Nyugati Magyarság, 2000 (18. évfolyam, 1-12. szám)

2000-01-01 / 1-2. szám

2000. január-február Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 5. oldal EGYED ÁKOS* A székelyek rövid története Székelységből nőtt a csontom, amiken a fejem hordom. Amíg élek székely vagyok, meghalva is az maradok! Ki népéért mit sem teszen, abból pedig csak por leszen! V. rész Az említett változásokhoz képzeljük oda a reformáció következményeit is. A reformáció következtében a székelyek közt először a lutheri evangélikus, majd a Dávid Ferenc-féle unitárius, aztán a kálvini református vallás hódított. S mi­vel János Zsigmond maga is az unitáriz­­mus híve volt, erőszakkal próbálta az új vallásra áttéríteni a székelyeket. Egy ilyen kísérlet ellen sorakozott fel 1567-ben Csík-, Gyergyó- és Ká­­szonszék és védte meg katolikus hitét. Közismert, hogy ezzel kapcsolatban született a csíksomlyói pünkösdi búcsú. Növelte a vallási feszültséget az udvar­helyszéki szektázás, amely aztán szom­batosság néven került be a történe­lembe. Végül is három vallás és egyház tud­ta megvetni a lábát a Székelyföldön: a református, római katolikus és unitá­rius. A hétfalusi „csángók”-at, akik leg­alább részben a székelyekhez tartoznak, Brassó a szászok uralkodó vallására, a lutheránusra térítette át. A reformáció következtében a vallá­silag addig egységes székelység erősen megoszlott; számos településben há­romféle egyház létesült, ami a faluké­pen a különböző felekezetek templo­mainak jelképeiről is jól leolvasható. Ha a reformáció korában egymásnak feszültek is az indulatok, sőt - amint láttuk - egyszer a fegyverek is, az 1568- as tordai országgyűlés s még néhány országgyűlési végzés következtében Európában először Erdélyben, benne a Székelyföldön is a vallási türelem vált jellemzővé az egyházi életben. A reformáció nem maradt hatás nél­kül a kultúra fejlődésére sem: különö­sen a református és unitárius közössé­gekben szaporodott az iskolaalapítások száma, hogy a hívek a nemzeti nyelvre lefordított bibliát képesek legyenek anyanyelvükön olvasni. A Gyulafehér­várról Nagyenyedre költöztetett refor­mátus kollégiumban ugrásszerűen megnőtt a Székelyföldről jövő diákok száma, akik a szülőföldre visszatérve ellátták a papi és iskolamesteri teendő­ket. A FALUKÖZÖSSÉG Hogy a hosszasan tartó anarchikus állapotok s a közben dúló háborúk még­sem vezettek a székely társadalom tel­jes széteséséhez, a nép elpusztulásához, az két tényezőnek volt köszönhető: a falurendszernek, valamint a nagykon­cepciójú erdélyi fejedelmek székely­mentő politikájának. Lássuk először rö­viden az első kérdést. Talán nem tévedünk, amikor azt ál­lítjuk, hogy a székely falu rendezettsége s kiemelkedően eredményes működése eredetileg összefüggésben állt a katonai szervezettel. A székely hadszervezet a megtelepedés után területi elv szerint alakult: az egyes székek hadának alegy­ségei a falvakban és mezővárosokban szerveződtek. A falvakat tizedekre osz­tották, amelyek aztán századot képez­tek egy vagy több falu férfilakosságá­ból. Nyilvánvaló, hogy ez a rendszer nem csak háborúban, hanem békében is éreztette hatását s alakította a székely falu szokásrendjét. Ezt már a 16. szá­*A Magyar Tudományos Akadémia külső tagja zadban kezdték írásba foglalni. Valószí­nűleg ezt elősegítette a szász falvakból jövő ösztönzés is. Az első két székely falutörvényt 1581-ből ismeijük: ekkor Gyergyóúj­­falu és a háromszéki (Szilvás)Zalán al­kotta meg a „constitucióit”. A követ­kező évtizedekben szaporodtak a falu­törvények. Ezeket jórészt Imreh István kutatásainak köszönhetően ma már elég jól ismerjük. A falu írott és íratlan törvényei oly módon szabályozták az életvitelt, hogy az az egyén és a közösség számára is elfogadható legyen. Szinte megható, ahogyan például az elvetett gabonama­got védik; a vetést, a kenyérnek való gabonát a csatangoló állat elől gondo­san karban tartott falukapuk és kerítések torlaszolják el az utat. S ha mégis kárt tesz az állat, a gazda rögtön megfizeti az okozott kárt. Nem szükséges költséges perlekedést folytatni messze a falutól, a falubíró s az esküdtek meghozzák az ítéletet. Súlyosabb esetben pedig sza­bad felsőbb fórumokhoz fellebbezni. A földművelői életmód egyszerű: örökletes, sok gonddal jár, szegényes is, de nem színvonaltalan. A közösség gon­doskodását mindenki élvezi, ha maga is hozzájárul ehhez. A mindennapi munka nem robot, rituálék teszik színessé. Nem elég megtermelni a betevő falatot: a ceremóniákra is gondolni kell. A szé­kely ember vidám természetű; lakodal­mai, keresztelői, sőt a temetési ceremó­niák is mind ezt mutatják. Ezekre illik meghívni a rokont, szomszédot, ismerőst. Tehát annyit kell termelni, hogy a családi szükséglet mel­lett a társadalmi élet kellékei is rendel­kezésre álljanak. S ennek a közösség­nek gondja van arra is, hogy a bajba jutott gazda, ha leég a csűre, háza, ne maradjon egyedül; minenki tudja, hogy a sor rája is következhet, könnyen lobot vet a szalmafedél, pláne, ha bosszúálló kéz helyezi oda a tüzet, mert sok a bosszú, pedig az egyház, a vallás fékez és nevel, keresztényi szellemet visz az életbe. Van foganatja, de nem egyszerre. A FEJEDELMI POLITIKA A hadakozásban a könnyűlovasság szerepe ugyan sokat csökkent, de az elszegényedett Erdélyben az uralko­dóknak még így is szüksége volt a szé­kelység katonai erejére. A gyalogokéra is. Ezért kísérelte meg Miksa császár, hogy János Zsigmond ellen hangolja a székelységet, aztán Báthori Zsigmond vonta a maga oldalára, azt ígérve, hogy a székelységnek visszaadja elvett sza­badságjogait. Azonban szavát nem tar­totta be, s ezzel újabb felkelést idézett elő. A „véres farsangihoz hasonló öl­döklést saját kebelében még nem ismert a székely történelem. így került a széke­lyek egy része Mihai vajda hálójába; a két táborra szakadt székelység egymást gyilkolta, miközben egyre távolabb ke­rült igazi hivatásától, hogy „őrszeme” legyen a magyarságnak. A székelység romlását felismerő Bocskai István azonban új politikát kez­deményezett, s megpróbálta megvédeni a székely köznépet, tudatosítva benne sorsának lehető veszedelmét. A kora­beli Gyulafi Lestár feljegyzése szerint a fejedelem arra figyelmeztette a széke­lyeket „mint vérszerint való atyánkfi­áit”, hogy vigyázzank mit tesznek: „magatokat velünk együtt el ne veszesz­­szétek.” Bocskai fejedelem azt ígérte, hogy nem engedi a székelyek eljobbá­­gyosítását és sikerült is a maga oldalára állítani őket. Bocskai korai halála miatt a székelység reális helyzete nem sokat javult. A konszolidációt Bethlen Gábor uralma hozta el. Bethlen jól ismerte a székelyeket, gyermekkora egy részét ott töltötte (a Lázárok gyergyószárhegyi kastélyá­ban), aztán Báthori Gábor alatt egy ideig csíki székely főkapitány volt, s annak idején részt vett az 1595-i török ellenes havasalföldi hadjáratban, de is­merte a „véres farsang” pusztítását is, valamint a székelység panaszait: min­dez nem maradt hatás nélkül a székely­politikájára. Először is mustrát rendelt el s össze­íratta a székely családokat. Mátyás ki­rály óta többször számbavették már a katonaságot, de soha ennyire alaposan nem számolták meg a székely társadal­mat. Külön jegyzékbe kerültek a kato­nai rendek, külön a jobbágyok és zsellé­rek. Az 1614-es lustraköny vek szerint a székelység a következőképpen oszlott meg: Az összeírás eredményeit látva, a fejedelem bizonyosan meglepődött a székelységet ért hatalmas változáson: azon, hogy mennyire megfogyott a köz­rendű szabadok száma. A korábban leg­számosabb gyalogos rend mindössze Téglákkal és kőműveskanállal „írt új fejezetet” a romániai ortodoxok és gö­rög katolikusok tulajdonjogi vitájába a Brassó megyei Sárkány község orto­dox pópája: a szent ember befalazta a kis település egyetlen templomának aj­taját, nehogy a falu görög katolikusai beléphessenek. A román sajtó beszámolói szerint Eugen Buta pópa tettét a falu ortodox gyülekezetének tagjai is elítélték. A falubeliek elmondták, hogy papjuk a fogarasi teológiai iskola mintegy har­minc szeminaristájával falaztatta be a templom bejáratát; ők hiába kérték, hogy ne tegyék, mert megszentségtele­­nítik a templomot. 2877 családot, a népesség 14,25%-át tette ki, viszont a korábban jelentékte­len jobbágyrend felduzzadt: az 5068 család a társadalomban 25,10%-ot kép­viselt. S ha hozzátesszük a másik függő réteg, a zsellérek arányát, a majdnem 40%-os súlyt képviselő függőségben élő paraszti réteg a „rendszerváltás” ha­talmas előretörését bizonyítja. • Igaz, hogy a társadalmi struktúrában a szabadok (primőr, lófő, gyalogrend, libertinusok) még mindig túlsúlyban voltak (mintegy 55%), de a 18,71%-ot kitevő libertinus réteg nem hagyomá­nyosan illeszkedett a szabad székelyek közé. Ez az új társadalmi kategória az 1562 után jobbágysorba süllyesztett köznépnek azóta bekövetkezett felsza­badítása során jött létre, de korábbi stá­tusát nem nyerte teljesen vissza. Ezért írták külön kategóriába. Bethlen Gábor a rá jellemző erélyes kézzel nyúlt hozzá a székelykérdéshez is. Először is megerősítette a székelység külön jogait (már előzőleg országgyű­lési fogadalmában a székelység jogait is belefoglalta). Eltörölte a korábban be­vezetett juh- és túródézsmát, visszaadta a szabad szóhasználat jogát, erősítette az önigazgatást; ezután a királybírói tisztséget is választás útján tölthették be a székely székekben. Persze, Bethlen nem próbálta visszaállítani a régi szé­kely társadalom szerkezetét, ez anakro­nizmus lett volna, de megtiltotta a szé­kely szabadok eljobbágyosítását, s A vasárnapi istentiszteletre össze­gyűlt görög katolikusok lebontották ugyan az útjukba emelt akadályt, de a templomba lépve azt látták, hogy csu­pasz falak vájják őket: minden képnek, ikonnak, kegytárgynak nyoma veszett. A község templomát a görög kato­likusok építették még a múlt század végén. Az ortodoxok 1948 után tele­pedtek be oda, amikor a román kom­munista rendszer betiltotta a görög ka­tolikus egyházat, és templomait a ro­mán ortodox egyháznak adta át. A görög katolikusok már három éve követelik vissza templomukat, de a pópa hallani sem akar erről. Idén au­gusztus elején az ortodox és a görög 1619-ben felgyorsult a korábban jobb­ágysorba süllyedt székelyek kiváltása, közben bőkezűen jutalmazta azokat a főemberket, akik őt hűségesen szolgál­ták. Erre célozhatott Szekfű Gyula, amikor azt írta, hogy Bethlennek nem összes intézkedését fogadták a széke­lyek minden „morgás” nélkül. Minden­esetté Bethlen Gábor politikája a szé­kely társadalom válságát igyekezett ke­zelni, s ennek eredményességét mu­tatja, hogy a háborúban résztvevő szé­kely kontingens 15.000-20.000 főt számlált. I. Rákóczi György gyakorlatilag Bethlen Gábor politikáját folytatta, bár a főnemesi rend erősítéséért nagyobb adományokat tett. Nem kezdődött rosszul II. Rákóczi György uralma sem, de elhibázott lengyel politikája s len­gyelországi hadjárata tönkretette mind­azt, amit elődei elrendeztek. A hadjárat miatt Erdélybe betört török-tatár hadak pusztításai nyomát Erdélyszerte elnép­telenedett vidékek, falvak jelezték. Áz így keletkezett népességi űrt a tömeges moldvai oláh bevándorlás és földesúri betelepítések töltötték ki. Bár a pusztu­lás nem kímélte a székelységet sem, hiszen az egész székely kontingens oda­veszett (vagy fogságba került), kedve­zőbb földrajzi helyzete miatt a Székely­földön kisebb volt a romlás mértéke, mint Erdély más részein. Apafi Mihály kora ugyan - ellenfelei legyőzése után - nyugodtabb volt, de annak vége felé ismét belső feszültség és bizonytalan­ság légköre következett; nyilvánvalóvá vált ugyanis, hogy a Habsburg hatalom Erdély bekebelezésére tör. A török, il­letve „német” párt küzdelméből a szé­kelység sem tudta magát távol tartani. Mint ismeretes, a Habsburg-hatalom 1690 után bekebelezte az önálló erdélyi fejedelemséget. Ezzel a székelység tör­ténetében is új fejezet kezdődött. (Folyt, köv.) katolikus pap már ölre ment a temp­lomban az oltár előtt, augusztus köze­pén pedig a rendfenntartó erők könny­gázzal és gumibotokkal tudták csak szétválasztani a verekedő híveket. A román ortodox és görög katolikus egyház vezetése tavaly ősszel kezdett tárgyalásokat arról, miként tudnák bé­kés eszközökkel megoldani tulajdon­­jogi vitájukat. Az eddigi három tárgyalási forduló nem sok eredménnyel járt, csak az or­todoxok érték el azt, hogy a görög katolikusok megígérték: ezentúl nem próbáljákjogi úton visszaszerezni egy­kori templomaikat az ortodox egyház­tól. Székelyderzs, 13., 14. századi vártemplom Szabad Főember (primőr) 392 1,94% Lófő 4131 20,45% Gyalog 2877 14,25% Libertinus 3778 18,71% Nem szabad Jobbágy 5068 25,10% Zsellér 3000 14,85% Egyéb 950 4,70% Befalazott erdélyi templom A gyergyószárhegyi Lázár kastély — 15-17. század

Next

/
Oldalképek
Tartalom