Nyugati Magyarság, 1998 (16. évfolyam, 3-12. szám)
1998-03-01 / 3. szám
XVI. évfolyam, 3. szám 1998. március A DEMOKRATIKUS ÉS NEMZETI SZELLEMŰ NYUGATI MAGYARSÁG HAVILAPJA /---------------------------------------------------------------\ WASS ALBERT Emlékezés egy régi márciusra Az erdőszélen hóvirág fehérlett. Sarjadó gyepen az iskola glédáhan állt, mint még soha. Valaki a Talpra Magyart szavalta. Aztán a tanító beszélt a szabadságról. Hallgatta sok parasztgyerek, oldalt a jegyző, meg a pap s tisztes, komoly, ősz emberek. A harangozó tartotta a zászlót, vén bajszos arcán zord egykedvűséggel. S a tanító lelkesen magyarázta, hogy mi is történt ezelőtt sok, nagyon sok évvel. Hősökről beszélt és csatákról s arról, hogy miként folyt a vér, amikor annyi ember meghalt valamiért. A többiek hallgatták némán. Hitték is, nem is, a mesét. Öreg volt már a múlt. Setét s bizonytalan ködök takarták. S egyszerre csak egy kisgyerek hangosan megszólalt hátul: „Édesanyám! Mi a szabadság?” A tanítóban elakadt a szó. Odanéztek mindannyian. Az asszony pedig felsóhajtott és azt felelte: „Amikor hazajönnek a katonák, fiam.” Ó, hóvirágos régi Március...! Azóta mennyi vér ömlött megint, s részeg torokkal hányszor ordították közénk a véres jelszót, hogy „szabadság!” Voltunk azóta hősök, mi magunk is. Hősök, pribékek, árulók, gazok, honmentők és hazátlanok, voltunk minden, amit csak akartak a habzó szájú álapostolok. Négyszer szabadítottak föl azóta propagandás vad próféciával és mind a négyszer más zászló alatt! És mind a négyszer esküdtek reá, hogy most lettem szabad! Hát ez a szabadság, emberek? Szónokló, híres emberek! Élők s holtak mind ezt akarták...? S mi lesz, ha majd egy szép napon megkérdezi egy kisgyerek: „Édesapám, mi a szabadság...?” Ó, hóvirágos régi Március... Talán sóhajtunk egyet mi is akkor és csak annyit mondunk csöndesen: fiam, szabadság az, ha majd hazatérhetünk mindannyian. Bajorerdő, 1947. V_________________________________________ Európa csendes? Szentkorona-eszme Madách Imre Ifj. FEKETE GYULA ZÉTÉNYI ZSOLT TULOK MAGDOLNA (3. oldal) (5. oldal) (8. oldal) V___________________J \____________________/ v____________________/ BEKE GYÖRGY Március Idusa Győzhetett volna-e Petőfiék márciusi forradalma az egész nemzet támogatása nélkül? Vajon mekkora része volt a szabadságharc bukásában — a katonai erőviszonyok megváltozása, az orosz cár beavatkozása mellett — annak, hogy 1849 nyarára megtörött a nemzet egysége, felőrlődött ellenálló képessége? A százötven évvel ezelőtt lezajlott Nagy Magyar Forradalom történelmi tanulsága, hogy egy nép csak egységben, lelki összeforrottságban mutathatja meg a benne feszülő alkotó erőket vagy a védelmező hősiességet. Vitathatatlan, hogy az emberi teljesség egyben sokszínűség, lévén mindenki saját és sajátos egyéniség, eltérő arcvonásokkal és különböző lelki habitussal. Ezek a más-más tulajdonságok csakis a minden értéket elismerő demokráciában érvényesülhetnek. De éppen a demokrácia, a szabadság védelmében néha alá kell rendelnünk egyéni érdekeinket, nézeteinket vagy akár az életünket a közös ügynek, a nemzet szolgálatának. Ilyen idők jártak magyar földön 1848 márciusában és a békés forradalmat követő véres szabadságharcban. Ritka történelmi pillanat volt az, amikor a felszabadított jobbágy, a kiváltságairól lemondott nemes vagy a felvilágosult, néppel azonosuló arisztokrata együtt vállalta a társadalmi változásokat és a fegyveres harcot, a szenvedést, a lemondást vagy éppen a halált. Petőfi Sándor és a koltói „vad gróf’, Teleki Sándor barátsága a korszak jelképe. Ennek a jegyében forrott össze a nemzet. Ha a bécsi udvar nem kényszeríti ránk a fegyveres harcot, talán ez a magyar-magyar talál„Eltiport nemzet újjászülethet, de öngyilkos nemzetre nincs feltámadás” Kossuth Lajos kozás elmarad. A Magyar Negyvennyolc nemcsak számunkra az erő, a tanulságok és a történelmi figyelmeztetések örök forrása, hanem megfontolásra érdemes bölcsesség a mindenkori elnyomó hatalomnak is. Az erőpróbán egybeötvöződik testben és lélekben mindaz, ami együvé tartozik. Nemzeti egységünk először a történelemben valósult meg, Bécs és a világhatalmak ijesztő nyomása alatt. Ha a múltba tekintünk, belső tusakodások vagy véres leszámolások riasztanak. Koppány lázadása, Ajtony és Csanád testvérháborúja, főúri zendülések a királyi hatalom ellen, torzsalkodások egymás között, Csák Máté kiskirálysága, reformáció és ellenreformáció, kuruc-labanc háború... Talán a török elleni harcok egyesítették valamennyire a nemzet erőit. De Mátyás győztes hadjáratai mögött is ott látni a belső ellentéteket, a király viszályát rokonaival, szellemi barátaival vagy erdélyi helytartójával, a vajdával. 1526 okai között is meglátni a vetélkedő csoportérdekeket, amelyek lebéklyózták Szapolyai Jánost, nem engedték, hogy a szorongatott királyi sereg segítségére siessen a mohácsi csatamezőre. A Magyar Negyvennyolc évtizedeken át gyűjtötte az erejét, amíg március Idusán kiállt a síkra. A forradalmi fellobbanásban ott munkált előző időszakok szellemi erjedése, pezsgése: a reformkorszak. Aranka Györgyék nyelvmívelő mozgalma Erdélyben, Kazinczy Ferencék nyelvújítása, a bécsi testőrírók felébredő és ébresztő magyarsága mind-mind Március Idusát készítették elő. Mert a forradalmak csak akkor győznek, ha véghezvivőik lélekben fel vannak készülve a feladatra. A császári Bécs abban tévedett végzetesen, hogy elhitte Herder jóslatát: a magyar nyelv a pusztulás peremére érkezett, a nemzet cserben hagyta anyanyelvét és így megfosztotta magát ellenálló erejétől. Pedig éppen az ellenkezője történt. Sok ezeréves szolgálata után, a nyelv véghezvitte legnagyobb csodáját: a nemzet kohéziójává lett. Tamási Áron ezt a folyamatot kisebbségi magyar íróként fogalmazta meg Erdélyben, nehéz időkben, mikor anyanyelvűnk oltalmazó erejére megint a legnagyobb szükségünk lett a megmaradásban: „Ä különböző nyelvek melegéből keltek ki a különböző népek, melyeket az atyafiság és az együttes érdek alapján a közös szó szervezett nemzetekké. Velünk is ezt történt. A magyar(Folytatás a 4. oldalon) BÍRÓ ZOLTÁN Március, a hatalom Nekünk, a pesterzsébeti poros utcák kölykeinek, suhancainak március tizenötödike mindig a fehér ing és a kokárda ünnepe volt. Mentünk a Kossuth-szoborhoz felöltözve és fellobogózva, kívül, belül. Minden évben a csendes, büszke tüntetés napja volt ez az ötvenes években. Hiába csaltak, hiába hazudtak, hiába erőltettek „vörös sarkokat” az iskolai termekbe, mi akartunk magyarok lenni és azok voltunk, mindenek ellenére. A hétköznapokon, a grundon szétváltunk, az egyik csapat mindig magyar volt, ha fociztunk, vagy lovascsatáztunk, a másiknak azonban mindig idegennek, németnek vagy „ruszkinak” kellett lenni ahhoz, hogy értelmet nyerjen a küzdelem. Március tizenötödikén azonban összeálltunk, nem volt közöttünk idegen, csak fölöttünk a sejtett, nekünk ritkán megnyilvánuló hatalom. Azt éppoly egyszerűen és természetesen utáltuk, mint amilyen egyszerűen és természetesen tekintettük magunkénak a kokárdát, Petőfi és Kossuth képét és az ünnepet. És így volt ez később is, a legutóbbi időkig. Az ünnep bennünk érett meg minden márciusra, ezért volt igazán tavaszi, őszinte és nemes. Érlelte a dac, az ellenállás ösztöne és a szép magyar emlékezet. Ahogy figyelem most is évről-évre az egykor várakozástól, feszültségtől és tavaszi szemektől szép márciusokat, úgy látom, évről-évre kopik az ünnep. A szabadság látszatában, a nemzeti függetlenség külsőségeiben és a csalódott, a pártpolitikai ágálásoktól fárasztott nép általános kiábrándultságában kopik. És közben köszörülik a kést, hogy egy nemzet szervezetéből kioperálják végleg Petőfi és Kossuth emlékét, s beültessék helyükbe ismét a Habsburgokat és a nemzetközi pénzvilág mágusait. Országos piacunkon most „március kofái” nyüzsögnek, fentebb, kulturális magaslatokban, internet-lázban, „március szentjeit” és minden becsületes magyar történelmi gondolat mártírjait feledtetik. . Nekem mégis — Adyval szólva — március az életet és a tüzet jelenti, mert „az Élet szent okokból élni akar”, és hihetetlen, hogy ne jöjjenek újabb márciusi ifjak, akik a tüzet nem hagyják kialudni. 1022 Budapest, Bimbó út 53., fsz. 2. P.O.Box 125, Mt. Royal Stn. Montréal, QC H3P 3B9, CANADA ffloomgsiipBams ©O' Göd© DO®m@][7®0© dlD®©©Q(í]©[i]G 116.-Ft — $3.00 NYUGATI
