Nyugati Magyarság, 1997 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1997-07-01 / 7-8. szám

1997. július-augusztus

Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident

3. oldal

Ezer éve szolgálatban

(Folytatás az 1. oldalról)

dal-évszázaddal előzte meg más európai uralkodóknak a hasonló megfontolásból hozott kinyilatkoztatásait. Spanyolországot (korabeli jogállapot szerint a Leon-Kasztilliai Királyságot) például csak 1072-ben nyilvánította VI. Alfonz király Szent Jakab tulajdonosának, Norvégiát V. Magnus norvág király csak 1170 körül ajánlotta fel Szent Ólainak.

Szent István önzetlenül, a pogány kultuszoknál emberségesebb és az erkölcsi parancsokat erőteljesebben megkövetelő kereszténység terjesztése érdekében rendelte el, hogy legalább minden tíz falu építsen egy templomot, bevezette az egyház fenntartásához szükséges tized fizetését, megszervezte az ország első tíz püspökségét. Hamar kiderült, hogy egyházszervező tevékenysége önzetlen volt és nem a királyi hatalom érdekében történt, mivel halála után két évvel Szent Gellért püspök már keserűen panaszkodott Orseolo Péter királyra, aki — német mintát követve — a királyi kincstár bevételeit növelendő megcsapolta az egyházmegyék és az apátságok tizedjövedelmét, több ellenszegülő püspököt pedig lemondásra kényszerített.

Napjainkban is az egyik kormánypárt — a költségvetés gondjaira hivatkozva — meg kívánja nyirbálni a történelmi egyházak vagyonát és jövedelmeit. Érvelésük hamissága abból is kiderül, hogy mind az állami, mind az önkormányzatok költségvetéséből ma százmilliókat juttatnak keresztény életfelfogástól idegen, naplopást és gyűlölködést hirdető szektáknak, üzleti céllal alapított felekezeteknek, 2000 után „világvégét” hirdető gyülekezeteknek. Szent István fejedelemségének idején is végigsöpört a keresztény Európán a laikusok, babonások által gerjesztett „világvége hangulat”, de szent királyunk, dacolva a borúlátó jósokkal, 1000. december 31 -én koronáztatta meg magát, ezáltal is hangsúlyozva, hogy bízik uralkodásának az új ezredévben történő folytatásában. (Mind az akkori, mind a mai logika szerint az egyes szám a számsorok első tagja, azaz a következő évezred első napja 2001. január 1. lesz.)

Szent királyunk közigazgatási reformjai máig hatnak. Az Elbától keletre eső Európában példátlan az a szívósság, ahogyan nálunk fennmaradtak az általa szervezett királyi vármegyék. Ez azt is tanúsítja, hogy életszerű volt és a domborzathoz, úthálózathoz, vizekhez, településhálózathoz jól alkalmazkodott a megyehatárok akkori kijelölése. A hét törzs szállásterületének — a „hetedhét országnak” — a felszabdalása valószínűleg már Géza fejedelem idején megtörtént, a helyükbe lépő 48 királyi vármegye viszont csak Szent István idejében kezdte meg közigazgatási munkáját.

Az első megyésispánok mind az ezredforduló idején éltek, egy részük a megye névadó személye is volt. Például Csanád, Doboka, Veszprém, Bács, Hont, Torda, Zaránd, Bors (ebből Bars megye neve) és Aba nevét, illetve tetteit megörökítették a régi magyar krónikák. Moys fia (Mosony), Pósa fia (Pozsony), Bákó fia (Bakony, a török időkig önálló királyi ispánság), Bors kisebbik fia (Borsod) nevét szintén máig megőrizte az általuk irányított megye neve. Évszázadokkal később, az osztrák uralom alatt a már nemesi vármegyék az alkotmányosság, az önigazgatás és a nemzeti hagyományok legmakacsabb védelmezői voltak. A mai megyék is megjelenítenek helyi, tájegységi és nemzeti érdekeket, ezért nem véletlenül áll ma is támadások kereszttüzében a megyerendszer. Hol a kistelepülések autonómiájára hivatkozva kérdőjelezik meg a létjogosultságát — pl. a szabaddemokraták —, hol azzal az érvvel, hogy a mai közlekedési viszonyok mellett már elég lenne öt-hét „régió” kialakítása.

