Nyugati Magyarság, 1998 (16. évfolyam, 3-12. szám)

1998-07-01 / 7-8. szám

2. oldal Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 1998. július-augusztus Üzenet a „túlsó partra" In memóriám László Gyula KRÓNIKA Élni itthon, az elhagyott ott­hon tudatával. Járni otthon, az itthon hiá­nyával. Halni otthon, a vég­ső nyugvás keresésével. Nyughelyét a test mégis itt­hon talál. Hát a lélek, az hol bolyong? Ezek annyira összegubancolt szálak, hogy helyretételéhez nem elég egy ré­gész, egy történelemtudományi diploma, ehhez az Úristen szükségeltetik. —Gyula Bátyám, ha színe elé kerül, ne feledkezzen meg protestálni értünk! Sza­kavatottabb fejtegetést, hitelesebb fájdal­mat nemsokat láthat a Fennvaló, úgysem. Onnan indult, a Székelyföld széléről, Kőhalomról az az élet, amely növeked­vén, a század második felének legna­gyobb magyar tudósává vált. S professzor László Gyula oda is szándékozott vissza­térni a végső nyugalomért, de Nagyvára­don érte a halál. Közelített már a szülő­helyhez. — Leikecském — vélem hallani a hangját — ezt jobban nem is rendezhet­tem volna, ugye? S látom megcsillani a székely kópéságot a szemében. Utolsó órájában még sétált a Kőrös partján, majd elszunnyadt egy karosszékben. A szívéből fogyott el az erő, a lélek az rendíthetetlen, ifjú maradt. S jól is van ez így, mert hitem szerint, aki meghal is él. Erősíti nemzetét a túlvilágról is, aki egész életét annak szolgálatában töl­tötte. Valamilyen fény, energia formájá­ban, de itt vannak velünk. Vagy ott fenn, ahol hitünk a „túlsó partot” tudja, keresi. Ott fenn, ám őrködő „tekintettel” a lentet kutatva. Kétszeresen sem hal meg sosem, aki annyi szellemi kincset, építkezésre szol­gáló könyvet, művet hagyott maga után, mint a Tanár Úr: László Gyula. Nem volt a Magyar Tudományos Akadémia tagja — s ez vajon, kinek a szégyene?! —, de egymaga többet ér nekünk, mint az egész akadémia. Eredetünk, múltunk bizonyságai mel­lett, itthagyta ránk vallomásának e mond­­tatát is őrzésre: „... szenvedélyesen szere­tem a magyar népet és boldog vagyok, hogy magyarnak születtem...” Ott, Túl, majd rajzokat is készíthet rólunk, s a hatalmas távlatból talán szebb­nek, jobbnak látszunk. S ha teheti, küldi majd a bizonyságot, hogy mi magyarok nem akármilyen népként voltunk, va­gyunk s el nem veszhetünk. Szervátiusz B. Klára Kegyeletsértőnek tartja az 1956-os de­portálások tényfeltáró bizottsága (Deport 56) a Nagy Imre néhai miniszterelnök ki­végzésének 40. évfordulója kapcsán rende­zett állami megemlékezések stílusát, hang­vételét, üzenetét pedig félrevezetőnek. A Szerdahelyi Szabolcs vezette szervezet fő­ként azt kifogásolta, hogy a rendezvényt népszerűsítő, államilag megrendelt hirde­tések az évfordulót a „megbékélés napjá­nak” nevezik. Megbékélésről pedig csak akkor lehetne szó, ha a deportálások, a po­litikai gyilkosságok felelősei megkövették volna áldozataikat, azok hozzátartozóit, a magyar népet. Ennek hiányában június 16- át. Nagy Imre törvénytelen halálának nap­ját a megbékélés napjának nyilvánítani a demokrácia megcsúfolása — áll a Deport 56 közleményében. Hóm Gyula miniszter­­elnök, Gál Zoltán a parlament elnöke, il­letve Göncz Árpád államfő az említett ün­nepségek során több ízben is koszorút he­lyezett el kivégzett hősök emlékművénél, míg beszédeikben a valódi megbékélést sürgették. Mint ismeretes, Hóm és Gál érin­tett az ügynöktörvényben, a kommunista rendszerben pedig mindketten magas tiszt­séget