Nyugati Magyarság, 2001 (19. évfolyam, 1-12. szám)
2001-07-01 / 7-8. szám
2001. július-augusztus Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 3. oldal IFJ. FEKETE GYULA Törvény atyafiainkról, véreinkről Politikai bűnözők Európája (Folytatás az 1. oldalról) Nagybetegen, a kortársak szerint méreg miatt is legyengülve halt meg Bocskai István fejedelem Kassán, 1606. december 29-én. Talán aznap, talán az előző napon, Aprószentek ünnepén mondta tollba máig is érvényes politikai végrendeletét., Jó lelkiesmérettel megírom, szeretettel intvén mind az erdélyieket és magyarországi híveinket az egymás közt való szép egyezségre, atyafiúi szeretetre. Az erdélyieket, hogy Magyarországtól, ha más fejedelemség alatt lesznek is, el ne szakadjanak. A magyarországiakat, hogy az erdélyieket el ne taszítsák, tartsák ő atyafiainak és ő véreknek, tagjoknak.” A két országbeliek, hogy „egymás nyavajáját fájlalják és mindenekben oltalommal, segítséggel légyenek egymáshoz.” Közel négyszáz év telt el e politikai végrendelet megírása óta, és mind a végrendelet keltének a helyén, Kassán, mind Erdélyben, mind Magyarországon ma is érvényes és megszívlelendő annak minden sora. Bocskai jól látta azt, hogy Magyarországot nálánál erősebb hatalmak szakítottál részekre, de bízott a szerencse forgandóságában. Tudta azt, hogy az ország számára kedvező politikai helyzetet csak akkor lehet kihasználni, ha gondolatainkban megőrizzük egy aktuális határvonalaktól függetlenül létező Magyarország létezését és lakóinak összetartozását. Amit Bocskai fejedelem úgy fogalmazott meg, hogy a magyarság, tartozzzon bár különböző országokhoz, érezze át egymás gondját és nyavalyáját, segítse nemzettársait, Trianon után Szabó Dezső egy immáron közismertté vált mondatban úgy út le, hogy .Minden magyar felelős minden magyarért”. Az 1990-ben elfogadott polgári Alkotmány is magáévá tette ezt a gondolatot, és a 6. paragrafus 3. bekezdésében kinyilvánítja, hogy a „Magyar Köztársaság felelősséget érez a határain kívül élő magyarság sorsáért, és előmozdítja a Magyarországgal való kapcsolatok ápolását.” Ennek az állami felelősségvállalásnak j ogszabály okban is tükröződnie kell, és ezt kívánja megalapozni a külföldi magyarokról szóló törvényjavaslat, amelynek előkészítő vitái már két évvel ezelőtt megkezdődtek. A kezdetben a világ magyarságára irányuló javaslat - reménybeli folytatást ígérve - leszűkül a szomszédos, volt szocialista országokban élő magyarságra. A törvény szerint a magyar igazolvánnyal rendelkezőket kedvezményes oktatás és egészségügyi ellátás, évente négyszeri kilencven százalékos utazási kedvezmény illeti meg a belföldi helyközi járatokon. A hat év alattiak és a 65 év felettiek a magyar állampolgárokhoz hasonlóan ingyenesen utazhatnak. Naptári évenként három hónapos időtartamra vállalhatnak munkát, a fizetett közterhek után nyugellátásra is jogosultak lesznek. A gyermekeiket magyar iskolába járató szülők pénzbeni segélyt kapnak a magyar államtól. Végső formájában „A szomszédos államokban élő magyarokról” szóló törvény 2001. június 19-én fogadta el a magyar Országgyűlés 92 százalékos arányban. A törvény ellen szavazók mind annak a szabaddemokrata pártnak a képviselői voltak, amelyik eddig is hírhedett volt a magyar tulajdon, a magyar termőföld, a magyar nyelv és kultúra, a magyar kisebbségi jogok elleni politikájáról, és a külföldi magyarellenes törekvések érdekképviseletének a felvállalásáról. Most a szabaddemokrata párt törvényt ellenző nyilatkozatai kifogástalanul nmeinek a fasisztoid színezetű Nagy Románia pártjának, vagy a hasonló ideológiájú szlovák Nemzeti Pártnak a Magyarországot élesen támadó hamis érveivel. Miért hamis ennek a három magyarellenes pártnak az az állítása, hogy például a „magyar igazolvány” kiállítása példa nélküli beavatkozás más államok belügyeibe, emelett fajilag is diszkriminálja azok lakóit? Elég ennek cáfolatául csupán a szlovák státustörvény sorsát áttekinteni. A pozsonyi parlament 1997-ben fogadta el a „szlovák igazolvány” kiállításának a szabályait, és az igazolványhoz fűződő azon kedvezményeket, amelyeket a világ bármely országában élő szlovákok megkaphatnak. Az akkori szlovák kormány természetesen nem egyeztetett semmit erről a törvényről Magyarországgal, míg most, a törvény megszavazása előtt kevesellte a magyar kormány előzetes felvilágosítását. A magyarországi szabaddemokraták - hazugul - a kevesellt tájékoztatást már úgy értelmezték, hogy szerintük a „gőgős” magyar kormány a szlovák kormány háta mögött hozott törvényt szlovák állampolgárokról, és annak tartalmáról egyáltalán nem tájékoztatta a szomszédját. Eltekintve most ennek az állításnak a valótlanságától, felvetődik a kérdés, hogy miért hallgattak szabaddemokratáink 1997-ben, amikor látványosan a magyar kormány tájékoztatása nélkül hozták meg a szlovák státustörvényt, és adtak ki több ezer szlovák igazolványt magyarországi állampolgárok számára? Miért tagadja meg a magyarságtól ugyanazokat a jogokat ez a sztálinistamaoista múltú párt, amit más nemzetek számára megenged? Érdemes azon is eltűnődni, hogy míg a magyarokról szóló törvény csakis az egyén elhatározásához és nyelvtudásához, ennek hiányában kisebbségvédő szervezetek ajánlásához köti a magyar igazolvány kiállítását, addig a szlovák törvény - a háború alatti „áijaigazolások” mintáját követve - harmadizigleni szlovák származás anyakönyvi igazolását követeli meg. Az egymással szögesen ellentétes filozófiájú törvények közül természetesen semmilyen támadás nem érte a rasszista ideológiájú szlovák törvényt, míg a szabad identitásválasztás talaján álló magyarországi törvényről azt írta - hazai szabaddemokraták tájékoztatása alapján - az El Pais című liberális spanyol hetilap, hogy az „az állampolgárság fogalmát a véren alapuló, faji jogokkal” azonosítja, és „innen már csak egy lépés hiányzik ahhoz, hogy a határon vérvizsgálatot követeljenek”. Megdöbbentő ez a direkt hamisítás és félretájékoztatás. Idősebbek már jó ideje ismerik az ilyen hazug propagandát, hiszen Trianon óta Európa kifordult lelkiismerete gyakran nekünk tulajdonította szomszédaink rasszista politikáját. Iskolapélda most erre ennek a két törvénynek az eltérő nemzetközi tálalása. Itt kell megjegyezni, hogy a szlovák kormányfő maga is átérezte a Magyarországot támadó kormánynyilatkozatok megalapozatlanságát a szlovák státustörvény tükrében, és ezt az ellentmondást már oly módon is feloldaná, miszerint „a kormány hajlandó kezdeményezni a szlovákokról szóló törvény érvénytelenítését.” Ez a rekació sajnos azt is jelzi, hogy a szlovák kormány - összehasonlítva a határon túli szlovák és magyar kisebbségek számarányát - arra a következtetésre jutott, hogy inkább feladja a külföldi szlovákok támogatásának a politikáját, semmint megengedje az erre hivatkozó magyar igazolvány használatát. Visszatérve az idézett spanyol liberális lap veszélyekre figyelmeztető hangzatos írására, az azért is átgondolatlan, mert Spanyolország is hozott valamennyi spanyol identitást vállaló számára kedvezményeket biztosító státustörvényt, elsősorban Latin Amerika felé irányuló befolyásának a megőrzése érdekében. Hisztérikusan reagált a román kormányfő is, és egy sor államközi egyezmény felmondását helyezte kilátásba. Június 20-án bekérették a külügyminisztériumba Magyarország bukaresti nagykövetét, és tiltakozó jegyzéket nyújtottak át neki. Ugyenezen tiltakozás átnyújtásával bízták meg Románia budapesti nagykövetét is. Nagy Románia pártjának a vezetője szükségesnek ítélte a hadsereg mozgósítását és a határok lezárását, és követelte, miszerint „a magyar szövetséget törvényen kívül kell helyezni, vezetőit pedig azonnal őrizetbe kell venni és ki kell utasítani az országból!” „Románia területén nincs semmi keresnivalója a magyar igazolványnak!” - jelentette ki a román államfő. Ismét el kell gondolkodnunk ezen a kirohanáson. Vajon miért nem kifogásolta Románia négy évvel ezelőtt a területén kiállított szlovák igazolványok ezreit? Vajon miért engedte meg, hogy a Krassó megyei horvátok már nyolc év óta horvát igazolvánnyal átjárjanak Horvátországba dolgozni? Vajon miért fogadja el, hogy a bánáti svábok és a barcasági szászok osztrák igazolvánnyal már fél évtizede schengeni útlevéllel korlátlan ideig tartózkodhatnak az uniós tagállamokban és akár munkát is vállalhatnak? Vajon miért nem tűnt fel neki, hogy a bolgár igazolvánnyal rendelkező lipovánok és dobrudzsaiak rendszeresen részt vehetnek a bulgáriai választásokon is, mert igazolványuk egyben bolgár állampolgárságra is feljogosítja őket? Vajon nem tud arról Iliescu, hogy Románia már három évvel ezelőtt elfogadta a maga státustörvényét a határon túli románok védelmében? A dokumentumot a szenátus és a képviselőház 1998. május 6-án, illetve június 15-én szavazta meg. A törvény értelmében az országon kívül élő román közösségeknek a román állam költségvetési forrásokból támogatja iskoláik fenntartását, anyanyelvi oktatásukat, kulturális és művészeti akcióikat, ifjúsági megmozdulásaikat. Emellett súlyosabb betegségek esetén egyénre szóló támogatást is nyújt. Ennek a programnak a finanszírozása céljából külön pénzalapot hoztak létre, aminek elköltéséről a miniszterelnök dönt. Arról sem tájékozott a román államfő, hogy az elmúlt évtizedben moldáviai állampolgárok százezrei kaptak román állampolgárságot is, tanulhattak Romániában kedvezményesen, és munkát is vállalhattak. A hamis indíttatású román és szlovák felhördülések közepette hasonló a hazai szabaddemokraták felhördülése is, miszerint ,.Európával szembe menetelünk” ennek a törvénynek az elfogadása esetén. Hamis ez a megrökönyödés, hiszen a már felsorolt országokon túlmenően van ilyen nemzettársakra vonatkozó törvénye az olaszoknak, görögöknek, németeknek, íreknek, szlovéneknek, portugáloknak, lengyeleknek és a szerbekre vonatkoztatva Jugoszláviának is. Úgy is lehetne fogalmazni, hogy az az ország lógna ki Európából, amelyik nem törődne nemzettársaival. Természetesen ezeket a szikár tényeket most sem, és korábban sem vették figyelembe a magyarellenes indulatok. Tőkés László püspök úr szerfölött diplomatikusan a „nemzetárulást súroló magatartásnak” minősítette a szabaddemokratáknak a státusztörvénnyel kapcsolatban tanúsított ma-gatartását. Mi döbenthette meg Szlovákiát és Romániát, hiszen mindkét ország ismerte az európai gyakorlatot, emellett mindkét ország hozott már korábban törvényeket külföldön élő nemzettársai identitásának a megőrzése érdekében? Az döbbenthette meg őket, hogy véget értek a Trianon óta Magyarországgal szemben alkalmazott előjogaik. Véget ért az az időszak, hogy amire nekik joguk volt, arra Magyarországnak nem volt joga. íme, útjára indult egy állampolgárokat egyenjogúsító törvény, és államok váltak általa egyenjogúvá! Láttuk a strasbourgi „törvényhozás” menetét a magyarországi romakérdés „megoldásakor”, tudjuk, hogy a hágai törvényhozás bírái azzal kérkedtek, hogy Horvátország szabadságharcának hősét, Franjo Tmdjmant is a hágai törvényszék elé citálták volna, ha az elnök nem hal meg rákban. Az európai szuperállamban ugyanúgy semmibe fogják venni a népek akaratát, mint a hajdani KGST államaiban. Már elrendelték, hogy az írországi gyászos kudarcukat követő 18 hónap alatt újra népszavazást kell tartani a nizzai szerződésről. Nyilván addig kell majd az új és új népszavazásokat megismételni, amíg az írek be nem adják a derekukat. Ez a jórészt baloldali és szélsőbaloldali EU fokozott védelmet és elfogult segítséget nyújt az idegeneknek, a betelepülőknek az őshonos lakossággal szemben. A mai Anglia több városának egyes negyedeiben szaporodnak a pakisztáni és a bangladesi feliratok is: „kifelé az angolokkal!”. Ez a szélsőliberális baloldal arra játszik, hogy a saját házaikban fojtsa meg, lehetetlenítse el az európaiakat. Nem véletlen, hogy Angliában pillanatok alatt tíz százalék fölé emelkedett a keményen jobboldali Nemzeti Párt támogatottsága. A Magyar Fórumban olvashattuk a Cigányok rémuralma Pándon című riportot (június 28.). A cikk önmagáért beszél, pedig ez csak egy volt a sokszáz feltérképezetlen eset közül. Nyilvánvaló, hogy egy központilag vezérelt iszonyatos hatalom a magyarság lelki, egzisztenciális, majd fizikai megsemmisítésére törekszik hosszabb távon. Ehhez Magyarországon a cigányokat használja fel, a nyugati országokban, ahol nem ennyire tragikus még a helyzet: a pakisztániakat, bangladesieket, arabokat, törököket, kurdokat, az USÁ-ban a feketéket. Vajon Izraelben milyen jogokat élveznek e bevándorlók? Házasságkötés esetében húsz év elteltével sem kapja meg az izraeli állampolgárságot az, aki nem zsidó származású. Nyilvánvaló, hogy a kőkemény fajvédelem csak Izraelben honos, Európa és Észak-Amerika vonatkozásában viszont az a cél, hogy a népeket erőszakkal összekeverjék egymással, s ha ez nem megy, akkor liberális hazugságokkal és fenyegetésekkel tegyék tönkre a védekező immunrendszerüket. Persze nemcsak a romaterrorral és a betelepítéssel operálnak ezek a liberális rémek. A fiatalok ellen bevetik a kábítószert - a szintetikus kábítószer egyik fő szállítója Izrael -, a tablettákból gyártott borokat, „magyar” tv-csatornák népszerűsítik a buzeranciát, a leszbikusságot, himnikus elragadtatással mutatják be a transzvesztitákat. Hollandiában már rég 12 éves korra szállították le a nemi közösülés határát, s ezzel óriási lépést tettek a pedofília legalizálása felé. Magyarországon hihetetlen mértékben támogatja az SZDSZ és az MSZP a szektákat, különösen a gyerekeket a szülőktől elragadó Hit Gyülekezetét. Az erzsébetvárosi „Funar”, a VII. kerületi polgármester, Szabó Zoltán Kisokos című, az adófizetők pénzén terjesztett kiadványában a 27. oldalon, a vallás rovatban egyes-egyedül csak a Hit Gyülekezetét reklámoztatja. A „globális totalitarizmus” magyar névadója, Csath Magdolna számos a Magyar Fórumban közzétett kitűnő tanulmányában mutatja be ezt a viszonylag új, pestisként pusztító ideológiát. Meggyőző, tényekre, adatokra támaszkodó írásaival kapcsolatban mindössze egyetlen kételyem maradt: a „globális totalitarizmus” elleni tiltakozások harsány nemzetközi terepeit is a baloldal uralja, tehát nagyon úgy néz ki, sajnos, hogy a globalizmus elleni reakciókat is ez a szömyhatalom tartja az ellenőrzése alatt. Nem új jelenség ez persze a történelemben: a „nagy” francia forradalom jakobinus terroiját a szabadkőműves frankfurti Rotschild-ház pénzelte, a londoni Rotshild-ház pedig az 1917-es bolsevik forradalmat készítette elő New York-i ágensei segítségével. Ez a mostani, hol Prágába, hol Nizzába, hol Göteborgba utaztatott csapat valószínűleg hisz a változás lehetőségében, de az által, hogy a jobboldalt, a nemzeti tábort eleve kizárta ebből az együttműködésből, a globalizmus elleni közös harcból, ezzel a nemzetközi tiltakozás legfelülről történő manipulálását is ugyancsak valószínűvé tette. Vagyis, miután az európai baloldal a globalizmus szolgája lett, szükség van egy új, „tiszta” baloldalra is. Egyrészt a szociális igazság elvének hitelesítése miatt is, de azért is, hogy egy kényszerű történelmi fordulat esetén ez az „új baloldal”, a régi-új uraival az esetleges forradalom élére állhasson. Szabadon átváltható a forint Korlátozás nélkül, szabadon átváltható, azaz teljesen konvertibilis a forint június 15-től. Mindenki nyithat külföldön bankszámlát, vehet házat, ingatlant, vállalatot bejelentés nélkül, és akár bőröndnyi pénzt is átvihet a határon. Magyar fizetőeszköz hetven éve volt utoljára ilyen mértékben konvertibilis. Megszűnő devizakorlátozások: A kormányrendelet hatálybalépésével a következő devizakorlátozásokat oldják fel:- megszűnik az eddigi deviza-, illetve valuta-hazahozatali kötelezettség;- belföldiek, vállalatok és magánszemélyek egyaránt külföldön devizahatósági engedély nélkül nyithatnak bankszámlát;- belföldi devizaszámlán bármilyen jogcímen szereztt deviza vagy valuta eredetvizsgálat nélkül elhelyezhető és korlátozás nélkül felhasználható;- nemcsak magánszemélyek, hanem belföldi vállalkozások, szervezetek is korlátlanul tarthatnak valutát;- a külföldi vállalkozásban való közvetlen tulajdonszerzést nem kötik semmilyen feltételhez, és megszűnik a bejelentési kötelezettség is;- minden téren, valutától függetlenül, megszűnik a devizahatósági engedélyezési, illetve bejelentési kötelezettség, így többek között a rövid lejáratú portfólióműveletekre, köztük a fedezeti (így határidős) ügyletekre, lejárattól függetlenül a hitelfelvételre és -nyújtásra, pénzügyi biztosítékokra, tartozásátvállalásra vonatkozó korlátozások is megszűnnek;- szabadon lehet ajándékot adni külföldieknek;- külföldi és hazai fizetőeszközt bel- és külföldiek egyaránt korlátozás nélkül hozhatnak be az országba, illetve vihetnek ki külföldi valutát és forintot;- törvényes fizetőeszköz továbbra is a forint, de kölcsönös megállapodás esetén mód nyílik akár belföldiek között, akár bel- és külföldiek között a külföldi devizában, valutában való fizetésre.
