Nyugati Magyarság, 2001 (19. évfolyam, 1-12. szám)

2001-07-01 / 7-8. szám

6. oldal Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 2001. szeptember Történelmi címerek a változó időben 1915-ben írta Ady Endre az akkor már három éve működő marosvásárhelyi Kultúrpolitikáról: Ide fogunk verssel, zenével összebújni, mi, magya­rok, akik egymás ellen annyit vétkeztünk. Akár jelképesnek is tekinthetjük a költőóriás metaforává nemesedett üzenetét: Ide, a budapesti Székely Házba (VII. Csengery u. 15.) fogunk verssel, zenével, művészettel összebújni, mi, ma­gyarok, akik továbbra is egymás ellen annyit vét­keztünk. Különleges jelentőségű, hogy Novák József marosvásárhelyi iparművész történelmi címerki­állítását dr. Dávid Ibolya, a Magyar Köztársaság igazságügyi minisztere nyitja meg. Nevéhez egy másik, partiumi fegyvertény is kapcsolódik: az aradi Szabadság szoboregyüttes kihozatala a több évtizedes fogságából. A mostani címerkiállítás páratlan a maga ne­mében. Novák József iparművésznek köszönhe­tően ismét Erdélyből jön az üzenet: a címerek el­választhatatlanok a magyar történelem, a magyar művészet évszázadaitól. Novák József iparmű­vész ráérzett arra, hogy világszerte a címerek re­neszánszának időszakát éljük. A címerek újra di­vatosak lettek Európa-szerte. Ahogyan Bertényi Unitárius címer Iván, a címerek szakavatott kutatója úja: orosz egyetemisták büszkén hordják kabáthajtókájukon ősi városaik jelvényeit, a franciaországi ódon vár­kastélyok udvarán rendezett népszerű hang- és fényjátékok bemutatásakor címeres zászlókat lo­bogtat a szél. Finnországban az útjelző táblákon a különböző helységek címereit is feltüntetik. A budapesti Székely Ház kiállítási termeit máris új nevekkel illethetjük: „Királyok terme”, .Fejedelmek terme”, „Történelmi családok terme”, „Vármegyék terme”, „Erdélyt alkotó nemzetek terme”. (Ez utóbbi természetesen nem a mai értelemben vett nemzet fogalmát, hanem az Erdély sajátos arculatát meghatározó népcso­portokat jelképezi: a magyar, a székely, a szász, a román vagy a zsidó „nemzetet”. Ahogyan a bá­bolnai felkelés idején Unió Trión Nationum-ról beszéltek, úgy emlegetjük - Novák József címe­reinek tanulságaként is - a felsorolt népcsopor­tokat.) A budapesti Székely Ház termeinek kristályos világossága ezúttal a falakon függő színpompás történelmi címerekre irányítja a figyelmet. Úgy, ahogyan az ékszerben csillog a drágakő. Kolozsváron, a Mátyás király által 1487. szep­tember 5-én Bécsújhelyről írt alapító-adomány­­levél alapján épült Farkas utcai református temp­lomban - Délkelet-Európa legnagyobb egyhajójú templomában - őrzik öreg földrészünk egyik leg­gazdagabb címergyűjteményét. A templom láto­gatottsága minden elképzelhető rekordot meg­döntött. A látogatottság nemcsak az egyedülálló építészeti remekműnek, hanem a páratlanul gaz­dag halotti címergyűjteménynek is köszönhető. Ezek a címerek aló. századtól kimutatható temetkezési szokás emlékei. Apor Péter 1746-ban írt Metamorphosis Transilvaniae - Erdélynek vál­tozása - című művében részletesen is leírja, ho­gyan készültek a most kiállított címerek előfutá­rai: a gyászoló háznál felállított ravatalon „az ko­porsójára mind férfiaknak, mind aszonyoknak, szegesztenek tizenkét selyem matéria, képíró ál­tal írt czímereket, az holtnak czímereit. Az pré­dikáló szék is fekete posztóval bé volt vonva, azon selyem czímerek voltának; ha katolikus volt, az oltár elejit és zsámolyát fekete posztóval bévón­­ták, ott is az oltár előtt selyem czímerek voltá­nak.” Ezek a selyemre és papirosra képíró által - tehát nagy-nagy művészi gonddal - festett címe­rek a halott azonosítását szolgálták. Mennyivel szebbek, művészibbek voltak a mai tucat-gyász­jelentéseknél! A halotti címerek kijártak a cse­csemőkorban elhúnytaknak is. A címerek a lovagvilágra vezethetők vissza. Az eredeti szokás szerint mindez asszonyt nem illetett meg! Erdélyben azonban a címerkészítés szokásai is másként alakultak. A