Nyugati Magyarság, 2002 (20. évfolyam, 3-12. szám)

2002-09-01 / 9. szám

2002. szeptember Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 3. oldal Árvizek után, háború előtt Hazai tudósítások 2002. szeptember Évszázadok óta nem okoztak ek­kora pusztítást a félelmetesen meg­áradt közép-európai folyók. A Moldva és az Elba iszonyú csapást mért Prágára és Drezdára, Kínában pedig sok száz embert ölt meg a gyilkos ár. Az apokalipszis ideje, eljövetele, mondhatnánk, ha nem ismernénk nagyon jól a kiváltó okokat, a multinacionális világcé­gek ordas mohóságát, a fenntart­ható fejlődés helyett a földünkre zúdított globalizmust. Soha nem volt még ennyire ak­tuális a fenntartható fejlődés elvé­ről, a Föld védelméről rendezett vi­lágkonferencia, mint most, Johan­nesburgban. És a katasztrofális mé­retű felmelegedés okozta károk első számú tettese, vádlottja, az Egyesült Államok mégsem haj­landó aktívan részt venni a tárgya­lásokon. Az amerikai kormánypo­litika nem sokat törődik azzal, hogy sikerült szinte az egész világ utálatát kiváltania, hiszen köztu­dott, hogy Amerika az első számú széndioxid-kibocsátó, légkör­szennyező. Amerika védi az iparát, mondja Bush elnök, miközben lá­zasan készülődik az újabb, Irak el­leni háborúra, amely könnyen le­het, hogy nagy világégésbe torkol­lik majd. A világ népei által hajdan annyira tisztelt és irigyelt Amerika mára egy szömyállammá változott. Izraellel, az amerikai zsidó lobbi­val összefogva a mai USA az egyre ijesztőbb méreteket öltő pénzügyi, gazdasági válságot igekszik kiját­szani a háborúval, Irak lerohanásá­­val. A terrorizmus elleni harc tere­pén az USA bizton számíthat az Irak elleni háborút már régóta ab­szurd módon követelő Izrael kato­nai gépezetére, s talán Nagy-Bri­­tannia vezetőinek szervilizmusára is. Amerika első számú vezetői nem éppen az üzleti tevékenységük korrektségéről váltak ismertté az utóbbi időben. George W. Bush egy csődbe ment olajvállalat ellenőrző bizottsági tagja volt 1988-ban, a csőd előtt Bush a cégtől vásárolt részvényeit jó áron értékesítette. Az alelnök - az első számú háborús uszító, Dick Cheney - a Hallibur­ton Társaság tanácsadója volt: be­hajthatatlan kinnlevőségeket bevé­telként tüntetett fel a könyvelésben. Hamiskártyások hivatkoznak most az üzleti élet tisztaságának követel­ményére Washingtonban, a leleple­zések, felelősségrevonások elől (is) a háborúba menekülve. A harma­dik ismert háborús uszító az ame­rikai zsidó lobbi által lekötelezett, fekete bőrű Condoleezza Rice, a nemzetbiztonsági főtanácsadó, aki szerint: „Szaddam gonosz ember, aki magára hagyva ismét pusztulást hoz a népére, szomszédjaira, és ha tömegpusztító fegyverhez fér, ak­kor mindannyiunkra. Erkölcsi szempontból ez igazol egy rend­szerváltozást”. Egy erkölcsi analfa­béta hoz itt morális ítéletet, egy olyan nő, aki azt sem volt képes soha bebizonyítani, hogy valóban Oszama bin Laden és az Al-Kaida követte el a szeptember 11-i, New York-i és washingtoni merénylete­ket - még az USA-barát Musaraff, pakisztáni elnök is úgy nyilatkozott a minap, hogy Oszama bin Laden nem lett volna képes erre -, azt meg végképp nem bizonyította be Rice nemzetvédelmi főtanácsadó asszony soha, hogy a