Nyugati Magyarság, 2004 (22. évfolyam, 1-12. szám)

2004-11-01 / 11. szám

P.O.Box 125, Mt. Royal Stn. Montréal, QC H3P 3B9, CANADA NYUGATI 1022 Budapest, Bimbó út 53., fsz. 2. HI go mgj a gB am s gDd® ° fflcpmgjFSDS XXII. évfolyam, 11. szám ~z-----------------------------------------------------------------------------------------------------------5---------------------------------2004. november A DEMOKRATIKUS ÉS NEMZETI SZELLEMŰ NYUGATI MAGYARSÁG HAVILAPJA 150.- Ft - $3.50 — Magyar állampolgárságot minden magyarnak! Az Erdélyi Körök Országos Szövetségének 22 tagszervezete, többezer tagja nevében szólunk. Az országban élő sokszázeremyi erdélyi származású hon­fitársunk, Erdély kétmillió magyarjának, a többi elszakított magyarnak ki­áltását hallva szólunk az anyaország magyarjaihoz. A szív és az ész nevé­ben szólunk. Reménykedve szólunk. Reménykedünk abban, hogy sokan, elegen értik és belátják: ha már magyarnak születtünk ide, a Kárpátok alá, embernek is csak magyarként tudunk megmaradni. Márpedig nagy fejedelmünk és a lengyelek nagy ki­rálya, Báthori István szellemében, vele együtt valljuk: ha elveszni hagy­juk a leszakítottakat, akik mindenkor, minden poklok dacára megmarad­tak őrzőnek, az anyaország bástyájának, akkor mind elveszünk. Ha most nem nyújtjuk ki kezünket utánuk, ha elutasítjuk felénk nyújtott kezüket, odavész maradék becsületünk, odavész az évszázadok minden küzdelme és áldozata, odavész maradék reménységünk. Elnyeli őket a mohó több­ség, majd lassan odaveszünk mind. Ne hallgassunk hát az üreslelkű nyomorultakra, akik mindig is köz­tünk voltak, és mindig romlást hoztak ránk. Most sarokba szorítottuk őket, ezért ezernyi kifogást hazudva megpróbálják megzavarni agyun­­kat-lelkünket. Bevallottan politikai jövőjüket féltve egész nemzetün­ket készek feláldozni, ezért harsan fel ismét a tudati manipuláció mes­teri kórusa, ezért idézik fel az emberek legalantasabb ösztöneit, az anyagi féltés ördögét, a gyanakvó rosszindulatot. Ne hagyjuk megve­zetni magunkat, ellenkezőleg, szavazatainkkal kényszerítsük őket meg­adni, ami nekünk jár! A magyar nép hangja most Istenünk, Szent István Istenének hangja lehet. A hívó szóra, a vész elhárítására eleink készek voltak életüket adni. Tőlünk nem kéri ezt senki. Mi csak azt a pár lépést kell megte­gyük a szavazóhelyiségekig, csak egy igent kell bejelölnünk egy pa­pírlapra. Nem lehetünk olyan vakok és ostobák, hogy lemondjunk jövőnkről, nemzeti létünkről. Kerekedjen felül végre minden magyar jobbik énje, a minimális szolidaritás nemzettársaink iránt, de a józan belátás is a fejekben, saját elemi érdekeink felismerése! Számos szom­szédunk sok éve egy egyszerű tollvonással megtette e lépést, állam­­polgárságot adtak határon túli véreiknek, és gyarapodásnak indult nem­zetük. A mi szétszakítottságunk mértéke, súlya összehasonlíthatatla­nul nagyobb, mégis tíz éve téblábolunk és érvelünk, hallgatjuk a gán­­csoskodókat és hallgatunk a gáncsoskodókra, ócsároljuk és elgáncsol­juk a kezdeményezőket, legjobbjainkat. Elég volt! December 5-én ölt­­sük fel legszebb ruhánkat, fogjuk meg egymás kezét, és tegyük meg azt a pár lépést, azt a kis kézmozdulatot. Unokáink irigyelni és áldani fognak érte, de átkozni, ha meg nem tesszük. Magyar állampolgárságot minden magyarnak! 2004. november 7. Az EKOSZ elnöksége nevében Kövesdy Pál elnök-------------------------------------------------------------------------------------­IFJ. FEKETE GYULA IGEN! IGEN! December 5-én két fontos kérdésben ügydöntő jellegű népszavazást tartanak Magyarországon. Az ügydöntő jellegű népszavazás eredménye meghatározott tartalmú jogszabályalkotásra kötelezi a törvényhozókat, míg a véleménynyilvá­nító népszavazás eredményének nincs ilyen következménye. A két népszava­zási kezdeményezés azért válhatott ügy­döntő erősségűvé, mert mindkét kezde­ményezés a véleménynyilvánító népsza­vazáshoz szükséges aláírások többszö­rösét gyűjtötte össze, és a népszavazást igénylők száma még az ügydöntőhöz szükséges 200 ezer érvényes aláírás szá­mát is mintegy 50%-kal haladta meg. Az aláíróíveken a nevet, lakóhelyet, személyi azonosítót és aláírást el­lenőrző Országos Választási Bizott­ság gyakorlatilag csak a tíz szám­ból álló azonosítók elírása miatt érvénytelenített né­hány százaléknyi aláírást, | de érdemben az ellenőrzés nem változtatta meg a nép­­szavazási szándék erősségét. A népszavazás első kérdése arra irányul, helyeselné-e a lakosság, hogy a kórházak, rendelőintézetek ma­radjanak állami és önkormányzati tulaj­donban, azaz a későbbiekben le kell ál­lítani ezeknek a köz vagyonát képező ingatlanoknak az eladását. A lakosság az utóbbi években egyre nagyobb ag­godalommal figyelte a kisebb kórházak, szülőotthonok, rendelőintézetek tucat­jainak a bezárását, és az eladott egész­ségügyi vagyon ellenértékének magán­zsebekbe - elsősorban szocialista és szabaddemokrata zsebekbe - történő át­­vándorlását. Az egészségügyi alapellá­tást is veszélyeztető egészségügyi va­gyon folyamatos csökkenését népszava­zás révén kívánta megállítani a parla­menten kívüli Munkáspárt, és viszony­lag hamar összegyűjtötte az ügydöntő népszavazáshoz szükséges aláírásokat. A népszavazás második kérdése arra irányul, helyeselné-e a lakosság azt, hogy a környező országokban élő magyarok egyszerűsített eljárás kere­tében juthassanak magyar állampolgár­sághoz. Az ügydöntő népszavazáshoz szükséges aláírásokat a Magyarok Vi­lágszövetsége gyűjtötte össze. Mindkét népszavazást a kormánypár­tok mértéktelen szerzési vágya és mohó­igen a nemzetegyesítésre sága váltotta ki. Az első feltett kérdéssel kapcsolatban az elmúlt másfél évtizedben az egészségügyi és oktatási intézmények megszüntetésében egyértelműen szerepet játszott az, hogy az ilyen feladatokat el­látó intézmények egészséges és zöld kör­nyezetben működtek, azaz ingatlanérté­kük magasabb volt az átlagosnál. A „ra­cionalizálás”, és, jntézmény-összevonás” jegyében sok üyen ingatlant eladtak, mi­által a közvagyon zöme a volt pártelit ma­­gánvagyonává lényegült át. A privatizá­ció haszonélvezői a parlamenti ciklus le­jártának közeledtével egyre türelmetle­nebbül sürgetik az egészségügyi közva­gyon eladását, és ha csak a mai parla­menti többségen múlna a dolog, hama­rosan be is kebeleznék. Ezt kellene meg­akadályozni az ügydöntő népszavazással. A második feltett kérdéssel kapcso­latban is kimutatható az önzés és ha­szonszerzés, mint népszavazást kiváltó ok. Az Európai Unióba történő belépé­sünkkel előrelátható volt az a gond, hogy megnehezedik a szétszakított Ma­gyarország nemzettesteinek a kapcso­lattartása az igen szigorú uniós határok miatt. A polgári kormány a státustör­vény elfogadásával és a magyar-igazol­vánnyal együtt járó jogosítványok meg­adásával kívánta erősíteni a magyar nemzet összetartozását. A szocialista­szabaddemokrata kormány egyik első tennivalója volt a szomszédos álla­mok „érzékenységét sértő” „ked­vezménytörvények” megszün­tetése, és a korábbi jogosít­ványok nagy részének az eltörlése. Még a megha­gyott jogosítványokat sem igyekeztek biztosí­tani, például a gyermeke­iket magyar iskolába járató szülők a 2002-re ígért ellátmányokat még ez év nyarán sem kapták meg. A kisebbségi sorban élő magyarság más jellegű támo­gatásai is nagymértékben csökkentek - és az így elvont összegek a kormány­pártok alapítványait, egyesületeit gazda­gították. Ha a kisebbségi magyarok ér­dekeinek védelmére nem lehetett meg­oldást találni a kormányzati ellenőrzés alatt álló státustörvény révén, akkor automatikusan kínálkozott a kettős ál­lampolgárság magadása, mint alkotmá­nyos garancia az érdekvédelemre! A külügyi szakértők egyetértenek abban, hogy ha a szocialista-szabaddemokrata kormányt 2002-ben nem vezette volna tévútra a féktelen szerzési vágyukkal együtt járó magyargyűlöletük, ha fenn­tartották és betartották volna a státustör­vény rendelkezéseit, akkor ma nem kel­lene a kettős állampolgárság ügyében népszavazást tartani. (folytatás a 6. oldalon) Európában a kereszténység, Ázsiában az iszlám a célpont CZÉRE BÉLA Nem hinném, hogy különösképpen örülhetnénk a hímek: megalakult az Európa-kormány. S nem azért fogad­hatjuk tartózkodással a hírt, mert majd­nem egy olyan balfácán lett az ener­giaügyi biztos benne, mint Kovács László, hanem azért, mert Európa nemzeti, kulturális és szakrális értéke­ire nézve roppant veszélyes ez a szu­perkormány. Ez az európai szuperkormány nem tűr semmiféle ellentmondást, kompro­misszumot a baloldali fölény kialakítása tekintetében: jellemző, hogy a valóban jobboldali, konzervatív olasz Rocco Buttiglione nem lehetett tagja az új eu­rópai kormánynak, mert a minden tet­tével, megnyilvánulásával romboló szándékú baloldal elnyom minden olyan nézetet, amely gátat szabhatna a homoszexualitás obszcenitásának. A spanyolországi Avila püspöke, Garda Burillo pásztorlevélben ítélte el a szocialista Zapatero kormányának gyalázatos törvénytervezetét. A „libe­rálisnak” nevezett tervezet nemcsak a melegházasságokat engedélyezné, ha­nem lehetővé tenné az egynemű párok­nak az örökbefogadást is, s ezzel - ezt persze már nem tartalmazná a „tör­vénytervezet” - utat nyitna a gyerme­kek pedofil célzatú kihasználásának is. A „jobboldali” francia kormány kul­tuszminisztere a napokban méltatta és avatta fel az első homoszexuális tévé­csatornát. A .jobboldali” - még jó, hogy a konzervatív jelzőt ez esetben nem kell hangsúlyoznunk - miniszter mindenkit megnyugtatott, hogy nap­közben csak szelíd oktató filmek men­nek majd a tévében, a vastagabb pro­dukciókra csak éjszaka kerítenek sort. Ugyanakkor ez az Európai Unió és kormánya szüntelenül hangsúlyozza, hogy az egyes nemzetek kultúrája, iro­dalma, történelemtudománya a legke­vésbé fog csorbát szenvedni az unióban. Ez durva, sunyi hazugság. Németország történelmét például 1945 óta így tanít­ják, hogy abban nemcsak az 1933 és 1945 közötti, hanem az első világhá­ború előtti és alatti német történelem­ről is, különösen n. Vilmos német csá­szárról csak rágalmazó hazugságokat le­het olvasni. De nem jártak jobban az első és a második világháborúban „győztes” franciák sem. A nagynak ha­zudott francia forradalom kapcsán meg kell jegyeznünk, hogy a Bastille 1789- es „bevételétől” valójában egy újfajta, sajátos időszámítás és történelemszem­lélet uralkodik Franciaországban. A Bastille-ba annak idején egy úri zsivá­nyokból, sikkasztókból, hamiskártyá­sokból, kicsapongókból, aberráltakból, pedofilekből álló csapatot börtönöztek be, s ezt a hét-nyolc