Nyugati Magyarság, 2004 (22. évfolyam, 1-12. szám)

2004-12-01 / 12. szám

2. oldal Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 2004. december - 2005. január A születés misztériuma Fogcsikorgató fagyok társaságában közelít felénk a karácsony. Il­lendőségből itt-ott vakító fehérségű fátylat öltöttek a fenyőfák, utánozha­tatlan szépségű jégvirágokkal függö­­nyözték le magukat az ablakok, s raj­tuk belül, a meleg szobában, valaki­nek a jövetelét várják... Aki majd megjön láthatatlanul, sok-sok biztos jelét adja ittlétének: szeretetet hoz a szívekbe, nyugalmat a lelkekbe, és ha telik neki rá: örök hálára kötelező ajándékokat a díszes karácsonyfa alá. A hála sorsunk vállalása; erős családi kötelék. Visszafelé irányul az időben, eleink felé; az örök kezdet felé... Érzése az egyetlen esélyünk, hogy kijussunk életünk szűkre sza­bott időkereteiből, vissza a múlt mélységeibe, őseink világába. A vendégváró figyelem ahhoz ha­sonlatos, amellyel az anya fogadja éppen megszülető gyermekét: benne a teljes lénye. A bölcső körül ott áll­nak megilletődve a többiek, akik majd hozzátartozói lesznek ennek a csecsemőnek; akik a magukénak vallják. Megérkezésének napjaiban minden érte történik, noha ő maga senkinek sem parancsol, senkitől sem kér... Éppen, mint a karácsonyi kisded - mondaná valaki. Ő is megszületik évről évre, az örök kezdés példája­ként. A saját sorsának kiszolgáltatott ember pedig feledve fájdalmait, be­párásodó szemmel áll oda a kicsiny betlehemi jászolhoz, s szemléli az eléje táruló idillikus képet. Felnőttként soha, csak kicsi gyer­mekként kapaszkodhatunk fel testvé­rünk bölcsőjébe. A vattagyapjús bá­­ránykákat is mindhalálig gyermek­szemmel nézzük, s mellettük ott érezzük mindazokat, akik beletartoz­tak egykori karácsonyainkba. Az egész falu egyetlen nagy szo­bává válik ilyenkor, s még a tél hi­degét sem érezzük benne. Majd min­den házacska ablakában ott villognak a fenyődíszek, olykor az udvarok és utcák fáin is... Lovasszánok siklanak a csupafény estében, s itt is, ott is fel­csendül a csengő. Mindenki és min­den együtt van, s együtt is marad ad­dig, amíg közülünk valaki is emlék­szik rá. Nehéz időkben talán tompul az ünnep fénye; talán az ajándékok is kisebbek, és lelkünk nyugalma sem oly teljes. Ám a születés misztériu­mában mégis egymásra találunk. Csordás Mihály Csíksomlyói Betlehemesek Az Árvácskák együttes a Hargita karéján túlról, Babba Mária földjé­ről érkezve az idei advent havában is elhozta nekünk az elmúlt napok­ban sajnos na­gyon idősze­rűvé vált üzene­tet: szeressétek, becsüljétek meg egymást ma­gyarok, mert megszületett Krisztus, a Vi­lág Világossága. A zenélő, éneklő és ősi Betlehemes népi szokásokat megjelenítő együttes koráb­ban elárvult, csellengő tag­jait más, hasonló sorsú erdélyi gye­rekekkel együtt a Csibész Alapít­ványt létrehozó Gergely István csík­somlyói plébános vette védőszár­nyai alá. A legendás hírű lelkész erőfeszítéseinek köszönhetően ke­rültek ezek a fiatalok szeretetteljes, emberséges életkörülmények közé. A Tiszti néven is ismert csíksom­lyói plébános a december 5-i, gya­lázatos kime­netelű népsza­vazás előtti na­pokban az anyaországban tevékenykedett a magyar test­véri érzés erő­sítéséért. Nem­zeti egység­mentő tevé­kenysége során Gergely István súlyosan meg­betegedett, s jelenleg is egy magyarországi kórházban fek­szik. Szent karácsony ünnepének közeledtén kívánunk neki teljes gyógyulást, hogy minél rövidebb ideig legyenek elárvultak az Ár­vácskák. Szöveg és fotó: Hering József Az Árvácskák együttes Betlehemes játéka Büszkeség és alázat Közeleg a karácsony, s bár a külön­féle szeretetszolgálatok bőséggel osztogatják adományaikat a rászoru­lóknak, a szegénység nem szűnt meg. Annak, ki gépkocsin suhan el mellette, s rohan a dolga után, annak - Radnótival szólva -, „csupán tér­kép” a valóság, ám én, ki „tömegköz­­lekedek”, vagy gyalogolok, mindun­talan elém tartott tenyerekkel, es­deklő szempárokkal találkozom, és nem győzök zsebem alján matatni némi koldus-obulusért. Mert aki me­galázza magát előttem, annak leg­alább ennyivel tartozom. Számtalan közöttünk a reményte­lenül elszegényedett, mert az sze­gény csak igazán, akit a büszkeségé­től is megfosztottak. De a szó átvitt értelmében szegény az is, aki mega­lázta őket. Lélektudor ismerősömet kérdem, lehet-e lelkeiken segíteni? A pszicho­lógus tanácstalanul töpreng, vajon ki­nek a lelki terápiája a sürgetőbb fel­adat. Azoknak a hatalmon lévőek­­nek-e, akiknek eszét vette a Világ­bank, meg a költségvetés, s most mil­liók lelki békéjét veszélyeztetik pro­vokatív kísérletükkel, hogy megtud­ják, mekkora a nincstelenség szakí­tószilárdsága? Avagy azokat kéne gondjaiba vennie, akiket e hibbant, számszaki könyvelőkként ténykedők a lehangoltság, a szorongás és a két­ségbeesés mély árkába taszítottak? Mert bizony ilyen vagy amolyan sze­génységünkben valamennyien tá­maszra szorulunk. Az előbbiekre Krisztus intő szava illik: „Nem tud­ják, mit cselekszenek”. De vajon ho­gyan tükrözi vissza e cselekedeteket azok lelke, aki a nyomor sötét bugy­raiban szoronganak, vagy azoké, aki­ket az elszegényedés riasztó réme fe­nyeget? Igényei is minősítik az embert. Ki milyen mértékben adja fel őket, úgy veszít el egy-egy parcellát tulajdon méltóságából. Akiket a biológiai lét szélére degradáltak, már megalázó helyzetüket sem érzékelik. Azok vi­szont, akik igényeik utolsó morzsáit fogyasztják, a félelemtől az agresszi­vitáson át a hunyászkodó szolgalel­­kűségig a legváltozatosabb kórképe­ket mutatják. Mégis, minden ború­látó jóslat és rémhírterjesztés elle­nére, a megalázások és szorongatá­­sok dacára, örökölt büszkesége révén semmiféle gazdaságpolitika nem te­szi a magyar népesség zömét bam­bán magába forduló, nemcsak kör­nyezetétől, de önmagától is elidege­nülő kedélybeteggé. A lélek számtalan fénye közül a legtisztább a büszkeség. Ez világítja meg valamenyiünk számára a legne­hezebb és legszebb tennivalóinkat. Paizs Tibor Nyilvánosságra kerültek a restitúció adatai „A Magyar Emberi Jogok Alapítvány nyilvánossá tette a Romániában egy­kor elkobzott magyar egyházi ingat­lanok adatbázisát” - jelentette be Há­­mos László, a HHRF elnöke. A ro­mániai magyar napilapokban megje­lent hír szerint a New York-i székhe­lyű, Hámos László által vezetett ala­pítvány adatbázisa teljes képet ad a vagyon helyzetéről, nyomon követi a négy történelmi felekezettől - római katolikus, református, unitárius és evangélikus - a kommunizmus ide­jén jogtalanul elvett 2140 ingatlan visszaszolgáltatásának folyamatát. Figyelemmel kíséri a 2001/501-es ro­mániai restitúciós törvényt végrehajtó különleges restitúciós bizottság mun­káját. Az egyházakkal közösen össze­állított adatlap - rendszeres frissítés esetén - pontos képet nyújt az egyes épületek visszaszolgáltatásának aktu­ális szakaszáról. „Egy, a bukaresti kormány által megrendelt kimutatás szerint a romániai egyházaktól elkob­zott ingatlanok értéke eléri az ország egyéves bruttó nemzeti összterméké­nek értékét” - derül ki a lapokból. A restitúciós folyamat lépésenkénti megismerése mellett az adatbázis célja felmérni az épületek jelenlegi állagát, a felújításhoz szükséges költ­ségeket. így ugyanis az adományo­zók, a társfinanszírozó szervezetek, befektetők pontos képet kaphatnak az igényekről. Hámos László úgy véli, hogy az óriási értéket jelentő ingat­lanok iránti érdeklődés további növe­kedése várható Románia uniós csat­lakozásának közeledtével. „Fontos esélyt adni a történelmi magyar egy­házaknak, hogy nemzetépítő tevé­kenységüket az uniós csatlakozás le­hetőségét kihasználva tudják ellátni” - hangsúlyozta a HHRF elnöke. Az adatbázis a www.hhrf.org/restitucio internetes címen érhető el. (HTMH) Határtérségek közös fejlesztése „Sikeres volt az Európai Unió által tá­mogatott, magyar-ukrán Cooperation Bridge 2003 (CB) projekt, amelynek középpontjában a két ország határtérsé­gének közös fejlesztése szerepelt” - mondta Tisza András, a Szabolcs-Szat­­már-Bereg Megyei Fejlesztési Ügynök­ség Kht. ügyvezető igazgatója Nyíregy­házán, az együttműködés záró konfe­renciáján. „Az érintett térségek, Sza­bolcs megye és Kárpátalja 103 ezer eu­­rós brüsszeli támogatást használhattak fel a kapcsolatok további erősítésére” - közölte a területfejlesztési szakember. Hozzátette: az uniós támogatást a régiók önkormányzatai 27 ezer euró saját for­rással egészítették ki. A projekt alapján az ukrajnai Ungváron létrehoztak - sza­bolcsi mintára - egy területfejlesztési irodát, amelnynek három alkalmazottja a kárpátaljai beruházásokat menedzseli. Emellett számos konferenciát tartottak, s a tanácskozásokon a szomszédos or­szág érintett önnkormányzati tisztségvi­selőit készítették fel a területfejlesztés uniós gyakorlatára, és annak átvételére, alkalmazására. A szabolcsi és a kár­pátaljai polgármestereknek közös kép­zést is tartottak, 55 önkormányzati ve­zetőt készítettek fel a határon átnyúló együttműködés lehetséges formáira. Ti­sza András elmondta, hogy a projekt le­zárása után folytatódik a magyar-urkán határ menti területfejlesztési együttmű­ködés, a tervek szerint európai uniós for­rásokra együtt pályáznak majd a szabol­csi és a kárpátaljai befektetők. Az ügy­vezető-igazgató tájékoztatása szerint különösen oktatási és környezetvédelmi területen szándékoznak közös pályáza­tokat benyújtan a brüsszeli alapokhoz, valamint elsődleges a gazdasági beru­házások megvalósítása is. (HTMH) Emlékpark a kárpátaljai deportáltak tiszteletére A kárpátaljai magyar férfilakosság sztálini lágerekbe hurcolásának 60. évfordulójáról emlékeztek meg túl­élők, hozzátartozók, az ukrajnai ma­gyar diplomáciai képviseletek tagjai és anyaországi vendégek Szolyván, a deportáltak egykori gyűjtőtáborá­nak helyén létesült emlékparkban. 1944 novemberében a bevonuló szovjet csapatok nyomában érkező belügyes különítmények háromna­pos munka címén lágerekben hurcol­ták Kárpátalja 18 és 50 év közötti magyar férfilakosságát. Az egykori KGB levéltárának adati szerint a tér­ség magyarlakta településeiről 22.951 személy került a szolyvai gyűjtőtáborba. A deportálások 60. évfordulója alkalmából a Sztáliniz­mus Áldozatainak Szolyvai Emlék­parkjában, amelyet 12 évvel ezelőtt hoztak létre, fekete márványból ké­szül 20 emléktáblát avattak fel, ame­lyekbe a II. világháborúban elesett és a sztálini lágerekbe elhurcolt kárpát­aljai honvédek és civilek nevét vés­ték. A Határon Túli Magyarok hiva­talának, Nyíregyházának, Szabolcs- Szatmár-Bereg megyének és a kijevi német nagykövetségnek a támogatá­sával elkészített emléktáblákra 5654 áldozat neve került fel a vidék 127 településéről, köztük 1226 elesett honvédé, 40 görög katolikus, refor­mátus és római katolikus lelkészé, 10 magyar parlamenti képviselőé. Gajdos István az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség elnöke az ava­táson rámutatott: a 60 évvel ezelőtt el­hurcolt kárpátaljai magyarok egyet­len bűne az volt, hogy magyarnak születtek. A honatya az utódok köte­lességének nevezte a sztálini lágerek­ben elpusztított kárpátaljai magyar férfiak emlékének megőrzését és meg­örökítését. Sajnálatosnak mondta, hogy az 1944-ben elhurcoltak a mai napig nem követték meg, csak az anyaországtól kaptak anyagi kárpót­lást. Mint kifejtette, igencsak meg­lepte, amikor az ukrán parlamentben azzal kellett szembesülnie, hogy kép­viselőtársai nem hajlandók kész tény­ként elfogadni a kárpátaljai magyar