Nyugati Magyarság, 1996 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1996-06-01 / 6. szám

10. oldal

Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident

1996. június

Az Uj Nemzeti Színházért

Nyílt levél a Magyar Köztársaság kormányának

Az öngyűlölet tüskebokrai

Alulírottak, a Magyarok Világszövetsége, a Magyar Színházművészeti Szövetség, a Magyar írószövetség, a Magyar Építőművészek Szövetsége 1983. évi és jelenlegi képviseletében üdvözöljük a kormány döntését, melynek értelmében a Nemzeti Színház méltó, új otthonának felépítéséhez biztosítja a megfelelő telket (Erzsébet tér) és 6 milliárd forinttal támogatni kívánja a színház építését.

Mi, akik 1983-ban, Az ember tragédiája bemutatásának 100. évfordulóján felhívással fordultunk hazánk népéhez és a külföldön élő magyarsághoz, hogy járuljon hozzá a Nemzeti Színház méltó, új otthonának a felépítéséhez, vállalt felelősségünket átérezve kötelességünknek tartjuk, hogy tájékozódjunk a begyűjtött összeg sorsáról, eddigi kezeléséről, a felhasználásával kapcsolatos tervekről, és kötelességünknek érezzük, hogy az Új Nemzeti Színház építésének előkészületeit, terveit és majdan magát az építkezést is figyelemmel kísérjük. Halaszthatatlan, hogy a közakadozás hazai és külföldi résztvevőinek ezekről

a kérdésekről lelkiismeretes, pontos tájékoztatást adjunk.

A Felhívás aláírói és felelősei a bankszámlára begyűjtött összegről ez idáig nem kaptak hiteles elszámolást, viszont nyilvánosságra kerültek, teljességgel illetéktelenül — például a New York palota átépítését célzó tervekkel kapcsolatban is — olyan megnyilvánulások, melyek úgy tüntették fel, mintha tudtunk és beleegyezésünk nélkül bárki szabadon rendelkezhetne a közadakozásból gyűjtött összeggel. Mi, a Felhívás aláírói anyagi és erkölcsi felelősségünket senkire nem ruházhatjuk át.

Kívánatos, hogy a jelenlegi bankszámlán tartott összeg alapítványi kezelésbe kerüljön, így az ellenőrzés hatékonyabb, a felelősség jogi szempontból is rendezettebb lesz. De egyébként is, ha a tervpályázat zsűrizése lezárul, s az építkezés ténylegesen elkezdődhet, csak úgy ismételhetjük meg tiszta lelkiismerettel a felhívást, ha arra már az eddigi gyűjtés teljes összegével rendelkező Alapítvány fogadja majd az adományokat.

Nyílt levelünket — sajnos — ma ugyanazzal az óhajjal zárhatjuk, mint a Felhívást 13 évvel ezelőtt.

„Legyen mielőbb állandó otthona a Nemzeti Színháznak, hogy méltó körülmények között, a kor követelményeinek színvonalán folytassa a szent hagyományt: segítse kifejezni mindazt, amit az emberiség és a magyarság önmagáról, helyzetéről, jövőjéről el akar mondani!”

Budapest, 1996. május 9.

Tisztelettel:

A Magyar Színházművészeti Szövetség részéről:

Kállai Ferenc s.k. 1983., 1996.

A Magyar Építőművészek Szövetsége részéről:

Dr. Borvendég Béla s.k. elnök 1983.

Dr. Böhönyey János s.k. elnök 1996.

A Magyar írószövetség részéről:

Hubay Miklós s.k. elnök 1983.

Pomogáts Béla s.k. elnök 1996.

A Magyarok Világszövetsége részéről:

Dr. Bognár József s.k. elnök 1983.

Csoóri Sándor s.k. elnök 1996.

*

Megalakult az Uj Nemzeti Színházi Alapítvány

Néhány társadalmi szervezet, valamint 55 ismert hazai és határon túli személyiség 1995. december 14-én létrehozta az Új Nemzeti Színházi Alapítványt.

1996. március 12-ei keltezésű, 12. Pk. 60200/1996/4. számú végzésével a Fővárosi Bíróság az Alapítványt nyilvántartásba vette.

Az alapítók üdvözlik a kormány döntését, amelynek értelmében az új Nemzeti Színház felépítéséhez biztosítja a megfelelő telket (Erzsébet tér), és késznek mutatkozik 6 milliárd forintot fordítani a színház felépítésére.

Az egykori Védnökség munkáját folytató Alapítvány a további társadalmi támogatás sikere érdekében bizalomerősítő intézkedésnek tekintené, ha az 1980- as években történt közadakozás sorsáról, a befizetésekről (évi bontásban), ezen összegek kezelési módjáról, a számlatulajdonos kilétéről stb. részletekbe menő és hiteles tájékoztatást kapna a magyar társadalom.

Az Alapítvány célja az elfogadott Alapító Okirat szerint az új Nemzeti Színház (az összmagyarság Nemzeti Színháza) felépítése ügyének számontartása, szorgalmazása; a kijelölt helyszín (Erzsébet tér) és a korábbi közadakozásból származó pénzvagyon rendeltetésszerű felhsználásának elősegítése; törvényjavaslat kezdeményezése az új Nemzeti Színház (az összmagyarság Nemzeti Színháza) felépítéséről, funkciój áról, rendeltetéséről, társadalmi és közjogi státuszáról; pályázatok, valamint megfelelő szakmai és társadalmi testületek létrehozása és működtetése révén az új Nemzeti Színház építészeti és szellemi arculatának megtervezése, alkotmányának, programjának, működési rendjének kimunkálása, a világ magyarságával való megismertetése és széles körű megvitatása, valamint az ügy össznemzeti szintű társadalmi képviselete.

Az Alapítvány célj ának megvalósítására és vagyonának kezelésére az alapítók 15 tagú Kuratóriumot választottak, amelynek alakuló ülésére 1996. március 2-án került sor. A testület elnökévé dr. Szűrös Mátyás országgyűlési képviselőt, ügyvezető elnökévé pedig Császár Angéla színművészt, a budapesti Nemzeti Színház tagját választották, aki egyben az Alapítvány törvényes képviselője.

Az Alapítvány nyitott: pénzadományaival csatlakozhat hozzá minden olyan természetes vagy jogi személy, aki, ill. amely az Alapítvány célkitűzéseivel egyetért, s az új Nemzeti Színház felépítsél méltó helyen, méltó formában és környezetben fontosnak tartja.

Az Alapítvány címe: Magyarok Háza, Új Nemzeti Színházi Alapít-Nemrég Budapesten a Petőfi Irodalmi Múzeumban Lukácsy Katalin előadóestjét hallgathattuk. Telt ház, várakozó lelkek, kíváncsiak is, hiszen Bartis Ferenc Erdélyből áttelepedett költő, aki szolgáltatta az est témáját, sosem rejtette véka alá, hogy jópár évet töltött Románia börtöneiben 1956 után.

De nem ez volt az „ürügy”. Csúnya szó ez ide.

Lukácsy Katalin művésznő épp abból az alkalomból érintette rózsaszín újjával Bartis kopaszodó fejét, hogy most hatvanesztendős a költő. Szép kor, nagy szó, Isten éltesse.

A művésznő villogott, aztán hozzákomorult Bartis rácsaihoz. De meg nem tudott maradni ezen a szocialista szűrőn, mely elválasztotta a kisebbségbe nyomorított erdélyi magyarokat az élettől, újból és újból visszaillegett, hol az értekező és humoros prózához, hol az emelkedetten lehajtott fejű lírához.

Az is az igazsághoz tartozik, hogy a szokásosnál többször tekintett az ötvenen fölüli átlagéletkorú közönség magára a költőre, hiszen... hiszen mégiscsak megérte, mindenek ellenére, egy agyonverésre berendezkedett, őrült kommunista diktatúra ellenében is, zúzott bordákkal és összepotyolt koponyával is, leszakadt vesével is befutott a hatvan esztendővel, akár az élet csakazértis-virágos stafétabotjával: Íme, itt vagyok közietek!

Aztán már nehéz volt Kalatinhoz férni, annyi volt a virág körülötte. Az ünnevány, 1052 Budapest, Semelweis u. 1-3. Érdeklődni d.u. 15-17 óra között a267- 4515/122-es telefonszámon dr. Varga Mihály kuratóriumi tagnál lehet. A telefax száma: 267-4509.

Az Alapítvány forintszámlaszáma: 11742001-20033291. Kérésére csekket, ill. a befizetésekről a naptári év végén adókedveményre jogosító igazolást küldünk.

Az Alapítvány Kuratóriuma

peltet fölköszönteni — hát az sem volt könnyű, annyi volt a barát meg a feléje nyújtott pohár. És hogy ilyen szépen öszszecsombolyodott a társaság, s már egy komor szó sem emlékeztetett a börtönévekre, csupán a jelenlévő egykori két rabtárs, a művésznő játékba rebbent. Könnyű volt neki, volt ott testközelben, meg a hatvan év közeléből nem egy költő.

— Készüljetek, mert én is készülök. Bemutatom itt rendre a hatvanéves költőket...

Ki hogyan fanyalgott?

Volt, aíd nevetett, mert már túl volt a hatvanon. Volt, aki humorizált, hogy ó, addig még sok van, addig még sok víz lefolyik két szem alatt a költő arcán...

Senki nem szólt, tehát nem lehettem feltűnő, pedig éreztem, lárvára ecetesedik az arcom. Mert hogy ki mindenki nem érte meg a hatvanat, csak itt közelünkben? Az erdélyi Páskándi épp hogy túlbillent rajta. Szegeden Baka István, a szemünk előtt egyre-jobb költő meg sem közelítette a bű vös évet. Szintúgy a drága Rózsa Endre. Épp most temettük el szegény Keresztúry Dezsőt, a zsenit, aki 92 éves korában engedte lelankadni a maradék európai kultúrát magasra tartó karjait. Rendhagyó volt, vagy természetes ezzel a bámulatos életkorral? A zsenialitása volt természetes, a kora volt ámulat.

És már szalad a képzelet B artis szülőföldjefelé. Nézzük csak. A Kalevala zseniális fordítója, Nagy Kálmán (be sem vették a Magvető 1989-es irodalmi lexikonában!) negyvenes éveiben lett öngyilkos Erdélyben. Szilágyi Domokos, az erdélyi irodalom nagy ígérete és nagy teljesítménye mindössze annyi évesen hagyta abba a testi meg lelki szenvedést 1976-ban, ahány éves volt születésekor a század: 38. Zágoni Attila 44 évesen hagyta ott Erdélyt, égi paródiákra szánta magát. Vásárhelyi Géza kolozsvári-tordai költő 57 évet élt, Sütő István Marosvásárhely és Gyergyó között egy fagyos vonaton hagyta abba ígéretes költészetét.

Lám, Erdélyt járom, halálvölgyeit, Kézdivásárhelyt is megkérdezhetjük, miért nem vigyázott jobban a leköthetetlen Boér Gézára, aki a harmincas éveivel viaskodott legutóbb...

Ne soroljuk. Most csak az erdélyi elmentekre gondoltam vissza. Lehet, belényilallik Bartis sokat hegedt oldalába ez a számvetés. Azt mondom: akart s akar véle valamit az élet. Megnyugodjék, mert az élet nem tréfál. Csupán a halál művel rossz vicceket, akár a gonosz emberek meg azok gonosz rendszerei.

C.Z.

r — —— ——— — — — — — — — — — — — — — — — i

! MEGRENDELŐ SZELVÉNY^ |

I ©I

Kérjük a megrendelő szelvényt nyomtatott betűkkel kitölteni és kivágva — csekket mellékelve — címünkre beküldeni: NYUGATI MAGYARSÁG

P.O.BOX 125, Mt. Royal Stn., Montreal, QC H3P 3B9, CANADA

I I

I NÉV:................................................................................. I

I I

I CÍM:.......................................................................................... I

I I

I ........................................................................................................ I

Megrendelés egy évre;

Kanada: CA-$30; egyéb országok: US-$30

TÁMOGATÁST KÖSZÖNETTEL FOGADUNK!

Fájó tavaszi seregszemle

— projekció

|— — provokáció

— paranoia

Aki jelenkorunk politikai pszichózisát meg akarja érteni, annak mindenekelőtt a P3jelentésén kell eltűnődnie.

Minden élő szervezet káosz-energiával működik. Folytonos hullámzásnak vagyunk kitéve, és moduláljuk a belénk ütköző hullámokat, vagyis formát teremtünk a formátlanságból. Isten a világot az őskáoszból a szó, az ige teremtő erejéből alkotta meg: a „Legyen világosság!” nyomán élet, rendezettség, látható világ lett a láthatatlan gomolygásból.

A 20. század nem csupán az atomkorszak, az űrfegyverkezés, a világháborúk, a társadalmi felbomlás, az energiaválság, és gazdasági ellehetetlenülés százada, hanem a relativitáselmélet, a dimenziótlan világ, a hullámfizika százada is. A lélek újrafogalmazása új megvilágításba helyezte a személyiség kérdését: a lélek nyújt számunkra tapasztalást a végtelenről. A végtelenség megtapasztalása pedig új világítást nyújt, átemel bennünket saját korlátáinkon. A tudatalatti lélek felfedezése komoly segítséget nyújt az érzelmeink, önmagunk megértéséhez. Márpedig az ön- és lélekismeret a legsürgősebb szükségletté nőtte ki magát napjainkban.

Elég, ha csak a rendszerváltás óta felszínre lökődött és a közéletünket szinte teljesen elborító gyűlöletre gondolunk. Akik ugyanis a „gyűlölettörvényt” szorgalmazták és fogalmazták a parlamentben, nyilvánvaló módon nem ismerték a gyűlölet természetrajzát. Azok sem, akik felszólítanak arra, hogy mások tegyenek (már) valamit a gyűlölet ellen. A gyűlölet ugyanis nem újkeletű jelenség, hanem végigkíséri az emberiség történetét. Mindig a sötét és világos erők közötti harc kísérője és a lelki kifinomultság, szellemi emelkedettség fokmérője. Ősi iskolapéldája Káin esete: féltékenységből születik, a másik megsemmisítésére tör és gyilkossággal végződik.

A gyűlölet folyamata szinte elválaszthatalan a gyilkos indulattól. Aki gyűlöl, mindig a saját gyilkos indulatától akar (tudat alatt) megszabadulni, ezért azt vagy rávetíti (projekció) a másikra, vagy a másikból igyekszik támadó reakciót kiváltani (provokáció), vagy úgy tesz, mintha a világ üldözné őt, és védelemképpen üldözési mániába menekül (paranoia). A gyűlöletben ugyanis az a perdöntő, aki gyűlöl, nem akire a gyűlölet irányul. Mert aki gyűlöl, az önmaga elfogadhatatlan indulatát gyűlöli, amelyet nem képes megfinomítani, kiművelni, társadalmilag elfogadható formában kiélni, ösztönszinten megrekedt barbár marad és öngyűlöletében támadva védekezik, mint egy serdülő.

Azzal a különbséggel, hogy a serdülőkort kinőjük, a barbárság megszüntetéséhez jól szervezett társadalmi élet szükséges, ahol az értékrend alapja a jog, az igazságosság, az emberi méltóság, a törvény előtti egyenlőség, az etikai tisztánlátás, az igaz és hamis megkülönböztetni tudása és nem utolsó sorban olyan vezetők és tisztségviselők, akik maguk sem nem az ösztönfejlődés megrekedtségének egy szintjén fejtik ki romboló hatásukat, öngyűlöletük tüskebokraival másokat is megsebezvén, mivel korcs lelkiismeretük nem szabhat jó irányt tetteiknek, meggyőződéseiknek, életvezetésüknek.

Bizonyos, hogy igen nehéz ellenállni a gyűlölet ragályának. Igen nagy próbatétel a gyűlölet szeretetbe való átfordítása. Aki ugyanis gyűlölettel reagál az őt ért támadásra, könnyen mintegy cinkossá válik a hasonlatosság révén. Egy-egy ilyen ütközet olykor igen drámai, és az egész életvitelre hatással lehet. Túlnőhet a lelki hidegháborún és szellemi erő bevetését igényelheti, a dolog etikai tartalma miatt. Mivel a rosszat a jóval kell és lehet legyőzni, miként a fény elűzi a sötétséget, amely őt nem fogadja be.

A jó és rossz az igaz és hamis etikai vitái legtöbbször nem zárulnak le megnyugtatóan sem a magánperekben, sem a történelemben. Sokszor fordulnak viszszájukra az események: az ártó, eszközökben nem válogató, mindenre elszánt gonosz veszít, a gyenge, esélytelennek tűnő nyer, a kudarc hasznos lesz, megtanít valamire, ami másképpen nem bukkant volna elő, és igazi jó szándék is bumeráng-hatást szenvedhet, elutasítják, meghamisítják, félreértik, ellenérzéseket vált ki, mint például ártatlanok kivégzése, tudósok máglyára küldése, börtön, száműzetés és így tovább. Vitás helyzetek sokszor borzolják a kedélyeket, nem ülnek el a hullámok, a szembenálló felek nem jutnak nyugvópontra.

Az ilyen ellenérzések eltérnek az egyszerű negatív érzésektől, még az iszonyat vonzásától, a szent borzalomtól is különböznek. Túl vannak az érzelmek közismert polaritásán, az egyszerű nemtetszésen, kellemetlenségen, meglepődésen. Ellenérzésről akkor beszélnünk, ha „minden megmozdul bennünk”, az egész bensőnk kifordul magából, amikor a szánk íze megkeseredik és elvakulunk. Ilyen a harag, az irigység, a féltékenység, a mérhetetlen szomorúság, a szégyen, az aggodalom, a bosszú, a csalódás és igen szélsőséges esetben a gyűlölet, és minden, ami megbotránkoztat.

Féltékenység, irigység, gyűlölet — mint minden szenvedély és indulat — könnyen elveti a sulykot, és kóros lesz, patológiába fordul. A féltékenység a lélek igen nyugtalan, szorongó állapota, amely valaminek az elvesztése miatt támad az emberben. A paradox ebben az, hogy ami a miénk, azt nem lehet elvenni tőlünk: a szeretetet, a meggyőződést, a hitet, a bizalmat. Amit és akit elveszítünk, az nem is volt a miénk. A féltékeny ember lelke mélyén saját magát sem szereti, és kivetített ellenérzéseinek ördögi körében minden felőrlődik.

Az irigységben is lehúzó erők uralkodnak, sötétséggel borít el. Romboló érzés, amely nemcsak rosszindulattal nézi mások szeretetreméltóságát, sikerét, helyzetét, vagyonát, hanem az irigyelt ember bukását kívánja, és vereségéért lépéseket is tesz. A testvérféltékenységtől a családi, szerelmi, társadalmi, politikai életig igen hátrányos, romboló hatást képes kifejteni az irigy gyűlölet fékevesztett indulata. Az irigységben nincs semmi emelkedettség, semmi kitisztultság, semmi kifinomultság. Nyers, bárdolatlan, pusztító, megbetegítő. Szétrágja a szívet, miként a csontszú a csontot és a kapcsolatokat.

A gyűlöletben is megvetés, áskálódás keveredik, legyőzni azt, akit nem szenvedhetünk, valakinek az életére tömi. A gyűlölet elválaszt, szétold, szakadást idéz elő. Soha nem elégszik meg tárgyának magától való elutasításával, hanem annak megrontására, megsemmisítésére törekszik. Vészes indulat, amely a legerősebb akadálya a békének, mindenkor támadást, véres háborúkat, kegyetlen gyilkosságokat szül. Lelki sötétségre vall. Az ilyen gonoszság gyűlöli az igazakat, a tiszta szándékúakat, minden tudományt, bölcsességet, ismeretet, amely őket igazi valóságukkal ismerteti meg, a világosságot, amely dolgaikat napfényre hozhatja.

Elválaszthatatlan a hazugságtól, mások befektíteni akarásától, az álnokságtól, a hamis nyereségtől, gazsággal szerzett javaktól, amelyeket még csak zsákmánynak sem lehet nevezni, inkább afféle ragadmánynak. A gyűlöletnél mindenki rosszul jár: az is, aki elindítja, az is, akire a szerencsétlenség zúdul, és az is, aki engedi magában felgeijedni a viszontgyűlöletet. A gyűlölet ugyanis életellenes. Az öngyűlölet legkezelhetetlenebb foka öngyilkossághoz vezet: saját maga ellen fordított agresszió.

Problemtaikus és kétes értékű a gyűlölettel kapcsolatos magatartás: ha elviseljük, lényegében megerősítjük, ha viszontgyűlöletet gyakorlunk, hasonlóvá válunk. A bosszú beszennyez. Míg egyfelől az igazságosságot igyekszünk helyreállítani, kérdés, hogy a rosszért szabade rosszal fizetni.

Igazi győzelem ugyanis a gyűlölet átfordítása, az, ha a gyűlölködésben feltámad a lelkiismeret, amely őt visszatartja az életellenes szenvédelyektől és pusztító cselekedetektől. Az igazságnak érvényt szereznünk kötelesség. Ennek a kötelességnek a gyakorlata sokat fejlődött a történelem során: az egyén kezéből kivették és a társadalomra ruházták. Nem kevés hátulütővel.

Paradox, hogy csak az tud másokat megkímélni az igazságtalanságtól, aki képes arra, hogy személyes igazságtalanságokat elviseljen. Az győzheti le a rosszat jóval.

László Ruth