Nyugati Magyarság, 2000 (18. évfolyam, 1-12. szám)
2000-12-01 / 12. szám
2000. december Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 9. oldal December 8. - Szeplőtelen Fogantatás; 24-25. - Karácsony: Hazánk a kereszténységnek talán e legmisztikusabb ünnepét a legelsők között tartja számon, mint amelyben ősi Boldogasszony-hitünk a lehető legteljesebben volt és van jelen. Az ünnep tartalmát, a szűzen foganást és szülést, az eredeti bűntől való mentességet hazánkban az egyházatyák sem vitatták, - míg a középkor Európájában igen. Ennek oka bizonyosan Boldogasszonyhitünkben keresendő, s az ebben fogant Emese-mítoszban, amely szerint Álmos anyja álmában héja forma madártól (a Turultól) fogadott magot. De ide tartoznak az „állatküzdelem” azon képjelei is, amelyeken a ragadozó madár vagy griff „küzd” a szarvassal, a Fönt és a Lent, az Ég és a Föld szűzi nászának megidézői. A szkítáktól a közelmúltig folyamatosan jelen van népünk műveltségében a megadás és a fogadás ősi mítosza (Molnár V. József). A Szeplőtelen Fogantatás ünnepét a Pray-kódex (12. század) már jeles ünnepként említi. Középkori francia hagyomány szerint az ünnep szerzője egy magyar pap, Magyarország királyának féltestvére. A legendát mintha romantikus életű Salamon királyunk (1053-1087) is ihlette volna, aki Aquileia környékén remetéskedve kereste lelkének nyugalmát. Mikulás ajándéka Éltető reménységgel és a sorscsapások okozta elkeseredéssel a szívünkben is vártuk már a Mikulást, hogy nagyapánk vagy apánk kedves alakját magára öltve közelítsen felénk az örök béke csillaghonából. Az a csizmácskáját éjszakára az ajtó előtt hagyó kisleány vagy kisfiú, akinek kopott kabátocskájába igazán belekapaszkodni sem tud a gorombáskodó december eleji szél, a legcsodálatosabb mesékkel vetekedő álmok bűvöletében várja az ajándékokat, de talán méginkább azt, hogy megpillanthatja a minden titkok puttonyos emberét: a fehér szakállas Mikulást. Mi tagadás, többet vár e találkozástól, mint leleplezését a nagy jótevő megjelenésének: azt, hogy néhány szavával, esetleg egy magához szorító gesztusával kiemelje a földi lét bizonytalanságából, s bevigye a boldogság és békesség biztos világába, amelyet általában szép jövőnek szokás nevezni. Hát még ha a különös figurában valaki egészen közeli hozzátartozóját ismeri fel, akiről tévesen azt hitte odáig, hogy nincs is már, mindenkorra eltávozott. Mert hát kicsoda is Miklós püspök? Ártatlan gyermekek, folyton övéikért aggódó halk szavú öregek, de legfőképpen a kicsinyük mosolyát-sírását leső anyák legrejtettebb vágyainak a teljesítője. S ha az a kedves, ábrándos szemű fiatalasszony (szájával is „néző” gyönyörű gyermekével a karján) megáll az ezredforduló világokat egymástól elválasztó díszes kerítésénél, és eltekint a messziség felé, vajon milyen ajándékot is vár családjának a jóságos vándorpüspöktől ? Egészséget, békességet és boldogságot egy napon a jövendő évtizedeknek, azt, hogy egykoron felnőttként olyanná váljon, mint a Mikulás. Jól tudja ő: minden dolgok lényege abban a képességünkben rejlik, hogy minden körülmények között megmaradjunk jónak, másoknak örömet okozónak... Fújjanak bármilyen hideg szelek, legyen bármekkora az égzengés, a zivatarban megtaláljuk azokat, akiknek segítenünk kell. A bácskai-bánáti gyerekek is rövidesen kirakják hát cipőcskéiket-csizmácskáikat azokra a bizonyos küszöbökre. Ezek agyontaposottak, kopottak, színevesztettek lesznek. Mintha azé a bizonyos betlehemi szegény kisfiúé lennének... Csordás Mihályx Megjelent Ungváry Zsolt legújabb könyve Banán az ikebanán címmel A szerző: Ungváry Zsolt 1968-ban született Budapesten. Novellái, elbeszélései jelentek meg többek között az Új írásban, Hitelben, Tiszatájban. Az utóbbi két évben tárcáival, novelláival és politikai publicisztikájával a Napi Magyarország, illetve a Magyar Nemzetben, legújabban pedig a Magyar Demokrata hasábjain lehetett találkozni. A közelmúltban adta ki a Simon Kiadó MMC (Magyar Monte Cristo) című kalandregényét, valamint Magortól Szent Istvánig című mesekönyvét. A könyv: Mai posztmodern, avantgárd világunkban senkit ne tévesszen meg a cím. A kötet írásainak ironikus, néhol szürreális hangulatára utal. Ezek a tárcák, karcolatok, elbeszélések olykor abszurd helyzetből indulnak ki, de a maguk törvényei szerint teljesen logikusan és realisztikusan épülnek fel. Szólnak a fogyasztói társadalom álságos örömeinek hajhászásáról; a hatalomról, a butaságról; a transzcendenciáról. Megláthatjuk, hogy minden csak nézőpont kérdése, a legevidensebb dolgok is visszájukra fordulhatnak. Valamennyi írás szórakoztató, olvasmányos, kellemes kikapcsolódást ígér. A kiadó: A Simon Kiadó elkötelezetten keresztény-nemzeti. Kiadványai között elsősorban mesekönyvek találhatók (Hasonmás kiadásban megjelentette a Saláta Sára, valamint a Paszuly Pista lakodalma című régi mesekönyveket); továbbá kortárs szépirodalom és - esetenként - szakkönyv is. A Simon Kiadó megvásárolta Ida Bohatta, a népszerű írónő műveinek magyarországi kiadási jogát, így az elkövetkezendőkben tervezi a kedves kis könyvecskék folyamatos megjelentetését. Az első öt karácsony előtt várható. V__________________________________________ Vörösmarty Mihály Szózat Hazádnak rendületlenül Légy híve, oh magyar; Bölcsőd az s majdan sírod is, Mely ápol s eltakar. A nagy világon e kívül Nincsen számodra hely; Áldjon vagy verjen sors keze: Itt élned, halnod kell. Ez a föld, melyen annyiszor Apáid vére folyt: Ez, melyhez minden szent nevet Egy ezred év csatolt. Itt küzdtenek honért a hős Árpádnak hadai; Itt törtek össze rabigát Hunyadnak karjai. Szabadság! itten hordozák Véres zászlóidat, S elhulltanak legjobbjaink A hosszú harc alatt. És annyi balszerencse közt, Oly sok viszály után, Megfogyva bár, de törve nem, Él nemzet e hazán. S népek hazája, nagy világ! Hozzád bátran kiált: „Egy ezred évi szenvedés Kér éltet vagy halált!” Az nem lehet, hogy annyi szív Hiába onta vért, S keservben annyi hü kebel Szakadt meg a honért. Az nem lehet, hogy ész, erő, És oly szent akarat Hiába sorvadozzanak Egy átoksúly alatt. Még jőni kell, még jőni fog Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Száz ezrek ajakán. Vagy jőni fog, ha jőni kell, A nagyszerű halál, Hol a temetkezés fölött Egy ország vérben áll. S a sírt, hol nemzet sűlyed el, Népek veszik körül, S az ember millióinak Szemében gyászköny űl. Légy híve rendületlenül Hazádnak, oh magyar: Ez éltetőd, s ha elbukál, Hantjával ez takar. A nagy világon e kívül Nincsen számodra hely: Áldjon vagy verjen sors keze: Itt élned, halnod kell. Babits Mihály Karácsonyi ének Mért fekszel jászolban, ég királya? Visszasírsz az éhes barikára. Zenghetnél, lenghetnél angyalok közt: mégis itt rídogálsz, állatok közt. Bölcs bocik szájának langy fuvalma jobb tán mint csillag-űr szele volna? Jobb talán a puha széna-alom mint a magas égi birodalom? Istálló párája, jobb az neked, mint gazdag nárdusok és kenetek? Lábadhoz tömjén hullt és arany hullt: kezed csak bús anyád melléért nyúlt... Becsesnek láttad te e földi test koldusruháját, hogy fölvetted ezt? s nem vélted rossznak a zord életet? te, kiről zengjük hogy „megszületett”! Szeress hát minket is, koldusokat! Lelkűnkben gyújts pici gyertyát sokat. Csengess éjünkön át, s csillantsd elénk törékeny játékunkat, a reményt. Csete Ildikó ^ Boldogasszonykalendáriuma December