Ha első királyunk kritikátlanul át kívánta volna venni a nyugati közigazgatást, akkor nem királyi vármegyéket alakított volna ki, hanem

Felsőfokú oktatás

Főiskolai kommunikáció szakot indít nappali és levelező tagozaton 1997 szeptemberében a Baptista Teológiai Akadémia. A 4 éves világi szakra — amelyet Kosa Csaba vezet, és ahol neves újságírók tanítanak — augusztus 10-ig lehet jelentkezni az alábbi címen: Baptista Teológiai Akadémia, 1068 Budapest, Benczúr u. 31.

Jelentkezni lehet felekezeti hovatartozástól függetlenül. Felvételi elbeszélgetés szeptember első hetében.

örökölhető grófságokat. A később feudális anarchiába süllyedt Nyugat-Európa saját kárán érzékelte ennek a közigazgatási tévútnak a hátrányait. Szent István utóda, Orseolo Péter uralmának második, Aba Sámuel utáni szakaszában még kísérletet tett arra, hogy nyugati mintára jövevény híveinek „privatizálja” a megyék területét, de az országos népharag elsöpörte.

Ma — szintén nyugati minta ürügyén — az ipari, építőipari vagyon háromnegyedét külföldieknek kótyavetyélte el a szociálliberális kormány és küszöbön áll a földvagyon elherdálása is. Sajnos, a gyávaság, beletörődés és butaság miatt jóval kevesebben féltik az ország javait, mint szent királyunk korában. Szinte csak a csodában bízhatunk — hogy javainkban megmaradhassunk.

Elédbe borulunk, bús magyar fiaid,

Hozzád fohászkodunk, árva maradékid, Nézz már István király, bánkódó hazádra, Fordítsd szemeidet, árva országodra!

Első királyunk mindig békére törekedett, mégis akarata ellenére sokat háborúzott. Békeszeretetét saját testvérei is megszenvedték. Egyik lány testvérét — Veszprém herceg anyját

— Boleszló lengyel király űzte el, mert Szent István nem támogatta a csehek elleni háborújában, másik lánytestvérét — a későbbi Delján Péter trónkövetelő anyját — a bolgár cár taszította el magától, mert sógora, a magyar király többszöri sürgetésére sem üzent hadat Bizáncnak. Belföldön 1003-ban Gyula, 1008-ban Ajtony lázadásával sikerrel megküzdött, de háborúznia kellett a bolgárokkal, lengyelekkel, besenyőkkel. 1030-ban legyőzte az országba betörő

II. Konrád császárt. A kor legjobban felszerelt német császári seregét Bécsig szalasztotta, és az ott magára hagyott, szétzilált csapatokat megadásra kényszerítette.

Győzelmének titka éppen az volt, hogy nem vette át kritikátlanul a nyugati hadászatot, hanem csak annyit, amennyit helyesnek tartott. Elfogadta és itthon is meghonosította az ütközeteket eldöntő nehézlovasságot, mint haditechnikai újdonságot, de elutasította a merev és gyors manőverezésekre nem képes lovagi hadrendet. Továbbra is fenntartotta a régi magyar hetes hadrendet, ami talán a hét törzs önálló csapattestekben való megjelenésének a hagyományából adódott. Ebben a hadseregben volt egy erős derékhad — az ezredforduló idején már zömében nehézlovasság — volt három elkülönült részből álló, mozgékony jobbszámy és egy ugyancsak három részre tagolt balszámy.

Ma, korunkban takarékossági okokra hivatkozva folyamatosan romlik a magyar hadsereg technikai felszereltsége, létszáma és a raktárakban, laktanyákban, lőterekben nyilvántartott vagyona. Közvetlen szomszédságunkban helyi háborúk dúlnak, de fogyatkozó erejű honvédelmünk úgy tűnik, hogy nem érdekli az országló politikusokat.

Szent István kegyes király volt. Korabeli krónikások csodálkozva írták le, hogy a legyőzött Gyulának és családjának nem esett bántódása. Ajtony utódai még évszázadokig laktak meghagyott birtokaikon—ami Nyugat-Európában elképzelhetetlen lett volna lázadók családjai esetén. Vazul fiainak a menekülését nem gátolta meg a fiát, Szent Imre herceget gyászoló király. Ez a kegyesség a törvényekben is megnyilvánult

— Szent Istvánnak a tulajdont és a keresztény hitet védelmező törvényei lényegesen belátóbbak voltak, mint más korabeli országok joggyakorlata. Lengyelországban például a böjt ellen vétkezőknek kitördelték a fogait — Magyarországon ezt a vétket néhány napos koplalás árán levezekelhették. Burgundiában a lopáson rajtakapott szolgát azonnal felkötötték, Magyarországon csak a harmadszori visszaesést—azaz a negyedik ilyen esetet — követte halálbüntetés.

Szent István tudta, hogy a nomád szokások lazább tulajdonfelfogását, a régebben megszokott életmódot csak lassacskán és türelemmel lehet átvezetni a keresztény életszemlélet világába. A szolganép alávetettsége közel nem volt nyugati léptékű — Magyarországon például ismeretlen volt, mert mind a szent király, mind a nép számára elfogadhatatlan volt — a nyugati földesurak első éjszakához való „joga” (ius primae noctis).

Szent István királyunk ezer éve a nemzet szolgálatában áll, és ha nagy baj van, hozzá könyörgünk. Most, amikor a lakosság kiszolgáltatottsága, elszegényedése, erkölcsi lesüllyedése és lélekszámban is mért pusztulása minden korábbi mértéket felülmúl, nagyon időszerű félévezredeses zsoltárunk imája:

Egész Magyarország panaszkodik, mint patrónájához sóhajt és fohászkodik, Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga ? Hol?

A KDNP nehéz napjai

Beszélgetés Gáspár Miklóssal, a Kereszténydemokrata Néppárt alelnökével

A Kereszténydemokrata Néppárt házatáján az elmúlt napokban gyorsan követték egymást az események. Isépy Tamás frakcióvezetőnek a pártból való kizárása után arról számolt be a sajtó, hogy a KDNP-t viszont az Európai Kereszténydemokrata Unióból (EUCD) zárták ki. Ezt a hírt a párt vezetése cáfolta, ám nem sokkal később újabb politikai bomba robbant — a KDNP parlamenti frakciója módosította saját alapszabályát, s tagjai közül kizárt három ismert politikust: Füzessy Tibor országgyűlési alelnököt, Gáspár Miklós KDNP-alelnököt és Hasznos Miklós képviselőt. A nehezen áttekinthető helyzet jobb megértése, olvasóink megfelelő tájékoztatása végett az egyik érintett politikust, Gáspár Miklóst kerestük meg kérdéseinkkel.

— A Kereszténydemokrata Néppárt parlamenti frakciója nemrég szokatlan és meghökkentő lépésre szánta el magát: vezető politikusokat zárt ki a tagjai sorából. Ön szerint mi volt ennek az oka?

— Néhány mondatban az előzményekről. A KDNP-n belüli konfliktus 1995-ben kezdődött, amikor a párt tagsága az addigi elnök — Surján László — helyett Giczy Györgyöt, illetve új vezetőséget, s ezáltal új politikai irányvonalat választott. Suijánék sajnos nem tudtak belenyugodni ebbe, és ettől kezdve nem működtek együtt megfelelő módon az új elnökséggel. Kialakult két, egymással szembenálló irányvonal, amelyek egymástól eltérően ítélték meg a párt szövetségi politikáját, az egyes ellenzéki pártokat, és különbség volt közöttük a pártprogram radikalizmusának kérdéskörében is.

— A tagság többsége hogyan viszonyult a radikálisabb vonalvezetéshez?

— A többség 1995 óta egyértelműen ezt a radikális irányvonalat támogatja. Az Isépy, Surján, Latorcai nevével fémjelezhető, a párton belül kisebbségbe szorult vonulat ugyanakkor a frakcióban 13:10 arányú többségben van. így tehát kettős hatalom alakult ki: egyfelől a tagság többsége által legitimált pártvezetés, másfelől a párt parlamenti frakciójának vezetése.

—Miben mutatkozott mega szembenállás ?

—Többek között abban, hogy Isépy frakcióvezető sorozatosan korrigálta és támadta a pártelnök nyilatkozatait, a frakciótagok többsége pedig több esetben is a pártvezetés álláspontjával ellentétesen szavaztak a parlamentben, így például a médiatörvény ügyében is. Idén, június 21-én az országos választmány ismét Giczy Györgyöt választotta elnöknek, s lényegében a korábbi elnökségi tagokat is megerősítette tisztségükben. Akkor úgy gondoltuk, hogy ezzel a döntéssel lezárul a párton belüli politikai konfliktus, hiszen a Legfelsőbb Bíróság döntését követően a jogi legitimációt is megkapta az új elnök és az elnökség. Isépy Tamás még a 21-ei választás napján tévényilatkozatban vitatta a választmány legitimitását, s mivel ez nem szolgálta a párt érdekeit és erősödését, ezért őt kizárták a pártból. A párt legitim elnöksége egyidejűleg elutasította az úgynevezett Barankovics-platform működésére vonatkozó kérelmet. A platform az Isépyék-féle irányvonal személyiségeiből áll. Kérelmükben azt írták, hogy céljuk nem más, mint visszavezetni a KDNP-t a törvényes útra, továbbá megállapították, hogy a pártvezetés nem kereszténydemokrata politikát folytat. A KDNP vezetése természetesen nem engedélyezte a platform működését.

— Úgy tudom, a párton belül platformszabadság van.

— Ez valóban így van. Csakhogy a platform létének akkor van értelme, ha az a célja, hogy színesítse a pártot, nem pedig az, hogy a párt hivatalos irányvonalával szemben tevékenykedjen.

—Ez nyilván a parlamentifrakció esetében is megengedhetetlen...

—Az Isépy-Surján-Latorcai-féle irányvonal felismerte, hogy nincs politikai jövője a pártban, és kicsinyes bosszúból kizártak a frakcióból három, a legitim pártvezetés irányvonalához hű képviselőt: Füzessy Tibor országgyűlési alelnököt, Hasznos Miklós képviselőt és engem. Ez a lépésük is jelzi, hogy most már kizárólag rombolási szándék vezeti őket.

— A frakció vezetése az országos választmány tavalyi összehívása és az akkori tisztújítás kapcsán hangsúlyosan hivatkozott a törvényességre, a formaságok kínos betartására és bírósági eljárást kezdeményezett. Az önök kizárása a frakcióból vajon összhangban van-e a párt alapszabályával?

— A frakció nemrég módosította a saját alapszabályát, mégpedig két ponton. Eszerint a parlamenti frakció ezentúl nem köteles követni a párt hivatalos irányvonalát, továbbá a frakcióból való kizáráshoz az eddigi kétharmados többség helyett elegendő az egyszerű többség. Ez a módosítás ellentétes a párt alapszabály ával, jogi és politikai abszurdum. A KDNP alapszabálya ugyanis kimondja, hogy a frakció köteles követni a párt elfogadott politikai irányvonalát. Ami történt, az nem más, mint a frakció többségének nyílt lázadása a saját pártja ellen.

—A frakció gyengülésével a parlamentben változik-e az erősorrend?

— Igen, mégpedig a Fidesz javára. Ez azt jelenti, hogy Füzessy távozását követően a Fidesz töltheti be az alelnöki posztot. Isépyék tehát egy másik párt érdekében tevékenykednek.

— A legitim pártvezetésnek milyen lehetőségei vannak a helyzet normalizálására?

— Sajnos nyilvánvaló, hogy ezzel a frakciótöbbséggel nem lehet együttműködni. Példátlan, hogy egy parlamenti frakció két és fél éve a saját pártja ellen politizál. Ez a frakció elszakadt a párttagságtól és gyakorlatilag légüres térben mozog. Nincs más kiút: a frakciót meg kell szüntetni és olyan új frakciót kell létrehozni, amely hű a Kereszténydemokrata Néppárt politikai irányvonalához.

— Egy új frakció létrehozatalára van reális lehetőség a '98-as választások előtt?

— Van reális lehetőség. Kétségkívül rossz az, ha egy párt parlamenti képviselőcsoportja megszűnik. Ennél azonban már csak az a roszszabb, ha a frakció a saját pártja ellen politizál és rombolja a párt imázsát. Bízom benne, hogy össze tudunk gyűjteni legalább tizenöt képviselőt, és velük ősztől megkezdheti munkáját az új frakció.

— Ezek szerint a jelenlegit meg lehet szüntetni?

— Ha a létszám 15 alá csökken, akkor automatikusan megszűnik, de Isépy Tamás is a megszüntetés mellett nyilatkozott. A Kurír szerint azt is mondta, hogy a megszűnés után az ő irányvonalát követő képviselőknek lehetőségük lesz a Fideszbe, vagy az MSZP-be menni.

— Az MSZP-be?

—Úgy fogalmazott, hogy a szocialisták hívő tagozatában is vannak keresztények.

— A KDNP vezetésének politikai irányultságát illető kritikák és bírálatok rendre azt sugallják, mintha a párt politizálásának sarkalatos pontja lenne a MIÉP-hez fűződő viszony. Az EUCD elnöke is erre hivatkozva lépett fel önökkel szemben. A KDNP-t valóban különleges kapcsolatok fűzik a MIÉP-hez?

— Álláspontom szerint Surján László EUCD-alelnök félretájékoztatta az EUCD elnökét a KDNP politikájával kapcsolatban. Mi 1995 óta a legszélesebb ellenzéki összefogásra törekszünk, hiszen csak ilyen módon biztosítható a jelenlegi kormányzó pártok leváltása. Ami a MIÉP-et illeti, ki kell jelenteni, hogy az kétségtelenül egy radikális, nemzeti párt, de nem fasiszta és nem náci. Számos önkormányzatban működünk együtt a MIÉP-esekkel a helyi gondok enyhítésének, megszüntetésének érdekében, és ebben az együttműködésben az MDF, a Kisgazdapárt, illetve helyenként a Fidesz is részt vesz. Legfelső szinten a KDNP és a MIÉP között hivatalos kapcsolat nincs.

— A Giczy György vezette KDNP-t sokan úgy tartják számon, hogy az — az ellenzéken belüli nézetkülönbségek ellenére — egyfajta összekötő kapocs, kohéziós pont lehet az ellenzéki pártok számára. Ha a KDNP-t sikerülne jelentősen meggyengíteni, akkor ezzel romlanának-e az ellenzéki összefogás esélyei?

— Feltétlenül romlanának, hiszen a kereszténydemokrata eszmerendszer, az ezzel összefüggő alapelvek és célkitűzések valóban alkalmasak arra, hogy az ellenzék számára kohéziós erőt jelentsenek. Ezt azok is tudják, akik az ellenzéki pártok összefogásának a megakadályozásában vannak érdekelve.

Bánó Attila