit), lángoltak az autók és a kukák. Az utcákat és a tereket elárasztotta az értelmetlen erőszak, és a nemzetközi média: a CNN-től a TV2-ig. Itt ugyanis megvolt azonnal az emberről emberre ható esély, s minden éjjel nagyobb lett a zűr. A média sportstílusra váltott, a helyszíni közvetítések olimpiai hangulatban zajlottak, kialakult a versenyszellem, amit a média úgy tükrözött, hogy első éjszaka hány száz lángoló autó, második éjszaka mennyivel több és éjszakánként hogyan emelkedik a számuk. Az olimpián is a csapatsportok, pl. a labdajátékok a legnézettebbek, ennek megfelelően jöttek a tudósítások is, még több ifjúsági versenyző, nagyobb eredmények: autóbuszok és teherautók is lángoltak már. A médiasokszínűség és az érzékeny reagálás gyönyörű példája, hogy miközben az újságíró tudósít, oknyomoz is: és aki keres, az talál is. Megtalálták a felelőst is Nicolas Sarközy francia belügyminiszter személyében, aki söpredéknek nevezte a fosztogató, gyújtogató, romboló és egy mozgássérült embert meggyilkoló „sértődött fiatalokat”. A közszolgálati magyar televízió idegennyelvi világcsúcsot döntött, mert ékes franciasággal többször is Szarközinek nevezte a francia belügyminisztert. A horvát televízió helyesen tudta bemondani a magyar származású (s ezt vállaló) francia miniszter nevét, pedig a horvát ábécében nincs is ö betű. Magyarul pedig lehetne gyakorolni: Sárközi György, Sárközi Márta, Sárközi Mátyás. De hagyjuk a fonetikát, nézzük inkább a tartalmat, mert amit Nicolas Sarközy kapott a liberális médiától, az azért, pestiesen szólva nem semmi. Sarközy volt rasszista, xenofób, intoleráns, diktátor hajlamú és... És itt volt a baj, ide hiányzott még valami, amit kizárt Sarközy származása, meg aztán a „francia-bevándorló” arabok is sémi nép, amiről az antiszemitázók oly gyakran megfeledkeznek. A külvárosi és szigorúan éjszakai csata második hetében a média már berendezkedet az állóháborúra, s egyre gyakrabban idézte 1968-at és az algériai háborút, s azon rágódott, hogy átterjednek-e a zavargások Németországra és Belgiumra, illetve beveti-e a francia kormány a hadsereget? Picit gyújtogattak ugyan Berlinben és Brémában is, a „fiatalok” de komoly konfliktusok nem keletkeztek, a francia kormány pedig - Sarközy javaslatára az éjszakai kijárási tilalom bevezetésével válaszolt a vandálok lázadására. Ezen a ponton érdemes kitérni arra, hogy az objektív, kiegyensúlyozott és toleráns önképű média által egyoldalúan fölkarolt „csalódott olimpikonok” még céljaikat sem voltak képesek megfogalmazni, miközben sima köztörvényes bűncselekményeket követtek el márkás bőr- és sportdzsekikben, elegáns farmerekben és kitűnő edzőcipőkben. (Lám, mire elég a havi 500-1000 eurós segély!) Beszédesek voltak a képek is, mert a szörnyűnek, embertelennek bemutatott, a 60-as és 70-es években épített, gondozott parkokkal és szép játszóterekkel körbevett külvárosi lakótelepek: a lázadók otthonai jelen állapotukban is különbnek tűntek tíz-húsz évvel fiatalabb komlói és salgótarjáni társaiknál. A sok száz riporter alig szólaltatott meg olyan francia autótulajdonost a több tízezerből, akinek a gépkocsiját felgyújtották, s ezzel ellehetetlenítették munkábajárását, családját. Az okozott anyagi kárt azzal relativizálták, hogy mennyivel nagyobb is lehetett volna. A kijárási tilalom meghozta hatását, s a csendesülő párizsi külvárosi zavargások már csak utóvédharcoknak tűntek, amikor a szenzációéhes média váratlan segítséget kapott, ezúttal az al-Kaida nemzetközi terrorszervezettől, amely Ammanban szállodákat robbantgatott. Volt halott is jócskán, s a Forma 1-hez hasonló utazó (média) cirkusz máris röppenhetett a jordán fővárosba. (TV2-es szinten a .Jordániái Ammanba”. Ez azt jelenti, hogy legalább két-három Amman van, s ezek közül most a jordániairól van szó. Ennél csak a „horvátországi Eszék” szebb!) Ammanban azonban mindössze két-három napot időzhettek a médiaszemélyiségek, mivel a lakosság igen fegyelmezetten viselkedett, a hatóságok jól szervezetten mentettek, s a politika a helyzet ura maradt. Csak pár riport készülhetett a romokon, elsősorban abban a szállodában, ahol egy esküvőt ünneplő társaságot robbantottak föl az öngyilkos merénylők, s így hallhattuk a násznagy barátját, az örömapa anyósát és a vőfély sógorát. Majd elvonult a csapat, s visszatért a robbantott demokrácia exporthoz (Irak), illetve az év végére helyreállított teremtett kegyelmi állapothoz, a madárinfluenzához, s újra téma lett a H5N1 vírus. A magyar beteg, avagy rendet kell végre tenni az egészségügyben Uniós vita a génmódosított termékekről Magyarország továbbra is GMO-mentes (folytatás a 6. oldalról) Felül fogjuk vizsgálni a jelenlegi szerződéseket, főleg az egészségügyből nagylábon élő magánvállalkozások szerződéseit, megnézzük, hogy maga a szerződéssel létrejött rendszer előnyös-e az emberek számára vagy nem, és megtesszük a kellő lépéseket. Új megállapodást fogunk kötni a gyógyszerpiac szereplőivel, mert nem tűrhetjük, hogy miközben a betegek egy része nem tudja kiváltani a patikában a kis piruláját - a gyógyszerár-növekedés átlaga meghaladja a 30 %-ot, s van olyan szívgyógyszer, amelyik a százat is -, a generikus gyártóknak az adózás előtti nyeresége 2005-ben 80 % volt. Ez így nem mehet tovább. Hál’ Istennek most már a jobboldalnak is vannak kormányzati tapasztalatai, meg olyan emberei, akik nem ijednek meg bizonyos lobbik és a szocliberális média várható támadásaitól - készen állunk a dolgok rendbetételére.- Végül megkérem, vázolja fel néhány mondatban a Nyugati Magyarság olvasóinak a FIDESZ új szociálpolitikájának főbb jellemzőit!- Gondolom, az elmondottakból is kitetszik: nem véletlen, hogy a FIDESZ programjának egyik kulcsszava a szolidaritás lett - nemcsak a mostani beszélgetésünk témakörében, hanem általában is. Mi kereszténydemokrata elveket vallunk, s ennek az a lényege, hogy mindent megteszünk az egyén boldogulásáért, az egyén személyiségének a kibontakozásáért, de csak odáig, amíg az az őt befogadó közösségnek is érdeke. A közjó és az igazságosság szellemében igenis korlátozni kell az egyén szabadságvágyát. A másik oldal az egyén parttalan szabadságát hirdeti - .jöjjön el az én országom” -, individuális politikát folytat, ami sem az egyén, sem a közösség számára nem jó, leértékeli a közösségeket. A szociálpolitika ott kezdődik, hogy szolidárisak vagyunk egymással. Csakhogy amikor az ember belegondol egy kicsit például a nyugdíjasok helyzetébe, óhatatlanul számba kell vennie azt is, hogy tavaly 93 ezer alatt volt az újszülöttek száma Magyarországon, és 130 ezer fölött az elhalálozottaké. A kettő közötti különbség elképesztő: egy közepes város teljes lakossága. Ha ez a trend tovább folytatódik, 2050 körül majd annyi lesz a nyugdíjas az országban, mint az aktív korú. Miből fogjuk majd finanszírozni az egészségügyi, a szociális rendszereket egy olyan országban, ahol a nemzeti kincsek idegen kézben vannak, ahol a nemzeti piactereket eladták, „kiprivatizálták” alólunk? Egyszerűen nem lehet más következtetésre jutni, mint hogy a szociális kérdéseket csak egy nemzeti megújhodással, teljes testi-lelki megújhodással lehet megoldani. Az sem véletlen, hogy a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia a körlevelében nagy programot hirdetett és a nemzeti lelki megújhodást tette az első helyre. Itt a problémák gyökerében, akárhonnan közelít az ember, mindenhol súlyos morális- és identitászavarokat talál. Amíg ezt nem tudjuk orvosolni - és teljes megújhodás nélkül nem tudjuk - addig sem az anyaországban, sem az elszakított nemzetrészekben nem javul a helyzet. Mi segítünk, amennyit csak lehet, az egészségügy oldaláról és a szociálpolitika oldaláról is. De senkinek ne legyenek illúziói: itt nem lesz Kánaán egy-két év múlva. Itt építkezés lesz, s nyomában, 10-20 éves távlatban következik majd be - ha a Kánaán nem is - a fölzárkózás az európai közösség boldogabb országaihoz. Ezzel együtt is azt gondolom, ha minden évben egy kicsikét jobb lesz, mint az előzőben, ha kitartóan és állhatatosan rakjuk egymásra a téglákat ebben az építkezésben, arra számítván, hogy amint az írás mondja: ha jön az Úr, nem azt kérdé, hogy elvégezted-e a dolgodat, hanem hogy úton vagy-e vele, akkor talán meg lehet tömi a Kodolányi Gyula emlegette magyar agora rendíthetetlen mítoszait, s nem lesz többé „ne mondják nekem, hogy majd jön valaki, aztán majd jobb lesz, úgysem lesz jobb”, vége lesz ennek a befelé forduló, konok kishitűségnek, önsorsrontó depresszív magatartásnak, amire még ráteszi a jelenlegi hatalom a „merjünk kicsik lenni”-féle pszichológiai hadviselés-rendszerét. Ez a gondolkodás nem mozgósít tettekre, csak a kívülállóság, kirekesztettség, a szorongás érzését táplálja. Ezt kell megváltoztatni ma Magyarországon. Gigászi feladat, de a nemzetnek a léte és a jövője függ tőle. És még egyszer mondom: ez keresztény államalapítású ország, ezt senki ne felejtse el. S ha elhagyja a kereszténységet és megpróbál beleilleszkedni az európai szekularizációs folyamatba, akkor ennek a nemzetnek esélye sincs a túlélésre! Esélye sincs a túlélésre. Szilágyi Károly Újrakezdik a vitát a génmódosított termékek (GMO) engedélyezésére vonatkozó uniós rendszerről a tagállamok környezetvédelmi miniszterei. Az EU- politix szerint nem valószínű, hogy a tagállamok meg tudnak egyezni arról, hogy feles döntés is elég legyen a GMO-k engedélyezésére, a kockázati értékelési rendszer megváltoztatása azonban valószínűbb. A március 9-i tanácsi ülés vitatta meg az osztrák elnökségnek a gm-termékek jelenlegi engedélyezési és értékelési rendszerének megváltoztatására vonatkozó javaslatát. Ausztria, illetve számos tagállam kételyeket fogalmaz meg ugyanis az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EÉSA) által alkalmazott, a gm-növények kockázati értékelési rendszerével kapcsolatban. Bécs szerint az EFSA nem veszi elég hatékonyan figyelembe a nemzeti élelmiszer-biztonsági hatóságok sokszor GMO-szkeptikus észrevételeit a kockázati értékelésnél. Az osztrák elnökség azt a rendszert is kritizálja, amely szerint az Európai Bizottság dönthet a gm-termékek engedélyezéséről, ha a tagállamok nem tudnak kétharmados döntést hozni. A tagországok ugyanis általában nem tudnak megegyezni az egyes gm-növények engedélyezéséről, ilyenkor a bizottság dönt. A brüsszeli testület viszont köteles figyelembe venni az EFSA véleményét, amely eddig sosem utasította el egyetlen gm-termék engedélyezését sem. A jelenlegi rendszer helyett Ausztria azt szeretné elérni, hogy a gm-termékekről szóló döntést egyszerű többséggel hozzák meg a tagállamok a jelenlegi kétharmados helyett. Nem valószínű, hogy a tagállamok meg tudnak egyezni arról, hogy feles döntés is elég legyen a GMO-k engedélyezésére, az értékelési rendszer megváltoztatása azonban jóval valószínűbb - írja az EUpolitix. Magyarország az idén február elején hosszabbította meg a tavaly év eleje óta érvényben lévő tilalmat az Európai Unióban engedélyezett MON 810-es, a kártevőkkel szemben ellenálló kukoricafajták termesztésére, forgalmazására, mivel újabb hazai tudományos kutatások bizonyították be, hogy ezen termékek kockázatot jelentenek az egészségre és a környezetre. (Forrás: Világgazdaság) Értesítjük kedves Olvasóinkat, hogy a következő számunktól kezdve minden hónapban közlünk néhány dokumentum-fotót az 1956-os forradalom 50. évfordulójának tiszteletére. Ha valakinek eddig közöletlen 56-os felvétele volna, örömmel vennénk, ha beküldené szerkesztőségünkbe.