Nyugati Magyarság, 2003 (21. évfolyam, 1-12. szám)
2003-01-01 / 1-2. szám
P.O.Box 125, Mt. Royal Stn. Montréal, QC H3P 3B9, CANADA IlVIlß IT 1 1022 Budapest, Bimbó út 53., fsz. 2. CGGDDűgjapBam s ®ú gdq® ®/©sí 1 = CD®mg][?®Bs d]D®©©Q(í]®IIlG XXI. évfolyam, 1. szám 2003. január-február A DEMOKRATIKUS ÉS NEMZETI SZELLEMŰ NYUGATI MAGYARSÁG HAVILAPJA 150.- Ft - $3.50 / N Esélyegyenlőség Esélyegyenlőség helyett az evolúció és a történelem az élet farkastörvényeiről beszél. Az erős életben marad, a gyenge elpusztul. Kultúrák és birodalmak születnek, virágzanak és lehanyatlanak. Akinek van, annak adatik, akinek nincs, attól még az is elvétetik, amije van, szól a Biblia. Nincs igazság ezen a Földön, sőt abban is egyetértenek a kunyhók és a paloták, hogy az élet nehéz. Mindenkinek az életében ott van a szorongás és a szenvedés, mindenki, gazdag és szegény, ha nem is mindig egyformán, de mindenki megismerkedik a bánattal és a keserűséggel. A szenvedés és a halál legvégül bizony nem válogat. Annak ellenére, hogy ez a Föld nyilvánvalóan nem a mennyei béke helye, hiszen az érintetlen dzsungelben sem a boldog természet az úr, hanem a természet öl, hogy egyen, s talán sokan érzik, hogy ezen a bolygón gyakran nem azért elviselhetetlen teher az élet, mert ez így „természetes”, hanem azért, mert mi emberek az életet sokszor pokollá tesszük. A pokolba vezető útról van egy alaptörténet. Jön az ördög és a szabadságról papol. Azt mondja, hogy szabadság legfőbb pillére a szabadkereskedelem, a szabad gazdasági verseny, a korlátlan szabaddsággal áramló pénz, a korlátok nélküli, önmagát szabályozó szabad piac. A modernkori közgazdaságtan szabad versenyről szóló tanítását pedig könnyű lefordítani. Van tíz kenyér. Van tíz gyerek. Tíz gyerek rajtol a kenyérért, de csak egy nyerhet, és azé lesz mind a tíz kenyér, esetleg, ha az illúzió kedvéért szabályok is vannak, akkor legalább kilenc, és a maradék kenyéren osztoznak a többiek. Azt mondja a szabad verseny, hogy ez törvényes, és jogos. Pedig mindenki érzi, hogy ez legfeljebb a farkastörvény versenyeredménye, de sem nem igazságos, sem nem méltányos, tehát nem lehet törvényes. Mégkevésbé jogos, mert akárki is legyen a versenyre kényszerítő hatalom, az igazság ott kezdődik, hogy mind a tíz gyerek éhes, és mind a tíz gyereknek ennie kell, akár szőke, akár barna, akár munkanélküli az apja, akár államtitkár. Egy gyereknek nem azért kell ennie, mert esetleg van valaki, aki a pénzét kenyérre cseréli, hogy az a gyerek egyen, legyen ez a valaki a szülő, a gondviselő, a gyám, a nevelőintézet, bárki. A gyereknek nem pénz kell, hanem kenyér. A gyereknek nem azért kell enni adni, mert valaki hajlandó erre pénzt adni, hanem azért kell enni adni a gyereknek, mert éhes. És ez alapvető különbség. A pénzt nem lehet megenni. Ha valaki pénzügyi mérlegelés tárgyává teszi, gazdasági elemzésbe foglalja a gyermekek kenyerét, lakhatását, iskoláját, és azt mondja, hogy a profit fontosabb, mint a gyermekek élete, hogy a nyereség fontosabb, mint a jövő, akkor ez a mérlegelés a velejéig gonosz, és hamis a mérleg, amellyel mérnek. Néha a gazdagok azzak vádolják a szegényeket, hogy lusták, hogy élhetetlenek. Pedig szégyentelenül igaz közmondássá vált, hogy munkával nem lehet pénzt keresni, mert pénzt csak pénzzel lehet keresni. így írják át az agyakban a józan gondolkodást is. Pedig nyilvánvaló: A kenyérhez nem pénz kell, hanem liszt, élesztő, stb. és munkáskéz. A ház építéshez nem pénz kell, hanem tégla, malter, stb. és munkáskéz. Akik mindent pénzre akarnak váltani, mindent tulajdonná akarnak tenni, nem gondolnak arra, hogy mielőtt az emberiség megszületett volna, már volt szépmezőjű Föld, volt csillagos Ég, volt csodálatos gazdagságú Élet. Ki adhaná a levegőt pénzért? Ki sajátíthatná ki a napsütést, a földet termékenyítő esőt, a búzamag növekedését adó törvényt, ki keríthetné be a Földet, hogy azt telekkönyvbe jegyezhesse? Nem tulajdonosok vagyunk a világegyetemben, hanem legfeljebb diákok, akiket a magasabb értelem oktat az igazságra, s nekünk tanulnunk kellene. Ehelyett a készen kapott ajándékokat is tönkretesszük. Amint az indiánok mondják: amikorra a fehér ember az összes halat kipusztítja a vizekből, talán rájön, hogy az aranyat nem lehet megenni. A profittal és a nyerészkedés szellemével szemben Jézus Krisztus így tanít bennünket a magasabb értelemre: akinek van két inge, az egyiket adja annak, akinek nincs. Lefordíthatjuk nyugodtan. Akinek van két mercédesze, az egyiket adja annak, akinek nincs, vagyis a közjognak nem azokat a törvényeket kell szentesítenie, amelyek alapján a gazdagok kivédhetetlenül egyre gazdagabbak, a szegények egyre szegényebbek legyenek. Az, hogy a pénzurak a pénzhatalmat biztosító törvényeket gyakran tollbamondják Amerikától Új Zélandig a törvényhozóknak, az köztudott. Hogy a háborúk többnyire nem a véletlen folytán törnek ki, hanem gyakran a nemzetközi kufárok és vámszedők egymásra licitáló hazardírozása folytán, ez sem éppen titok. A minimális esélyegyenlőség, azaz ha valaki dolgozik, az emberhez méltóan eltarthassa a családját, ha valaki munkaképtelen, arról a közösség emberhez méltóan gondoskodjon, ha valaki gyermek, emberhez méltó környezetben és neveltetési feltételekkel nőjön fel, úgy látszik ez sem afféle sült galamb, hanem tenni kell érte. Jézus Krisztus az életét adta az emberi méltóságért, talán nekünk embereknek elég volna megtanulni méltósággal élni. György Attila ref. lelkész Csak béke legyen Orbán Viktor helyzetértékelő beszéde Kezd lassan hagyománnyá válni, hogy február elején összejönnek a nemzeti érzelmű emberek a Vigadóba, hogy elbeszélgessenek hazánk helyzetéről, áttekintsék az elmúlt évben történteket. Idei helyzetértékelő beszédét Orbán Viktor a háború és a béke kérdésével kezdte, hiszen ez aggaszt mindannyiunkat, ez aggasztja az egész világot. „Egy távoli fenyegető háború vetíti ránk az árnyékát - mondta Orbán, majd így folytatta: - mi, magyar polgárok úgy tudjuk, hogy a magyar kormány a háború oldalán áll. A kormány azonban nem azonos az országgal. A magyar emberek elsöprő többsége békét, igen, békét akar. S valóban, mi úgy látjuk, hogy a békés megoldásra még maradt esély. Éppen ezért meg kell őrizni a józanságunkat. A mi meggyőződésünk az, hogy a magyar érdek azt kívánja, hogy amíg csak egy hajszálnyi esély is van a békére, igazodás és kapkodás helyett higgadtan és nyugodtan kell cselekednünk mindig a béke érdekében. Mindehhez tegyük még hozzá, hogy 1956-os nemzetként helyes, ha világossá tesszük, hogy a nemzetközi közösség döntése és felhatalmazása nélkül számunkra elfogadhatatlan bármely független állam elleni katonai akció.” Az EURÓPAI UNIÓS CSATLAKOZÁSRÓL Az uniós csatlakozásról szólva miniszterelnökünk úgy értékelte, hogy „minden korábbi várakozásunkat alulmúló feltételekkel, s bizony néhány esztendőn át másodrangú tagokként fogunk csatlakozni az Európai Unióhoz. (...) Az egy főre jutó támogatás ügyében Magyarországnak mintegy 49 euró jut, Görögország esetében, amely nálunk azért jóval erősebb állam, ez 437 euró, Portugália esetében pedig 418. Ma már azt is tudjuk, hogy a magyar gazdáknak negyedannyi támogatás jut, mint egy francia, egy német, egy osztrák vagy ki tudja milyen nyugat-európai gazdának. Vagyis kimondhatjuk, hogy a belépés feltételei számos ponton keresztezik az egyenlő verseny, a józan ész és a méltányosság elvét.” Mindezek ellenére Orbán a pro és kontra érveket mérlegelve úgy véli, hogy előbbiek valamivel többet nyomnak a latban. „Magyarországnak az Európai Unió keretei között kell megküzdenie az egyenjogúságért, az önrendelkezési jogért és az Európai Unió belső életének ízlésünk szerinti átalakításáért.” Persze sok még a megválaszolatlan kérdés, s abban sincs semmi különös, hogy egyesek kétségeiket, sőt ellenérzéseiket is meg merik fogalmazni. , Azt már tudjuk, hogy a csatlakozás történelmi lehetőség, egyetlen reális alternatíva, a jövő útja stb. De sokan gondolják azt is, hogy a megígért fényes jövőhöz azonban előtte át kell magunkat vágni a holnapon és a holnaputánon. Mennyivel emelkednek majd az árak? Lépést tartanak-e majd ezzel a fizetések és a nyugdíjak? Mi lesz a mezőgazdaságból élő emberekkel? Nem várhatjuk el az emberektől, hogy saját érdekeik ellen, az életszínvonaluk romlására szavazzanak. (Folytatás az 5. oldalon.) Mementó A „permanens forradalom harci kutyái" A két jakobinus párt, az MSZP és az SZDSZ veszett dühvei fordul minden ellen, ami maradandó érték és magyar, minden létező intézményt, pozíciót - ha eddig még nem tették volna meg - igyekeznek megszállni, maguk alá kapami. Minimális a különbség az MSZP és az SZDSZ között a koncra harapó acsarkodásban, az MSZP „népi baloldala” megfélemlítve hallgat, vagy éppen példát mutat a nemzetközi hatalom előtti csúszás-mászásban. A közeli bezárásra ítélt Károlyi Palota Kulturális Központ főigazgatója, Hankiss Ágnes szerint „a szocialisták józanabb és békésebb része, ha van ilyen, csak alulmaradhatott” „az irracionális düh és gyilkos bosszúvágy” fellángolásakor, a két jakobinus párt hatalmi őijöngésekor. Különösen veszélyesek, agresszívek a szabad demokraták, „akik parlamenti és pártkörüli vezéregyéniségei csakis valamiféle permanens forradalom zászlóvivőiként, harci kutyáiként tudják magukat meghatározni”. A Károlyi Palota Kulturális Központon kívül ez a jakobinus osztag leszámolt a Történeti Hivatallal, ellehetetlenítette a Heti Választ, bezárta az Álmodok álmodói kiállítást, Pető Iván-i indulattal támadja a Terror Házát, a maga - nem éppen vonzó - ábrázatára formálta át az operaházat és a Nemzeti Színházat, s készül csapást mérni a Magyar Művelődési Intézetre is. A Fidesz kultúrpolitikusa, Halász János „aczélos idők” újratermelődéséről beszél a Magyar Nemzetben publikált cikkében, de ez sajnos így nem igaz, mert a Kádár korszak kultúrzsamoka, Aczél György mindig hagyott némi játékteret