Nyugati Magyarság, 2005 (23. évfolyam, 2-12. szám)
2005-12-01 / 12. szám
TAMÁSKA PÉTER Kortárs Magyar Galéria Dunaszerdahelyen A dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galéria október 25-én nyitotta meg kapuit immár végleges otthonában, a felújított, eklektikus stílusú Vermes villában. Mindez nem a szerencsés véletlen műve, hanem nagyon is megfontolt döntés eredménye, hiszen a város a maga 24-25 ezer lakosával a tömbben élő csallóközi magyarság természetes gazdasági és kulturális központja. Ezt fejezte ki az is, hogy a Szlovák Köztársaság miniszterelnök-helyettese, Csáky Pál vállalta a védnökséget, s ő mondta az ünnepi köszöntőt. (Csáky egyébként nemcsak a szlovák parlament egyik legkiválóbb szónoka, hanem szépíróként is jegyzik.) A már mintegy ötszáz műalkotással rendelkező, s folyamatosan bővülő gyűjteményt bizonyára sok város irigyelni fogja, hiszen még Budapesten sem található ilyen nagyszabású kortárs kiállítás. Mit is kell tudni az egykori poros kisvárosról? A Szent István-i államalapítástól kezdve a magyarok mellett egyedül a Duna övezte óriási sziget nyugati csücskében kialakult német falvak tudtak kilenc évszázadon át fennmaradni, mígnem 1945-ben erőszakkal ki nem telepítették lakosságukat. Dunaszerdahely és környéke azonban a lakosságcsere és a deportálások ellenére is megmaradt magyarnak. Rendetlen, ám sok szép kúriával, egy plébániával s egy zsinagógával rendelkező mezővároskára emlékezett vissza az 1832-ben itt született Vámbéry Ármin, aki Perzsiában és Közép-Ázsiában kereste a magyarok eredetét, hogy aztán tíz nyelven is megjelent útirajzai nimbuszának árnyékában a tudományos akadémián a magyar nyelv finnugor eredete helyett a török ág mellett törjön lándzsát. Az első világháborút követő cseh, morva és szlovák betelepítéssel egy más életszemlélet képviselői jelentek meg ezen a tájon, a szerdahelyi városiasodást elősegítő, a gabonakereskedelmet meglovagoló zsidóságot viszont a második világháború vihara sodorta el. Ma a Pozsonyból való elvándorlás, a kertes vidéki élet vonzza ide a nagyvárost megunt szlovákokat. A szocialista idők lakótelep stílusát a kilencvenes évektől folyó, Makovecz Imre tervezte város-rehabilitáció ellensúlyozza s teszi élhetővé a városközpontot izgalmas kiteresedéseivel, sikátoraival, árkádos díszleteivel. A Szlovákiát ismertető német bédekkerek megemlítik Dunaszerdahely cseh, osztrák, német és holland turisták által is látogatott termálfürdőjét s a Sárga Háznak nevezett kastélymúzeum gazdag népművészeti anyagát. (Az utóbbi még a japán turisták figyelmét is felkeltette, akik rokon díszítő motívumokat fedeztek fel benne.) A nyolcvanas évek végén érte el legnagyobb eredményeit a DAC labdarugó szakosztálya, amikor a szlovák kupa megnyerése után a csehszlovák kupa döntőjébe is bekerült. A Tatra kocsiról s Ferdinand Porschéről nevezetes Koprivnice stadionjában a szerdahelyi legénység tizenegyes rúgásokkal győzte le a Sparta Praha csapatát. Bugár Imre is ekkortájt érte el világra szóló sikereit diszkoszvetésben: Európa- és világbajnoki címet nyert. Szlovákia 1993 újév napján lett a tisói felemás, szerencsétlen rendállami kísérlet után történetében másodszor önálló állam, s ha a szerdahelyi sportélet kissé hanyatlott is, a város kulturális, oktatási szerepe megnőtt. A meciári nacionalizmusra a felvidéki magyarság kulturális bástyái védelmével és újak kiépítésével válaszolt, hangoztatva a közép-európai együvé tartozás eszméjét. Dunaszerdahely ekkor karolta fel a Kortárs Magyar Galéria gondolatát, amelyet Luzsicza Lajos, az Érsekújvárt született s Budapesten élő idős festőművész vetett fel. Az alapítók sorában a városi önkormányzat mellett ott volt a Magyarok Világszövetsége, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete, a Rákóczi Szövetség és a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társasága. Az első kiállítására - a képzőművészek által adományozott művekből -1994- ben került sor, az ünnepi beszédet Szűrös Mátyás tartotta. „A város - mondta - sajátosan közép-európai kísérletbe fogott. A valamikori kisváros ma már egy régió székhelye és a sportban kivívott országos rangja mellett most a kultúra terén kíván bizonyítani.” Akkor a Mag Gyula vezette Csallóközi Múzeum, a Sárga Ház adott otthont az alkotóknak, majd tíz éven keresztül a vásártéren lévő, erre a célra átalakított önkormányzati épület. 2003-ban Szerdahely polgármestere, Pázmány Péter - aki egyben a galéria alapítványi kuratóriumának elnöke is - lobbizni kezdett a Vermes villa tulajdonáért. Miután a Szlovák Nemzeti Galéria itteni kiállítását felszámolta s eladásra kínálta az épületet, több vállalkozó is ringbe szállt. Hogy mégsem luxus éjjeli mulató lett belőle, abban Pázmány mellett Kvarda József országgyűlési képviselőnek is oroszlánrésze volt. A szerdahelyi önkormányzat végül nyolc és fél millió koronáért megvásárolta a villát, s európai uniós pályázatból nyert támogatásból felújította az épületet, majd 99 évre bérbe adta a Kortárs Magyar Galéria alapítványnak. A képzőművészek, akik előtt - mint Lóska Lajos művészettörténész a dunaszerdahelyi kísérlet kapcsán megjegyezte - ott lebeg csalfa ábrándként a halhatatlanság, műveik felajánlásával bőkezűbb mecénásnak bizonyultak, mint a bankok vagy az milliárdos vállalkozók. A figurális expresszív és posztimpresszionista munkák mellett a progresszív irányzatok - Európai iskola, Csernus-kör, Zuglóikor, Iparterv és Szürenon nemzedék, a hetvenes évek új geometrikus és posztkonceptuális festészete, a nyolcvanas évek „újfestészete” vagy a kilencvenes évek fogalmi alkotásai - mind megtalálhatók a gyűjteményben. A galériát 1993-ban alapító művészek, Luzsicza Lajos Nógrádi dombok és Csáji Attila - aki akkor a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének elnöke volt - Üzenet, XXI. című munkájukkal szerepelnek. (Luzsicza ugyancsak festőművész fia, Árpád is szerepel itt öt alkotással.) A neves dunaszerdahelyi szobrász, Lipcsey György - akinek 1848-49 hősi halottaira emlékeztető turulmadaras szobra a sétálóutca elején van felállítva - Tragikum és Kapcsolatok című plasztikái is a galéria tulajdonát képezik. (A művész a galériát működtető alapítvány kuratóriumának a kezdetektől fogva tagja.) Olyan neves művészek, mint Gerzson Pál, Sváby Lajos, Deim Pál, Fehér László, Kő Pál, Gyarmathy Tihamér, Koncz András, Konok Tamás, Bak Imre, El Kazovszkij, Kéri Imre, az elhunyt Kurucz D. István s a galériának még a szocialista rendszerben nevet adó Lőrincz Gyula, a szobrász Nagy János - a révkomáromi Klapka szobor újraalkotója -, Orosz István és Tenk László is gyarapították a kortársi múzeum anyagát felajánlott műveikkel. Az eredeti célkitűzésnek megfelelően szerepelnek a galériában vajdasági, horvátországi, ausztriai, német- és csehországi, erdélyi és kárpátaljai magyar művészek is. (Az erdélyi Véső Ágoston Krisztusfeje markáns, a vászonról szinte kiugró vonalvezetésével különösen megragadja a látogatót.) A Tornaiján tragikus véget ért felvidéki Dúdor István Ikarosza, Duncsák Attila XX. századi Madonnája, Szabó Gyula önarcképe és az Aktok, a szlovákok által kisajátított Jakoby Gyula (A festő alkotó) s az ugyancsak posztumusz elszlovákosított kassai Löffler Béla Euridike szobra vagy Mag Gyula (Kiűzetés a paradicsomból) méltón képviseli a Felvidék magyar képzőművészetét, amely újkori gyökereit Szinyei Merse Pálig, Csontváryig és a csavargók s harcterek nagy festőjéig, Mednyánszky Lászlóig vezetheti vissza. Elgondolkodtató, hogy Jakoby sohasem tanult meg rendesen szlovákul, s még a visszaszlovákosítási nyilatkozatát is visszavonta, Löffler lakása és műterme pedig felesége, Schönherz Klára asszony révén a kassai magyarok amolyan kis kulturális klubjaként működött a husáki időkben s a bársonyos forradalom után. A kassai Kelet-Szlovákiai Galériát - ha csak a művészi nagyságot tekintjük - mégis méltán keresztelték át a bennünk továbbra is magyarként élő Jakoby nevére. Mi lesz a jövőben a legrangosabb Kortárs Magyar Galéria feladata? Főképp a közép-európai határokat átívelő kiállítások tartása, a szerdahelyi nemzetközi - pontosabban magyar-magyar - művésztelep évenkénti megszervezése s rangjának emelése (a legjobb alkotások a galéria birtokába mennek át), s a tervezett magyar festészeti, szobrászati és grafikai biennále megvalósítása. A Vermes villában végleges otthonra lelt galéria nagyban növelheti Dunaszerdahely kulturális rangját, s kiindulópontját képezheti egy összmagyar képzőművészeti és művészettörténeti műhelynek. S mivel Dunaszerdahelyen együttműködési szerződést írtak alá a magyar és szlovák képzőművészek, kiállításaikkal elősegíthetik a két nép egymással szemben táplált előítéleteinek oldódását is. Luzsicza Lajos Csabai utca Kiadó lakás - Lakás kiadó! Budapesten, a Csalogány utcában másfél szobás, összkomfortos lakás irodának, rendelőnek vagy lakásnak kiadó. Telefon: 06-1-202-7146 Köszönjük, hogy megújította előfizetését. MEGRENDELŐ SZELVÉNY Kérjük a megrendelő szelvényt nyomtatott betűkkel kitölteni és kivágva - csekket mellékelve - címünkre beküldeni: NYUGATI MAGYARSÁG P.O.Box 125, Mt. Royal Stn., Montreal, QC H3P 3B9, CANADA NÉV: | (dec jan) Megrendelés egy évre nyugati olvasóknak: Kanada: CA-$35; egyéb országok: US-$35 Wass Albert szobra Verőcén Az összetartozás felemelő érzését élhette át az a sok-sok ember, aki 2005. december 5-én részt vett Wass Albert szobrának felavatásán a Dunakanyar festői szépségű településén, Verőcén. Az egy évvel ezelőtti sikertelen népszavazásról országszerte megemlékeztek, hiszen ez a szomorú esemény fájdalmas megdöbbenést váltott ki az elcsatolt területeken élő magyarokból. Elveszítették az anyaország létezésének illúzióját. - Megtagadtak a testvéreink - keseregtek. Verőcén december 5-én amolyan „csak azért is” ünnepet rendeztek. - Mi nem keseregni, hanem tenni akarunk - hallottuk Bethlen Farkas polgármestertől, amikor egy meleg nyári napon megosztotta velünk terveit: az évfordulón felavatjuk Wass Albert szobrát és erre az alkalomra eljönnek a barátaink a Kárpát-medence minden részéről, hiszen mi egyek vagyunk! így is lett! 2005. december 5-én délután a verőcei templomdomb környéke megtelt emberekkel. Zuhogott az eső, de ez sem vette kedvét az embereknek. Fegyelmezetten állták végig az ünnepséget. Megjelentek az elszakított országrészek egyházi és politikai vezetői és képviselői. „Össze kell fognunk, mert csak magunkra számíthatunk” - figyelmeztetett egykor Wass Albert, s ki gondolta volna akkor, hogy ez az úgynevezett rendszerváltozást követő 15 esztendő folyamán egyre aktuálisabb lesz! A megemlékezők, Beer Miklós katolikus váci megyéspüspök (a rendezvény fővédnöke), Tőkés László királyhágómelléki református püspök, Böjté Csaba ferences szerzetes és Bartha József holtmarosi (Erdély) református lelkész, a czegei Wass Albert Alapítvány elnöke arra figyelmeztetett, hogy „A szellemi ember felelőssége nem ismer megalkuvást és a jövendő könyörtelenül számon kér tőle minden kimondott szót!” Ha engedjük, hogy kivesszen belőlünk az egymás iránti szeretet és szolidaritás, akkor az történik, ami egy évvel ezelőtt: a kormánypártok - élükön a miniszterelnökkel - testvért testvér ellen fordíthat, s ezt többé nem engedhetjük meg! A templomdombon kialakított Wass Albert emlékparkban növényekkel és kövekkel rajzolták meg a Történelmi Magyarországot, s ahol az író szülőhelye, Válaszút található, oda állították a szobrát. Tóth Dávid szobrászművésznek ez már a nyolcadik alkotása Verőcén, ez alkalommal a város díszpolgárává választották. Az ünnepség moderátora Bőzsöny Ferenc, a Magyar Rádió főbemondója volt, közreműködött Ferenczi Csongor színművész és a Magyar Örökség-díjas Budai Ilona népdalénekes. A szakadó esőben lengtek a zászlók, lobogtak a gyertyák fényei, s a felemelően szép ünnepség után a református parókián szeretetvendégségre gyűltek össze a közelről s távolról ide látogatók. Köszönet ezért Bethlen Farkas polgármesternek és Verőce lakóinak! Z.K. Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 2005. december - 2006. január 12. oldal CÍM:
