Nyugati Magyarság, 2005 (23. évfolyam, 2-12. szám)
2005-09-01 / 9. szám
2005. szeptember Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 3. oldal CZÉRE BÉLA Az ismert Jókai-regényre rímelő cím arra utal, hogy hazánkban olyan ügynökhad terpeszkedett el - aktívan tevékenykedve amelynek nem sok köze van a magyarság ügyéhez, érdekeihez, mint ahogy a megbízóiknak, az MSZP-seknek és az SZDSZ-eseknek sincsen. Érdemes ebből a szempontból is a Hajógyári-szigeti „multikulturális” kulturmocsok-rendezvényt a kismarosi Magyar Sziget szép és hasznos, s zeneileg nagyon értékes összejöveteleivel összehasonlítani. Ez az egyre undorítóbbá váló Hajógyári-sziget most sem tagadta meg önmagát: volt itt minden, buzi szépségverseny, sátáni zene, a pápát, a katolikus egyház egészét, a magyarságot gyalázó punkok. A hatalomnak persze kedves volt ez a rendezvény, képviselőik ott riszálták magukat a sátrakban. Bezzeg Kismaroson, ahol a szép magyar szó és zene dívott, ott nem miniszterek tették tiszteletüket, ott csak a Nemzetbiztonsági Hivatal ügynökei buzgólkodtak, ezzel is bizonyítva, hogy ez a magyargyűlölő, idegen érdekek szolgálatában álló hatalom örömmel üdvözöl minden olyan helyet, ahonnan erkölcsi rothasztási, magyar értékek aláásását lehet várni, de gyűlölettel tekint az olyan rendezvényekre, ahol hitünk, magyarságunk megerősödhet. Ezek a mi ősellenségeink. Akkor is, ha MSZP-s, SZDSZ-es köntösükben magyaroknak akarják elfogadtatni magukat. A kismarosi Magyar Sziget szervezőit - a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom tagjait - egyébként mindmáig csak egyes szélsőséges baloldali lapok próbálták „fasisztának” beállítani, s a mozgalom elleni felderítő tevékenység eléggé közismert. S annak ellenére folyamatos ez, hogy a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom a Jobbik Magyarországért nevű jobboldali párthoz áll közel eszmeileg, s így a kulturális mozgalom megfigyelése a Nemzetbiztonsági Hivatal által egyben a Jobbik Magyarországért nevű párt megfigyelésének is tekinthető, s ez már az eljövendő választásokat súlyosan befolyásoló törvénytelenségek számít. Mint ahogy még inkább az volt a MIÉP folyamatos megfigyelése, telefonjainak lehallgatása is. A „szakszolgálatok” - a Nemzetbiztonsági Hivatal, a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat és az Információs Hivatal - törvénytelen manővereiből sajátosan groteszk helyzetek is adódnak, ilyen volt például az, amikor az egyik ügynök a Magyar Szigeten felejtette részegen az összes igazolványát, s a mozgalom vezetője, Toroczkay László küldte vissza őket a kémszolgálatnak. Mindenesetre sajnálatos tény, hogy ezek az MSZP-s és SZDSZ- es magyargyűlölők most, a várható katasztrofális választási vereségük előtt hét hónappal sem nyugszanak. Újból megpróbálkoznak a szólásszabadság jogi korlátozásával. Egy Petrétei József nevű, arctalan igazságügy-miniszternek tulajdonítható ez újabb próbálkozás elsősorban, pedig a Parlament és az Alkotmánybíróság egyszer már elutasította ezt a szánalmas kísérletezést. Ez a Petrétei most azt találta ki, hogy a közrendet sértő bűncselekmények helyett az „emberi méltóságot sértők” közt helyezzék majd el a „gyűlöletbeszéd” elleni paragrafusokat. Petréteiék gondolkodnak azon, hogy szabálysértésként büntessék a „gyalázkodást”, s végül módosítanák a polgári törvénykönyvet is. Nyilvánvaló, hogy az MSZPSZDSZ ihletésű, jogkorlátozó próbálkozásoknak az a célja, hogy a már amúgy is egzisztenciálisan védtelen magyarság most már majd jogilag is védtelen legyen. Hiszen a magyarság elleni gyalázkodásokat, nyilvános és sajtóbeli sértegetéseket eddig sem torolta meg senki sem, viszont a cigányságot vagy a zsidóságot „sértő” megnyilvánulásokra mindig hisztérikusan reagált a magyarellenes hatalom. Most nyilván Ügynökvilág Magyarországon kettős cél működteti ezt az idegen zsoldban álló MSZP-s és SZDSZ- es osztagot: először lecsapni jogi úton azokra, akik önuralmukat végképp elveszítve keményen fejezik ki magukat, később pedig lesújtani ugyancsak jogi úton azokra is, akik más véleményt akarnak megfogalmazni, mint a kisebbségek. Kun Bélától Rákosiig, Kádártól Petréteiig mindig is ez volt ennek a hatalomnak a célja. A nyílt vagy burkolt diktatúra. Azt is tudjuk, hogy a gyakorta Magyarországra látogató izraeli küldöttségek vezetői szinte állandóan sürgetik a „gyűlöletbeszéd” magyar parlamenti napirendre tűzését és megszavaztatását. Félő, hogy az MSZP-SZDSZ-zsoldosok azért mernek e témakörben is így elszemtelenedni, mert úgy vélik: számíthatnak arra, hogy a Likud-barátsággal is megterhelt Fidesz is irányt fog változtatni, támogatni fogja a zsarolók ügyét. Itt viszont joggal hivatkozhatunk Sólyom László köztársasági elnök múltbeli és jelenbéli nyilatkozataira: az elnök határozottan kijelentette, hogy „vannak alapvető elvek, amelyekről nincs alku”, s hangsúlyozta, hogy a szólásszabadság védelmét tekinti egyik alapvető feladatának. Vagy másfél évszázadra tekint vissza az a megkülönböztetett rosszindulat, amellyel a baloldal az egyházak ügyét kezeli, illetve ahogy azokhoz történelmileg viszonyul. Göncz Kinga szociális és esélyegyenlőségi miniszter - apja méltó utódja - mostanában nem átallotta a következőket javasolni Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek: „Az önkormányzatok nehéz anyagi helyzetük miatt tömegesen adják át intézményeiket az egyházaknak, holott nemkívánatos, hogy a szociális ellátórendszerben meghatározóvá váljék az egyházak szerepe, ezért le kell faragni a támogatást a vatikáni megállapodás felülvizsgálatával.” „E levél megírásával Göncz Kingáról eltűnt a szakpolitikusi máz, és láthatóvá vált az SZDSZ-es pártjanicsár” - írta rendkívül pontos minősítésében Semjén Zsolt, a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke. „Mellbe vágott Göncz Kinga Gyurcsány Ferenchez írt, valótlanságoktól hemzsegő levele, hiszen a miniszter asszony bő egy hete arról biztosított, hogy nagyra értékeli az egyházak szociális szerepvállalását, a levél viszont azt sugallja, a felekezeti szociális intézmények kártékony, vérszívó képződmények” - nyilatkozta a Magyar Nemzetnek Bölcskei Gusztáv református püspök is. A pártszolga Göncz Kinga az SZDSZ és az MSZP parancsára fordult ilyen brutális és álnok módon az egyházak ellen. A kiszolgáltatott, beteg nyugdíjas emberek ugyanis a jelen pillanatban szinte egyedül csak az egyházi szociális ellátórendszer révén remélhetik életük biztonságossá válását. Göncz Kinga- és az MSZP-SZDSZ-kommandó- e kiszolgáltatott, idős emberek lába alól akarja a talajt kihúzni. Izrael állam egyik segéderejét, a magyarországi Hit Gyülekezetének vezetőjét, az arab népeket gyűlölő Németh Sándort felkereste a Hit Parkban a lelki rokon, Bozóki András kulturális miniszter. Érdemes megjegyezni, hogy a neopünkösdista HIT Gyülekezete azon amerikai típusú „egyházak”, valójában inkább szekták csoportjába tartozik, amelyek feltétel nélkül támogatják a „kiválasztott népet”, Izrael népét, helyeslik annak legszélsőségesebb háborús terveit is. Most ugyan Németh Sándor úgy nyilatkozott (Magyar Nemzet, aug. 10.), hogy a Hit Gyülekezete szakított az aktív politizálással, de ezt a bejelentést teljes mértékben cáfolja az a hazugságözön, amelyet a gyülekezet tulajdonában levő ATV produkál naponta. Elnézzük a Magyar Nemzetben megjelent fényképet, a fekete öltönyös Németh Sándor és a fehér öltönyös Bozóki András fényképét: nagy fekete bogár iszkol el nagy fehér egér mellett a képen. Jobb érzésű cigány polgártársaink nem hiszem, hogy örülnének annak a jogi támogatásnak, amelyet Petrétei miniszter úr szándékozik nyújtani nekik. Mert bizony nagyon rosszfajta roma kolóniák is léteznek: ilyenekben élnek azok a törökszentmiklósi cigányok, akik augusztus 25-én valóságos háborúba keveredtek egymással az országúti prostitúció „ellenőrzése” végett. Persze nem rendet akartak tenni az országút menti prostitúcióban amolyan önkéntes rendőrként, hanem a haszon lefölözése végett estek egymásnak a cigánycsaládok. Vagy hatvanan irtották egymást, revolverekkel, késekkel, még egy kézigránát is előkerült s az egyik verekedőhöz csapódott. A sértett, ötven körüli férfi egy szót sem szólt, csak felrobbant. Az országgyűlési választások előtt különösen nagy tétje van annak, hogy ki birtokolja a közszolgálati rádiót. A Magyar Rádióban majdnem kiegyensúlyozott, csak enyhe balliberális fölényt mutató állapotok jöttek létre Kondor Katalin elnökségének végére, a rádióelnök-választások sikertelenségei után így adta át az intézmény vezetését Kondor Katalin az ügyvivő elnöki megbízott Hollós Jánosnak. Gellért Kis Gábor szocialista főkurátor a számukra megbízható gazdasági vezetőt, Szíjártó Istvánt próbálta törvénytelen manipulációkkal becsempészni az igazgatói székbe, s miután ez meghiúsult, egyszerűen leállította teljes önkénnyel a Magyar Rádiónak folyósított pénzeket, majd végül nagy kegyesen az utalások fele összegét (!) engedélyezte. Nem árt megjegyezni, hogy a szeptemberben induló választások nyolc jelöltje közül az egyik, Győrffy Miklós a rádió „patkánymentesítésére” készülődik. Ez Havas Henrik augusztus 31-ei reggeli műsorában hangzott el a TV2-ben. Ugyanitt Havas Henrik kifejtette, hogy rosszul lesz, ha a déli harangszót követő templomtörténeteket meghallgatja. Mi meg attól leszünk rosszul, ha a Himnusztól is rosszul levő Havas Henrik képét meglátjuk. Még egy „kulturális ihletésű” arculcsapás várt ránk a napokban. Balassa Balázs szigligeti polgármester bejelentette, hogy „meghatározó művészek” tiltakozása miatt mégsem állíthatják fel a tervezett, s már el is készített Wass Albert-emlékművet. Bonyhád, Solymár, Harkányfürdő után Szigligetre kerülhetett volna a negyedik Wass Albert szobor, de - nem először -, azok bizonyultak az utolsó pillanatban erősebbnek, akik gyűlölik a magyarság irodalmát. Az első, szabad (akkor még szabadnak hitt) választásokra készülve, 1990-ben majd mindenki - a kommunizmusban aktív szerepet vállalók kivételével - örömmel, nagy vidámsággal szemlélte a Tovaris konyec! feliratú lélekmelengető plakátot. 1990-ben - és előtte is - egyszerűen elképzelhetetlen lett volna, hogy az ország kirablóit, rettegésben tartóit nem számoltatják el, s hogy közülük a legnagyobb MSZMP-s bűnözők nem kerülnek megérdemelt helyükre, a börtönbe. Aztán jöttek a választások, győzött az MDF, de semmiféle elszámoltatás nem történt. Sőt. Antall József és csapata - Csurka István és sokan mások tiltakozása ellenére - hagyta, hogy a szocialistává vedlett elvtársak, miután egy évvel korábban elhagytak a nevükből egy betűt, MSZMP-sek helyett MSZP-sek lettek, vad „spontán privatizálásba”, majd már nem is olyan spontán privatizálásba kezdjenek, miközben látszólag az MDF-nél volt a hatalom, az államvagyon. Ugyanakkor az MDF vezetői, Szabó Iván, Pongrácz Tibor és sokan mások a lehető legkártékonyabb liberális gazdaságpolitikát zúdították az országra, „a legrosszabb tulajdonos az állam” - ostobaságát kérődzve vissza. így aztán nagyon rövid idő alatt elolvadt a magyar tulajdon, külföldiek kezére került csaknem minden, s ami nem, azt a „spontán privatizáció” után a teljesen „legális” privatizációval - az ostobák szerint „láthatatlan”, de valójában nagyon is látható karmokkal - magukhoz kaparintották az exkommunisták. így állt elő az az abszurd helyzet, hogy a „rendszerváltó” MDF-nek már régóta nincs pénze, a még meglevő újságjait is fel kellett számolnia, de rövidesen a székháza is dobra került, ugyanakkor az exkommunista MSZP titokban egyre hízik, nem börtönbe megy, hanem a Rózsadombra, s ’94-ben aztán, egy volt pufajkás vezérletével könnyed mozdulattal a politikai hatalmat is megszerezte. 