Nyugati Magyarság, 1999 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1999-12-01 / 12. szám
1999. december Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 11. oldal Petőfi újra beköszönt Pönögére Fülöpszállási Székely Gábor magángyűjtő meg a „Morgó” vendégfogadó Fülöpszállási Székely Gábort ugyancsak régóta ismerem. Több mint harminc éve kerültünk össze a focicsapatban Kunszentmiklóson, amikor a mi „fülöpkei”, másként csúfolva „pönögei” tizenegyesölő kapusunkat még csak úgy egyszerűen Székely Gabinak hívtuk. Ahogy visszaolvasom magamnak ezt a mondatot, magam is meglepődöm, hiszen már itt együtt van (vagyis már ott együtt volt) - egy híján! - az összes kulcsfogalom, ami a mostanában ötven éves műgyűjtő, amatőr helytörténész életét alapvetően meghatározza: a Székely-család, aztán a Fölső-Kiskunság két ősi fészke: a szülőhely, Fülöpszállás, aztán az érettségit adó Kunszentmiklós, no meg a foci. „Egy híján” - írtam le az előbb, hiszen nem fért be abba az első mondatba Petőfi. „Barguzin hívta fel a figyelmemet Petőfire” - mondta el, írta le már többször is Székely Gábor, de azt azért jó tudni, hogy mifelénk Petőfi mindig „ott volt a levegőben”, mi a szülői házban meg az iskolában is többet, mást hallottunk-tudtunk róla. Az iskola többünknek a kunszentmiklósi gimnázium volt. Ide a helybelieken kívül főleg szabadszállási, fülöpszállási, dunavecsei, szalkszentmártoni meg dömsödi gyerkek jártak. A Fölső-Kiskunság és a Dunamellék Petőfi-emlékhelyeinek fiai, leányai.- Gábor! Itt állunk ebben a kicsinyke parasztházban, az ősi családi fészekben. Körülöttünk a sok-sok emlék, dokumentum, műtárgy - mind személyes ismerőseid. Mielőtt azonban a helyről s a kincseidről szólnál, mondj még magadról valamit az olvasóknak!- Magamról? Semmi érdekes, rólam inkább később. Most előbb csak visszatérnék az időben bő harmadfélszáz évet, egészen odáig, amikor az 1720-as években családostul beköszönt Fülöpszállásra, hogy végleg itt ragadjon az én székelyföldi, háromszéki ősöm, a rétyi primőr Székely József. 1745-ben ő is redemptus (megváltott) kiskun lett fiaival együtt, akik azután már innen nősültek. Ezt a házat még Székely József ősapám építette, s hagyta tovább az utódokra. Ebben a házban foglalta versekbe az 1840-es években egy másik ősöm, a tanácsnok, falugazda Székely István a királyhoz címzett panaszát a módos jászkun tisztviselők visszaéléseiről. Ebben a házban látogatta meg negyvennyolcas bajtársát, a pusztabíró, parasztköltő másik Székely Istvánt Szász Károly, a püspök, költő, író, aki a háromnapi vendégségében még verset is írt itt. Ez az őseim háza, innen való a családom.- És ki vagy te tulajdonképpen? Fociedző? Műgyűjtő? Magánkiadó? Helytörténész? Kulturális menedzser? Vállalkozó? Vagy mindez együtt?- Maradjunk az utóbbinál. A sport gyerekkorom óta szenvedélyem. Harminc éve elkerültem, de tíz éve visszajárok focicsapatot szervezni, me-A Sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum kincseinek 2. világháborús pusztulásáról hallottunk szívbemarkoló előadást Dr. Székely Zsolt régész jóvoltából a nyári Honismereti Akadémián Zalaegerszegen. Éppen e város térségében kapott bombatalálatot az a szerelvény, mely „menekíteni” igyekezett Erdély régészeti és néprajzi anyagának jelentős részét Románia felé. Másodpercek alatt semmivé vált, porig égett egy országrész sok évszázados kultúrkincse, elveszett számtalan tudós nemzedék kutatási gyűjteménye. Napjainkban a műtárgyakra nem a megsemmisülés a jellemző, sokkal inkább a lopások, rablások, valamint a gazdasági kényszerűség által országhatárokat semmibevevő „elvándoroltatás”. Az útirány ma is keletről nyugatra irányul - érthető okokból. Erdélyből Magyarországra, onnan részben tovább nyugatra. Ez a jól kitaposott útvonala a műkincskereskedelemnek. Egyik legfontosabb elosztóhely a nagykőrösi úti „bolhapiac”. Emberemlékezet óta így nevezik ezt a ténylegesen izgalmas bazárt, hiszen a bolhától az elefántig, a borsószemtől a gyémántig itt minden fellelhető, megvásárolható. Az eladók között éppúgy megtalálhatók a fehérgalléros, testőreik által Mercedesből halkan, udvariasan tényleges kincseket kínálók, mint a szakadt, piszkos Dácsiával érkezett, népes családjával együtt utazó vándorkereskedő. Ez utóbbi kategóriához tartozó család mázsát nyomó hölgytagja bányássza elő a tengernyi kacatból azt a törött lábú, öreg széket, melyre rámutatok. Még elejti egyszer, összetörve ezzel egy legalább 150 éves köröndi bokályt, majd érthetetlen nyelven káromkodva nyújtja felém. Mint egy marék kukacra, úgy néz rám, amiért felére lealkudom az árát. Szívemre szorítva kincsemet menekülök ebből a nemzetközi forgatagból, és az sem zavar, hogy hófehér ingem egy szénbányász munkaruhájára emlékeztet, mire hazaérek. A kétarcú szék nedzselni, mert a sport itt tartja a fiatalokat, közösséget formál belőlük, a maga sajátos módján erősíti a lokálpatriotizmust is bennük. A gyűjtés, kutatás? Nyolcéves lehettem, amikor már lemásoltam magamnak egy Fülöpszállás történetéről szóló gépiratot, amit máig őrzök. Később a nagyanyámtól szereztem be az első „tárgyi emléket”, egy kézzel festett szilvalekváros köcsögöt. Még jócskán innen voltam a harmincon, amikor egy nagyobb ünnepségre már jórészt az én gyűjteményemből rendezett kiállítást a szülőfalum. Aztán a dolog egyre komolyabbra fordult, mindinkább olyan szenvedéllyé vált, amihez már olvasni, tanulni kellett, s így lassanként párhuzamosan rendszereződtek bennem a szükséges ismeretek, körülöttem pedig a tárgyak, könyvek, egyszóval a gyűjtemény.- Ha már a gyűjteménynél tartunk: tulajdonképpen mire terjed ki az érdeklődés? Mik itt a határok?- Kezdjük talán tartalmi oldalról! A családom múltja, Fülöpszállás, aztán a Fölső-Kiskunság települései, közülük kitüntetetten Kunszentmiklós és annak gimnáziuma, szülőfalum és a környék neves személyiségei, az utóbbiak közül főleg a két református püspök, író, Szász Károly és Baksay Sándor, és hát persze aki nemcsak a környéké, de a hazáé és az emberiségé is: Petőfi Sándor. Formai szempontból? Minden, ami jellemző - a helyre, a tájra, á személyre: régészeti emlékek, régi használati, viseleti, berendezési tárgyak, eszközök, iratok, fotók, képzőművészeti alkotások, könyvek. Petőfi relikviákat, vele kapcsolatos kultuszemlékeket gyűjtök. Ennek az 1850-es években készült parasztszéknek a háttámlájára pedig Petőfi Sándor képe van faragva, csak úgy székely esen. A huncutság az benne, hogy a másik oldalára egy másik vitéz arcmása vagyon bevésve, s meglepetéssel ismerem fel benne Vasvári pál ábrázolatját! Az ülőke háttámlája egy mozdulattal kiemelhető, és megfordítható. Alul egy leltári szám szerénykedik, így igazolva látszik feltevésem, hogy valamely gyűjteményből lopták, szerezték. Honnan, Erdély mely múzeumából indították útnak e gyönyörű, teljesen egyedi, néprajzi emléket? A szűkszavú román eladó szerint kolozsvár környékéről. Nemrégiben azon megtiszteltetésben volt részem, hogy meglátogatott Dr. Székely Zoltán a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum nagyhírű, már nyugdíjas igazgatója. Felismerni vélte a Petőfi-Vasvári széket, de hogy hol találkozott vele, arra már nem emlékezett. A háttámla megfordíthatóságának sajátos székely logikáját azért elárulta nekem. Eszerint ha magyar ember lépett a házba úgy a Petőfi oldal köszönt rá, ha román vagy szász vendéget vártak, úgy Vasvári arcát kínálták neki, hiszen az ő arcvonásait esetleg csak a magyarok ismerték fel. Még egy fontos üzenete van e széknek az utókor számára. A forradalom és szabadságharc azon két mártírjának állít emléket, akik a szabadságharc elindítói voltak, és életüket áldozták a harcokban. Ennek a széknek a fájába sírta bele hitvallását a székely mester. A költő magát kiskunsági születésű magyarnak vallotta. Osztrákok üldözték, oroszok ölték meg, míg Vasvárit a románok verték agyon. Magyarországról indultak mindketten -, Erdélybe érkeztek. E széknek az útiránya fordított ugyan, mégis úgy értelmezem, hogy bár otthonról, Erdélyből útnak indították, szerencsére itthon maradt e kicsi Magyarországon. Fülöpszállási Székely Gábor- Mondj külön is valamit a Petőfi-gyűjteményről!- Ez kezdődött talán a legkésőbb - de ez lett a legnagyobb szenvedély. Igazán Barguzin kapcsán fordult az érdeklődésem Petőfi felé. Előbb felzaklatott az a zűrzavar, ami a hivatalosságok körében támadt a Morvay-expedíció miatt, aztán egyszer csak már én kezdtem el keresni magamnak a százötven éve eltűnt költőt. Az eredmény? A Petőfikönyvtáram megközelíti az ezer kötetet, ennek egyharmada Petőfi-kiadvány, köztük számos első-, illetve még a költő életében megjelent kiadás, többszáz szakkönyv, aprónyomtatvány, kotta, prospektus, folyóirat-közlés egészíti ki a könyvtárat. Száznál több kép (festmény, grafika, olajnyomat), és ugyanennyi plasztika (szobor, plakett, érme) alapozza meg a képzőművészeti gyűjteményem, az alkotók közül álljon itt ízelítőül néhány ismertebb név: Borsos Miklós, Búza Barna, Ferenczy Béni, Izsó Miklós, Kisfaludy Strobl Zsigmond, Konecsni György, Lotz Károly, Madarász Viktor, Zichy Mihály, stb. Röviden és tömören: szakemberek véleménye szerint enyém ma Magyarországon a legnagyobb Petőfi-magángyűjtemény. Egy háromezer darabos Petőfi-kollekció - piros-fehér-zöldben... Petőfi műveit több mint száz nyelvre fordították le ezidáig. Gyűjteményem igen kedves darabjai a külföldi kiadványok. Nagy örömömre szolgálna, ha csere vagy vétel útján a külföldön élő magyarok segítenének új hazájuk Petőfi-kiadványainak beszerzésében.-Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy én már láttam együtt is az egész gyűjteményt. De látták-e, láthatták-e mások is, elegen? Kiállításaid...?- Legalább egy évtizede járom az országot, hol itt, hol ott bukkanok föl a gyűjteményem egy-egy részével. Iskolák, művelődési házak, kulturális egyesületek, önkormányzatok hívnak, és én megyek szívesen mindenhová, ahová csak hívnak. Soha nem kértem és nem kérek egy vasat sem csak azért, mert kiállítok, vagy kiállítás-vezetést tartok. Ha vállalják a szállítást, és helyet adnak, megyek. Azért is szeretem ezeket az alkalmakat, mert találkozhatom a fiatalokkal, iskolásokkal, és ők találkozhatnak Petőfivel, a nemzet legszebb hagyományaival. Az iskolások ilyenkor ünneplőbe öltöznek, Petőfi-verseket szavalnak, énekelnek, egy kicsit átélik azt a gyönyörű, igaz forradalmat, egy kicsit megízlelik az érzést, hogy együtt tartozunk valahová: magyarok vagyunk. Hisz itt, a trianoni határokon belül „elkényelmesedik” a nemzeti érzés, természetes a magyar szó.- Szóval akkor ki is az a Székely Gábor? És hát ezt is kérdeznem kell: miből telik Petőfire?- Kispesten élő, de szinte minden szabadidőmet szűkebb hazámban, a Fölső-Kiskunságban töltő ötvenéves vállalkozó vagyok. A két nagy gyerekem már a maga életét éli, én nem iszom, nem dohányzóm, nem csavargók a nagyvilágban: gyakorlatilag erre a szenvedélyre keresek. Szerencsére a családom elviseli, sőt elfogadja ezt a „bogaramat”. Persze egy ilyen átlagosan működő kisvállalkozásnak is megvannak a maga korlátái. Most is számontartok néhány Petőfi-relikviát, képet, szobrot, könyvet, amelyeknek nálam lenne a helye, eladók is, de nem tudom megfizetni őket.- Ha már a pénznél tartunk: igazán kedves ez a piros cserepes, fehérre meszelt falú, mestergerendás házikó itt ebben a csöndes mellékutcában. De biztosan alkalmas ez helytörténeti múzeumnak, Petőfi-ki állításnak?- Biztosan nem alkalmas. Egyrészt mert tényleg eldugott helyen van, aztán szűkösek a belső terei, kevés benne a hely. A szú hamar átköltözik a mennyezeti deszkákból, mestergerendából az értékes fatárgyaimba, kicsit nyirkos, dohos is itt a levegő, és hát a védelmet sem lehet biztosítani. Inkább nem mondom, hányszor fosztottak már ki. Maradnak még a vándorkiállítások, de a sok mozgatás, hurcolkodás se használ a gyűjteménynek.- Nem akad ebben a faluban más, alkalmasabb épület?-Akadna éppen, de az „akadás” önmagában kevés. Ott áll a főtéren az egykori Morgó Vendégfogadó. 1833-tól 1836-ig éppen Petőfi édesapja, Petrovics István bérelte. Innen, falunk „Kócpönöge, Pönöge” csúfnevéből választotta néhány évvel később az ifjú, igazi hangját, egyéniségét kereső költő a Pönögei Kis Pál álnevet. (Ezért tekintem én Petőfi-emlékhelynek Fülöpszállást!) Szóval a „Morgóból” remek múzeumot lehetne kialakítani - pénzért. Ez viszont nincs. Nincs a falunak, és ennyi már nincs nekem sem.- Valamiféle pályázattal, alapítvánnyal nem próbálkoztál?- Újabban ezzel sem kísérletezem már, „kifogyott a tintám”. Nem vagyok jó politikus, nincsenek megfelelő barátaim, a magánkezdeményezésket meg nem különösebben díjazzák a különféle kuratóriumok, elbíráló bizottságok. Ilyenkor az sem érdem, hogy közel harmincezer látogatóm jegyezte be a nevét a vendégkönyveimbe az elmúlt néhány évben. Állami pénzekre meg már csak azért sem számíthatok, hiszen érte épp elég kár ezt a kicsi országot a közelmúlt hónapokban.- Ezek szerint nincs megoldás?- Hiszem, hogy múzeum lesz a „Morgóból”. Hiszem, mert hiszek az emberekben, hiszek a magya-Madarász Viktor: Petőfi halála (A gyűjtő tulajdona) rokban, akiknek itthon s messze, túl a határainkon a nagyvilágban szent Petőfi Sándor neve. Utolsó reményként és esélyként elkülönített számlát nyitottam kétezer forint induló tőkével a fülöpszállási Rónasági Takarékszövetkezetben. Erre a számlára várom és remélem honfitársaim segítő szándékú hozzájárulását. A „Morgó” századok óta a vendéglátás funkcióját tölti be. Az a nem titkolt álmom, hogy az új Petőfi Múzeum és fogadó elkészülte után sok száz, jelenleg külföldön élő hazánkfiának szolgál majd kellemes időtöltésül, egyben kulturális élményül. Mivel Fülöpszállás a Kiskunsági Nemzeti Park központjában található, nem csodálkoznék, ha néhány vendégünk megtapasztalná, hogy a költő szíve-lelke miért is vágyott szakadatlan vissza ide a pusztára. Talán néhányan közülük újra megtalálnák itt az óhazát, házat, nyaralót vásárolnának, gyermekeiket itt nyaraltatnák a tiszta szívű és kedves kiskunok között.- Megtudhatjuk a számla adatait?- Hogyne! A pénzintézet címe: Rónasági Takarékszövetkezet 1. sz. Kirendeltsége, 6085 Fülöpszállás, Tel.: (36) 78/ 345680. A bankszámla száma: 52500013 17008206. Jómagam az Ady Endre utca 10. szám alatt vagyok elérhető.- Köszönöm a hasznos tájékoztatást. Élek is vele, kétezer forintot én is rászánok a „Morgóra”, hogy aztán az ünnepélyes megnyitón magam készíthessem majd veled az első interjút. Addig pedig köszönöm ezt a beszélgetést, terveidhez sok erőt, kitartást, hitet kívánok. Balogh Mihály BUDAPEST • 205 klimatizáit szoba ® Internet kapcsolat minden szobában * Fitness terem és szauna • 4 konferenciaterem * Mélygarázs Member of W@RLD HOTELS Comfort Collection 1094 Budapest Tompa u. 30-34. Tel.: 477-PAVA (7282) Fax: 477-7272 mail@pavaplaza.com * esküvők, baráti összejövetelek, születésnapok rendezése • éttermeinkben házias ételeket kínál étlapján Grand chefünk Benke László Petőfi a bolhapiac porából
