Nyugati Magyarság, 2001 (19. évfolyam, 1-12. szám)

2001-01-01 / 1-2. szám

P.O.Box 125, Mt. Royal Stn. Montréal, QC H3P 3B9, CANADA NYUGATI 1022 Budapest, Bimbó út 53., fsz. 2. CG go mg at? Da ms ®tf GBd® CGsmgjFsBs (^“©©eiMcgmG XIX. évfolyam, 1-2. szám 2001. január-február A DEMOKRATIKUS ÉS NEMZETI SZELLEMŰ NYUGATI MAGYARSÁG HAVILAPJA 150.- Ft - $3.50 Elment a nemzet színésze A nemzet színésze, a nemzet hőse volt. A Nemzeti hőse is. Bátor, szó­kimondó, szelíd és könyörtelen igazságosztó. Szomorú, s csöndes hérosz, amikor a bátrakra s a szó­kimondókra is fittyet hányt a világ. Sinkovits Imre színművész, aki éveinek csaknem a felét boldogan viselt kötelékkel a Nemzeti Szín­házhoz kötözte, 73. életévében itt­hagyta az e világi nagy kompániát. Színiakadémista korában hajós akart lenni. S mert tudta, hogy „a nagy vizek bejárásához világító tor­nyokra van szükség”, Illyés Gyula irányába indult el. Először a Pusz­ták népét vette kézbe, aztán - kis­vártatva - rátalált a költőre magára is. Meg az „asztalfiának” írt nagy versre, az Egy mondat a zsarnok­ságról című „zsoltárra”. Sütő András, Sinkovits életének másik világító­tornya (s bölcs szerző, édes cimbora, tréfás kedvű laudátor is egyben) azt állítja, ez a vers hasonította azután a színészt erkölcsi kötelességben is a költőhöz. Szolgálatnak tekintette mindegyikőjük a maga isteni elrendelés sze­rint kijelölt mesterségét. Nem többnek és nem kevesebbnek, mint ami­lyen a néptanító szolgálata. Amikor Ablonczy László, majdani Nemzeti színházbeli direktora még színházi újságíró korában arról faggatta, sze­rinte mit jelent ma színésznek lenni, Sinkovits Imre Sütő Andrást citálta válaszul: „A színház több, mint közönséges intézmény: hatalom is egy­ben.” Aztán a saját szavaival folytatta az Erdélyből hozott gondolatsort: .Amellyel lelkeket, népet építve kell élnünk.” És a hangsúly kedvéért meg­ismételte e szót: „Építve - mondom.” Páratlanul gazdag, teremtő s termékeny élete - persze - nemcsak égi­­ektől kapott képességeivel, de erkölcsi szilárdságával is magyarázható. Sinkovits Imre számára az Isten-haza-család hármas tartópillér nem új­módi találmány, rendszerváltozásos fifika volt, nem az utolsó évtized tár­sadalmi-politikai változásainak megfelelő „arculatváltás”. Magánéletét és művészi munkásságát a kezdetektől fogva ezekre az etikai sziklatömbökre emelte. 1956-ban is... És hogy tudta gondozni, ápolni barátságait! Szobrászokkal, festők­kel, egykori óbudai iskolatársaival, lelki testvéreivel, a nála gyöngébbek­kel, meg az ígéretes fiatalokkal! Nem hallottam, hogy lettek volna hara­gosai az irigykedésre, indulatoskodásra mindig kész színházi világban. De másutt se. Utolsó éveire pedig, amelyekről sosem gondoltuk, hogy az utolsók, kiváltképpen rátelepedett a higgadtság, a bölcsesség, a megbo­csátó türelem. A gyarlóságok fölött messzire tekintő szelíd (és sosem gő­gös!) fölény. Az a csöndes derű, amely azoknak sajátja, akik (mert meg­álmodták?, mert megsúgta őrzőangyaluk?) érzik, nem sokáig tartózkod­nak már ezen a parton. Halálának megdöbbentő hírére az ország lakossága egyenként veszi elő emlékei közül a maga Sinkovits Imre-képét. Tudom, többen idézik föl magukban e szomorú órán a Tizedes meg a többiek című film mulat­ságos figuráját, mint a fenséges királyokat, patetikus hősöket, a drámai alakításokat. Ne bánkódjunk emiatt. A legtöbbet adta a hétköznapi em­bereknek ezzel a - kifejezetten az ő kedve szerint átírt - szerepével Sin­kovits Imre: biztatást a mindennapi hősiességre, jelzést, hogy a túlélés­nek is lehet pátosza, s hogy a furfang, az óvatosság is bátorság olykor. Az életet folytatni kell, méghozzá - ha lehet - derűsen. Ezt üzente Sütő András Balkáni gerléjének professzoraként is, valahányszor színre került ez a kellőképpen, mind a mai napig nem méltányolt, modem népi játék. (Magyar Nemzet) A jobboldal reneszánsza A globalizmus, a baloldal, a szélsőli­beralizmus - korábban rendkívül szer­vezett - csoportjainak menetelése ma már nem tűnik olyan erőteljesnek, mint korábban, a baloldali, liberális terror hatalma repedezni látszik az egész vi­lágon. Amikor tavaly, november elejétől George W. Bush ellen hatalmas kam­pányok - sajtóhadjáratok és utcai tün­tetések - szerveződtek, a baloldal is­mét a régi ócska trükköt próbálta el­sütni: a republikánus jobboldal - és személy szerint Bush is - az emberek tömegeinek sorsa iránt közömbös „gazdagokat” képviseli, ez már „törté­nelmi hagyomány” a konzervatívok­nál. Ezzel szemben a novemberi vá­lasztás is bebizonyította, hogy a Bush­­csapat iránt az amerikai középosztály és a vidék érez osztatlan bizalmat, míg A1 Gore mögött éppen a nagyon gaz­dagok és a munka elől húzódzkodó ré­tegek s a másságosok liberális oszta­gai sorakoztak föl. Amikor december 14-én végleg megmásíthatatlan ténnyé vált Bush győzelme, az ezervalahány négyzetmé­teres kastélyában regnáló Pintér Dezső stábjának üdvöskéje, Stahl Judit ek­képpen konferálta be Bush győzelmét, az apa és az anya után most már a fiút is bemutatva. „Ifjabb George Bush fi­atal korában nem vetette meg az italt, ittas vezetés miatt már bíróság előtt is kellett állnia.” „Anyja kamaszkorában ecetet csöpögtetett a szájába, ha rasz­­szista kijelentést tett.” „Apja miatt el­nézték neki a külpolitikai tájékozatlan­ságát.” Vagy egy másik baloldali hír­adó a beiktatási ceremónia idejéből (RTL Klub, január 21., éjfél): „A Fe­hér Ház előtt tömegek tüntettek, de George Bush azért táncra perdült a fe­leségével.” Ezek a magyar szélsőliberális mé­dia mondásainak valóságos gyöngy­szemei. Nyilvánvaló, hogy ez a média rettegve figyeli, ki lesz Budapesten az új amerikai nagykövet, a kulturális at­tasé, és így tovább, döbbenten tépelő­­dik azon, hogy az SZDSZ-frakkoknak vajon nem kell-e minimum négy évig mosolyognia odahaza, amíg újból használatba vétetnek a Szabadság téri fogadásokon. Bizony, a baloldal több hatalmas pofont kapott mostanában. Már ideje is volt, tegyük mindjárt hozzá. Auszt­ria keményen helyt állt a szankciók idején, és az osztrák kitartás meghozta gyümölcsét a baloldali zsarolókkal szemben. Már nagyon közel vannak az itáliai választások is, ahol átütő jobb­oldali győzelem várható. S ami a vár­ható győzelemnél is érdekesebb: Ausztria után most újra egy radikális jobboldali pártot emelhetnek majd be a parlamentbe, a Fini-vezette Nemzeti Szövetséget. Ezzel európai tabuk dőlnek meg újra, a szemétdombra kerül az a sza­badkőműves vezérelv, hogy balra a le­­gagresszívebb szélsőségesek is védel­met élvezve tenyészhetnek, utcán és parlamentben regnálhatnak, jobbra vi­szont általános kuss van, a baloldal vá­lasztja ki, hogy jobbról kit enged a ha­talom közelébe. Az amerikai elnökválasztási győze­lem jelentősége nem abban van, hogy előrevetít egy olyan politikát, amely ra­dikális gyorsasággal képes átrajzolni a hagyományos jobboldali-baloldali tér­képet, hanem abban, hogy Bush győ­zelme Európában szabadíthat fel hatal­mas szellemi erőket, erőforrásokat, s ezek viszont láncreakció-szerűen gyű­rűzhetnek tovább, vissza, Amerika felé. Nem véletlen például, hogy a bal­oldali médiaterror talán Németország­ban a legerősebb. Ismeretes Joschka Fischer német külügyminiszter hajdan oly látványos rendőrverő akciója. Lo­vas István idézi a Neue Zürcher Zei­tungot, amely szerint Fischer egy po­litikai vita alkalmával hajdan helye­selte a vietkong legszadistább tetteit is, „ha az igaz ügyet szolgált”. Ezzel Fischer nem kevesebbre, mint a bélcsavarások „apoteózisára” vállalkozott. Tehát a baloldal ilyen em­bereket szabadított rá Európára és emelt pozícióba. Ilyen Dániel Cohn- Bendit, a ’68-as párizsi barikádharcos, aki már rég áttette a székhelyét Frank­furtba, s az ottani városháza „multi­kulturális irodáján” regnál, szerencsére az utóbi időben már nyesegetik a szár­nyait. Csak remélni lehet, hogy a mély­ben már érlelődik a német elhatározás is az elveszett identitásuk visszaszer­zésére. Magyarországon már 2000 ingatlan van izraeli tulajdonban - köztük szál­lodák, játékkaszinók, bevásárlóköz­pontok és persze lakások ezrei -, de a zsidó lapok arról cikkeznek, hogy a magyarországi „antiszemitizmus” ne­hezíti a további ingatlanvásárlásaikat. Érdemes volna ennek az „antiszemitiz­musnak” egy kicsit utánanézni. (Folytatás az 5. oldalon.) BORBÉLY ZSOLT ATTILA Kompromisszum vagy önfeladás? A PDSR, A „DEMOKRÁCIA MEG- mentője” s