1998 és 2002 között, talán a családtámogatási és a diákhitelezést rendszert kivéve nem remekelt túlságosan a Fidesz-kormányzat. Jó volna, ha a gazdaságpolitikában és a kulturális politikában - a fiatal demokraták korábbi két leggyengébb láncszeménél - is valamennyire meggyőző fordulat következne be. Reményt villant fel Orbán Viktor kőszegi beszéde. Elsőnek mindjárt az oktatáspolitikáról mondottak. Persze nem az, hogy Magyar Bálint állítólag bizalmas viszonyba keveredett egy magyar származású román kémnővel, erről, Micuskáról nem beszélt Orbán Viktor. Arról viszont annál inkább, hogy Magyar Bálinték minisztériuma egy érettségit sem képes botrányok nélkül megszervezni, s arról még inkább, hogy hiába ér el valaki maximális pontszámot az érettségin, mégsem veszik fel az egyetemre, mert az ultraliberális Oktatásügyi Minisztérium úgy manipulálja a felvételi kritériumokat, hogy csak a magántanárokkal plusz nyelvvizsgát produkáló gazdag csemetéknek legyenek komoly esélyei - ez utóbbi gondolatot az Orbán-beszéd nyomán már én teszem hozzá. Nagyon fontos gondolatokat fejtegetett Orbán Viktor a privatizációról - a kormánypártok és a kormánysajtó vad hörgése közepette. Amit „szabálytalanul” privatizáltak, azt vissza kell venni. „Abban az esetben, ha egy szabályos magánosítás mögött bizonyíthatóan korrupció történt, akkor szintén vissza kell venni a vagyontárgyat.” Még tovább lép Orbán Viktor: ha minden rendben zajlott le egy privatizáció során, de nemzetgazdasági érdekből a magánosítás kifogásolható, akkor meg kell kérni a tulajdonost, „legyen kedves, adja vissza a tulajdonát”. Előrelépést jelentett a Fidesz politikájában, ha Orbán Viktor tényleg felveszi a harcot a még jobboldali szinten is sajnos túlnyomórészt keresztényellenes uniós tábor azon sötét nézetével, miszerint az európai alkotmány ne tartalmazza a „kereszténység” kifejezést, hiszen „ezzel a gyökereinktől vágnának el minket”. Orbán az EU-ban megvalósulandó legfontosabb célnak az összetartozó Kárpát-medencei magyar közösségek újraegyesítését jelölte meg. Ennél is keményebb hangot ütött meg Kőszegen Kövér László, a Fidesz választmányának elnöke. A „rendszerváltozásról” azt mondta, hogy „egy világos és egyértelmű válaszvonalat kellett volna húzni bűnösök és nem bűnösök közé”, „talán még egy cseh mintájú lusztrációs törvény is jobb lett volna a pártfunkcionáriusok közéletből való eltávolítására”. Magyarországon kormányfő lehetett egy olyan ember, aki „fegyvert fogott saját hazájára, idegen állam zsoldjában”. „Horn Gyula szimbóluma a magyar rendszerváltozás elfuseráltságának, aztán innentől kezdve Medgyessy és Gyurcsány Ferenc már csak következmény.” Vajon miként tudtak ezek három olyan miniszterelnököt adni az országnak, akik mindegyikének „ilyen, olyan, vagy amolyan módon van köze a kommunizmus legaljasabb, legrohadtabb szegmenséhez, az erőszakszervezetekhez, a pufajkásokhoz, a III-as főcsoportfőnökséghez vagy oldalági módon szintén a III -as főcsoportfőnökséghez”? Közlemény Az utóbbi napokban a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom több délvidéki tagját kihallgatta a rendőrség. A vallatás egyetlen témája Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség egyik háza előtti robbanás volt. Mozgalmunk tagjait a rendőrök elsősorban arról faggatták, hol tartózkodtak a robbanás idején. Módfelett furcsának és megdöbbentőnek tartjuk, hogy az említett politikus háza előtt történtekért a magyarság érdekeiért kitartóan, határozottan, de csakis békés eszközökkel küzdő tagjainknak alibit kell szolgáltatatniuk a szerb rendőrségnek!!! Vajon mi lennénk azok a szélsőségesek, akikről Kasza József beszélt (de nem nevezett meg) a sajtótájékoztatóin?! Mi „radikalizáljuk” Szerbiát?! Nem áll szándékunkban kommentálni a Kasza József egyik háza körül kialakult esetet. Szeretnénk azonban emlékeztetni az itteni magyar átlagpolgárok ellen elkövetett atrocitásokra és az egyre kilátástalanabbá váló gazdasági helyzetünkre. Őszintén sajnáljuk Kasza József házának betört ablakait, felzaklatott családtagjait és szomszédjait, de ha nem baj, ennél még jobban sajnáljuk a félholtra vert, vagy teljesen kisemmizett nemzettársainkat (akiken Kasza József és pártja eddig semmit sem segített). Ezennel kijelentjük, hogy a HVIM-nek semmi köze a Kasza-ház előtti-körüli bombához. Felszólítjuk azokat, akik a HVIM nyomára állították a szerb rendőrséget, hagyják abba alattomos játékukat és szánjanak le rólunk. A HVIM eddig is kizárólag nyílt politikai eszközökkel, mindenki számára hozzáférhető, áttekinthető programmal, törvényesen bejelentett megmozdulásokon keresztül küzdött nemes céljaiért. Ezentúl sem lesz másképp. A HVIM délvidéki szervezete