a népi-nemzeti kultúra, irodalom számára, sőt, ha ennek szükségét látta, olykor meg is védte a népi-nemzeti írók egy részét a legdurvább internacionalista, jakobinus támadások időszakában. Bárándy Péter igazságügy-miniszter a szólásszabadság jelentős korlátozásán munkálkodik, egyfajta cenzúrát igyekszik előkészíteni, semmibe véve a demokráciát, a sajtószabadságot. „Az államnak igenis kötelessége megmondania, mit szabad árulni a könyvesboltokban, és mit nem” - véli Bárándy. Igen, ha magyar érzésű emberek jogainak korlátozásáról van szó, akkor Bárándy egyszerre elfelejti az amerikai, angol vagy francia demokrácia alapértékeit, ha viszont az amerikai-angol-izraeli érdekek mellett vívandó háborúról, akkor rögtön beáll a csatasorba a nagy agresszor mellé. Bárándy emellett a parlamentben is agresszív, ő az, aki afelől érdeklődik, hogy az ellenzéknek „volt-e gyerekszobája”, ő szólított fel ugyancsak ellenzéki képviselőt, hogy „menjen vissza oda, ahonnan jött”. Nem hiszem, hogy elegendő volna Bárándy sértegetéseire össznemzeti parlamenti kivonulással válaszolni, hiszen a miniszter egész tevékenysége a magyarság nemzeti-konzervatív egészének érdekeit fenyegeti. Nem gondoltuk volna, hogy mindez - az úgynevezett rendszerváltozás után tizenkét évvel - a bírói és az ügyészi szervek működését is befolyásolhatja. Egy Loppert Dániel nevű fiatalember azért került a bíróság elé, mert Kapolcson a Művészetek Völgyébe látogató Medgyessy Péternek azt találta mondani, hogy „áruló”. Ennyit és nem többet, amíg a társai nem zavartatták magukat, ők azt kiabálták, hogy „hazaáruló”. A Jobbik Magyarországért Mozgalom szóvivője, Horváth Tibor ekképp nyilatkozott a magyar miniszterelnökről december 15-én, az Erzsébet téren tartott tüntetésen: ,Az a magyar kormányfő, aki Erdély elcsatolására koccint, vagy elmebeteg, vagy hazaáruló”! A lappért Dánielt elítélő tapolcai bíróság szerint viszont Medgyessy Péter nem áruló. Igaz, Adrian Nastase román miniszterelnököt kétségtelenül nem is árulta el. Ifjabb Hegedűs Lóránt lelkész, MIEP alelnök viszont másfél év felfüggesztett börtönbüntetést kapott a XVI. kerületi, Ébresztő című MIEP-lapban megjelent cikke miatt. A bíróság a legkevésbé sem vette figyelembe, hogy ifjú Hegedűs Lóránt csak válaszolt egy Magyar Hírlapban megjelent, A kirekesztés módszertana című cikkre, továbbá azzal sem foglalkozott, hogy a magyar sajtóban a 19. század vége, a 20. század eleje óta jelen volt egy kritikus vélemény a Galíciából származott zsidóság egy csekélyebb részével szemben, amely uzsorakamattal foglalkozott, s ezt a kritikát még a szabadelvű zsidóság jó része is a magáévá tette. Mindenesetre, ha ifjabb Hegedűs Lóránt kifejezése talán meggondolatlan, félreértésekre okot adó volt is, semmi esetre sem tartozhatott volna a büntetőjog kategóriájába. December 8-án a MIEP a parlament előtt tartott tüntetésén méltó választ adott a magyar nemzetet szüntelenül provokálóknak. „Soha ne legyen a magyarságnak még egy olyan hete, mint az elmúlt, amikor meghajolt a román akarat előtt, elítélt egy papot, s tönkretett egy magyar rádiót” - mondta beszédében Csurka István, a MIEP elnöke. December 8-án a MIÉP a parlament előtt tartott tüntetésén méltó választ adott a magyar nemzetet szüntelenül provokálóknak. (Folytatás az 5. oldalon.)