töltöttek be. Nyilvánosan egyikük sem követte meg soha a magyarságot a ko­rábbi rendszer 1948 -1990 közötti nemze­tellenes tetteiért. Hogyan tovább Magyarország címmel közös tanácskozást tartottak Budapesten a Gellért Szállóban több polgári társulás és civil szervezet képviselői. A Magyar Pol­gári Együttműködési Egyesület (elnöke Mádl Ferenc akadémikus, az Antall-kor­­mány volt közoktatási minisztere), a Batth­yány Lajos Alapítvány, a Professzorok Batthyány Köre, a Polgári Demokraták Tár­sasága és a Nemzeti Kör által rendezett fó­rumon részt vett Orbán Viktor miniszterel­nök-jelölt, Martonyi János a külügyi tárca várományosa elmondta: jelentős gazdasági és erkölcsi megújulásra csak akkor látnak esélyt, ha a mostani polgári koalíció egy­nél több cikluson át vezetheti az országot. A civil társulások egyébként negyedévente megismételnék a mostani találkozót, hogy „ a tudományosság igényével hívják fel ve­zető értelmiségiek a kormány figyelmét ten­denciákra és jelenségekre”- hangoztatta Mádl Ferenc. A Polgári Testület egyébként felhívta a kormány figyelmét arra: fontos, hogy a kabinet megőrizze kapcsolatát az emberekkel. Első számú követelmény, hogy a sajtó útján a kormány cselekedeteiről ér­tesülhessen a társadalom. A közszolgálati médiumokban pedig helyre kell állítani az alkotmányos rendet, amely lehetővé teszi a plurális vélemények közvetítését — mon­dotta az akadémikus. Köztudott, hogy - egy rövid időszakot és némely hírműsort leszá­mítva - a sajtó, a televízió és a rádió műso­rainak többsége következetes nyíltsággal (vagy éppen alattomos „eleganciával”) gán­csolta Antall József kabinetjét: a kormány terveit és eredményeit nem, vagy éppenség­gel rossz fényben feltüntetve juttatták el a polgárokhoz. Ennek is volt köszönhető az első szabadon választott kormány csúfos bukása és a volt kommunista nómenklatúra embereinek visszatérése a közhatalomba az 1994-es parlamenti választásokat követően. Önálló javaslatot nyújtott be június 17- én a román törvényhozásban négy magyar képviselő az erdélyi magyar egyetem lé­tesítésének ügyében. Ezzel újabb fordu­latot vett a magyar egyetem felállításának immár évek óta húzódó vitája a magyar­ság és a román politikusok között. A ja­vaslat a Bolyai Tudományegyetem vissza­állítását tűzi ki célként, mégpedig Kolozs­vári székhellyel. Mint ismeretes, román politikusok többször felvetették: létesül­hetne multikulturális, magyar karokkal is rendelkező egyetem Romániában, például Brassóban, vagy Marosvásárhelyen. A Kolozsvár pártján állók viszont arra hivat­koznak: ennek a városnak áll rendelkezé­sére az oktatói kar megszervezéséhez az értelmiségi csapat, illetve a város hagyo­mánya és miliője is harmonikus környe­zetet teremtene a magyar egyetem szá­mára. A magyar javaslat egyébként azzal számol, hogy az új Bolyain a műszaki jel­legű fakultás kivételével létrehoznák azo­kat a karokat, amelyek a teljes értékű ér­telmiségi társadalom fenntartásához nél­külözhetetlen szakmákat oktatnák. Az egyetemnek jogában állna további karo­kat és újabb kollégiumokat létesíteni Er­­dély-szerte, működési költségeit pedig már az 1999/2000-es tanévtől kezdődően az állam fedezné. Életének 89. esztendejében, június 17- én Nagyváradi tartózkodása alatt elhunyt László Gyula régész-professzor, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem nyugalmazott tanára, több tucat könyv és tanulmány szer­zője. Nevéhez fűződik a kettős honfogla­lás elméletének kidolgozása. A régészke­dés és tanítás mellett rajzolt is egész életé­ben. A budapesti Képzőművészeti Főisko­lán Rudnay Gyulát, Csók Istvánt, Glatz Oszkárt, Lyka Károlyt tartotta mesterének, akiktől, mint mondotta „nemcsak mester­séget, de mély emberséget is tanult”. A pá­rizsi Louvre-ban járva megtekintette Leo­nardo da Vinci rajzait, ezt követően lemon­dott arról, hogy festő legyen „Mit akarha­tok ezután” felkiáltás kíséretében. Törté­nészhallgatóként viszont már fiatalon érde­kelte őt, vajon mit mesélnek a régészeti fel­tárások során előkerülő használati tárgyak, egyéb leletek; ezekből próbálta meg re­konstruálni a régmúltban élt őseink életét, szokásait, egyszóval: emberközelbe hozni a történelmet, népünk történetét — köny­veiben, razjaiban, rekonstrukcióiban egya­ránt. Belgrádi, újvidéki, nisi, szabadkai, zom­­bori, kragujevaci szülők tiltakoztak június 18-án a jugoszláv hadsereg vezérkarának belgrádi székháza előtt, amiért a rendes sor­katonai szolgálatra bevonult magyar fiata­lokat a szerb katonai vezetés a puskaporos hordóra emlékeztető Koszovó tartományba vezényelte. A több száz nemzetiségi (tehát nem szerb) — köztük magyar— fiatal sor­sáért aggódó szülő elmondta az őket csak hosszas egyezkedés után fogadó vezérkari tisztek egy csoportjának: elfogadhatatlan­nak tartják, hogy több hónapja semmi hírt sem kapnak a fronton szolgáló gyermeke­ikről. Egyébként a tiltakozással egyidőben vesztette életét egy magyar kiskatona albá­nokkal folytatott tűzharcban. A gyermeke­iket féltő szülők „Hozzátok vissza fiainkat Koszovóból”, „A tisztek gyerekeit vigyé­tek oda” feliratú transzparensekkel tiltakoz­tak a háború, de méginkább a nemzetisé­gek fegyveres szembeállításának szerb gya­korlata ellen. Június 18-án ünnepélyes esküt tett az újonnan megválasztott magyar Ország­­gyűlés, Göncz Árpád államfő pedig kor­mányalakításra kérte fel a választásokon győztes FIDESZ-Magyar Polgári Párt el­nökét, Orbán Viktort. Az államfő beszé­dében társadalmi igazságosságot, igaz szót, higgadt párbeszédet, közéleti tiszta­ságot sürgetett. Nyilvánvalóan a jobb élet­­feltételeket és polgári környezetet ígérő Orbánnak szólt Göncz azon kijelentése, miszerint „Fenntarthatónak ígérkezik a gazdasági fejlődés, ugyanakkor esetenként az illúziók, az érthető vágyálmok szembe­találják magukat a kemény valósággal”. Figyelemre méltó volt a 88 esztendős Varga László parlamenti korelnök felszó­lalása, aki hangsúlyozta: áldozatokban dús történelmünk megköveteli, hogy hazánk­ban vezető tisztségre olyan személyek ke­rüljenek, akik a nemzet iránti hűségükből és emberségükből jól vizsgáztak. A szó­nok azt kívánta, új korszak kezdődjék Ma­gyarországon, itt az ideje, hogy a minden kormányt kiszolgáló törtetők eltűnjenek a közéletből. A szellemi környezetvédelem­ről szólva pedig leszögezte: „A közszol­gálati médiában, a rádióban, televízióban szűnjék meg az elfogult és félrevezető hír­szolgáltatás”. Egyben követelte, hogy ezek a fórumok ne legyenek se a kormány, se az ellenzék szócsöve, hanem az igaz­ságot sugározzák. E követelmény pedig csakis úgy válhat valóra, ha a fenti intéz­ményekben jellemes, tehetséges emberek dolgoznak, akik „sohasem szolgálták ki az elnyomókat, kommunistákat”- fogalma­zott Varga László korelnök. Június 21-én a felvidéki Dunaszerda­­helyen egyesült az addig létezett három szlovákiai magyar párt. A három szubjek­tum a Magyar Koalíció Pártja névre ke­resztelt új szervezetben politizál tovább. Az új párt elnökévé Bugár Bélát, a volt Kereszténydemokrata Mozgalom addigi elnökét választotta az alakuló közgyűlés. Tiszteletbeli elnöki posztot kapott Duray Miklós, aki korábban a szintén megszűnt Együttélés Politikai Mozgalom volt el­nöke volt. A már említett tisztségén túl­menően a párton belüli két nagy platform (nemzeti-konzervatív és liberális) külpo­litikájának egybehangolása is Duray fel­adata lesz. Terveiről szólva a tiszteletbeli elnök azt nevezte a legfontosabb célnak, hogy a szlovákiai magyarságnak külön dossziéja legyen Brüsszelben, azaz a ma­gyar nemzeti közösség sorsa európai üggyé váljon. Az Együttélés volt elnöke egyébként történelmi lépésként értékelte a három szlo­vákiai magyar párt egyesülését, melynek során a felvidéki magyarság évek óta han­goztatott kívánsága teljesült: egy politikai erő képviseli majd érdekeiket, ez indul az őszi parlamenti választásokon is. Az egységesülés tartósnak ígérkezik. A három volt pártelnök ugyan eltérően ma­gyarázza, miért is volt szükség az egysé­gesülésre — Durayval szemben Bugár Béla a meciari politikát, konkrétan az új válasz­tási törvényt nevezte meg az egyesülés ki­­kényszerítőjének —, abban mégis egyetér­tenek, hogy az egységes pártot a választá­sok után is fenn kell tartani. Duray Miklós szerint az egyesülés ellenállóbbá teheti majd a magyar politikát a nem is oly ritka szlovák megosztási kísérletekkel szemben. Ennek főként akkor lesz jelentősége, ha szeptemberben a magyar pártot a szlovák ellenzék esetleg bevonj aegy Meciar nélküli kormány megalakításába. Az új párton be­lüli erőviszonyokra egyébként jellemző, hogy a konzervatív platform, amely az Együttélés és a Magyar Kereszténydemok­rata Mozgalom tömörülése, 80%-os több­séggel rendelkezik az új párt szerveiben és a parlamenti helyek elosztása során is. A párthoz utólagosan csatlakozott liberális Magyar Polgári Pártnak (A. Nagy László vezetésével) tehát 20%-os a részesedése az új struktúrákban. Előbb a Magyar Demokrata Fórummal (június 21-én), majd egy nappal később a Független Kisgazdapárttal írta alá a koalí­ciós megállapodást Orbán Viktor, a FI­DESZ - Magyar Polgári Párt elnöke. Mind­két dokumentum lényegi eleme az időtar­tam, melyre köttetettek: a felek az Ország­­gyűlés mandátumának lejártáig, azaz a tel­jes ciklus ideje alatt kívánják biztosítani a stabil, többségi kormányzás feltételeit a tör­vényhozásban. Ugyancsak fontos elv, hogy a közös kormányzati felelősségen belül az egyes pártok a hozzájuk került tárcákért ön­állóan is viseljenek felelősséget. Az a párt adja tehát a politikai államtitkárt, amely a minisztert jelöli. A megállapodás értelmében a felek az őszi önkormányzati választosokon is együttműködnek majd egymással, az 1994- es önkormányzati választáskor alkalmazott módozatokat tekintik kiindulási alapnak. A Kisgazdapárttal kötött egyezség azt is ki­mondja: a 2000-ben esedékes köztársasági elnök-választásra a kisgazdák adják a jelöl­tet, a FIDESZ-nek pedig vétójoga lesz a személyével kapcsolatban. Július 4-én Orbán Viktort, a FIDESZ­­Magyar Polgári Párt elnökét választotta mi­niszterelnöknek a Tisztelt Ház, s egyben megszavazta a kormányprogramot is. Ezt követően Orbán letette az ünnepélyes es­küt, ám előtte még válaszolt a kormány­­program előző heti képviselőházi vitájában elhangzottakra is. Leszögezte: a kormány­­program megvalósítása nem csupán a kor­mány akaratán múlik, ezért „meg kell ha­jolnunk azon vélemények előtt, melyek sze­rint a kitűzött célok elérésére a reméltnél hosszabb időre lesz szükség”. Orbán nem ígért csodákat, de mint mondotta: a parla­menti vita megerősítette őt abban a hitben, hogy a kormány a rend, a szabadság, a csa­ládok, a gazdasági növekedés, az összetar­tozás és az Európai Unió országaival tör­ténő együttműködés kormánya lesz. A miniszterek július 8-án, szerdán tet­tek esküt, ezzel megalakult az új kabinet, s egyben végérvényesen megszűnt a Hom- Kuncze-kormány megbízatása. Az Orbán­­kormány egy nappal később megtartotta első ülését. A „bemelegítő” tanácskozáson a szervezett bűnözés megfékezéséhez szükséges legsürgősebb lépésekről folyt a vita. A Romániai Magyar Demokrata Szö­vetség feltételekkel bár, de marad a román kormánykoalícióban. Ez a döntés született az RMDSZ belső parlamentjének, a Szö­vetségi Képviselők Tanácsának június 27- én Kolozsvárott tartott tanácskozásán. Az ülést egyébként az egész Kárpát-meden­cében figyelemmel kísérték a magyar nemzetiségű politizáló értelmiségiek, hi­szen óriási volt a tétje. Ha ugyanis az RMDSZ mégis a kilépés mellett döntött volna, az a posztkommunistákat leváltó kormányzat működésének végét jelent­hette volna Romániában. Mellesleg más, szintén kormányzati szerepre készülő ha­táron túli magyar pártok számára is(a Fel­vidéken) negatív példa lett volna, ha az RMDSZ a mandátuma lejárta előtt távo­zott volna a kormányból. A magyar mozgalom a következő konkrét feltételeket szabta további kor­mányzati szerepvállalása feltételéül: a ro­mán törvényhozás két házának ez év vé­géig az eredeti formában el kell fogadnia az oktatási törvény módosítását, az egye­temi előkészítő bizottságnak pedig ez év október 15-ig jelentést kell készítenie, az év végéig pedig konkrét lépéseknek kell történniük az állami magyar tannyelvű egyetem létrehozásáért. Elment hát ő is a minden élők útján. Mondják, hogy mindenki élete annyit ér, amennyit át tud adni másoknak önmagából. Erich Bergel karmester élete a szolglat volt. A zeneművészet alázatos szolgálata. Küz­dött, szenvedett, szeretett, megdicsőült - élt. Illik tehát, hogy e drámai fordulatokat sem nélkülöző művészi életpálya fonto­sabb mozzanatait felvillantsuk. Az erdélyi Brassóban született, a tole­rancia földjén. Bizonyára már gyermek­ként sok mindent magába szívott a ma­gyar-szász város gazdag művészi életé­ből . A Fekete-templom falai között hallott csodálatos Bach-orgonakoncertek sok­szor megdobogtatták a fiatal művész szí­vét. (Később ezért kellett súlyos peniten­­ciát szenvednie.) Útja természetesen ve­zetett a kolozsvári Gh. Dima Zenekonzer­vatórium karmesteri szakára. Jómagam Nagyváradon talákoztam először Bergel-koncertekkel az ötvenes évek végén. Barátommal, aki időközben európai hírű festőművész lett, sokszor lógtunk meg az esti líceum matematika órájáról, hagyva, hogy szárnyára kapjon Mozart, Mahler, Bruckner, Beethoven - a karmester pálcája alatt hol angyalian le­begő, hol férfiasán lüktető - muzsikája. Később jósorsom Kolozsvárt hozott össze __ NYUGATI M agyarsáLi Hungarians of the West ^ Hongrois d'Occident ^ Publisher/Editor-in-Chief Felelős kiadó/Főszerkesztő: MIKLÚSSI ISTVÁN Published monthly by Kiadja havonta a TRANSATLANTIC PUBLICATIONS, INC. P.O.Box 125, Mt. Royal Stn. Montréal, QC H3P 3B9, Canada Phone and Fax: (514) 731-4192 Magyarországon forgalmazza: CANADA-TRANSATLANTIC Kiadó, Szolgáltató és Kereskedelmi Kft. Szerkesztőség: 1022 Budapest, Bimbó út 53., fsz. 2. Tel./Fax: 326-7531 Terjeszti: GONDOS BT., PÜSKI Könyvesház, FEHÉRLOFIA Könyvesbolt Előfizetési díjak egy évre: Kanada: CA-$30, egyéb országok: US-$30, MAGYARORSZÁG: 1250 Ft Előfizethető a szerkesztőség címére beküldött rózsaszínű postautalványon (Nyugaton: csekk vagy money order montreáli szerkesztőségünk címére) Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A szükséges javítás jo­gát fenntartjuk. A közölt írások nem fel­tétlenül képviselik a szerkesztőség ál­láspontját. A valódi névvel aláírt cik­­\^kekért a mindenkori cikkírók felelősek.^ vele szinte hetente a Diákház koncertter­mében, ritkábban a Farkas utcai reformá­tus templomban, ahol Bach utolérhetetlen akkordjait búgta le ránk „a kálomista templom orgonája”. A Bergel-család különösen vonzódott Händel, Mozart, Haydn és Bach zenéje iránt. De a Ceausescu-dikatúra (rossz)szelleme nem tűrte el a vallásos zenét. Erich Bergel azzal követett el „megbocsáthatatlan bűnt”, hogy - fittyet hányva a drákói szigorú tiltásnak-közön­ség előtt bemutatta Haydn Teremtés című oratóriumát, és Bach több orgona-ver­seny művét dirigálta a hallgatóság nagy örömére. Ezért 7 évre ítélte el őt a Ceau­­sescu-féle „igazságszolgáltatás”. Nem telt el hét, hogy ne láttam volna a Duna-deltában derékig vízben nádat vágni, követ talicskázni - emlékezett egy rabtársa. Csak kenyeret és vizet adtak ennünk. Érkezéskor 540-en voltunk, négy hónapra rá 340-en már meghaltak közü­lünk. (Ezekben az években raboskodott a Duna-deltában „56-os bűneiért” Páskándi Géza is, a kortárs erdélyi magyar iroda­lom egyik kitűnősége.) Bergel három és fél év múlva szaba­dult elnöki amnesztiával. Visszatért Ko­lozsvárra, de nem folytathatta szakmáját. Beült hát kürtösnek saját egykori zeneka­rába. Dolgoznia kellett, mert pénzre volt szüksége, hogy kimenekítse családját az NSZK-ba. (O maga nem kapott útleve­let!) Herbert von Karaj an, a világhírű kar­mester két ízben fordult a bukaresti ható­ságokhoz, arra kérve őket, tegyék lehe­tővé a művész berlini szereplését. Bergel 1971 januárjában első alkalommal vezé­nyelte a Berlini Filharmonikusokat. Ez volt későbbi káprázatos karrierjének a nyitánya. A rendszerváltás aztán számára is lehetővé tette a szabad mozgást. „Mu­lasztásait” pótolandó, nagy-nagy kedvvel és hihetetlen energiával vetette bele magát a világ hangversenyéletébe, keresztül-ka­­sul utazva a kontinenseket. A Budapesti Filharmóniai Társaság 1989-től válasz­totta elnök-karnagyává, és ezt a tisztséget 1994-ig töltötte be. Később - belefáradva a sok utazásba és fellépésbe - kedvenc városában. Budapesten telepedett le. In­gyenes koncertekről álmodott a szegé­nyeknek, mert - mint mondta - senkinek sincs joga megfosztani a szegényeket a művészet csodáitól. (Nem rajta múlott, hogy ezek jobbára csak tervek maradtak.) O, aki rajongva szerette Bécset, úgy vélte, hogy Ausztriának és Magyarországnak közös (zenei) múltja van. Akárcsak az erdélyi magyaroknak és szászoknak, akik 850 éves közös kulturális örökséggel büszkélkedhetnek. Bárhol járok a világ­ban - vallotta egy alkalommal igazán Közép-Európában érzem otthon magam. Egy végzetesnek bizonyult alattomos betegség törte ketté csodálatos művészi pályáját. Élete utolsó idejét München mel­lett töltötte, készülve a nagy útra. Végaka­rata szerint, hamvait Salzburgban, Mozart szülővárosában szórták az öröklétbe. (Aniszi)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom