Nyugati Magyarság, 2005 (23. évfolyam, 2-12. szám)
2005-04-01 / 4. szám
P.O.Box 125, Mt. Royal Stn. Montréal, QC H3P 3B9, CANADA NYUGATI 1022 Budapest, Bimbó út 53., fsz. 2. caparngjagBsimg ©ff GDd® = CG ©mag© Eg (H°®(g©5(i]®DDG XXIII. évfolyam, 4. szám 2005. április A DEMOKRATIKUS ES NEMZETI SZELLEMŰ NYUGATI MAGYARSÁG HAVILAPJA 150.- Ft - $3.50 JÓZSEF ATTILA Nem, nem, soha! Szép kincses Kolozsvár, Mátyás büszkesége, Nem lehet, nem, soha! Oláhország éke! Nem teremhet Bánát a rácnak kenyeret! Magyar szél fog fúni a Kárpátok felett! Ha eljő az idő - a sírok nyílnak fel, Ha eljő az idő - a magyar talpra kel, Ha eljő az idő - erős lesz a karunk, Várjatok, Testvérek, ott leszünk, nem adunk! Majd nemes haraggal rohanunk előre, Vérkeresztet festünk majd a határkőre És mindent letipmnk! - Az lesz a viadal! - Szembeszállunk mi a poklok kapuival! Bömbölve rohanunk majd, mint a tengerár, Egy csepp vérig küzdünk s áll a magyar határ Teljes egészében, mint nem is oly régen És csillagunk ismét tündöklik az égen. A lobogónk lobog, villámlik a kardunk, Fut a gaz előlünk - hisz magyarok vagyunk! Felhatol az égig haragos szózatunk: Hazánkat akarjuk! vagy érte meghalunk. Nem lész kisebb Hazánk, nem, egy arasszal sem, Úgy fogsz tündökölni, mint régen, fényesen! Magyar rónán, hegyen egy kiáltás zúg át: Nem engedjük soha! soha Árpád honát! (1922. első fele) IFJ. FEKETE GYULA Virrasztók Világszerte százezrek virrasztónak március utolsó, és április első napjainak éjszakáin, amikor hivatalosan is közölték, hogy II. János Pál pápa egészségi állapota válságosra fordult. Százezrek reménykedtek még a csodában, százezrek bíztak még az elkerülhetetlen vég elodázhatóságában. II. János Pál halálának bejelentése után sem mozdultak az emberek a Szent Péter térről - akkor már az elhunyt pápa lelki üdvéért mondták imáikat. Virrasztók ezreiről közöltek képeket Olaszország más városaiból, Spanyolországból, Magyarországról a Szent István bazilikából, Mexikóból, Brazíliából, Nigériából, a Fülöp szigetekről, de még Kínából is. A virrasztók sokszínűsége és soknyelvűsége ismét felmutatta azt a keresztény szolidaritást, ami életszemléletben, meggyőződésben lazán ugyan, de összekapcsol egymástól távol álló népeket, családokat és személyeket. Nálunk Magyarországon évtizedekig a kommunista propaganda pofozó-bábuja volt valamennyi keresztény egyház, közöttük a katolikus is. Számtalanszor vádolták és vádolják ma is a keresztény hívőket kirekesztéssel, türelmetlenséggel, nacionalizmussal és rasszizmussal - és íme, a virrasztók az élő tanúbizonyság arra, mennyire alaptalanok ezek a vádaskodások. Bárhogy is erőlködtek a világtörténelem életellenes sötét erői, hogy lejárassák, befeketítsék az emberi élet méltóságát és szentségét hirdető egyházfőt, nem találtak fogást II. János Pál pápán az elmúlt 26 évben. II. János Pál már megválasztását követően szinte azonnal elítélte a lelkek feletti uralomra törő totalitárius diktatúrákat. Programadó enciklikájából, az 1979. március 15-én közzétett Redemptor hominisből is ez a törekvés, azaz a lelkek felszabadításának, kiszabadításának a programja derül ki, ami a gondolatrendőr szocialista hatalmi tábor elleni hadüzenettel ért fel. A magyar püspöki karhoz intézett első, 1978. decemberi levelében már sürgette az iskolai és templomi hitoktatás szabadságának a helyreállítását - amit csak másfél évtizedes késéssel sikerült úgy-ahogy megvalósítani. Elég, ha csak felidézzük emlékeinkben a Dabas-Sári felekezeti iskola ellen a szocialista Horn kormány alatt indított baltás támadás rombolásait - amelynek természetesen nem találták meg a felelőseit -, és elég, ha arra gondolunk, hogy ma is van olyan kormánypárti javaslat a Tisztelt Ház előtt, mely szerint a közoktatásban csak egyféle - nyilván csak materialista - ideológia lehet jelen. A szocialista tábor vezetői hamarosan az általuk oly szívesen alkalmazott „végső megoldás” révén kívántak pontot tenni a lengyel pápa miatt keletkezett problémájukra, és történészek egybehangzó kutatásai szerint Moszkvában szervezték meg a pápa elleni merényletet. Az Ali Agca pisztolyából 1981. május 13-án leadott lövések hajszál híján kioltották a pápa életét, és maradandó nyomot hagytak egészségén és munkabírásán. Mégis, az egyházfő által is elindított folyamatok egy évtized múlva romba döntötték a Szovjetunió világhatalmi rendszerét. A szocialista hatalmi gépezet óriási erővel indított ellentámadást mind titkosszolgálati, mind oktatási, mind kulturális fronton. Sok-sok hálózati tiszt, sajtófőnök és kulturpropagandista köszönheti H János Pál pápának a máig is tartó karrieijét, amire valószínűleg nem került volna sor, ha 1978-ban ismét egy olasz névvel gyarapodott volna a pápák névsora. A keresztény egyházakkal várható konfliktusok megnövekedése jegyében új titkosszolgálati szervezetek alakultak, százakat küldtek ki a Vatikánba kémkedni, és a hatalom felügyelete mellett új ifjúsági lapokat és klubokat alapítottak. Még 2005 március idusán is kitüntetésekkel rótta le háláját a szocialista kormányzat a keresztény egyházakkal szemben fellépő elhárítóknak, propagandistáknak és kommunista udvari költőknek. Állami kitüntetést kapott a Katolikus Egyház elleni megfigyeléseket és dezinformációkat szervező elhárító tiszt, állami díjat egy EL János Pál pápa ellen obszcén gúny verseket közreadó fűzfapoéta, és annak a hetilapnak a főszerkesztője is, amelyik a legocsmányabb módon külön kiadásban támadta - Cápalátogatás címen - a pápa magyarországi látogatását. Nem tudtak díjat adni annak a keresztény-gyűlöletébe már belepusztult költőnek, aki nemcsak a pápát, hanem a Szent Család életét gyalázó verseivel is feljegyeztette magát a hazai irodalomtörténet legsötétebb lapjaira - megadták neki ehelyett a kötelező irodalmi tananyag és az érettségi tétel remélhetőleg csak átmeneti rangját. (folytatás a 4. oldalon) „Totus tuus" II. János Pál emléke BRATINKA JÓZSEF "Egészen a Tiéd” - ez volt a XX. század vége és az ezredforduló pápájának jelmondata. Tevékenységével hatást gyakorolt egész világunkra, egyszerre volt modem és konzervatív egyházfő, munkásságát egyformán jellemezték a merész újítások (a Vatikán szervezeti reformja, száznál több főpásztori utazása), valamint a keresztény-katolikus alapelvekhez és a n. Vatikáni Zsinat határozataihoz való hajthatatlan hűség. Felismerte, hogy a katolikus egyháznak, ha küldetését teljesíteni akarja, ki kell lépnie a múlt század két világégése okozta dermedtségéből, ismét és folyamatosan hallatnia kell szavát a világ dolgaiban is. Hatalmas életút, amelynek egyes állomásai egyazon célt szolgáltak, egy szilárdan elgondolt terv alapján. Benne felfedezhető a filozófus rendszeralkotó képessége, a teológus átszellemült lényeglátása, az egyház és az evangelizáció irányítójának elkötelezettsége - és maga az Ember. II. János Pál, Szent Péter 263. utóda hatalmas életművet hagyott hátra, amelyet a halála előtt és után megjelent méltatásokon túl még sokáig fognak faggatni a gondolkodók. Én most a pápa emberi arcát próbálom felvázolni személyes élmények tükrében, és a gyász napjaiban válaszolni az oly sokszor feltett kérdésre: milyen ember (volt) a pápa? Itt gyorsan el kell mondanom a várható (elvárt) címeket, megnevezéseket, hogy rátérhessek személyes élményeimre: egy világméretű (218 különböző államban élő, több száz millió hívőt számláló) egyház feje, szervezetének irányítója, illetve egy Rómában elterülő „mini-állam” uralkodója (klasszikus hasonlat, hogy a Vatikán területe 44 hektár, azaz 60 futballpálya nagyságának felel meg, ennek jó részét is a parkok, kertek teszik ki). Itt él a pápa valamelyik palotában, amelyet II. János Pál szándékosan a zarándokokkal zsúfolt Szent Péter térre néző szárnyban választott ki. Dolgozószobájának ablakaiból közvetlenül rálátott a térre, tanulmányozhatta Bemini optikai kihívásnak szánt művét, és követhette az embercsoportok szüntelen mozgását, szemmagasságban látta a Szent Péter székesegyház hatalmas apostol-szobrait. A választás praktikus célokat is szolgált: lakosztálya ablakából közvetlenül tudott szólni a hívekhez, a vasárnapi Úrangyala imádságokban vagy a hagyományos Urbi et Orbi áldás elmondásakor. Itt jelent meg utoljára, amikor betegen, beszélni már nem tudván hatalmas erővel és önfegyelemmel még egyszer együtt akart lenni híveivel - és örömet szerezni nekik. A beszámolók szerint orvosai véleménye ellenére, makacs kitartással vállalta ezt a találkozást, amely egyszerre mutatta fel az esendő embert és a szolgálatát betöltő pásztort: ecce Homo. És az esemény senkiben nem keltett visszatetszést, megbotránkozást - ellenkezőleg! Utoljára felmutatta, fel tudta mutatni azt, amit a liturgiában szokásosan így neveznek: „Mysterium Fidei”. "Non abbiate paura!” (Ne féljetek!) - ezzel a kijelentéssel kezdte pályáját az 1978-ban megválasztott, viszonylag ismeretlen és fiatalnak számító lengyel pápa, aminek ma már láthatjuk nem közvetlen, de érzékelhető, mert történelmet formáló következményeit is. „Én derűs vagyok, legyetek ti is derűsek” - ez volt az utolsó üzenete a haldokló pápának, ami sokat elmond végső szándékáról, jellemvonásairól és emberségéről. A tudós, egyházszervező II. János Pál pápa valóban derűs ember volt, és ha az előbb azt írtam: örömet akart szerezni, ezt egyházi méltóságának minden komolysága mellett - talán épp azért - folyamatosan és tudatosan tette. Tovább is mehetünk: a világszerte tisztelemek örvendő pápa nem nélkülözte a humorérzéket sem. Beszámolók szerint a fiatal, sportokat kedvelő Ioannes Paulus II Pontifex Maximus számos meglepetést okozott a pápai udvarnak, testőreinek pedig olyan riadalmat, amit csak anekdotákban lehet mesélni. II. János Pál számára szokatlan volt az egyházfői bezártság, és szabadságát olykor furfangos módon, őrzőit kijátszva szerezte vissza. Nem láttuk, de hihetjük: egy derűs, talán cinkos mosoly kíséretében. „Eltűnt a pápa!” - kapott lábra nem is egyszer a hír a Vatikánban a 70-es évek végén. A teljes udvar és a testőrség mozgósításával végül megtalálták, legtöbbször a vatikáni kertekben, hol egészségügyi kocogás közben, hol olvasmányába merülve egy félreeső árnyékos pádon. A Vatikánban sportpályát építtetett, beszélik, hogy uszodát is tervezett, ettől azonban eltántorították a létesítmény várható költségei. Magam szentszéki nagykövetként 1995. február 6-án találkoztam először a pápával, amikor megbízólevelemet átadtam. Hosszas előkészítés és a részletek elgondolása után, némi izgalommal érkeztem a pápai házba, ahol minden a terv szerint zajlott - és mégsem. A nagykövet először is nem mondja el bemutatkozó beszédét, ezt írásban előre megküldi, majd távozásakor szintén írásban kapja a viszontválaszt. Egy példája a Vatikán időtakarékos és célszerű megoldásainak. Teljes volt viszont a protokoll, a pápai nemesek és a svájci gárdisták felvezetésével, akiknek piros-sárga-kék egyenruháját még Michelangelo tervezte. így jutottunk el a pápai lakosztályig, ahol Monduzzi háznagy szigorú irányításával bebocsáttattunk II. János Pál dolgozószobájába. A négyszemközti kihallgatás itt szó szerint értendő: a pápa derűsen, a rá jellemző figyelemmel fogadott, hellyel kínált az íróasztala mellett, és kötetlenül elkezdtünk beszélgetni franciául. Ekkor megint ki kellett lépnem elgondolt szerepemből: a Szentatya közvetlensége és személyes kérdései késztettek rá, amelyekben még a hagyományos lengyel-magyar barátság jeleit is felfedeztem. Később tudtam meg, hogy a pápának ez a munkamódszere: mindenből és mindenkiből „felkészül", és abban a pillanatban tökéletesen összpontosít a témára vagy a személyre, megragadja a fontosat, aztán tekintete és gondolata továbbsiklik, a következő személyre vagy feladatra. (folytatás a 4. oldalon) „Én derűs vagyok, legyetek ti is azok!”