a kétoldali ellenzék A román történelembe minden bi­zonnyal úgy vonul be a 2000-es válasz­táson a PDSR (avagy TDRP) által al­kalmazott taktikai húzás, amivel mes­terségesen felhozta reális erejének két­szeresére a Nagy Románia Pártot (PRM avagy NRP), mint a mindekori legnagyobb és legsikeresebb választási manipulációk egyike. Egyre több e­­lemzés és egyéni élményrögzítés fog­lalkozik a PRM senki által előre nem A Protestáns Szabadegyetem 2001. évi találkozója Az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem május 26. - június 1. között Erdélyben tartja 2001. évi Akadé­miai Napjait. A konferencia városnézéssel és találkozásokkal kezdődik Nagyváradon, Kalotaszegen és Ko­lozsváron, a vasárnapi megnyitó istentisztelet a kalotaszegi Nagypetri középkori református templomában lesz Réti Katalin szabadkai református lelkész szolgálatával. A nagyenyedi református kollégium megtekintése után Gyulafehérváron Jakubinyi György r. katolikus érsek fogadja a résztvevőket. Május 28-tól a háromszéki Illyefalva „KIDA” keresztény ifjúsági konferenciatelepén tárgyalják meg a ta­lálkozó témáját: Erdély - európai régió. Kató Béla, Toplánszky Ákos és Lászlóffy Aladár bevezetői után to­vábbi jeles erdélyi, magyarországi és nyugati magyar előadókat, valamint igehirdetőket hallhatnak a résztve­vők, részben kerekasztal-beszélgetések során. Változatos kultúrműsor, kirándulás Brassóba, hangverseny a hí­res evangélikus Fekete-templomban egészíti ki a gazdag programot. A konferencia után, június 2-án lehetőség lesz a részvételre a híres csíksomlyói búcsún. Érdeklődés, jelentkezés (legkésőbb március 31-ig): Kótai Ist­ván, Itasruhweg 21, CH-8245 Feuerthalen, tel./fax: +41-52-659-2506. látott és előre nem jelzett előretörésé­vel. A közös konklúzió pedig az, hogy a PDSR keze van a dologban, vagyis a suttogó propaganda s a pártappará­tus megbízhatóbb része a PRM mel­letti agitálás kapta feladatul a központ­ból. Iliescu pártjának volt miből „adni”. Nemcsak az utal erre az első pillantásra mellbevágó feltételezésre, hogy a PDSR a fő haszonélvezője a szélső­jobb előretörésének, mivel így demok­ratikus színben tűnhet fel, hanem konkrét felmérések is, miszerint az első fordulóban a Vadim Tudorra szavazók 16 százaléka a második fordulóban Ili­escut támogatta. Ami a haszonélveze­tet illeti: Iliescunak sikerült tíz év után ismét a demokrácia megmentőjének szerepében tetszelegnie, de ami még ennél is fontosabb: csak ily módon volt számára biztosított az elnöki szék, hisz még legádázabb ellenfelei is őt támo­gatták a „nagyobb rosszal” szemben. Egy jobboldali jelölt komoly ellen­fél lett volna, akivel meg kellett volna küzdeni TV-vitákban, aki a választási kampány témájává tehette volna Iliescu mindmáig tisztázatlan szerepét az 1989 decemberi puccsban, a vásárhelyi pog­romban, valamint a bukaresti bányász­járásokban. Másrészről haszonélvező a PDSR azért is, mivel kialakult egy olyan par­lamenti felállás, melyben a párt, habár kisebbségben van, magabiztosan kor­mányozhat: Nyugatbarát vagy lega­lábbis a demokrácia keretén belül ma­radó törekvéseiben számíthat az RMDSZ, a Nemzeti Liberális Párt, s a Demokrata Párt alkotta „demokratikus ellenzékre”, etatista, centralista és/vagy kisebbségellenes kezdeményezéseiben pedig a Nagy Románia Pártra. (Termé­szetesen ez utóbbi esetben a jobboldali román ellenzék is besegíthet, nemzeti kérdésekben - lásd például az egyetem ügyét - nem ritka a román falanx-szerű szavazás.) A jobb és bal kifejezés persze csak pontosításokkal használható román po­litikai paletta, s különösképpen a kor­mánypárt, valamint a PRM tekinteté­ben, melyek retorikájában és törekvé­seiben gyakran összekeverednek jobb- és baloldali jellegzetességek. A Nagy Románia Párt ideológiája egyértel­műen szélsőjobboldali, gazdasági el­képzelései viszont inkább baloldalinak nevezhetők: az állam fokozott szerep­­vállalását hirdetik. A PDSR gazdaságpolitikája balol­dali annyiban, hogy minden jel szerint óvakodik a piacelvű reformok beveze­tésétől. Ideológiai szempontból jobb- és baloldali elemek egyaránt fellelhe­tők a programjában. (Folytatás a 4. oldalon) CZÉRE BÉLA

Next

/
Oldalképek
Tartalom