Nyugati Magyarság, 1999 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1999-11-01 / 11. szám
10. oldal Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 1999. november Selyemkárpit Károly Róbert udvarából Régészeti szenzációk a Budai Várban A honi múlt elemzői, a régészek, a történészek mindig is azt vallották, hogy a Budai Vár olyan fontos szerepet játszott nem csak a város, de az ország történetében, hogy amit itt a mélységek rejtenek, abból következtetni lehet a történelmi múlt teljes valóságára. Ezért döbbentette meg a szakmát az a barbár cselekedet, ahogyan a Budavári Palota szomszédságában lévő, hajdan aTeleki grófok palotájául szolgáló impozáns épületegyüttest - amely megrongálódot állapotában is páratlan szépésgű volt - 1968-ban lerombolták, az elegyengetett törmelék tetejére pedig egy félmétemél is vastagabb betonlapot öntöttek. Valamennyien tudták, de legalábbis sejtették, hogy e tettel fátylat - azazhogy betont - borítottak az értékes múltra, s útját állták annak, hogy a hon régmúltjának e kis, ám fontos szeletét valaha is megismerhessük. Politika és tudomány érdekei a ’90- es évek legelején látszottak közelíteni egymáshoz, ekkor fogalmazódtak meg azok a tervek, amelyek már számoltak azzal, hogy e terület feltárása - múltunk jobb megismerése végett - nemzeti érdek, s a nemzeti vérvonal szakadna meg, ha nem hoznánk felszínre, nem emelnénk látókörünkbe e terület többszáz éves relikviáit. E törekvés a Hom-kabinet országlása idején megtorpant, mégpedig olyan mértékben, hogy a műemlékvédelmi törvénynek is fittyet hányva, dúsgazdag nyugatiak számára akarták értékesíteni a területet. Ehhez más részletes rendezési tervet is kidolgoztak, a mostani ásatások helyére például egy földalatti kétszintes garázst terveztek, anélkül, hogy tudták volna, milyen kincseket rejt a mélység. Két kiváló szakembert, a Budapesti Történelmi Múzeum középkori osztályának vezetőjét, Bencze Zoltánt és közeli munkatársát, Nyékhelyi Dórát érte a megtisztelő felkérés, hogy a sejtést a bizonyosság szintjére emeljék, hogy a régészet sajátos módszereivel teremtsenek világosságot a homályló múltban. Már második éve tart a feltárás az egykori Teleki palota területén, azzal a célkitűzéssel, hogy megleljék atatárjá-Fotó: Tihanyi Bence \ Felhívás A Magyarok Világszövetsége Küldöttgyűlése nevében ünnepélyes felhívással fordulunk az anyaországban, az elszakított területeken és a nagyvilágban élő magyar testvéreinkhez. Kegyelem Néktek és békesség Istentől! Boldogok, akik hűségesek. A Magyarok Világszövetsége vezető testületének határozata alapján, Krisztus hitének felvétele és a magyar államalapítás 1000. évfordulója - a Millennium - alkalmából A Hazatérés Esztendeje - 2000 néven nemzeti zarándoklatot hirdetünk az anyaország és az utódállamok területére. Óhazai és kárpátmedencei felsereglésünk szervezett formában kíván lehetőséget és keretet biztosítani valamennyi, szülőföldjéről elűzött vagy elköltözött Testvérünknek arra, hogy hazatérjen, otthon maradt testvéreivel találkozzon, szülőhazáját viszontlássa, és az Úr születésének 2000., illetve a magyarság történetének eme kiváltképpen jeles 1000. esztendejében hitbeli és nemzeti hovatartozását a haza közösségében megélje. Hitében és nyelvében él a nemzet - mondhatjuk Széchenyi István szállóigévé vált mondását megtoldva. Krisztus hite által megszentelődő nemzeti együvétartozásunk a 2000. esztendő nyarán a magyar ökuméniában öltsön testet. Világszövetségeink a határok, kultúrák és hatalmas távolságok által széttagolt, lelkében és tudatában is megosztott magyarság egyesítését tűzik ki célul. Ugyanakkor egyetemes nemzetközi megmozdulásunkkal a legméltóbb módon kívánjuk megünnepelni népünk kárpát-medencei államalapítását, és - a 90. Zsoltár értelmében - közösségi emléket állítani az „Isten előtt” eltelt ezer esztendőnek. Másfelől a Hazatérés Eve kiváló alkalmul szolgálhat megpróbált és szétszórt magyarságunk megújulására, értékeinek a világ előtt való felmutatására, valamint nemzetközi magyarságképünk megjavítására. Mindent egybevetve, konkrét formában a felsorolt célokat szolgálják a Magyarok V. Világkongresszusa, valamint a IV. Magyar Református Világtalálkozó 2000. nyarán sorra kerülő, egymást követő rendezvényei, nem utolsó sorban pedig a Magyar Millennium velük egybeilleszkedő és őket kiegészítő tartalmas és színpompás eseményei. Az ó- és újszövetségi mintákat is szem előtt tartó és mélyen nemzeti-vallási hagyományainkba gyökerező zarándoklat, a Hazatérés Esztendeje - Isten segedelmével - népünk hitbeli közösségét és egységét hivatott erősíteni. Jöjjetek haza! Ne legyünk turisták és jövevények saját szülőföldünkön. Leljük meg honunkat a hazában. (Kölcsey Ferenc) Történelmi egyházaink szeretetével hívunk és várunk világszervezetünk szövetségének kötelékébe. Csoóri Sándor Tőkés László Dr. Tempfli József Pátkai J. Róbert az MVSZ elnöke ref. püspök r.kat. megyéspüspök ev. püspök, elnökségi tag az MVSZ tb. elnöke, MVSZ Etikai Bizottság egyházi ügyek felelőse az MRVSZ elnöke V___________________________________________________________________________________________/ rás után IV. Béla által alapított város falait. Irdatlan mennyiségű építési törmelék-tömeget kellett előbb eltakarítaniuk, hogy a tulajdonképpeni munkát megkezdjék, s az időben visszafelé haladva közelítsenek a célhoz, nevezetesen, hogy rekonstruálják aközépkori és törökkori település beépítettségét, tisztázzák a hajdani erődrendszer falainak helyzetét. A feladatot sikerre vitték, szenzációként tárták fel egyebek mellett az eddigiek során még soha nem látott építészeti megoldást, a 14. századi vakárkádos szerkeszetű ívsorokat. Ez már önmagában is jelentős szakmai sikernek számított, ám az igazi szenzáció csak ezután következett. Felfedeztek néhány hajdani kutat, s ezeket megbontva, a mélyben rendkívüli leletanyagra bukkantak. Mint kiderült, e kutakat a törökkori viszafoglalás idején szüntették meg, s a későbbiek során emésztőgödrökként hasznosították őket. Nos, ezekben az emésztőgödrökben - mert többet is feltártak - világviszonylatban is ritkaságszámba menő relikviákat találtak. Ezek a leletek azért szenzációsak, mert szerves anyagok ilyen ép állapotban még egyetlen ásatás során sem kerültek elő, kiváltképp nem az idő - a történelem - ilyen mélységes mély kútjaiból. A többszáz éves emberi szemét közül olyan anyagokat hoztak felszínre, amelyek más körülmények között megsemmisültek volna. Itt viszont remekül konzerválódtak. Egyebek között nagyon sok bőrből készült használati tárgy került a felszínre, de sértetlenül hoztak fel fapapucsot, fakanalat, fatányért, facipőt. Az akkor itt honos fák ágait is fellelék, akárcsak a korabeli lakosság által fogyasztott törvények magvait, a csonthéjasok maradványait. Természetesen szervetlen anyagú tárgyak maradványai is előkerültek ezekből a hajdani kútakból latrinává minősült gödrökből. Számtalan cserépedény, feliratos török talpas tál, csontok, övék, öntőtégelyek s egyhelyütt a korabeli várostervező kőből faragott makettjei is. De úgy látszik, a legmerészebb képezeletet is képes felülszámyalni a valóság, ha a teremtő szorgalommal szövetkezik, hisz miközben e kutakat lankadatlanul egyre mélyebbre ásták, újabb csodás ritkaságok sokasága került felszínre. A régész munkája a pszichoanalitikuséhoz hasonlatos, amenynyiben úgy állítja helyre a társadalmi egészséget, hogy a jelen tudati állapotának mélyére ás, onnan hozza felszínre a feledésbe kényszerült vagy kényszerített múlt tárgyi és élményanyagát. E folyamat során történt, hogy október közepén az egyik kút tizenkétméteres mélységéből felszínre emelt jókora iszapkupac egy 110 centiméter széles és 240 centiméter hosszú textíliát hozott felszínre. Az áztatást és kibontást követően vált csak igazán teljessé a meglepetés. A selyem szőttes az Árpádok sávos - szaknyelven vágásos- címerrészével kombinált Anjou-liliomokat mintázott. Mindenik liliom fölött egy E betűhöz hasonló három vonás látható, amit egy német szó tükörfordítása nyomán tróngallémak neveznek a heraldikában. A tróngallért, vagyis a címertörést leginkább az uralkodó legidősebb fiúgyermekének jelölésére használták, de a magyar heraldikus gyakorlatban e jelölés nem is igen létezett. A lelet ugyanakkor azt bizonyítja, hogy mégiscsak volt legalábbis hercegi, uralkodói használatban. Ajelenlegi ismeretek alapján a megfejtés az lehet, hogy maga Károly Róbert is alkalmazta a tróngallért bizonyos címereiben. A fennmaradt bizonyító erejű leletek között említették például a király 1331. évi körpecsétjének mintázatát, valamint a Károly Róbert által veretett pénzek közül bizonyos garasokat. A ritka leletet tüzetes vizsgálat alá vették a Budapesti Történeti Múzeum munkatársai. Az intézet középkori osztályának vezetőjétől, a várbéli ásatásokat is irányító Bencze Zoltántól megtudtuk, hogy a szakemberek első megállapításai szerint nagy valószínűséggel a nápolyi Anjou családból származó első magyar király, Károly Róbert trónjának kárpitjára, esetleg a trónkárpitot díszítő textíliára bukkantak a régészek! Természetesen ezek csak az első feltételezések, a cáfolhatatlan bizonyításig még további vizsgálatokra, alapos feltáró munkára van szükség, amely akár hónapokat is igénybe vehet. Az viszont már most bizonyossággal állítható, hogy e lelet szenzációszámba megy, hiszen e korai időszakból származó textília csupán egy van még Magyarországon, az esztergomi főszékesegyház kincstárában. Ennek anyaga viszont bársony, Krisztus feltámadását ábrázolja, s tudjuk róla, hogy Nagy Lajos király leánya, Mária adományozta az egyik pálos rendnek. Ehhez évtizedekkel ezelőtt vásárlás útján jutottak hozzá. A várbéli kutak folyamatosan ontják nagy eszmei értéket képviselő kincseiket. Közvetlenül a fentebb említett magyarországi Anjou-címeres selyemszőttes után újabb leveles-makkos mintázatú textilmaradványokra leltek. Ezek, Nyékhelyi Dóra vélekedése szerint, valamely nagyobb méretű, palástszerű öltözék díszítőelemei lehettek. A történetnek tehát, amely múltunk örökét hivatott feltárni, még korántsincs vége. Most már minden azon múlik, meddig biztosítanak pénzt az ásatások folytatására, melynek egyediségben rejlő jelentőségével - úgy tűnik- mindenki tisztában van. Paizs Tibor Magyarok Magyarországon Nyolcadik alkalommal tartották meg Pécsett a Határon Túli Magyarok Fesztiválját, a kárpát-medencei magyarság találkozóját, amelynek fő célja az anyaország határain kívül rekedt magyar közösségek identitásának megőrzése. A Fesztivál szervezője már 1992 óta a Baranya Megyei Kulturális és Idegenforgalmi Központ és a pécsi székhelyű Határon Túli Magyarok Alapítványa. A rendezvény keretein belül az idén harmadik alkalommal rendezték meg a Médiafórumot, amelyen az anyaországbeli, felvidéki, muravidéki sajtó képviselői, a Csép Sándor vezette MÚRE küldöttség mellett két temesvári újságíró is részt vett. Az újságíró-találkozón két kitűnő médiaszakember: Ferling József (Magyar PR Szövetség) és Wisinger István (a Magyar Új ságírók Országos Szövetségének elnöke) tartottak előadást. „Hívó szó ez a fesztivál arra, hogy határokon túli és anyaországi magyarok találkozhassanak, a kultúra valójában egy kicsit ürügy” - nyilatkozta Bokor Béla, a Baranya Megyei Közgyűlés (független) alelnöke. „Kulturális esemény van bőven a fesztivál keretén belül, de az elmúlt évben kibővült gazdasági találkozókkal, bekapcsolódtak a médiaszakemberek, az idén az építészek is eljönnek. Egyre több szakmaiságot kell adni ennek az erkölcsileg és közösségi értékét tekintve nagyon fontos rendezvénynek, teijeszteni, szét kell szómi a híreket itt a Kárpát-medencében, hogy minél több emberben tudatosodjon: vannak olyan alkalmak, amikor meg lehet ismemi a másikat.
