Nyugati Magyarság, 2001 (19. évfolyam, 1-12. szám)

2001-11-01 / 11. szám

6. oldal

Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident

2001. november

Megelégelt „demokrácia"

SZACSVAY TAMÁS

Holtbiztosán várni lehetett Bukarest újabb támadását az erdélyi magyar sajtó, oktatás ellen. A forgatókönyvek régóta pontosan ki vannak dolgozva, miniszteri íróasztalok fiókjaiban őrzik, és kétségtelenül jó taktikai érzékkel, a legalkalmasabb pillanatokban veszik elő őket.

Ezen az őszön a román kormánynak egy sor „vereséget” kellett elszenvednie kisebbségpolitikájában. Évek óta tartó huzavona, gáncsoskodások után kénytelen volt engedélyezni az Erdélyi Magyar Tudományegyetem megnyitását. Ehhez hasonló, külföldi segélyekből működő egyetem ugyanis nem egy létesült Romániában az utóbbi évtizedben, Bukarest kifogyott az érvekből, amelyekkel továbbra is akadályozhatta volna a magyar költségvetésből fenntartott egyetem megalapítását. A magyar kedvezménytörvényt kezdetben Nastase kormánya vehemens tiltakozással fogadta és nemzetközi fórumokhoz fordult panasszal, de az Európai Unió jogászainak velencei döntése után kénytelen volt visszavonulót fújni, habár a gáncsoskodást nem egészen hagyta abba. Egyáltalán: Magyarország gyors gazdasági fejlődése és az Európai Unióba való felvételének közeli távlata roppant idegesíti a román kormányköröket, és bosszújuk az erdélyi magyarságra hárul vissza.

Európai és magyar szemmel nézve, mindezek az események nem jelentenek kudarcot Románia számára sem, hiszen előbbre viszik az országot azon az úton, amely végül is a gyorsabb demokratizálódáshoz, és így az Európai Unióba való felvételhez vezethet. Rövidlátó politikájában azonban a Nastase-kabinet a maga vereségét látja mindezekben, és elhatározta, hogy kemény kézzel sújt le - az erdélyi magyar oktatásra és a magyar sajtóra. Mégiscsak

A román sajtó érthető előszeretettel foglalkozik az RMDSZ-en belüli problémákkal, a Szövetséget régóta megosztó ellentétekkel. Ezeket az ellentéteket az RMDSZ-en belül sokan, nyilván hátsó szándékkal, egyéni ellentéteknek szeretnék beállítani. Hogy mennyire hamis ez a beállítás, azt igazolni igyekeztem előző eszmefuttatásomban. (A felszín alatt, Nyugati Magyarság 2001/10.) Itt és most még csak annyit: Szőcs Géza egy ízben az erdélyi politikai ellentétek mélységének érzékeltetésére azt mondta egy magyarországi fórumon: képzeljük el, hogy az egész anyaországi politikai elit a MIEP- től az SZDSZ-ig egyetlen szervezetben kénytelen politizálni. Mert ez az RMDSZ. Valóságidegen lenne elvárni az erdélyi magyarságtól, annak kisebbségi helyzetéből kiindulva, hogy politikai érdekképviseletének soraiban ne legyenek karrierlovagok, ne legyenek ott a román hatalom által megvásárolt és irányított aktivisták, hogy minden politikai szerepet vállaló erdélyi magyart a nemzeti érdek mozgasson. Ez egy olyan ideális állapot lenne, mely ma a civilizált világ egyetlen országában sem képzelhető el, de megkockáztatom, hogy az ember természetéből adódó gyarlósága miatt soha sehol nem valósult meg. A probléma ott van, ha a közösség érdeke iránt közömbösek, vagy éppenséggel azok ellen dolgozók kerülnek egy szervezetben vezető pozícióba. Az RMDSZ sajnos ma eben az állapotban van. S hogy mennyire, azt mi sem ábrázolja jobban, mint az az ügy, melynek utórezgései még érezhetőek a román s az erdélyi magyar sajtóban, tételesen Tőkés Lászlónak a legutóbbi Szövetségi Képviselők Tanácsa ülésén történt etikai bizottsági elítélése.

A kérdést érdemes körbejárni, mert arra példa, hogy egy szervezet megrovásban részesítse saját tiszteletbeli elnökét, ráadásul egy olyan ügyben, melyben az a legkevésbé sem hibáztatható, alighanem példátlan. Egy rövid értelmező kiegészítéssel kezdeném: az RMDSZ alapszabályzatának megfelelően az Etikai Bizottság nem dönt, csak javasol, a döntés az SZKT kezében van. Az Etikai Bizottság pedig 2:1 szavazattal úgy ítélte, hogy Tőkés László nyilatkozataival csökkentette a Szövetség választási esélyeit, s ezért azt javasolta

tűrhetetlen, hogy egy évtized óta minden ellenőrzés nélkül áramlanak be a magyarországi kiadványok a romániai magyar iskolai könyvtárakba, ezek nemcsak a tanárokhoz, hanem a diákok kezébe is eljuthatnak. Micsoda veszedelem, ha a magyar diákok más történelemfelfogást ismernek meg, mint amit a román oktatási kormányzat előír számukra. Ha kételkedni kezdenek a kontinuitás elméletében, és rájönnek, hogy őseik nem a dákok és a rómaiak voltak. A magyar lapok pedig egymással versengve szellőztetik meg a kisebbségi sérelmeket, vitákat nyitnak olyan kérdésekről is, amelyeknek az eldöntése - régi román hagyományok szerint - csupán Bukarestre tartozik. Ráadásul magyar kormányférfiak és más hivatalos személyek vesznek részt az erdélyi magyar egyesületek, szervezetek, köztük a Romániai Magyar Demokrata Szövetség gyűlésein, rendezvényein.

Megszületnek a sajtóbeli és diplomáciai tiltakozások a magyarországi politikusok erdélyi látogatásai miatt. Mégha azok csupán rokoni látogatásra érkeznek is. Folyik az uszítás magyarországi szervezetek erdélyi rendezvényei ellen. A bukaresti szándékok igazi lényegét rendszerint Funar kolozsvári polgármester dörgedelmei árulják el. Az őszi iskolakezdéskor a példátlanul gyűlölködő városvezető így szónokolt a kolozsvári 24-es román iskola épületének felavatásán: „Úgy jönnek ide a magyarországi egyesületek, mint hajdani elődeik, a hunok: csordástól.” Igazán válogatott szóhasználat és hasonlat. Ezen az ünnepségen négy román miniszter vett részt, de egyik sem tartotta fontosnak, hogy legalább látszatra kiengesztelje a „baráti” Magyarország

az SZKT-nak, hogy marasztalja el a szervezet tiszteletbeli elnökét. Az abszurd vád abból származott, hogy Tőkés László felszólította a Szilágy megyei szavazókat, hogy ne szavazzanak a szenátori listára, vagyis arra a személyre, név szerint Seres Dénesre, aki szerepet játszott egy egyházi iskola visszaállamosításában.

Az eljárás korrektségéről annyit, hogy Tőkés László, az őt már a Ceausescu időkben is perben képviselő Kincses Elődöt bízta meg védelmével, de a Bizottság nem fogadta el, hogy a tiszteletbeli elnök megbízottján keresztül képviseltesse magát, lábbal tiporva az emberi jogok egyik legfontosabbikát, a védelemhez való jogot. Ami az „ítéletet” illeti: a lényeget az Etikai Bizottság különvéleményt formáló tagja, Gergely István plébános ragadta meg, aki rámutatott, egyrészt Tőkés László vitatott nyilatkozata nem ártott a Szövetség választási eredményeinek, hisz Seres Dénes bekerült, másrészről épenséggel az RMDSZ vezetői csökkentették a Szövetség választási eredményeit a választási listák összeállításakor elkövetett visszaéléseken keresztül. Egyértelműen kimutatható ugyanis, hogy azokban a megyékben volt a legnagyobb arányú a szavazócsökkenés az 1996-os eredményekhez képest, ahol a Markó vonal a legbrutálisabban éreztette hatalmát. (Maros megyében félreállították Kincses Elődöt, majd miután az függetlenként indult, megóvták jelöltségét azon a címen, hogy kettős, magyar-román állampolgár. Bihar megyében Csapó Józsefet gittelték ki a listáról, Hargita megyében pedig Kolumbán Gábornak egy döntő szavazatát érvénytelenítették azon a címen, hogy két pecsét volt a neve mellett. Holott ugye általános elv, hogy minden szavazat érvényes, melyből egyértelműen kitűnik a szavazó akarata.)

Új elem, hogy az RMDSZ lassacskán frontot nyit a magyar kormánnyal is. No nem nyíltan, hanem egyes csicskásain, vagy rosszabb esetben egy-egy hivatalosságon keresztül. Erre utal, hogy például Szatmári Tibor SZKT-tag, a szövetségi elnök korábbi sajtóreferense arra szólította fel a Romániai Magyar Szó hasábjain az RMDSZ elnökét, hogy az Európai Néppártnál tiltakozzon amiatt, hogy a Fidesz úgymond aláaknázza a

megcsúfolt polgárait. Nem jutott eszükbe, hogy milyen durván sértik a magyarság „érzékenységét”.

A magyar oktatásnak és a magyar sajtónak szóló hadüzenetet maga Nastase kormányfő vitte el a Székelyföldre. Hivatalosan „megtisztelte” az ottani magyar iskolákat jelenlétével. Valójában a „helyszínen” rendelte el mindenemű magyarországi segédkönyv, ajándék kötet eltávolítását az iskolákból. Megfenyegette az igazgatókat, hogy azonnal elbocsátják őket, ha iskolájukban ilyen „tiltott” könyveket találnak. Eddig tartott hát a nagy szabadság, amellyel az utóbbi évtizedben magyar könyveket lehetett bevinni Romániába! Nemhiába jegyezték fel a román vámosok a látszólag akadálytalanul - európai módra! - átvitt köteteket, ezekről ment a jelentés Bukarestbe, és most, ahogy összegyűlt kellő „bizonyító anyag” a káros szellemi javak behurcolásáról, a kormány lépett. Egyelőre nem a vámosok kaptak „elfogatási parancsot” a magyar könyvek számára - ez túlságosan feltűnő lenne, a határállomásokon sok nyugat-európai is látná a Ceausescu-korszak visszatérését -, hanem az iskolák vezetőit fenyegették meg, akiket a romániai oktatási rendszerbe nem választanak, hanem kineveznek, és így ki vannak szolgáltatva a hatalom kénye-kedvének. így aztán tiltottá lett megint a magyar könyv: az olvasókönyvek, a kották, a térképek is. A térképek különösen, ha mondjuk az 1918 előtti európai határokat mutatják. Mert azok a térképek hamisítanak: a romániai diákok azt tanulják, hogy Erdély kétezer esztendeje román föld!

Csakhogy az utóbbi tíz esztendőben valami megváltozott Erdélyben. A mi-Szövetség vezetését. (A vád abszurd, a Fidesz-t éppen azért éri jobbról bírálat, mert nem segítette pozícióba az RMDSZ nemzeti szárnyát.) De az sem mindennapi dolog, hogy a román sajtó azon csámcsog, hogy az RMDSZ szenátusi frakciójának vezetője, Verestóy Attila Ader Jánossal ordítozott találkozójuk alkalmával. Látványos ugyanakkor az RMDSZ hallgatása a státustörvény ügyében, sőt az RMDSZ időnkénti terelése a román kormánypártnak, mintha legalábbis nem az RMDSZ által (legalábbis névleg) képviselt közösségnek használna legtöbbet a Fidesz nemzeti politikája, s jelesül a státustörvény. A MÁÉRT minap véget ért ülésén az RMDSZ magának vindikálta a jogot, hogy az ajánló szervezetről határozzon, tulajdonképpen, hogy maga legyen az ajánló szervezet. Holott Erdélyben mindeddig konszenzus volt a tekintetben, hogy a civil szervezetek, az egyházak és az RMDSZ együtt hozzák létre az ajánló fórumot. Tulajdonképpen Markóék kihasználták a román kormány magyarellenes offenzíváját. Nastase eleve engedményként bedobta a köztudatba azt a valóságtól elrugaszkodott javaslatot, hogy Erdélyben egy párttagkönyv, tételesen az RMDSZ-tagkönyv legyen egyenértékű a magyar igazolvánnyal, mire az RMDSZ csak hümmögött. Nem telik el pár nap s máris - persze aláígérve Nastase abszurd javaslatának - az eddigi konszenzust felborítva kisajátítja magának az ajánlószervezet státusát. Az ok nyilvánvaló: ha lehetett valaha számítani Erdélyben olyan intézkedésre, mely megmozdítja az erdélyi magyar társadalom minden rétegét, akkor az a státustörvény alkalmazása lesz. S hihetetlen politikai támaszt jelenthet az egyre inkább balkanizálódó, s egyre indokolhatatlanabb megalkuvásokban hiteltelenedő RMDSZ-vezetés számára, ha meghatározó szerepet játszhat a magyar igazolványok kiadásában. Az RMDSZ vezetése pedig nem átallja kihasználni Nastaseék oldalvizein a számára kedvező áramlatokat, s szembefordulni mind a magyar kormánnyal, mind az eddigi erdélyi magyar konszenzussal. S mivel a tét a státustörvény erdélyi alkalmazásának zökkenőmentessége, Markóék számítása minden bizonnyal be is válik.

Borbély Zsolt Attila

niszterelnöki parancsra a magyar pedagógusok nem álltak neki azonnal az iskolai könyvtárak „purifikálásának”, hanem higgadtan, okosan magyarázták, hogy ha az állam engedélyezi a magyar kisebbség gyermekeinek oktatását anyanyelvükön, akkor azt a legmagasabb szinten akarják végezni, és ehhez nincs elegendő Romániában kiadott magyar nyelvű segédkönyv.

Ha az állam kívánsága - és érdeke - az, hogy a magyar nyelvű iskolai oktatás ne maradjon le a román nyelvű tanintézetekben folyó munka mögött, akkor vagy Romániában kell, hatalmas költséggel, magyar nyelven kiadni ilyen munkákat, vagy jó szívvel el kell fogadni a magyarországi ajándékokat. Ez különben is beleillik a magyar státustörvény felfogásába.

De hát Nastase a kedvezmény törvény ellen is szónokolt, egészen eredeti módon. A Háromszékben Fekete Réka idézte, hogy mit is mondott erről a román kormányfő a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó kollégiumban:

„A kicsi zsidó csomagot kapott Izraelből. Történt, amikor Románia dollárért kezdte áruba bocsátani izraelita állampolgárait, s a kicsi zsidó már akkor is volt annyira okos, hogy ne mutassa ki oly nagyon örömét, mint amennyire irigykedtek diáktársai eme megkülönböztetés láttán. Mit ad Isten, köztük volt a gyermek Adrian Nastase, aki akkor még nem gondolhatta, hogy valamikor olyan közegben hozhatja fel negatív példaként a kicsi zsidó esetét, ahol szintén vannak mások, akik csomagot vagy egyebet kapnak, ő és társai pedig nem.”

Zseniális érvelés a magyar státustörvény ellen, miniszterelnöki szárnyalásé beszéd, igazán nem lehet érteni, hogy miért bőszült fel olyan nagyon Nastase, amikor a Háromszék közreadta! Szeptember végén, az egyik távértekezleten rendkívül éles hangon bírálta, és „eltorzított információk” terjesztésével vádolta meg az erdélyi magyar sajtót. Úgy átalában az egészet! Ez eddig lehetne egyéni ügye a román miniszterelnöknek, de Nastase parancsba adta, hogy a prefektusok - akik egy kivételével mind románok és mind a kormány hűségesei - figyeljék ezentúl a magyar rádió- és televízióadásokat, valamint az újságokat. Nem részletezte, hogy ez a cenzúra újmódi bevezetését jelenti-e, vagy csak azt, hogy a román prefektusok tanuljanak meg magyarul, másként miként ellenőrizhetnék a magyar sajtót. Alighanem arra gondolt, hogy ez a megfigyelés egyet fog jelenteni a magyar lapok betiltásával, és a román érdekeket kiszolgáló „új” magyar lapok indításával. Erre vonatkozhat az a kitétele, hogy meg kell tömi a magyar újságok „monopóliumát”. „Arra kell törekednünk, hogy közvetlenül szólhassunk a magyar olvasókhoz.” Ez valóban hadüzenet a meglévő magyar újságok címére.

Csak futólag említenénk, hogy bizonyos román sajtóhatalmak, tőkés csoportok eddig is megpróbáltak „betömi” a székelyföldi sajtópiacra, de minden kísérletük elvérzett a lakosság ellenállásán. Elmúltak azok az idők, amikor Bukarest előírhatja, hogy milyen szellemben szerkesszék a magyar lapokat Erdélyben. Akkoriban egy ilyen „kisiklás” miatt repült volna az egész szerkesztőség.

Most az újságok nem alázatos „önkritikát” gyakoroltak, hanem nyíltan, bátran hadba szálltak. A Háromszék vezércikkében Simó Erzsébet arra inti a bukaresti kormányt, amely láthatóan megelégelte az eddigi „demokráciát”, és szűkíteni akarja az állampolgári és nemzetiségi jogokat, hogy „tűzzel játszik a hatalom akkor is, ha a kisebbségeket ebbe a terroristakeresésbe beleszédült világban potenciális ellenségként akarja feltüntetni”. Majd úgy véli, hogy Románia inkább adós az állampolgári és kisebbségi jogokkal, nemhogy csorbíthatná őket. „S míg így van, hiába várja a miniszterelnök, hogy örömujjongással fogadják. Egy-egy magánszorgalmú kutyát kap, a többség (az újságírók és olvasók többsége), mint bebizonyosodott, gyanakvó, s ha beleköt a helyi lapokba, kikel a Magyarországról hozott tankönyvek ellen, tovább rontja helyzetét.”

Borbély László, a Hargita Népe főszerkesztője két úgynevezett „belső vezércikkben” válaszolt Nastase kormányfőnek. Arra a vádra, hogy a Kovászna és Hargita megyei magyar lapok „eltávolodtak az ország valóságától”, azt feleli, hogy a lap igenis a valóságot tükrözi, külön figyelve a Székelyföld sajátosságaira. „Az tény, hogy nem hallgatjuk el az általunk észlelt fonákságokat, rendellenességeket, beleértve a nemzeti közösségünket ért sérelmeket sem. Ha kell, s gyakran kell, bíráljuk a kormányt, szóvá tesszük a kormánypolitika következetlenségeit, számon kérjük a beváltatlan ígéreteket. Hogy a részrehajlás vádját elkerüljük, a kormánypártot támogató RMDSZ-t is elmarasztaljuk, ha nem áll ki elég erélyesen választói érdekeiért.”

Ismételten hangsúlyozza Borbély László, hogy a román miniszterelnök igen szép szavakat mondott Sepsiszentgyörgyön és Csíkszeredában a toleranciáról. De vajon Nastase a tolerancia jegyében félti-e a székely gyermekeket az „elszigetelődéstől”, ha csak a Duna Televízió adásait nézik. Rátapint Borbély László a fájdalmas igazságra: „Nehogy az legyen a hozadéka a miniszterelnöki látogatásnak, hogy összeszedik az iskolákban a Magyarországról kapott matematika - vagy magyar nyelvtan munkafüzeteket, netán még az irkákat is, mert ha igen, nagy pofont kap a miniszterelnök tolerancia-elmélete.”

Olasz Lajos költő egykori háza Köröskisjenőn

Az RMDSZ a román kormány oldalvizein