Nyugati Magyarság, 2000 (18. évfolyam, 1-12. szám)
2000-06-01 / 6. szám
6. oldal Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 2000. június Van még Magyarok Világszövetsége?- Egy gyászoló gyülekezetben sátáni tangó -Mióta hazatértem az MVSZ küldöttközgyűléséről, feszt csörög a telefon: Mi történt? Hogy eshetett ez meg? Miért hagytátok?!...stb. Barátok, bajtársak, ismerősök hívnak. Akik olvassák a lapokat, hallgatják, nézik a híradókat, nem értik, mi történt, hogyan történt, történhetett, hogy egy névtelen ember került a Magyarok Világszövetségének élére, Csoóri Sándor után, egy volt miniszterelnököt megelőzve. Valóban, a jelenlegi esemény, a választási katasztrófa oka nem látható át a lapok, hírszolgálatok felszínes tudósításaiból - egyes újságírók még a szereplők nevének pontosságáig sem jutottak el a katasztrófa okait egyrészt az ujjúkból szopják, vagy a nyertes új elnök kenetes nyilatkozataiból fogalmazzák, amelyeknek kevés közük van a valósághoz. E lap, a Nyugati Magyarság 1999. szeptemberi és decemberi számának olvasói már kaptak némi ízelítőt az MVSZ helyzetéről, az új elnök szerepéről, egyéniségéről és módszereiről. A jelen eseményei ugyanis a múlt eseményeinek méhében fogantak, s a pergő események nyomonkövetésével nyugodtan be lehetett kódolni a mostani katasztrófát is. Bár a remény nem ezt írta a prognózisba! A Remény! Történelmünk hírhedt szereplője. Az okok sokrétűek és távoli eredetűek. E bonyolult összefüggések megvilágítására talán a későbbiekben, nyugodtabb körülmények, hosszabb mérlegelés és nagyobb férőhely esetén lesz még lehetőség. Most csak a közvetlen okok és körülmények kerülhetnek szemléltetésre. Május 25-én, pénteken 15,15-kor negyedszerre jött a Hotel Hungária konferenciatermébe az MVSZ küldöttközgyűlésének szavazatszámláló bizottsága. Minden TV-operatőr a kamerák karjára akaszkodva várta a bejelentést. A negyedik forduló végén. Ez a „negyedik” forduló is érdekes és fontos. Mint az „új”, azaz a négy éve a Világszövetségre erőszakolt alapszabályban minden. Ezt az alapszabályt is úgy fogadtatta el 1996-ban az erdélyi küldött-kommandó és a nyugati blokk, hogy megvárták, amíg a tisztességesen és jogszerűen gondolkodó hazai küldöttek kidőltek, s akkor végre maguk között megszavazták. Akkor egész éjjel folyt a vita s hajnali öt órakor vált lehetővé az MVSZ-t szétzüllesztő, Csoóri Sándort megalázó, a magyar törvényekkel ellentétes, azaz törvénytelen alapszabály megszavazása. így ültették Csoóri Sándor nyakába, afféle komisszárként Patrubány Miklóst, aki törvényellenes jogosítványával két évig teljesen megbénította és lejáratta a Világszövetséget. A választott vezető, az elnök tevékenységét lehetetlenné tette, az MVSZ pénzügyeit - szakértelem híján - összezavarta, önkényesen adott és vont el pénzeket a neki tetsző, őt támogató programoktól és emberektől, illetve az őt megkérdőjelezőktől. Azt a személyt, aki az MVSZ-ben dúló jogtiprásra felhívta az ügyészség figyelmét, árulónak, ellenségnek minősítette, s programjától azonnal megvont minden, a költségvetésben jóváhagyott támogatást. A legfőbb ügyészi törvényességi óvás után az alapszabályban korrigálták a vezetői jogosítványok elszabotálását, de kétévi jogtiprás meghozta a maga következményét. Csoóri Sándor elnök egészségének és cselekvőképességének megroppanását, a jogszerű tevé-A hatodik és hetedik oldalon közölt írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét fejezik ki. kenység és folyamatok elbizonytalanodását, a Csoóri Sándor nemzeti gondolkodásához és a Világszövetség nemzeti érdekkövető tevékenységéhez kapcsolódó személyek elvadítását. Ami Patrubány célja volt. E rettenetes két év az elnökhelyettesi beszámolóban a küldöttgyűlésen így jelent meg: „Nem volt törvénytelenség:” S nem volt, aki ellentmondjon! A gátlástalan „csúsztatás” szinte megbénítja az embereket. Csoóri végül már csak azt akarta, hogy a pénzügyeket megvizsgáló külső szakértő jelentését olvassák fel a közgyűlésnek. Talán azt remélte, hogy a tavalyi 22 milliós elszámolatlan pénzösszeg - amelyből 11 millió erdélyi - talán feltűnik valakinek. Patrubány - a pénzért felelős elnökhelyettes - egy legyintéssel intézte el a problémát: „Még új a folyamat, még nincs bejáródva.” Új a négyéves folyamat! A folyamat Ám ez csak egy ügy a közgyűlés számos megdöbbentő ügye közül. A kisrégiók magyarságának - Szlovákia, Szlovénia, Horvátország, Szerbia, Ukrajna, Csehország - magyar vezetői kimaradtak a kárpát-medencei régió minden érdemi döntéshozói pozíciójából. A 62 tagú erdélyi gőzhenger végigtarolta őket abszolút szavazattöbbségével. A végső tehetetlenség pozíciójából elkeseredett lépést tettek: változtatás híján akár az MVSZ-ből való távozást is mérlegelik. Ezt észre sem vette a közgyűlés! Toró T. Tibor, a Patrubány-kommandó egyik jeles tagja reagált csupán: Vonják vissza az előterjesztők a kifogásaikat! Amit állítanak, nem úgy van! - Ennyi! De ami talán a legpéldátlanabb és legmegdöbbentőbb: Kiderült, hogy a Patrubány-féle, úgynevezett VET- csoport még saját, az annyit hivatkozott Erdély magyarságát sem képviseli a küldöttgyűlésen. Székelyföld 720 ezer magyarja sem kap arányához méltó képviseletet az MVSZ- ben! Mert a képviseletet természetesen a VET, a Patrubány által létrehozott szervezet emberei látják el. - Kérdés, hogy kik? Ugyanis nem vehetett részt a küldöttgyűlésen sem Beder Tibor, a talán legbátrabb és legmagyarabb erdélyi, sem Fülöp G. Dénes, a marosvásárhelyi vártemplom református lelkipásztora, aki megvallott magyarságáért a Dunadeltában raboskodott öt évig. Ők persze kegyvesztettek Patrubány előtt, mert a székelyföldiek sorsának könnyítése végett, s a VET-tel való elégedetlenségük bizonyítékaként létrehozták a Világszövetség Székelyföldi Társaságát. A 720 ezer erdélyi magyar sorsáért való jajkiáltás sem tűnt föl a küldöttgyűlésnek. A következmény Ehhez képest a négyfordulós, kifárasztó szavazás már csaknem kézenfekvő művelet. A második fordulóban Boross Péternek még hét szavazat előnye volt, ez a harmadikra kettőre olvadt, a negyedikre pedig hét szavazat hátrányra. S a további okok, amik ide vezettek? Az anyaországi régió vezetője az elmúlt négy évet nem azzal töltötte, hogy kiszűrje a hazai MVSZ megyi és bizonyos társszervezetek tagjai közül azokat, akiknek nemigen van közük a magyarsághoz, a magyar célokhoz. Bentmaradtak, sőt szaporodtak az MSZP-SZDSZ-aktivisták. A rombolók. Akik közül nem egy nyíltan gyalázta és mocskolta Boross Pétert („Miatta jutott ide az ország!”), hazudozónak nevezte Orbán Viktort és kormányát stb. Világos, hogy efféléktől nem várható el a nemzeti jelöltre való szavazás. Hogy kerülhetnek, mit keresnek az ilyen elemek a Világszövetségben? Hacsak nem éppen az volt a szándék, hogy az ilyen „szavazók” küldöttek maradjanak. A Magyar Nemzet képszerkesztői talán nem is tudják, milyen bombafotót tettek a 27-i, szombati lapszám címoldalára. Az új elnök táncot lejt az anyaországi régió egyik megyei elnökével, aki az SZDSZ tagja, sőt harcos aktivistája! Ő volt, aki megrágalmazta a fiatal Csongrád megyei MVSZ-elnököt, hogy „palotát épít”, a régi városszéli lakóház felújítását nevezve palotának. Mert Balogh már akkor is a nemzet egyik pártjának tagja volt, nem a nemzetidegeneké. Az új MVSZ-elnök első tánca hajszálpontosan kifejezi, kivel köt szövetséget a hazai régió emberei közül. Ami összevaló - összenőtt. Ki kell vágni a lapból a címképet, kitenni a falra, feledés ellen s aláírni a legtalálóbb címet. Talán ezt: Sátán tangó... vagy: Farkasokkal táncoló. Patrubány az elmúlt hetek, hónapok, sőt évek alatt végigjárta számos MVSZ-szervezet számára összehívott gyűléseit. Hogy miket mondott, miket ígért, hogyan állította be az általa dirigálandó kort, el lehet képzelni, de bőven vannak erről hírek is. S ha egy-egy megyei elnök nem támogatta választási kampányolását, még meg is volt sértve emiatt. A többi jelölt jószerint azt sem tudta, hol vannak, hol találhatók az MVSZ szervezetei, mikor jön ott össze a tagság. Na és persze, a többieknek egyébként sem fizette volna az MVSZ a sokszázezres utazási költségeit, amit persze Patrubánynak kifizetett. Hogy ez méltánytalan előnyt jelent - az Patrubánynak eszébe sem jutott. Ám még ez sem vitte volna győzelemre Patrubányt. De a MIÉP-es küldöttek - Gidai Erzsébet vezetésével - nem a nemzeti jelölt Boross Péter javára váltották át a Hegedűs Lóránt püspök úrra adott szavaztaikat, hanem Patrubányt erősítették! Ez a 25 szavazat eldöntötte a mérkőzést. A vég - az eddigi vég - már ismert. Bojkott, kilépések, határozatképtelenség. S a régi „kifárasztás” taktikai jelszó helyett megjelent az új: „kizárás”. így kezd Patrubány. De azt hiszem, azt kevesen várják meg. Akik ismerik Patrubányt, tudják, mit gondoljanak róla, mit várjanak tőle. Akik ennek ismeretében beállnak mellé, nyilván hozzá hasonlók, vagy jóhiszemű reménykedők. Hamarosan rájönnek, kivel van dolguk. Mert a szavak és a tettek nem is hasonlítanak egymásra Patrubánynál. S a többiek? Azok az ezrek, százezrek, akiknek az MVSZ volt az utolsó nemzeti reménységük? Talán ők sem maradnak szervezet nélkül... Fejér Dénes az MVSZ volt elnökségi tagja r~, : n TÓTH JENŐ A sóskúti temetőben 1988, halottak napján Kummer Ferencnek ajánlom, a második világháború egymillió magyar áldozatáért felállított első magyarországi emlékmű kezdeményezőjének. Megálltak, emelt fővel olyan sok év után a görnyedt vállú hívek és sírtak is talán, hiszen bevésve, kőben, mondhatták, köszönöm... S a kúti temetőben csend volt s életöröm. Kérges kezükben zsoltárs ki merték mondani, hogy aki a hazáért a vérét ontja ki, az nem halt meg hiába s becsület illeti, becsület, hűség, hála, könnybe s szívekbe zárva. Olyan sok vér kiömlött a magyar Golgotán, olyan sok szív szakadt meg rabsors, bilincs után. Vagy az ölte meg őket, hogy nem emlékezett rájuk már otthon senki, csak titkos szeretet? Túl könnyön, mea culpán él, soha nem akar vak feledésbe fúlni egymillió magyar, mert minden egyikőjük ártatlan áldozat, kiért Trianon óta sírnunk sem volt szabad. Rég, ifjúságom lesték jeniről a csillagok, ma már nyúlnak az esték s a gúnyám megkopott. Szakadt szívvel ma én is meghajtom a fejem: Áldd meg minden halottunk, kegyelmes Istenem. v_________J