fős bandita-oszta­got szabadították ki 1789-ben. Köztük volt de Sade márki is, aki az első sor­ban vitte a veterán börtönparancsnok lándzsára tűzött fejét. Ez volt az 1789- es „nagy” francia forradalom. Ezt ün­nepli július 14-én Franciaország. Csak az érdekesség kedvéért írom ide, hogy a bastillei főszereplő, de Sade márki ki­­szabadulása után a párizsi Vendome té­ren tartott rendszeres összejövetelt a „harag szekciója” néven, s ezen a jeles márki a „csecsemők szabad szexuális használatát” követelte. Egészen addig, amíg Robespierre parancsára vissza nem szállították eredeti lakhelyére, a charentoni elmegyógyintézetbe. Ilyen emberek voltak a francia forradalom fáklyavivői, s ilyen volt a francia forra­dalmak 1789-től 1830-on, 1848-51-en keresztül a véres 1871-es kommünig húzódó láncolata. Lehetetlen nem látni, hogy milyen vékony az a láncszem, amely a szabadelvűséget a legszélsősé­gesebb szabadosságtól elválasztja. A nagynak hazudott francia forrada­lom bukása után de Maistre mondta ki elsőként, hogy az 1789-es forradalom­nak a sátánizmus a lényege, s mindez a diabolikus XVIII. századi „felvilágoso­dás” következménye. De sem róla, sem a tradicionalista Lous Bonald-ról, sem a keresztény-európai értékrend nagy fel­támasztójárói, Chateaubriad-ról, sem a francia újnacionalizmus hatalmas alko­tójáról, Barrés-ről, sem a radikális jobb­oldali íróról, Maurras-ról nemigen vesz tudomást a baloldaliként és .jobbolda­liként” - valójában a baloldal kiszolgá­lójaként - egyaránt hazug hivatalos francia irodalom. Annál jobban él, viral, tobzódik a baloldal irodalma. Nézzük például, hogy Kertész Imre után az idén ki kapta az irodalmi Nobel-díjat. Azt a Nobel-díjat, amelyet 1920-ban Knut Hamsun nyert el! A 2004. évi Nobel­­díjat az az osztrák - cseh zsidó apától származó - Elfriede Jelinek kapta, aki­nek legismertebb, A zongoratanárnő című regényéből Michael Haneke ké­szített a cannes-i fesztiválon díjat nyert filmet. Elfriede Jelinek elsősorban a mazochizmus és más szexuális szélső­ségek „krónikásaként” vonult be az irodalmi tudatba. Nem véletlen tehát, hogy Cannesban díjat nyert a regényé­ből készült film, s így az sem véletlen, hogy ő kapta a 2004-es irodalmi No­bel-díjat. Elfriede Jelinek, a kommu­nista párt volt tagja, mindig az élen járt az értékrombolásban, a szenny, a mo­csok önfeledt ünneplésében. A Vatikán lapja, a L'Osservatore Romano „az ab­szolút nihilizmus” szószólójaként mu­tatja be az osztrák írónőt. Egyszóval ebbe az Európai Unióba tuszkoltak be minket erőszakkal. Néz­zünk egy pár cikkcímet az egyetlen kon­zervatív magyar napilapból, a Magyar Nemzetből: A Hit gyülekezete bérli az iskolát (a kőbányai önkormányzat által tavaly bezáratott oktatási intézményről van itt szó), Szcientológus fellegvár lesz Nagykanizsa?, Melegfilmet reklámoz­nak a mese előtt (az RTL Klub Cool TV című homokos filmjéről). Mindenesetre tény, hogy ez a jelen­legi Európai Unió ádáz harcot folytat a keresztény egyházak, a Vatikán ellen. Franciaországban már az iskolásoknak is megtiltja a kereszt viselését - miköz­ben meleg tévé csatornát nyit meg - tá­mogatja, pénzeli a másság valamennyi visszataszító formációit. Szabadságról harsog, miközben adminisztratív esz­közökkel, de főként a pénz hatalmával eltiporja a nemzetben, egyházban, ter­mészetes életben gondolkodókat. S te­szi ezt az a liberalizmus, amely való­jában egy szabadkőműves szuperálla­mot működtet. (folytatás a 10. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom