Nyugati Magyarság, 1998 (16. évfolyam, 3-12. szám)

1998-10-01 / 10. szám

1998. október Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 11. oldal Erdélyi noteszlapok Hol a Balkán? Rakétatechnológiai konzultációk Ottawában Micsoda kérdés... Az elemi iskolák ne­gyedik osztályos növendékei is tudják, hol található ez a régió, melyek a leg­főbb jellegzetességei. Mégsem ilyen egyszerű az egész - mint rögvest meg­látjuk... Az erdélyi Sóvidék messze földön ismert nagyközségében, Parajdon - a Székelyföld szívében - nemrég meg­rendezték a Töltött Káposzta Fesztivált. Én nem látok abban semmi rendkívülit, hogy megannyi ilyen-olyan fesztivál, fórum, miegyéb után a leleményes pa­­rajdiak ünnepi keretbe vonták a töltött káposztát is. Sok jó gyomrú székely atyafi és idelátogató vendég örömére. Cseppet sem tűnt különösnek a sajtó mély érdeklődése sem egy effajta - me­rőben kondér-centrikus - egybesereg­­lés iránt. Az egyik országos hatósugarú tele­vízió is beszámolt az eseményről. Hiá­nyos helyismeretről tett tanúbizonysá­got a riporter, mikor Paraj dot Maros megyei községként emlegette, mint­hogy köztudomásúlag Hargitához tar­tozik. Az apró elszólásból azonban ne csináljunk kázust; előfordulnak ennél sokkal vaskosabb tévedések, melléfo­gások is... Ismeretes, hogy a káposzta-kultusz­nak Erdélyben főként a székelyek kö­zött messzi múltba visszanyúló gyöke­rei vannak. A Rodostóba száműzött Zá­­goni Mikes Kelemen például a Törökor­szági Levelekben többször (a jeles Mi­­kes-kutató, Veress Dániel szerint leg­alább tizenkétszer) említi a káposztát - nem titkolt nosztalgiával. Egy helyütt így fordul levelei fiktív címzettje felé: „Hétfün pedig ebédre elvárjon kéd, ká­poszta is legyen!" Másutt papírra veti a szárnyaló vallomást: „Mért úgy szeret­lek, édes néném, mint a káposztát”. Jó étvágyú káposzta-barátokban ezeken a tájakon ma sincs hiány... A Székelyudvarhelyen megjelenő új „regionális hetilap”, az Udvarhely Szék is beszámolt a parajdi káposzta­rendezvényről. Munkatársai ismert sze­mélyiségeket szólaltattak meg, többek között Alexandra Mirodant, a volt ro­mán turisztikai és ifjúságügyi minisz­tert is, aki melegen méltatta az összejö­vetel „szépségét”, ám azt is megjegyez­(--------------------------------------'N Idősek Otthonáért Alapítvány Szent József Otthon 2030 Érd, Gyula u. 39-47. „Öntsünk kristályos vizet a poharukba, ne eresszük el a kezüket többé, hisz oly múlékonyak, oly törékenyek.” /Átányi László: Könyörgés az öregekértI A Magyar Sarutlan Karmelita Rend Tartományfőnöksége által alapított Idősek Otthonáért Alapít­vány 1995-ben megnyitotta első karmelita szellemiségű idősek ott­honát Érden. Az Otthonban telt ház van. A bekerülni vágyók és a segítségre szorulók száma egyre növekszik. Ezért szeretnénk az Otthont bőví­teni. A terveket már elkészítettük, sajnos azonban a kivitelezésre nincs elég pénzünk, és a beköltözésre vá­ró idős emberek is csak egy részét tudják befizetni hozzájárulásuk­nak Segítséget kérünk és különö­sen számítunk a Világban Élő Kar­meliták segítségére, de szívesen fo­gadunk minden támogatást. Az adományokat a következő csekkszámlára kérjük: OTP XII. kerületi fiók, Budapest, XII., Böszörményi út 9-11. 117 12 004-201 84 153 Makiári Béláné az Idősek Otthonáért Alapítvány Kuratóriumának elnöke V___________________________/ te, hogy a szervezés nem volt a legtöké­letesebb. Vajon miért? Nos, Mirodan úr ezt is megmondotta: mert „ez itt a Bal­kán (...)” Vagyis: Parajd - a Sóvidékkel e­­gyütt, és azon túl is - nem Közép-Euró­­pában található. Hanem a Balkánon... Mit lehet hozzáfűzni ehhez a meg­lepő földrajzi felfedezéshez? Legin­kább talán azt, hogy az egykori román turisztikai miniszter nem ismeri saját országát. Pedig hát hivatali minőségé­ben is igazán lett volna lehetősége kicsit körülnézni az Olt és a Küküllők menti tájakon is. Hogy Parajdot vagy Koron­­dot - esetleg Marosvásárhelyt, Seges­várt - ne tévessze össze a Brassótól dél­re elterülő helységek valamelyikével. Mirodan úr személyesen volt jelen a parajdi egybesereglésen. De úgy tűnik, errefelé való utaztában nem nézett ki autója ablakán, nem vette észre, hogy átkelt a Kárpátokon. A jelek szerint nem olvasta a kolozs­vári román újságírónak, Sabin Gher­­mannak, a Pro Transilvania Alapítvány elnökének nemrég nyilvánosságra ho­zott kiáltványát (sokatmondó címe: Elegem van Romániából) sem, mely e­­gyebek mellett ilyen szövegrészt is tar­talmaz: (...) „Erdély legvitézebb védel­mezői a Kárpátokon túl születtek. Le­het, ezért is ér véget Európa valahol Brassó mellett. Ott ér véget Erdély is. Mivel a nyelvet és a rossz utakat leszá­mítva nincs semmi, ami közös lenne.” Nos, aki rápillant a térképre, azonnal látja, hogy Parajd Brassótól észak-nyu­gatra esik (a Székelyföldi egészével e­­gyetemben). Tehát vitathatatlanul kö­­zép-kelet-európai település. A Balkán viszont a Kárpátoktól - Brassótól - dél­re terül el. Ilyenképpen manapság erdé­lyi viszonylatban legfennebb bizonyos A reggeli kávé mellett hallgatom a Kos­suth Rádiót. Istenem, mennyi rossz hangsúly, nyegle hadarás, idegborzoló dadogás, már-már érthetetlen szöveg­­mondás. Mintha a tatárok kergetnék egyik-másik megnyilatkozó üzletem­bert, politikust, közügyekben forgolódó férfiút vagy asszonyságot, annyira siet­nek egymásba mosni a szavakat. Se pont, se vessző, se lélegzetvétel - sehol. Ám úgy látszik, a hivatásos bemon­dók jó része sem véli szükségesnek, hogy megértsük szavait. Hát nem alap­­követelmény egy rádiós esetében, hogy tisztán, szépen tudjon beszélni? Ha ma­gyar: magyarul. Az anyanyelvén. Hát nem lehetne némi tisztogatást kezde­ményezni ezen a területen (is)? A szak­mailag meg nem felelő labdarúgó-ed­zők menesztésének mintájára... Fontos, hogy a rádiósok, tévések mi­ként mondják azt, amit nap mint nap mondanak. Még fontosabb azonban: mit mondanak így vagy úgy. Nemrég ezt hallottam egy tájékoz­tató műsorban: „Megkezdődött a kuko­rica aratása ”, Nem vitás: aki ezt a kép­telenséget megfogalmazta s világgá ki­áltotta, soha nem látott sem kukoricát, sem aratást. A kukoricát ugyanis nem aratják, hanem törik. Vagy szedik. A jelek szerint nem lenne éppenséggel haszon nélkül való, ha némelyik rádió belső munkatársait olykor - a búza ara­tásakor, a kukorica szedése idején - ki­vezényelnék a szántóföldekre. Hogy látva lássák: mi a különbség egy kuko­ricacső és egy búzakalász között. Ez - a kukoricáé - őszi eset. De má­ris félve nézek a tél elébe. Mikoris meg­kezdődnek tájainkon a havazások. S reggelente mondja, ismételgeti rendü­letlenül a rádió: Egerben - vagy Po­zsonyban, vagy Csíkszeredán - „ esik a hó Holott a hó sem Egerben, sem Po­zsonyban, sem Csíkszeredán nem esik soha, hanem mindig hull. Az eső az, ami esik. Hull a hó: micsoda pompás ma­gyar alliteráció! Szinte hallom az aláhulló pelyhek éteri zenéjét. „balkanizmusról”, „balkanizálódásról” beszélhetünk. És az ilyesmi semmikép­pen sem idevalósi gyökerű képződ­mény. A volt román külügyminiszter, Ad­rian Severin nagy feltűnést keltő közel­múltbeli esszéjében (Erdély román Pa­­dánia?) a „regáti balkanizmus” kifeje­zést használta - erről a jelenségről szól­ván. S ugyanitt említette azokat a ko­lozsvári románokat is, akik amiatt, hogy az utóbbi időben különösképp „meg­romlott városuk légköre” - végül is arra jutottak: „Erdélyt hagyni kellene, hogy egyedül intézze az ügyeit, a senkitől sem hívott Kárpátokon túliak, a civilizá­latlan emigránsok illetéktelen beavat­kozása, szennyező hatása nélkül”. Egy kiváló - európai szellemiségű, nyitottan és elfogulatlanul gondolkodó - román értelmiségi mondja ezt. Nem egyedül... Ám térjünk vissza a töltött káposztá­hoz. Aminek az elkészítése nem igényel felsőfokú geográfiai, kultúrtörténeti képzettséget, csak némi szakmai jártas­ságot. Nagyon valószínű, hogy a ká­poszta amott a Balkánon is minden vál­tozatában közkedvelt eledel. S elkészí­tésének vannak kiváló mesterei. Hisz szomszédok vagyunk, miért ne volna sok tekintetben közös az ízlésünk. Különben is: súlyos hiba lenne a Balkánt egészében elmarasztalni, leki­csinylő jelzőkkel illetni. A Balkánnak jelentős történelmi hagyományai, ki­emelkedő művelődéstörténeti (és gaszt­ronómiai) értékei is vannak. Hogy egyebet ne említsek: ez a föld a román őshazája is. Földrajzi, történelmi, művelődés­­történeti tény azonban, hogy Parajd - és Korond, és Farkaslaka, és Székelyud­varhely, és az egész Erdély - soha nem volt, soha nem lehet „a Balkán”. Hogy a „regáti balkanizmus” ijesztő térhódítása itt is egyre inkább észlel­hető? Ez egészen más kérdés. S el nem felejthetem, mit mondott annak idején - a legzordabb közelmúlt­ban - Kós Károly, mikor egy riporter megkérdezte tőle: „Véleménye szerint mi a legfontosabb tájékoztató-egybe­­kapcsoló intézményes lehetőség az anyaország és a határokon kívüli ma­gyarság között?” A sokat tapasztalt, öreg magyar író így válaszolt: „Fiam, a rádió.” Akkor még nem foglalta el főhelyét otthonainkban a tévé. De ma is sokan vagyunk - itt, a Maros mentén, a Har­gita alján éppúgy, mint másutt - , akik nem lettünk hűtlenek a rádióhoz. És jól emlékszünk Kós Károly szavaira. És szeretjük, oltalmazzuk édes anyanyel­vűnket. Nagy Pál — Ahol majdnem minden könyvet megtalál, ha nem, megszerezzük! Custos-Zöld Könyvesbolt Budapest, II. kér. Margit krt. 7. Tel/fax: 212-51-91 (az átalakított Petőfi könyvesbolt) ÚJDONSÁGOK Szótárak, nyelvkönyvek, szépirodalom, gyerekkönyvek tudományos és ismeretterjesztő kiadványok HATÁRON TÚLI KÖNYVKIADÓK könyveinek legteljesebb magyarországi választéka viszonteladóknak is Antikvár könyvek, metszetek, térképek - vétel-eladás -CD-LEMEZEK ÉS EGYÉB HANGHORDOZÓK Múzeum, könyvtári, egyetemi kiadványok vidéki könyvműhelyek publikálói Könyvbemutatók-dedikálások­katalógusok-keresőszolgálat-1998. szeptember 17-én dr. Joó Ru­dolf a Külügyminisztérium multila­terális ügyeket felügyelő helyettes ál­lamtitkára a Rakétatechnológiai El­lenőrzési Rendszer (MTCR) soron következő magyar elnökségének elő­készítését célzó konzultáció-sorozat állomásaként Ottawában folytatott megbeszéléseket. Az elmúlt három hónapban a Bu­dapesten, 1998. október 5-9. között megrendezendő MTCR éves ülés megfelelő előkészítése érdekében el­nöki konzultáció-sorozatra került sor a szervezet legfontosabb országainak fővárosában. Kanada, mint az MTCR egyik meghatározó országa, igen aktív az Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke a magyar nyelv és kultúra megőrzése érdekében végzett tevé­kenységének elismeréseként a Ma­gyar Köztársasági Érdemrend Kiske­­resztje kitüntetésben részesítette Wap­­pel Lászlónét. A magas állami kitüntetést 1998. szeptember 19-én a torontói Magyar Főkonzulátuson Papp Sándor nagy­követ adta át Menczel Gábor főkon­zul jelenlétében. A nagykövet hangsúlyozta, hogy Magyarország figyelemmel kíséri, fontosnak tartja, nagyra értékeli és igyekszik méltóképpen elismerni a egyes leszerelési és non-proliferációs fórumokon. Ezért Magyarország mint a plenáris ülés házigazdája cél­szerűnek tartotta, hogy a magyar el­nökség elképzeléseiről, célkitűzései­ről előzetesen tájékoztatást adjon a kanadai félnek, továbbá, hogy tájéko­zódjon a budapesti plenáris ülés mun­kájával kapcsolatos kanadai elképze­lésekről. Dr. Joó Rudolf találkozott partne­rével, Paul Heinbecker külügyi he­lyettes államtitkárral, valamint kon­zultációt folytatott a Külügy- és Vé­delmi Minisztérium több szakértőjé­vel. Ottawa, 1998. szeptember 17. külföldön élő magyaroknak a magyar nyelv, kultúra és identitás megőrzése és fejlesztése terén kifejtett erőfeszí­téseit. Felidézte Wappel Lászlónénak a kanadai magyarság körében kifej­tett több évtizedes tevékenységét és méltatta a Breckner Margit Alapít­vány jelentőségét. A szűk körű ünnepségen jelen vol­tak Wappel Lászlóné fiai, Thomas parlamenti képviselő, Robert ügyvéd, és családjuk. A kanadai magyarságot az MVSZ Kanadai Országos Taná­csának elnöke képviselte. Ottawa, 1998. szeptember 22. MÉG KAPHATÓ KRISZTINKOVICH MÁRIA Híd a víz alatt A kanadai Vancouverben élő írónő az 1937-1945 közötti időszak polgári világának megpróbáltatásait dolgozza fel egy fiatal lány, illetve asszony szemével. A 320 oldalas, ízléses kivitelű, illusztrált könyv kapható budapesti könyvesboltokban, a New York-i Püski Könyvesházban, a torontói Pannónia könyvesboltban, a montreáli B.C. Promotions-nél (481-2447), valamint megrendelhető budapesti szerkesztőségünk címén: 1022 Budapest, Bimbó út 53., fsz. 2. Ára: 950 Ft (postaköltséggel együtt), illetve montreáli szerkesztőségünk címén (nyugati olvasóink számára): P.O.Box 125, Mt. Royal Stn., Montréal, QC H3P 3B9, CANADA Ára: 30 kanadai dollár vagy 27 US-dollár (postaköltséggel együtt) Kérjük Észak-Amerikán kívüli olvasóinkat, megrendelésüket nemzetközi pénzesutalványon (money order) küldjék be. A Nyugati Magyarság Magyarországon megrendelhető rózsaszínű postautalványon: 1022 Budapest, Bimbó út 53. Kérjük, ajánlja az újságot barátainak, ismerőseinek is! Ára egy évre: 1250 Ft. Szemenszedett hallomások Wappel Lászlóné kitüntetése című regénye

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom