Nyugati Magyarság, 2000 (18. évfolyam, 1-12. szám)
2000-12-01 / 12. szám
10. oldal Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 2000. december A Szücs-ügy: A gengszterizmus történetének folytatása Részlet Kiszely Gábor ÁVH - Egy terrorszervezet története című, a Korona Kiadónál megjelent munkájából. 1950. november 21-én az ügy kivizsgálásával megbízott Farkas Vladimir őrnagy a következő jelentést veti papírra: „Jelentem, hogy folyó hó 21- én, délután 19 órakor meghalt Szűcs Ernő, majd 19 óra 45 perckor Szűcs Miklós őrizetes. Délután 15 órakor Szűcs Miklóssal kapcsolatban sor került testi fenyítések alkalmazására. A testi fenyítések alkalmazása kb. 16 óra 30 percig tartott, rendszeres megszakításokkal (...) Kb. 18.30 perckor rosszullétről panaszkodott, majd elájult. Szűcs Miklóst ekkor cellájában lefektették. (...) A később megtartott ellenőrző orvosi vizsgálat az állapotát ismét rosszabnak találta, úgy, hogy kombinált kámforcoffein-morfium-injekciót, majd coramin-injekciót kapott. Állapota azonban nem javult, és fokozódó szívelégtelenség tünetei közben meghalt. Délután 14 óra 45 perckor Szűcs Ernővel kapcsolatban szintén sor került testi fenyítések alkalmazására, melyek rendszeres, rövid megszakításokkal ugyancsak kb. 50 percig tartottak. A fenyítések alkalmazása az altest különböző részeire és alsó végtagokra terjedt ki. A fenyítések befejezése után Szűcs Ernő a hozzá intézett kérdésekre összefüggő válaszokat adott. Kb. 18 óra 30 perckor az orvos által hozzá intézett kérdésekre válaszolt, hasát jelezte fájdalmasnak, ahol az orvosi vizsgálat semmilyen elváltozást nem állapított meg. Szívműködése, érverése rendes volt. Utána kihallgatójával beszélt, akinek utasítására a kihallgató-szóbába akarták vezetni. Ekkor rosszul lett, az orvosi vizsgálat megállapította, hogy eszméletét elveszítette, coffeincoramincardiasol, majd a szívébe adrenalininjekciókat kapott. Eszméletét azonban nem nyerte vissza, majd néhány perccel 19 óra után meghalt. A két tetemet boncolás céljából a váci fegyintézet bonctermébe szállíttattuk. A boncolás időpontja: november 22., reggel hét óra.” Princz Gyula (áv. ezredes, a leghírhedtebb verőcsoport vezetője) minderre így emlékezik vissza 1957. január 29-én: „1950 őszén Károlyi Márton (áv. őrnagy) elmondta, hogy Szűcs Ernőt a legfelsőbb helyről kapott utasítás alapján meg kell verni. E legfelsőbb szerv alatt köztudomásúlag Rákosit vagy Farkas Mihályt értettük. Ezután Réh Alajos (áv. százados) vezetett el egy udvari szobába, ahol Szűcs Ernő meztelenre vetkőzve volt és négy ember már verte őt. Amikor én beléptem, Szűcs Ernő a falnál állt. Teste egész terjedelmében sötétvörös volt az ütésektől. Az én kezembe belépésem után egy gumibotot adtak, hogy azzal folytassam a verést. Én azonban, mielőtt ezt megtettem volna, a magam tapasztalata szerint megvizsgáltam Szűcsöt, hogy lehet-e még bántalmazni. Közel mentem hozzá és meztelen fenekére böktem és azt láttam, hogy az teljesen el van halva és érzéketlen. Mondottam Szűcsnek, hogy forduljon meg, amire megfordult, ekkor a hasizmait ütögettem meg és láttam, hogy azok sem mozdulnak. Ekkor lehajoltam és a célból, hogy a lábizmok mozgását ellenőrizzem, mondottam Szűcsnek, hogy ugráljon. Ennek eleget is tett, de a lábizmok sem mozogtak. Ekkor megnéztem a szemét, amely üvegesedőben volt. Mindennél a vizsgálatnál mellettem állott Réh Alajos. Ugyanakkor a szobában ott voltak azok, akik a verést addig végezték. De vizsgálat után a gumibotot visszaadtam és azonnal mentem Károlyihoz egyedül és közöltem vele, hogy Szűcs verését azonnal abba kell hagyni, mert Szűcs meg fog halni. Károlyi ezt meglepetve vette tudomásul és velem együtt dr. Bálint István (áv. ezredes) orvossal, akit telefonon hivatott magához, elmentünk ismét a szobába, ahol Szűcsöt verték, akkor azonban Szűcs már a padlón feküdt, és az orvos megállapította, hogy halott. Az előbb elmondottak ekkor valamennyien ott voltak. Az orvos már segítséget Szűcsnek nem adhatott. Amikor én Károlyitól első ízben eljöttem, és mentem be a szobába Réhhel, ahol Szűcsöt verték, a folyosón egy íróasztalnál ott ült Farkas Vladimir, aki nyilván a verést végzőket ellenőrizte, hogy sikerül-e nekik vallomást kivenni. Mire én a vizsgálatot elvégeztem, Farkas Vladimir már nem volt ott a folyosón, így vele nem tudtam közölni, amit én tapasztaltam, ezért kellett elmennem Károlyihoz. Véleményem szerint tehát Szűcs bántalmazása Farkas Vladimir utasítására és egyetértése mellett folyt. Ezt támasztja alá az a később tudomásomra jutott kijelentés, hogy Farkas Vladimir a halálesetet követő napot Vajda (Tibor, áv. őrnagy) és Károlyi előtt kijelentette, hogy úgy látszik, vizsgálat lesz a haláleset ügyében, de ő tudja, hogy ezért egyedül ő a felelős, és a vizsgálat esetén a felelősséget vállani is fogja. Szűcs halálának előidézésével kapcsolatosan még elmondani kívánom, hogy a későbbi időkben maga Péter Gábor tett előttem olyan nyilatkozatot, hogy neki Rákosi Mátyás adott parancsot arra, hogy Szűcsöt »verjék 48 órán kérészül úgy, hogy a csontjai törjenek össze«. Ez szerintem nem lehetett más, mint felhatalmazás arra, hogy Szűcsöt verjék agyon. (...) Másnap reggel utasítást kaptam Károlyitól, hogy Bálint és Körösi (Andor áv. ezredes) orvosokkal, valamint Baueméval, mint jegyzőkönyvvezetővel menjenek ki Vácra, és ott megtörténik a halottak boncolása. Ez be is következett egy ottani törvényszéki orvos jelenlétében, aki azonban nem tudhatta, kikről van szó, mert a jegyzőkönyv csak sérültet említett. A boncolást csak Szűcs Ernő testén végezték el, és az megállapította, hogy már előzőleg vannak bántalmazások nyomai, és a halál közvetlenül a halál bekövetkeztét megelőző folyamatos, súlyos bántalmazások folytán állott be. Szűcs Miklóst nem boncolták, és ezután a holttesteket eltemették a váci rabtemetőben. Az ügyről még csak annyit tudok, Péter Gábortól személyesen, hogy Rákosi jelentést kért az ügyben, amit Farkas Vladimir írt meg, és ennek alapján azt tudomásul vették és továbintézkedés nem történt. (...) Szűcs halálának előidézése tekintetében nem konkrét tudomás vagy tapasztalat alapján még el kell mondanom, hogy Szűcs Ernő még Moszkvában Rákosi Mátyás figyelésével volt megbízva. Ebből kifolyólag Rákosi tudhatta, hogy Szűcs Ernő róla milyen adatokkal bír. Ugyanakkor Szűcs Ernő részese volt azoknak a visszaéléseknek, amelyeket Farkas Vladimírral, Péter Gáborral közösen végeztek, és így az ő halálának érdeke senki máshoz, mint csak ezeknek a személyeknek érdekéhez fűződik. Azt tudom, hogy amikor Szűcs Ernő páncélszekrényét halála után felbontották, az ott talált 60 ezer dollár értéket Farkas Vladimir és csoportja osztotta széjjel egymás között. Én mindezeket utólag tudtam meg, az ügyben elítélt személyektől. (...) Még elmondani kívánom, hogy a Rajk-ügyben kivégzett személyek eltemetését Péter Gábor utasítására én végeztem úgy, hogy Budapesten kívül, ismeretlen helyen temettem el, miután felismerhetésüket is meg kellett akadályozni. Mindkét esetben figyelmeztetést kaptam tőle arra vonatkozólag, hogy ha ezekből bárki bármit megtud, engem is felakasztanak.” Szűcs Ernő 1950. november 22- én készült boncolási jegyzőkönyvének hátlapján mindmáig ez áll megdöbbentően primitív kézírással: „Beismerem, hogy Szűcs Ernő volt áv. ezredes halált okozó súlyos testi sértésében részt vettem, halálra vertem Princz Gyula áv. őrnaggyal együtt. Kovács József (áv. százados). Budapest, 1953. november 26.” 1957 elején készült vallomásában Kovács József is kitart e változat mellett, ám előrebocsátja: „Én magam ebben bűnösnek nem érzem és nem követtem el bűncselekményt, mert én nem voltam ismerője az ügynek, én kizárólag parancsra cselekedtem. Ezeket a parancsokat még mérlegenem sem állott módomban, mert a verések alkalmával magas beosztású személyek, közöttük maga Farkas Mihály, Péter Gábor és Piros László is verték az őrizeteseket. Ilyen körülmények között a parancsteljesítés számomra teljes mértékben mentesülést kell hogy jelentsen a bünetőjogi felelősség alól. Ugyanezen az alapon nem érzem magam bűnösnek a terhemre rótt Szűcs-ügyben sem. (...) Átmentünk az Izabella utcai helyiségbe, ahol már ott volt Princz Gyula, Károlyi Márton, Fekete (Zsigmond áv. ezredes), és Nagy Károly (áv. őrnagy). Ekkor Farkas Vladimir előhozatta Szűcsöt, azt a kérdést adta neki: Téged beszervezett a Schverinittzer (sic!) és kijelentette, hogy addig fognak verni, amíg meg nem mondod az igazat. Szűcs tagadta a beszervezést, amire hárman kezdtük verni a talpát. Farkas olyan parancsot adott, hogy addig üssük, amíg be nem jön. Kiment, mi pedig vertük. Később Farkas visszajött, ismét figyelmeztette Szűcsöt, hogy valljon, mert le lesz vetkőztetve, és úgy lesz agyba-főbe verve, amíg be nem jön. Figyelmeztette, ha kiment, akkor hiába beszél, mert addig verik, amíg be nem jön. Ilyen utasítást adott nekünk is, figyelmeztetve, hogy ameddig nem jön be, mi mindenre tekintet nélkül verjük Szűcsöt. Ezután meztelenül vertük, és Farkas utasítására ott vertük, ahol értük. Levetkőztetéskor láttam, hogy testén már verési nyomok voltak. A második verésnél a lába talpát és a lába szárát vertük. Most már Princz is részt vett a veretésben. A teste más részét nem vertük. A verés a lábától a fenekéig terjedt. Farkas Vladimirnak tudnia kellett, hogy Szűcsöt már korábban is verték és nyomai még mindig fennálnak, és amikor másodszor is bejött, a legdurvább hangon támadt rá, és fenyegette, hogy agyon fogják verni. Ezután megint kiment, és most már sokáig nem jött vissza. Közben a verés folytatódott az utasítására, és miután nem jött vissza, közben Szűcs rosszul lett és meghalt. Princz ekkor szaladt el Károlyiért és Farkas Vladimírral együtt jött vissza, de Szűcs Ernőn már nem lehetett segíteni. (...) A magam részéről el kell még mondanom, hogy abban az időben verésben még ritkán vettem részt, nem tudthattam, hogy annak mi a hatása és meddig lehet abban elmenni. így fogalmam sem lehetett arról, hogy mikor és egyáltalában abba kellett volna-e hagynunk, hogy a halált elkerüljük. A halál gondolata nem is merült fel bennem. (...) A verésekben mindig és kizárólag parancsra jártam el. Saját elhatározásomból soha senkit nem bántalmaztam. Soha sem tudtam, hogy a parancsra megvert személy bűnös-e vagy nem, mert ezt velem nem közölték, magam pedig arról meg nem győződhettem. Én mástól, mint Péter Gábortól parancsot verésre nem kaptam, ő pedig az ÁVH vezetője volt, számomra a lehető legmagasabb fórum, akinek a parancsát nem tagadhattam meg. A tőle kapott parancsot - még ha verésre szólt is - nem tekinthettem úgy, mint törvénytelen parancsot. Ezekért a verésekért tehát én felelőssé nem vagyok tehető, annak dacára, hogy a veréseket én ténylegesen foganatosítottam, azokban részt vettem, és több embert súlyosan bántalmaztam.” Parancsra tettem... Ilyen egyszerű ez. S a parancs elhangzott, ezt Péter Gábor már 1954. június 27-én sem tagadta: „A Szücs-ügyhöz még hozzá kell tennem, hogy Szűcs Ernő megverésére én engedélyt adtam Farkas Vladimírnak és Károlyi Mártonnak.” Dr. Bauer Miklósné 1956. szeptember 27-én a következő adalékkal szolgál: „Emlékezetem szerint a holttesteket még akkor éjszaka átszállították Vácra, ahol Bálint István és Körösi Andor orvosok egy kórboncnok közreműködésével felboncolták, majd a boncolás eredményéről leletet vettek fel, miszerint mindkét holttesten súlyos fizikai bántalmazások nyomai voltak tapasztalhatók, de úgy emlékszem, hogy a lelet kifejezetten nem utalt arra, hogy a halált a fizikai bántalmazások idézték elő. Megjegyzem: a kórboncnok professzor nem bírt tudomással arról, hogy kinek a holttestét boncolja fel, illetve kinek a holttestére vonatkozólag ad véleményt, mert a boncjegyzőkönyvbe a Szűcs fivérek nevét csak utólag gépeltük be.” Farkas Vladimir visszaemlékezéseiben kizárja annak eshetőségét, hogy holmi „profi verők műhibájáról” lenne szó. Szerinte a két testvér meggyilkolását Rákosi Mátyás rendelte el, mivel tudomására jutott, hogy Szűcs Ernő a párt vezetőit megfigyeli, s észrevételeit szovjet megbízóinak továbbítja. Mindez egybecseng azzal a feltevéssel, amely Rákosi üldözési mániájával magyarázza a történteket. A bizonyítékok azonban ezúttal is hiányoznak. A legfőbb ügyészség 1963. március 6-án kelt határozatában tesz pontot Szűcs Ernő ügyére: „Az 1950. október havában előzetes letartóztatásba került gyanúsított ellen azért folyt nyomozás, mivel (...) személyes irányítása alatt folytatott nyomozások során súlyosan törvénysértő eszközök igénybevételére adott utasítást, és ilyen jellegű intézkedések kivitelezésében részt is vett, az általa illegálisan üzemeltetett üzemek hozzá befolyt jelentős bevételeiből tetemes összegeket eltulajdonított, végül több személlyel korrupcióra utaló kapcsolatot tartott fenn. A gyanúsított a nyomozás során előzetes letartóztatottként meghalt. A gyanúsított halálával félbeszakított nyomozás megnyugtató és közvetlen módon a felmerült gyanúokok alaposságát nem tisztázta, a gyanúsított bekövetkezett halála pedig a nyomozás továbbfolytatását kizárja. Ezért a megszűnt lehetőség okából a nyomozást meg kellett szüntetnem. Dr. Farkas Sándor főosztályvezető ügyész.” (Magyar Fórum) Meséből valóság A magyarországi településdíszítő kultúra, különösen kisebb helységek esetében, egyre gyakrabban nyúl vissza a magyar hagyományhoz, mind formai, mind tartalmi tekintetben. Sőt, néha még a mese is megihieti. Jó példa erre a Budapesttől délre fekvő Ráckeve városa. Ott ugyanis 1999 októberében Petőfi Sándor János vitéz című költeménye ihlette meg a városatyákat és a szobrászművészt, Markosd Györgyöt. A művész által alkotott díszkút ugyanis a költeményben szereplő életvíz szimbóluma, így vált valósággá. De azt is kevesen tudják, hogy János vitéz is létezett. Petőfi ugyanis egy bizonyos Hováth N. János huszárról mintázta meg a hősét. E vitéz katona a napóleoni háborúk jeles harcosa volt.