táliboknak bármilyen közük is lenne a szep­tember 1-i tragédiához. Annál több köze van valószínűleg az FBI-nak, a CIA-nak és a Moszadnak. Az arab és iszlám világ már szá­mos figyelmeztetést intézett Was­hingtonhoz az Irak elleni agresszió ügyében. Szaud-Arábia még nem is olyan rég az USA fontos szövetsé­gese volt, ma már a sivatagi olaj­hatalom nemcsak ellenzi, hogy te­rületét háború céljára használják fel, de meg is kezdte hatalmas pénzösszegei kivonását az USÁ- ból. Franciaország és Németország hallani sem akar az USA és Izrael által tervezett Irak elleni háborúról. Másfél évvel ezelőtt örültünk, amikor konzervatív elnöke lett a Fehér Háznak. Ma már világos szá­munkra, hogy ez a konzervatív, re­publikánus amerikai vezetés épp úgy foglya az amerikai zsidó lob­binak, mint korábban a liberális volt. Bush személy szerint is a pusztulás és pusztítás zsoldjába szegődött. S megdöbbenéssel vet­tük tudomásul azt is, hogy ez a konzervatív amerikai párt magyar viszonylatban jobban megtalálja a hangot a liberális-szocialista erők­kel, mint a jobboldallal. Nem értesültünk például arról, hogy az amerikai vezetésnek egyet­len rossz szava is lett volna az el­képesztő méretű magyarországi médiaterrorrról. Annál kedveseb­bek számára Juhász Ferenc szoci­alista honvédelmi miniszter szavai arról, hogy 2006-ra már csak hiva­tásos katona lesz Magyarországon, meg hogy jobban kell igyekeznünk, ha be akarjuk hozni a hadügyi re­form terén érzékelt lemaradást. Va­jon mit fog tenni ez az USA hátsó felébe bújt szocialista kormány ak­kor, ha a globális felmelegedés kö­vetkeztében újabb árvíz fenyeget, s nem lesznek kiskatonák, akiket be­vethet majd a kormány a gátakon? Bizony, ez a megszállt, szocia­­lista-szadeszes Magyarország a tö­kéletes partner Amerika számára. Igen, megszállták idegen, magyar­­ellenes szándékú kulturzsoldosok hazánkat, s már nemcsak a keres­kedelmi tévékben, rádiókban reg­nálnak, hanem a közszolgálati tele­vízióban is. A közszolgálatiból már mindegyik kulcsembert kirúgták, de már sorra kerültek a nemzet ügye mellett elkötelezett vagy az­zal bármilyen szinten is rokonszen­vező szerkesztők, bemondók is. Az ATV-ből távozásra kényszerítették Lovas Istvánt és csapatát. Lovas helyett az a Debreczeni József lett a műsorvezető, akit liberális akna­munkája miatt távolítottak el az MDF-ből is. 1990 és 1994 között még három napilapja volt a nemzeti erőknek, a radikális Pesti Hírlap, a nemzeti törekvéseket határozottan támogató Új Magyarország és a polgári, bá­tortalanabb Magyar Nemzet. Most már jó ideje csak egy napilapunk van, s azt is állandóan létében fe­nyegetik. Egy Wisinger István me­részeli a „polgáribb, mérsékeltebb” hang követelményére felhívni a Magyar Nemzet szerkesztőinek fi­gyelmét, az a Wisinger, akinek az elvbarátai tucatnyi liberális-balos lapban a legocsmányabb, legobsz­­cénab, legútszélibb hangtól sem ri­adnak vissza. Augusztus 30-án sok tízezer ember gyűlt össze az MTV szék­háza előtt a Szabadság téren és a környező utcákban. Sajtószabadsá­got követeltünk. Az est fő szónoka (Folytatás az 1. oldalról) Martonyi János, az Orbán-kormány minisz­tere; Meddgyessy Péter, a jelenlegi miniszterelnök; Nógrádi László, az Orbán-kormány minisztere; Rabár Ferenc, az Antall-kormány minisz­tere; Raffay Ernő, az Antall-kor­mány államtitkára; Sárossy László, az Antall-kormány államtitkára. E sorok írásakor még nem tudni biz-Orbán Viktor volt, határozott és meglehetősen evidens követeléssel: legyen egy tévécsatornája a pol­gári-nemzeti oldalnak és a balol­dalnak is egy, s mindezt az ország­­gyűlés foglalja 2003 elején tör­vénybe. S ha ez nem megy, népsza­vazás döntsön az ügyben. Már másnap megjött Medgyessy Péter arcátlan válasza: elég egy adó, hi­szen a közszolgálati csatorna ná­lunk független. Teljesen nyilván­való, hogy ezekután a Polgári Kö­röknek sokkal keményebb hangot kell majd a következő tüntetésen megütniük, ha meg akarunk leg­alább egy adót szerezni a kereske­delmi csatornák terrorja közepette. Hiszen már ugyancsak figyelmez­tető jel volt a nemzeti erők számára Horn Gyuláék 1994 és 1998 közötti regnálása, amikor szinte minden jobboldali szerkesztőt, bemondót kirúgtak a televízióból. Abban az időben, 1996. március 15-re a MIÉP szervezett hatalmas tüntetést a TV székháza előtti térre a balli­berális diktatúra, a televízió meg­szállása miatt tiltakozva. Sajnos Csurka István az utolsó pillanatban március 15-i ünnepséggé „vará­zsolta” a meghirdetett demonstrá­ciót. A Szabadság tér előtti tünte­tés így nagyon hosszú ideig vára­tott magára, s csak most, a Polgári Körök szervezésében került rá sor. Az MSZP és az SZDSZ minden területen a szokásos magyarellen­­ességével nyomul előre. A jövő év elején akaija meghozni Bárándi Pé­ter Igazságügyi Minisztériuma az úgynevezett „antidiszkriminációs törvényt”. Ennek célja nyilvánva­lóan az, hogy saját hazánkban ki­szolgáltatott helyzetbe kerüljünk az idegenek és a másságok képviselő­ivel szemben. Pontosan érzékelte ezt az ördögi tendenciát Németh László már a két világháború kö­zött: ezért adta esszékötetének a Kisebbségben címet. Igen, az eg­zisztenciális és jogi helyzetét te­kintve kisebbségbe került ma­gyarságot minden lehetséges esz­közzel meg akarják félemlíteni, hogy aztán bénultan álljon az újabb, végső nagy rablás előtt, amikor az életet jelentő földjét is elveszik majd tőle. Két erő létezik már csak, amely képes megállítani ezt az idegen zsoldban álló, MSZP és SZDSZ ál­tal vezérelt mohóságot. Az egyik erő a Fidesz és az MDF szövetsége, a másik pedig a MIÉP. Most, az ok­tóber 20-i önkormányzati választá­sokig még folytatódik az MSZP ré­széről az osztogatás, egészen a ka­sza végső kiürüléséig. De utána az új Bokros-csomagok évadjai jön­nek, vágtázó infláció, nyugdíj- és béremelések nélküli nyomor. Ne hagyjuk magunkat becsapni, ki­fosztani! Az MSZP és az SZDSZ csak arra vár, hogy vége legyen a kampányidőszaknak, s győztesként kerüljenek ki az önkormányzati vá­lasztásokból! Húzzuk keresztül számításaikat! Szavazzunk a Fi­­desz-MDF szövetségre vagy a MIÉP-re, s ha így megosztva is, de arassunk végre Budapesten is dia­dalt a baloldal fölött! Czére Béla tosat a névsor hitelességét illetően. Több megnevezett (Boross, Járai, Nógrádi) máris tiltakozott. Egyet azonban biztosra vehetünk, hogy most sem a tisztulás irányába indul­tunk el. Ezért biztos, hogy nem is lesz megnyugvás. Az ügy pedig to­vább fog gennyesedni, mintegy ál­landó fokmérőjeként elfuserált rend­szerváltásunknak. Érdemi eredmény és jelentés nél­kül fejezte be munkáját a Med­gyessy Péter múltját vizsgáló par­lamenti bizottság. A testület tevé­kenységét végigkísérte a valóság feltárásában ellenérdekelt erők gáncsoskodása, a zárt üléseken el­hangzó, államtitoknak minősülő in­formációk folyamatos kiszivárogta­tása, az ellenzék által meghívott ál­lambiztonsági szakértők elutasítása stb.. Sokat elárul a bizottság kor­mánypárti tagjainak hozzáállásáról az is, hogy teljesen figyelmen kí­vül hagyták V. Nagy Árpád per­döntő megszólalását, amelyben a volt III/II-es tiszt egyértelműen megcáfolta a nyilvánosság előtt mindazt, amit Medgyessy a saját egykori feladatköréről elmondott. A bizottság elnökének, az MDF-es Balogh Lászlónak a címére fenye­getésül elküldött pisztolylöve­dékről már nem is szólunk. Mindezek ellenére bizonyossá vált, hogy Medgyessy Péter a Ká­dár-rendszer állambiztonságának III/II-E alosztályának D-209-es számú, szigorúan titkos tisztje volt. Ebbéli minőségében rendszeresen jelentéseket írt feletteseinek, s te­vékenységéért anyagi juttatásban részesült, így jövedelme a Pénz­ügyminisztériumban végzett fedő­foglalkozásáért kapott fizetéssel együtt körülbelül hatszorosa volt a korabeli magyar átlagjövedelem­nek. Medgyessy Pétert múltja mi­att egyelőre nem hívják meg Was­hingtonba, és nem hívták meg a du­nai árvíz által sújtott országok ál­lam- és kormányfőinek németor­szági találkozójára sem. Bizottságosdi II. A Medgyessy-bizottság mellett egy másik parlamenti bizottság is ala­kult, amely az 1990 óta hivatalban volt kormányok tagjainak a kom­munista diktatúra állambiztonsági szolgálatával esetleg fennállt kap­csolatait hivatott feltárni. A bizott­ság vezetője az SZDSZ-es Mécs Imre. Az eddigi vizsgálódás szerint mintegy tíz személy érintettségét állapították meg, bár még nem tisz­tázott, mit is kell érteni az érintett­ség fogalmán. Erős a gyanúnk, hogy megint a hóhér és az áldozat felelősségének az összemosásáról van szó. Állítólag az Orbán Viktor vezette polgári kormány néhány tagjának is volt valamilyen kapcso­lata a hírhedt Ill-as főcsoportfő­nökséggel. Az ellenzék szerint a Mécs-bi­zottság célja csupán az, hogy elte­relje a figyelmet Medgyessy sötét múltjáról és másokat is besározzon. Péterfalvi Attila adatvédelmi biztos szerint sértené az adatvé­delmi törvényt, ha a bizottság az érintettek beleegyezése nélkül nyil­vánosságra hozná azok neveit. Tör­vényellenesnek tartja a bizottság te­vékenységét Mádl Ferenc is. Jel­lemző egyébként, hogy magát a je­lenlegi köztársasági elnököt is „át­világítják”, ugyanakkor Göncz Ár­pád egykori államfővel érthetetle­nül kivételt tesznek: az ő - sokak szerint nem egészen patyolattiszta - múltját a kutya sem vizsgálja. Beszédes felvételek az Erzsé-BET-HÍD LEZÁRÁSÁRÓL Szenzációs felvételek kerültek nyil­vánosságra a július 4-i budapesti tüntetésekkel kapcsolatban. Kő­szegi M. László, a Hungária Tele­vízió vezetője aznap reggel az Er­­zsébet-híd budai hídfőjénél vette fel kamerával azokat a képsorokat, amelyeken két motoros rendőr és egy rendőrautó akadályozza a for­galmat a hídon, teljes forgalmi du­gót okozva, anélkül, hogy bárkit is igazoltattak, átvizsgáltak volna. Ér­dekesség, hogy a rendőrök a hidat lezáró demonstrálok előtt érkeztek, vagyis a forgalmi dugó már a tün­tetés előtt kialakult. Egyes vélemé­nyek szerint a rendőrség előre tu­dott a készülő tüntetésről, és pro­vokatív módon „rászervezett.” A rendőrség először tagadta a moto­rosok és a rendőrautó jelenlétét, később elismerte, s azzal magya­rázta, hogy egy aznap reggeli rab­lás tetteseit keresték. Ez az állítás kissé furcsa, hiszen a felvételeken jól látható, hogy a rendőrök tétle­nül álldogálnak, senkit sem igazol­tatnak. Még furcsább, hogy a szen­zációs felvételeket a nagy kereske­delmi televíziók egyike sem akarta bemutatni. A SAJTÓ TELJES MEGSZÁLLÁSA A baloldali hatalom a sajtó teljes megszállására, az ellenzéki hangok elnémítására törekszik. A Magyar Televízió elnöki jogkörrel felruhá­zott ügyvezető alelnöke, Ragáts Imre polgári szellemiségű műsoro­kat tiltott le, szerkesztőket, újság­írókat bocsátott el a televíziótól. Ugyanakkor Medgyessy Péter ne­velt lánya, Tomóczky Anita műsor­vezetői állást kapott az MTV-ben. Az egyetlen ellenzéki napilap­tól, a Magyar Nemzettől az állami cégek megvonták hirdetéseiket, és a lapot készítő nyomda - politikai utasításra, saját gazdasági érdekei­vel ellentétben - felmondta a Ma­gyar Nemzettel kötött szerződését, holott százezres példányszámú lap­ról, pontosan fizető megrendelőről van szó. A politikai nyomásnak a Ma­gyar ATV nevű kereskedelmi adó vezetője, Czikó Gábor sem tudott ellenállni: megszüntette az adó leg­nézettebb, Sajtóklub pénteken című műsorát. A műsor állandó szereplői - Lovas István, Bayer Zsolt, Bencsik András, Molnár Ta­más és Tóth Gy. László - azt mond­ták: nem adják fel, és meg fogják találni a módját, hogy a Sajtóklub ismét képernyőre kerülhessen. A sajtószabadság elleni támadá­sok a Gede Testvérek Bt-t is elér­ték: a vitatott, egyesek szerint kö­zösség elleni izgatásra alkalmas ki­adványokat is forgalmazó kiadó el­len eljárás indult, amelynek fejle­ményeiről később szólunk majd. A polgári körök hatalmas tünte­tést szerveztek augusztus 30-án a Magyar Televízió budapesti szék­házánál. A százezres megmozdulá­son Orbán Viktor, a polgári kor­mány miniszterelnöke arról beszélt, hogy a közszolgálati televízió az adófizetők pénzén működik, az or­szág fele pedig a polgári érték­rendre szavazott a választásokon, így elvárható, hogy neki is legyen egy olyan közszolgálati adója, amely az ő értékrendjét közvetíti. Orbán Viktor olyan új médiatör­vényt szorgalmazott, amely garan­tálja a mindenkori választási ered­ményeknek megfelelő médiae­gyensúlyt. Véleményünk szerint ezzel meg lehetne tömi a baloldali média-mo­nopóliumot, ugyanakkor a sajtónak nem kétféle, hanem többféle érték­rendet kell közvetítenie, a társa­dalmi igényeknek megfelelően, hi­szen életünk ennél jóval összetet­tebb. Ez a felosztás tehát csak az első lépés lehet a normális sajtóvi­szonyok kialakulása felé. A volt miniszterelnök beszédé­ben kitért a polgári köröknek a kö­zelgő önkormányzati választásokra való felkészülésével kapcsolatos feladataira is. A beszéd e részét tel­jes egészében közöljük. Ágoston Balázs Ügynökvilág Magyarországon

Next

/
Oldalképek
Tartalom