Farkas utcai re­formátus templomban a 19. században még meg­volt az 1677-ben elhunyt Apafi Zsuzsanna, az 1680-ban az élők sorából eltávozott Kapi Györgyné Bánffy Ágnes, az 1767-ben elhunyt Bethlen Ádámné gróf Bánffy Klára címere. Az erdélyi képírók tehát nem tettek különbséget a fér­fiak emlékét hirdető táblák és az asszonyi címe­rek között. Különös sajátossága a címerkészítés­nek, hogy összekapcsolták a női és férfi címere­ket is. A 17. század végére feledésbe merültek a nők címerhasználatát tiltó megkötések is. Ettől kezdődően páratlanul gazdag címergyűjtemény alakult ki Erdélyben. Megkülönböztettek ötvösművű és papírra fes­tett címereket. Az előbbi a főrendűeknek, az utóbbi az alacsonyabb rendűeknek járt. A címerek virágzási ideje a 14-15. században volt. A pajzsokon, zászlókon látható jelek állan­dósulása, címerré válása a 12. század első felére tehető. Bertényi Iván Új magyar címertan című kötetében írja: Mathilde királyné Bayeux-ben őr­zött, 1080-1090 táján készült híres faliszőnyege a heraldika, a címertan kialakulása előtti utolsó állomást mutatja. Az 1066-ban megvívott has­­tingsi csatának több jelenetét megörökítő szőnyeg már számos sárkánnyal, kiskörökkel, kereszttel díszített pajzsokat is ábrázol. Ezeket a címerek előfutárainak kell tekinteni. Jean Rapicault kró­nikája, amely a 1127-ik évi lovaggá ütést mutatja be, valójában a „címerek születésnapjának” te­kinthető. Ezt követően a címerek rohamosan el­terjedtek, a csatákban, lovagi tornákon egyaránt használták őket. Nemcsak lovagok, hanem ne­mesi családok, fejedelmek, s természetesen ki­rályok egyaránt használták. Ősi szokás szerint a címereket a király, Erdély esetében a fejedelmek adományozták. A címera­dományozás együtt járt a hercegi, bárói, grófi, ne­mesi titulussal. Mindkettőt a leszármazottak is örökölték. A címereket nagy előszeretettel hasz­nálták fegyvereken, zászlókon, nyeregtáskákon, a legújabb korban levélpapírokon, névjegyeken is. Makkai Sándor Táltoskirály című művében András király halálhírét így jelenti be az öreg szé­kely: „... fekete címerpajzs vagyon Esztergom vá­rának kapuja fölött...”. A címerek túlélték a lo­vagkori. Egyes országokban megpróbáltak bizo­nyos, központilag meghatározott elveket érvénye­síteni a heraldikában. Napóleon idejében például az új arisztokrácia képviselőit, vagy az egyes vá­rosokat olyan heraldikai rendszerbe sorolták, amelynél a címerpajzsról azonnal le lehetett ol­vasni a címert viselő személy vagy a város rang­ját. Hasonló kísérlet történt Oroszországban is. A címer alkotó elemeid. pajzs. Ez a címer leg­fontosabb alkotórésze, a pajzs alakja a címerek története során gyakran változott. Többnyire a csatapajzs és a tomapajzs alakját követte. Nyu­­gat-Európában a legkorábbi az úgynevezett nor­mann pajzs. Ez hosszúkás, nagy felületű, dom­ború pajzs volt. Később ez a pajzs fokozatosan kisebbeden, és kialakult a többnyire kissé kere­kített úgynevezett háromszögű pajzs. A 14. szá­zadban a kerektalpú vagy doborpajzs volt a di­vatos. Ennek egyik remekbe szabott példányát lát­­hajuk Dürer saját kezűleg 1523-ban rajzolt címe­rében. A heraldika még számon tartja az úgyne­vezett lófejpajzsot, a négyszögletű pajzsot, a csücsköstalpú pajzsot. A címer második alkotó­eleme a sisak, a harmadik a sisakdísz, a negye­(Folytatás az első oldalról) Például az 1956-os magyar demokratikus for­radalmat és szabadságharcot egyszerűen a kom­munizmus diktatórikus változata elleni baloldali reformkezdeményezéssel óhajtják azonosítani. Például az 1990-es rendszerváltozást egyszerű gazdasági és jogállami alkalmazkodássá szeret­nék minősítem. Például a Kárpát-medencei ma­gyar közösségek és Magyarország összetartozá­sának törvényi biztosítékát fölöslegesnek, sőt veszélyesnek mutatják. Holott 1921. július 27-ének nyolcvanadik év­fordulója és a magyarságtörvény 2001. júniusi el­fogadása nemcsak az időben ér össze, hanem a nemzet, a nemzeti akarat erkölcsi és szellemi át­élésében is. Ez a magyarságtörvény az 1920- 1921-es nemzetcsonkításért a nemzet erkölcsi és szellemi újraegyesítése feltételeinek megterem­tésével szolgáltat igazságot. Most, 2001. július dik pedig a rangjelző korona. A bárói ranggal a hétágú, a grófi címmel a kilencágú, a hercegi cí­merrel pedig a zárt korona járt. A címeralakok lehettek emberek vagy emberi testrészek - rendszerint kar -, állatok - leggyak­rabban a vitézséget és bátorságot jelképező orosz­lán vagy medve -, növényi ornamentika - főleg akántuszlevelek ásványok, képzelt lények - a magyar címereken igen gyakori a griífmadár, az egyszarvú, valamint a kétfejű sas -, fegyverek, épületek, égitestek, madarak. Az egyházak vezetői egyéni címerükben is gyakran ábrázoltattak vallási jelképeket: keresz­tet, Isten szemét. Novák József mostani kiállításán az Erdélyi Református Egyházkerület címerének három vál­tozata is látható. Ezek közös szinbóluma: a fió­káit saját vérével tápláló pelikán. Az erdélyi uni­tárius egyház címere azt sugallja: légy okos, mint a kígyó, és szelíd, mint a galamb. Rendkívül gaz­dag a Királyhágómelléki Református Egyházke­rület és a magyar református egyház címere is. A címerkészítés a legszigorúbb szabályok sze­rint működő művészeti ág! Sem a színek, sem a méret, sem a forma szempontjából nem ismer kompromisszumokat. A színezésre szolgáló he­raldikai mázak kétfélék lehetnek: fémek - arany, ezüst -, fehér, vörös, kék, zöld, fekete szín. A barna vagy a bíbor nem heraldikai színek. A he­raldika vagy címertan a címerek leírásával, tör­ténetével, a címerképek ábrázolásának, színeinek magyarázatával, a címerviselésre vonatkozó jog­szabályokkal foglalkozik. Az egyik európai for­mátumú heraldikus Kolozsváron hunyt el. Kö­­peczi Sebestyén Józsefnek hívták, ő készítette el a Trianon utáni Románia címerét. Mindezt fontosnak tartottam elmondani No­vák József marosvásárhelyi iparművész impo­záns budapesti kiállításának megnyitóján. Egy évvel ezelőtt a Magyar Reformátusok Negye­dik Világtalálkozóján a reveláció erejével ha­tott a harmincnyolc erdélyi országgyűlést meg­ért marosvásárhelyi vártemplomban bemutatott hatvan darab történelmi címere. Az erdélyi fe­jedelmek, a legismertebb történelmi családok, a történelmi egyházak és közigazgatási egysé­gek címereiben gyönyörködhetett a mintegy tí­zezer látogató. E sorok írója nyitotta meg a ki­állítást. A világ minden tájára szétszóródott ma­gyarok először csodálkoztak rá történelmi örökségünk remekeire. Novák József iparművész az 1989. decem­beri „ellopott forradalom” után tudatosan ké­szült erre a mostani, szintézis jellegű kiállításra. Korábban nem is tehette, hiszen a címerkészí­tés a legveszedelmesebb tabu témák közé tar­tozott. Előbb a fellelhető forrásanyagot gyűj­tötte össze, majd hozzáfogott a címerek elké­szítéséhez. Szemtanúja voltam és vagyok, hogy micsoda erőltetett munkát jelentett az itt lát­ható címerek elkészítése. Székely Mózes, az egyetlen székely szárma­zású erdélyi fejedelem - Siménfalván született, kúriájának romjai ma is láthatóak! - címereit például egy pénzérem alapján készítette el. For­rásanyagként Nyulásziné Straub Éva Öt évszá­zad címerei című kötetét, Bertényi Iván Új ma­gyar címertanát, Spielmann Mihály Erdélyi fe­jedelmek című kötetét, valamint Nagy Iván és Pálmai József idevágó köteteit használta fel. Mindegyik címer festett, nagyon gyarkan a szí­nes, öntapadós papírt használja. A sebész pon­tosságával és kézügyességével, a hályogkovács érzésével dolgozik. Elég egy hibás mozdulat, máris elromlott a címer. Ugyanakkor ismernie kell a címerek koronként, családonként alakuló változatait is. Ezek színpompás gazdagságával legelőször itt találkozik a fáradt látogató. Ha ránéz Bethlen Gábor erdélyi fejedelem - Tün-27-e alkalmából feladattudatot és erőt kell merí­tenünk abból, hogy ez az évforduló sorszerűen találkozik 1956 évfordulójával - és a magyar mil­lenniummal. Miért is ne hinnénk, hogy ebben a sorssze­rűségben Isten legmagasabb rendelése nyilatko­zik meg? Miért is ne hinnénk, hogy a magyar nemzeti akarat kifejezésének, tudatosításának, képviseletének erkölcsi és szellemi támogatását ez a legmagasabb rendelés is jóváhagyja? Miért is ne hinnénk, hogy ha ebben a jegy­ben igent mondunk és nemet mondunk, abban a feladattudatban és erkölcsi szellemi erőfeszítés­ben nem vagyunk egyedül? Ebben a feladattudatban, ebben az erkölcsi és szellemi erőfeszítésben Isten segítsen bennünket! (Elhangzott a Budapesti Unitárius Templom, az Erdélyi Szövetség, a Rákóczi Szövetség és a Trianon Társaság közös emlékező istentiszteletén.) dérország fejedelme - nyíllal a nyakuknál át­lőtt kéthattyús címerére, kibomlik előtte Erdély viharos, páratlanul gazdag történelme. Itt lát­ható Bocskai István díszcímere, Kemény Já­nos, I-II. Rákóczi György, II. Rákóczi Ferenc, I. Apafi Mihály, Báthori István, Brandeburgi Katalin, Rákóczi Zsigmond, az ingadozó Bát­hori Zsigmond, János Zsigmond fejedelmi cí­mere, vagy Izabella királynői címere. Rendkí­vül gazdag az úgynevezett történelmi családok címergyűjteménye: a Mikó-, a Wass-, a Lo­­sonczi Bánffyak, a Tisza-, a Zichy-, a Torma-, a Haller, a Rhédey-család címere, illetve az egyes családok különböző címerváltozatai. Ér­dekes, hogy Bethlen Gábor erdélyi fejedelem­nek is legalább három címerváltozata ismere­tes. Ezek mindegyikét használták. A megyék-sorozat szintén Novák József re­mekei közé tartozik. A történelmi vármegyék cí­merváltozatainak különleges gazdagságával is­merkedhet meg a tárlátogató. Erdély címerének, illetve a székely címernek is több változata is­meretes. Novák József Erdélyi címerének meg­alkotásakor az 1896-ban, tehát a millennium évé­ben elfogadott szabályt hasznosította: „Erdély cí­mere vörös pólyával vágott pajzs, a felső kék me­zőben aranycsőrű, vörösnyelvű, jobbra néző, emelkedő sas. A sas színe fekete, jobbról tőle arany nap, balról megújuló ezüst hold, az alsó arany mezőben hét (fenn négy, alant három) vö­rös háromormú vár. A várat ormosbástya, és ab­ból kiemelkedő két lőréssel ellátott háromormú torony képezi. A váron nyílt kapu látszik.” A mil­lenniumi címerszabályzat annyira pontos, hogy a megújuló holdat is befelé kanyaruló sarlóként írta le. Novák József elkészítette a fellelhető magyar királyi címerek jelentős részének művészi „má­sát”, és így Szent István duplakeresztes, II. And­rás, IV. Béla kilenc oroszlános, ül. Béla hét orosz­lános címerét. Itt látható a Hunyadiak, Mátyás ki­rály címere is. Novák József először megrajzolja a címer kontúiját, majd beragasztja a színeket. Nagyon kell vigyáznia, mert az öntapadós papírt csak egy­szer lehet rárakni a fehér ívre. A címerkészítés utolsó szakasza az arany és ezüst fényszalagok ráhelyezése. Novák József kollázstechnikát alkal­maz, amelyet nagyon kevés képzőművész hasz­nosít. Sokan kérdezhetik: miért e sok változat? Azért, mert a királyok, a fejedelmek, a történelmi családok is koronként változtatták a címereiket. Novák József érdeme: ellen tudott állni min­den kísértésnek, s a heraldika szigorú szabályait betartva olyan remekműveket alkotott, amelyek a Parlament, vagy éppen a budavári Mátyás temp­lom díszére is válnának. Talán egyszer oda is ke­rülnek. Százöt címer, tizenöt pajzs, valamint az erdé­lyi népmotívumokat továbbvivő, ugyancsak kol­lázstechnikával készült iparművészeti alkotások láthatók a budapesti Székely Ház kiállítótermei­ben. A címer üzenete: erény, vitézség, bátorság, a hűség, az áldozat, a szeretet. Ez az üzenete a mos­tani kiállításnak is. Nem véletlen, hogy a Kos­­suth-díjas költő Lászlóffy Aladár versben méltatta Novák József címerkészítő munkásságát. „Vegyék tehát birtokukba” ezt a mostani, rendbontó kiállítást. Ennél méltóbb millenniumi üzenet nem is érkezhetett volna Erdélyből. (Elhangzott 2001. augusztus 16-án, a kiállí­tás megnyitóján.) Tófalvi Zoltán Trianon és „a nemzet akarata”

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom