Nyugati Magyarság, 2000 (18. évfolyam, 1-12. szám)
2000-04-01 / 4. szám
2000. április Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 11. oldal Nagyanyáink húsvétja Az ünnep első napján mindig húsleves került az asztalra, ám az asszonyok akkoriban csak éppen annyit főztek, amennyi egy evésre elfogyott. Húsvét hétfőn azonban a locsolkodásból hazatérő férjeknek, fiáknak savanyú leves dukált, amely mindig a főtt sonka levéből készült. Ilyen volt például a kaszásleves. Hozzávalók: sonkalé és víz, személyenként fél szem burgonya, a szokásos adag gríznokedli, az ízesítéshez: tejföl és borecet, vagy citromlé. Kb. másfél liternyit felteszünk forrni, belefőzzük az apró kockára vágott burgonyát. Ha már megpuhult, - a gríznokedlit. Amikor minden megfőtt, lefödve 10 percig pihentetjük. Tejföllel és citromlével ízesítjük. Az öregleves hozzávalói: sonkalé és víz, főtt sonkavagdalék, személyenként fél keménytojás. A habaráshoz: tejföl és liszt, kevés víz. Az ízesítéshez: ecet és friss zöldfélék: tárkony, metélőhagyma, zöldkapor vagy petrezselyemzöld. A hígított sonkalevet felforraljuk az apróra vagdalt sonkával, majd behabaijuk. Tálalásnál beletesszük a metéltre vágott tojást és az ízesítőket. A kunság rokonságban a húsvéti vastag étel (a második fogás) mindig bárányhús volt. Sütve, pörköltnek vagy juhhúsos káposztának készítették. A gyenge bárányhúst előkezelés nélkül használták fel a főzéshez. Hagyományosan húsvéti étel volt hajdanán a nyúl is. Ha régimódi fűszeres nyúlpecsenyét készítünk, a csontos részeket tegyük el máskorra zöldséges ragulevesnek. Ha maradt a disznótorból olvasztott háj, Teca Nagyanyám kőttes hájas-kalácsot sütött húsvétra. A kalácstésztát a szokásos módon elkészítjük és duplájára kelesztjük. Vörösbor mellé ugyanebből a tésztából készítjük a kandúrkalácsot. Horváth Gáborné Hagyományos magyar bál Montreálban A régi nagy magyar báli hagyományokat hűen követve, a 42. Szent István Bál nagy sikerrel zajlott le március 25-én a montreáli Queen Elizabeth Szállóban. Ezévben Tekker- Brzezinski Barbara elnökölt és rendezőbizottságaival együtt közel 800 vendéget hozott össze, amelyből 200 fiatal volt. Húsz elsőbálos leányt mutattak be a fővédnöknek, Mme Louise Arboumak, a kanadai Legfelsőbb Bíróság tagjának, tizenegy pár táncolta a palotást. A nagy bálteremben és a csárdának kiképzett kisteremben reggel négyig táncolt a társaság. A bál alapjait 42 évvel ezelőtt Barbara édesapja, Tekker József mérnök rakta le néhány kollégájával együtt, az első három bálnak ő is volt az elnöke. De vele nem szakadt meg a Tekker család báli részvétele. Az évek folyamán gyermekei mint elsőbálosok, majd palotástáncosok vettek részt. 1985-ben Andrea leánya bálelnök lett. Azóta a következő nemzedék is felnőtt és ők is lelkesen, különféle szerepekben vesznek részt a bálon. A bál jó hírnevének, kellemes hangulatának tulajdonítható, hogy a kanadai díszvendégek vissza-visszatérnek. Az idei visszatérő neves vendég Montreál polgármestere volt. MEGHÍVÓ Takács Miklós vezényletével a Montreáli Filharmónia 250 tagú ének- és zenekara nemzetközi szólisták közreműködésével Verdi Requiem jét adja elő Nagypénteken, április 21-én este 8 órakor a St. Jean-Baptiste Templomban (309, rue Rachel E-Metro Mont. Royal) Jegyek 24 dolláros áron válthatók: Place des Arts (514 842 2112) Résean Admission (514 790 1245) és a templom bejáratánál a koncert előtt egy órával, A hangverseny egyik fővédnöke Roy Marika, a Nyugati Magyarság szerkesztője Kellemes húsvéti ünnepeket kívánunk minden kedves olvasónknak! Április 23-24., húsvét. A márciusi napéjegyenlőség után a Nap, legyőzve a telet, a sötétséget, diadalútját kezdi. „... A földek méhében születésre készül minden mag, s a rügyek pattanni kezdenek.” Ebbe a határtalan élet-akarásba, pezsdülésbe döbben bele a szívet-lelket szorító csönd, Jézus szenvedésének és halálának misztériuma. „... a régi ember ilyenkor Krisztus halálának része lett...” (Molnár V. József) Passiókban idézik fel a szenvedés történetét s az asszonyok ősi, gyönyörű „Mária-siralmakban” élik át Mária mérhetetlen anyai fájdalmát, olykor saját emberi bánatukat, elhagyatottságukat ajánlva fel, így énekelve: „Jaj, jaj gyermekemnek drága piros vére, Az egész világnak lettél drága bére... Oh jaj mily keserves egy árva anyának Ki illy nagy gyötrelmeit láthatja fiának Magát inkább adná keserves halálnak ” kesergi, sírja a régi népének. - Ám ekkor, húsvét hajnalán feltámad halottaiból az Úr, legyőzve a pusztulást, s hirdetve a halálon győzedelmeskedő Istent, az örök élet diadalát. „... Szinte varázsütésre megújul a határ, a kert, az erdő, zöld-arany színe ragyog föl a mindeneknek, s vele ragyog a dolgát tevő, bűneitől megváltott ember lelke is...”------------------------------------------------------------------------------------ÁLDOTT HÚSVÉTI ÜNNEPEKET kíván az amerikai magyarságnak a BETHLEN OTTHON vezetősége és dolgozói 1921 óta gondoskodunk magyar testvéreinkről szép dombos, vidéki környezetben magyar nyelvű istentisztelettel és lelkészszolgálatttal, rendszeres programokkal és foglalkozásokkal, valamint gondos ápolással. Medicaid/Medicare igazolt. Nyugdíjas Falu Ideiglenes és hosszú távú ápolás 125 Kalassay Drive Ligonier, PA 15658-8726 Tel.: (724) 238-6711 E-mail: vwwv.bethlen@westel.com Nt. Bertalan A. Imre, Michael Walker, igazgató-lelkész adminisztrátor A minőségi gondozás a legfontosabb számunkra! V__________________________________________________________________) Véraláfutásos tíz esztendő MAGYAR PANTEON Szabó Lőrinc (1900-1957) Tíz év odalett. Tíz esztendővel ezelőtt vérrel pecsételte meg a román politika abbéli elhatározását, hogy márpedig ott nem lesz olyan változtatás, amilyenbe belefér a magyarok jogegyenlősége Romániában, nem úgy képzelik el ott a változásokat, hogy abból kimaradjon a kései Nagy-Románia eszement nemzeti állameszméje. Az 1877-es orosz-török háború óta minden idő, minden európai politikai széláramlat Romániának érlelte a gesztenyét. Ha 1989 decemberében önzetlenül, úgyszintén az év karácsonyán a fegyverropogások idején is Románia mellett álott Magyarország anyagilag, erkölcsileg, akkor 1990. március 19-én, húszadikán meggyőződhettünk arról, hogy amott a román sovinizmus még három hétig sem engedi életben maradni a demokráciának még a látszatát sem. Március elején hatalmas tüntetések zajlottak Marosvásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön, másutt, egy-egy szál égő gyertyával meg egy-egy magyar könyvvel a kezében, százezrek vonultak némán, anyanyelvi iskolákat kérve százezredszer a kétmilliós magyarság számára. És megérkezett az első szabad március 15. Azt az ünnepet csak azok tudják elképzelni és megérteni, akik részt vettek, akik ismerték a létért, levegőért, magyar élettérért esengő magyar milliók sorsát. Bizony, a mai kormány tagjai közül többen ott voltak azon az első márciusi ünnepen, Erdélyben. Mindezt a frissen kikelt román fasizmus nem bírta elviselni, magyarverő, magyargyilkoló pogromot szerveztek Marosvásárhelyre. Román falvak lakosságának körében, templomaiban terjesztették el, hogy ott ölik a románságot, gyilkolják, fölakasztják az öregeket, gyermekeket, meg kell védeni őket. Szólott a pap az ortodox templomokban, szóltak a hordószónokok, és itatták pálinkával a román falvakat. Autóbuszokat, teherautókat szereztek és szerveztek a Vatra Romaneasca fasiszta párt pénzén, becsődültek Marosvásárhelyre, megtámadták a Romániai Magyar Demokrata Szövetség székházát, keresték Sütő Andrást, „az öreget”, ez volt az ismertető jele: az ezüstfehér hajú szent öreg. Megtalálták őt is, fél szemére megvakult, iszonyúan összeverték őt is, és százakat... Az akkori román államfő, Iliescu (most ismét indul a választásokon) percről percre értesült a vásárhelyi eseményekr ől, látta a vért, a tömeget, hiszen ő volt az egyik fő éltetője a pogromnak és rábólintója a készülődésnek -, Iliescu nem volt hajlandó beavatkozni. Másnap dorongokkal, padlécekkel, a környékbeli és vásárhelyi magyar cigányok segítségével kiverték a románokat a városból. Tíz éve nem gyógyulnak a Trianon-i nyílt sebek fölé vert újabb, lila véraláfutások. Sütő András maradék másik szemével és teljes lélekkel figyel belé a történhetőkbe: mi lesz még? Az egyik román a kórházi ágyon mondotta a tévé-kamera előtt: - Ha kéne, megint menénk, de akkor már elvágnánk a magyarok nyakát. Negyvenkét magyart meg cigányt ítéltek el, börtönöztek be ártatlanul. A támadó, őrjöngő románok közül - egyet sem. Czegő Zoltán Százéves lenne. Ami volt, az sok szempontból példaértékű korára, a vele is megtörtént szocializmusra. Miskolcon született, apja mozdonyvezető volt. 18 éves korában került Pestre, Babits Mihály tanítványa majd barátja volt, egy ideig náluk is lakott. A 30-as években kerül közel ő, a városi költő, műfordító, a népi írók mozgalmához. Később nagy szeplő volt a személyi lapján, hogy „nem ismerte föl a munkásosztály vezető szerepét”, még a Rákosiék kedvéért sem. 1945-ben vizsgálati fogságba kerül jobboldali múltja miatt, közlési jogát megvonták. Illyés Gyula sokat tett azért, hogy a nagy tehetségű költőt megmentse. 1956- ban belépett a Petőfi Pártba. Halála előtt nem sokkal kapta meg a Kossuth Díjat. Röviddel rá szívrohamban meghalt. Hatalmas műfordítói munkássága nélkülözhetetlen. Örök barátaink c. kötete mindmáig közelségben tartja a világirodalom nagyjait az olvasók százezrei számára. A szocializmus egyik jellemzője elvenni a kenyeret és a munkát az értelmiség ellenszegülőitől. Szabó Lőric hatalmas fordítói munkássága részben ezzel a kényszerhelyzettel is magyarázható. Állandó küzdelem jellemezte az Én megvalósulásáért, egy pokoli világháborús és az azt követő, az egyénre, a szubjektumra semmit sem adó korban. A Lóci-versek, melyeket fiához írt, filozófiai példázatok a gyermek- és felnőttvilág érintő körein. Semmiért egészen c. szerelmes verse szállóigévé vált. /Mint lámpa, ha lecsavarom, / ne élj, mikor nem akarom;... és én majd elvégzem magamban, / hogy zsarnokságom megbocsásd./ Az időt ő maga sem bírta legyőzni; ember-voltát valló verseiben ott a múlandóság tudata és retteneté. Sivatagban c. verse egyik megközelítése ennek küzdelemnek. /„Az örökkévaló világnál/ többet ér egy perc életed./ Többet ér egy perc örömöd/ mint a Föld minden szenvedése!”/ - Lászlóffy Aladár írja róla 1973-ban megjelent kismonográfiájában: „A tények szaporodnak, tájékozódni kell, s a rendet kell helyreállítani. A rendet, mely tulajdonképpen még sohasem volt. Alapérzése ez a vonuló emberiségnek, helyreállítani a rendet. A költő vele, benne érzi ezt, és nagyon sokat beszél róla...”