férfiak 60 évvel ezelőtti deportálását. Ezt csak ismert történészprofesszorok által elkészített tanulmánnyal lehetett elfogadtatni a honatyákkal. „Ennek köszönhetően már folyamatban van a rehabilitációs törvény megalkotása, amelyet remélhetőleg még 2006-ig elfogad az ukrán parlament” - mon­dotta Gajdos István. (HTMH) Nyolcezer kötet könyvtáralapításra Mintegy nyolcezer kötet könyvet gyűj­töttek össze Szegeden és környékén városi civil és egyházi szervezetek, hogy hozzásegítsék a közelmúltban megnyílt révkomáromi Selye János Egyetemet könyvtára létrehozásához; a könyveket a csongrádi megyeszék­helyen adták át az akciót szervező Duna Televízió képvislőjének. „Az adománnyal Szeged szép példáját adta a határon túli magyarokhoz való kötő­désnek” - hangsúlyozta Nógrádi Zol­tán fideszes országgyűlési képviselő, a szegedi akció fővédnöke a sajtótájé­koztatón. „A sok könyv üzenet is egy­ben arról, hogy az anyaországi és a ha­táron túl élő magyarok összetartoznak” - tette hozzá a honatya. Reményét fe­jezte ki továbbá, hogy a Felvidék első magyar egyetemének könyvtárába ke­rülő magyarországi kötetek hozzájárul­nak a hallgatók szülőföldön maradásá­hoz. (HTMH) Pályázat informatikai fejlesztésre „A határon túli magyarlakta régiók informatikai fejlesztése érdekében 228 millió forintos pályázatot ír ki a közeljövőben a Puskás Tivadar Köz­­alapítvány az Informatikai és Hírköz­lési Minisztériummal együttmű­ködve” - közölte az alapítvány igaz­gatója a Magyar Tudományos Aka­démián. „A pályázatot idén novemberben írja ki az alapítvány, a keretösszeg bruttó 228 millió forint, amelyet vissza nem térítendő támogatásként osztanak el a pályázaton nyertes ha­táron túli szervezetek között” - mondta Kőhalmi Zsolt az MTA tájé­koztató ülésén, amelyet a határon túli magyar tudományosság képviselői­nek tartottak. Hozzátette, hogy pá­lyázni közösségi intemethasználati helyek létrehozására és korszerűsíté­sére, valamint a Nemzeti Digitális Adattárhoz kapcsolódó adatbázisok létrehozására lehet. Kovács Kálmán informatikai mi­niszter előadásában hangsúlyozta: „a támogatás és az együttműködés fő iránya (...) a helyi közösség gazda­sági versenyképességének növelése (...), a távmunka és a távoktatás kapcsolatrendszerének kialakítása, amely lehetővé teszi az elköltözés nélküli oktatás és képzés feltételeit, valamint a magyar kultúra megőr­zése”. Hozzátette, hogy ezen célok megvalósulása érdekében jelenleg is folyamatban van az erdélyi Hargita megyében a magyarországihoz ha­sonló közhálóprogram megvalósí­tása. A tárca tervei szerint jövő év vé­géig legalább száz helyen létesítenek a Kárpát-medencében közösségi in­ternet-használati helyet, vagyis „e­­magyar pontot”. (HTMH) NYUGATI MAGYARSÁG Hungarians of the West Hongrois d'Occident Publisher/Editor-in-Chief Felelős kiadó/Főszerkesztő: MIKLÓSSI ISTVÁN Szerkesztő: SZILÁGYI KÁROLY Published monthly by Kiadja havonta a TRANSATLANTIC PUBLICATIONS, INC. P.O.Box 125, Mt. Royal Stn. Montréal, QC H3P 3B9, Canada Phone: (514) 731-4192 Magyarországon forgalmazza: CANADA-TRANSATLANTIC Kiadó, Szolgáltató és Kereskedelmi Kft. Magyarországi szerkesztőség: 1022 Budapest, Bimbó út 53„ fsz. 2. Tel/Fax: 326-7531 E-mail címünk: nyugatimagyarsag@axelero.hu Terjeszti: GONDOS BT., FEHÉRLÓFIA Könyvesbolt Előfizetési díjak egy évre: Kanada: CA-$35, egyéb országok: US-$35, MAGYARORSZÁG: 1500 Ft Előfizethető a szerkesztőség címére beküldött rózsaszínű postautalványon (Nyugaton: csekk vagy money order montreáli szerkesztőségünk címére) Kéziratokat nem őrzünk meg és nem kül­dünk vissza. A szükséges javítás jogát fenntartjuk. A közölt írások nem feltétle­nül képviselik a szerkesztőség álláspont­ját. A valódi névvel aláírt cikkekért a min­denkori cikkírók felelősek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom