Nyugati Magyarság, 1996 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1996-02-01 / 2. szám
1996. február Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 11. oldal Erkölcsi lecke hazaiaknak? Szívközeiben, Amerikában Homokozós Gereben ábrándjai Tudják, kedves Olvasók, arról a Gerebenről beszélek, aki az amerikai Népszava és Szabadság című lapok „publicistája”, s aki most a magyar, a budapesti Népszavába írt egy cikket Világszövetségi ábrándok címmel. Tudják, ő az, aki egy október 22-i rádióadásban, a Kossuth rádióban azt nyilatkozta Szénási Sándor és Győrfi Miklós szerkesztő és műsorvezető liberállovagoknak, hogy a Magyarok Világszövetsége egy homokozó, amelyben a résztvevők homokoznak, mivel szeretnek homokozni, s mert csak arra képesek. Ezután Gereben— afféle független szakértőként— ismerteti a homokozó és a homokozás sajátosságait. Szegény Gereben jutott eszembe az adást hallván, ugyan miről jut neki eszébe ez a homokozó, ez a homokozás? Mit csinálhat üres óráiban ez a Gereben, ha felnőtt emberek komoly és felelős közösségi tevékenységét és törekvéseit (amit persze nem is ismer!) holmi homokozáshoz hasonlítja? Ki mint él, úgy ítél, gondoltam, de nem is sejtettem, hogy milyen gyorsan a kezünkbe adja a bizonyítékokat is. Gereben István a budapesti Népszavában megjelent cikkében segít hozzá a bizonyítékok beszerzéséhez. Úgy látszik, a homokozással elért szellemessége csúcsára, mert most már ilyesféléket sem tud kreálni. Idézi Bakos Istvánt, a Világszövetség főtitkárát egy sajtótájékoztatóról. Ezzel kezdi cikkét. Na, azt senki ne gondolja, hogy ott volt azon a sajtótájékoztatón! Nem, ő azt idézi és azt „elemzi”, amit más írt a sajtótájékoztatóról. S ebben a más által megfogalmazott szövegben stiláris hibákat talál. Amit ő Bakos Istvánnak tulajdonít. Azt például, hogy: „...az MVSZ választmánya foglalkozni fog a nyugati magyarság ügyes-bajos dolgaival”. Ez az „ügyes-bajos” szöveg váltja ki ellenérzését és stíluskritikai hisztériáját, mondván, hogy az ügyes-bajos dolog az adóhivatallal, a telefonvállalattal, a szemetessel, a főnökkel, az orvossal, az autószerelővel, az ügyvéddel, a házastárssal és esetleg a lelkiatyával kapcsolatos, rájuk tartozik, nem Csoórira, Bakosra és Fónayra — a Világszövetség vezetőire. „Az Anyanyelvi Konferenciát az aczéli idők óta felügyelő Magyarok Világszövetségének főtitkárától elvárhatjuk, hogy szabatosan beszéljen magyarul” — dörgi Gereben. Nem tudom, kedves Olvasók, Önök értik-e, mit habog ez a homokozós? Mert először is: hogy ki mit tart ügy ének-bajának, az egyénileg ugyan különbözhet, de hogy az MVSZ főtitkárát azért elmarasztalja Gereben, mert az például a nyugati magyarság ügyes-bajos dolgán mást ért, mint ő, az kissé furcsa! Nem, nem is furcsa, hanem — homok ! Ha még kicsit konkretizáljuk, nem is homok, hanem sóder. Ami szintén homok, csak kissé nagyobb szemcséjű, s a köznyelvben értelmetlen hadovát, süket szöveget, ócska dumát jelent. Ezért szereti a homokot ez a Gereben! így már érthető a homokofil szemlélet! Világos, de ráadásul van itt még valami. Bakos főtitkár az említett sajtótájékoztatón ki sem ejtette a száján az „ügyesbajos dolgot”! Ezzel csak a tudósító tömörítette, foglalta össze azt a sokféle ügyet és gondot, amiről Bakos a nyugati magyarsággal kapcsolatban szólt. Persze, ha netán jelen lett volna Gereben a sajtótájékoztatón, akkor nem az ügyes-bajosba, hanem valami másba akadt volna bele. Ő már ilyen. De hogy csak ilyen lepkekönnyű ürügyet talált! Szegény kis homokozós! Bár, ha az üggyelbajjal elkezdett, azaz kiizzadt mondat második részét nézzük, akkor most nem a homokozáson, hanem inkább a jegelésen vagy a banánhéjazáson kapjuk rajta Gerebent, a homokozás szakértőjét. Mert azt úja, hogy az „aczéli idők óta felügyelő Világszövetség főtitkára”. Hm, hm, Gereben. Ez már csúsztatás a javából! Azt ugyanis Magyarországon mindenki tudja, hogy ez a Világszövetség nem az a Világszövetség! Sem elnöke, sem főtitkára, sem elnöksége, sem választmánya, sem tagsága, sem tevékenysége, sem célja, sem szelleme. Csak éppen Gereben nem tudja! Nem tudom, mit irkálgat Gereben az amerikai Népszavába az amerikai magyaroknak, ha a magyarországi magyaroknak ilyen sületlenségeket ír. Az aczéli időben Csoóri, Bakos és Fónay olyan messze volt a Világszövetségtől, mint pl. Makó Jeruzsálemtől. Ezt nem tudja Gereben? Dehogynem tudja! Csakhogy Gereben hivatása a homokozás, azaz a sóderolás, azaz a hadova. Nem is annyira szegény ez a Gereben, mint inkább — tévedő. Mert nevezetes cikkének még csak az első tizennyolc sorát vettük szemügyre. S még hátravan jó száznegyven sor. Persze azok sem különböznek valóság- vagy igazsághűségben az első tizennyolctól. Folytatja Fónayval, aki 1992- ben nagy nyilvánoság előtt megállapította, hogy „aki 1992-ben a fasizmust próbálja elítélni, az egy gyalázatos, alávaló, bolsevista bérenc”. Ezt Fónay (Gereben szerint) „mint több szervezet vezetője mondta”, s ez „az általa vezetett szervezetekre, sőt, az egész országra nehezen jóvátehető károkat okozó kijelentés” — úja. Amiért „vállalniok kellett volna a felelősséget. Nem vállalták, nem vállalják” — folytatja. Fónay — szerinte — „esztelen, értelmetlen volta ellenére a Magyarok Világszövetségének tisztségviselője”. Gondolom, ennyi a „nemvállalás”. Nem tudom, mikor jött Gereben Magyarországra az amerikai Népszava meghitt biztonságából. Azt sem tudom, miért ment el Magyarországról. De ha már elment, felejtse el, hogy lelkiismereti vagy erkölcsi leckéket tartson annak, aki itt maradt. Aki vállalta a felelősséget azért, amit tett. Nem tudom, ha Gereben itt marad, vajon őt is halálra ítélték-e volna, mint Fónayt. Nem tudom, ha hamarabb jön haza, nem hallotta-e volna, hogy Fónay beszédéből „kimaradt” egy kis szó. Ennyi: „csak”. Fónay ugyanis az egész magyar (nem liberális!) közvélemény tudtával és jórészt egyetértésével azt mondta, hogy „aki csak a fasizmust próbálja elítélni...” Ami egy kissé más ám, mert nem ugyanazt jelenti. Sőt! Egészen mást jelent. Azt, hogy Fónay szerint, meg szerintünk itt, Magyarországon a kettő—egykutya. A fasizmus olyan, mint a bolsevizmus. Úgy ám, Gereben úr! S ezért vállalta és vállalja Fónay a felelősséget. Úgy látszik, ez nem tetszik az amerikai Népszava és Szabadság publicistájának. Akinek illene eredetiben tájékozódnia, s csak aztán idézgetnie, s végül csak ez után minősítenie. Folytassam? Többet ér a megtakarított papír, mint azok a szellemi homoktákolmányok, amiket Gereben a Világszövetséggel kapcsolatban összelapátol. Csoóri Sándornak „hírhedt doktrínája” van a demokráciáról, amit nem olvasott Gémesi György, Gödöllő polgármestere, azért hívta meg „felelőtlenül” New York főkormányzóját fővédnökül a magyar polgármesterek találkozójára. Aztán: az MVSZ „az éretlen gyerekkor nagyképűségével, felelőtlenségével eteti... a tájékozatlan magyart”, „bakosistváni, szabatosságot mellőző, zagyva kijelentések” — úja Gereben. Sőt, Csoóri Sándor „bizánci-vazallusi stílusú” vezetéséről, Fónaynak „a fasizmus perverz minősítéséről” beszél. - Nem, ez nem beszéd, ez homok, ez sóder, ez hadova, ez hablaty, böfögés, röfögés és a többi, amit Gereben művel. (Cselekvő igék Gereben eszmetársaitól kölcsönözve!) Csak undorodunk és ámulunk. Nem azon, hogy Gereben ilyen bűzlő szellemi moslékot bocsát ki, hiszen megvan ennek a megrendelő és jól fizető klientúrája, amit itthon mi jól ismerünk. Hanem azon, hogy mit írhat Gereben otthon azoknak a magyaroknak, akiknek ő a hiteles hírforrása? Mert mi itthon tudjuk, hogy cikkének egy szava sem igaz, legföljebb a névelők meg a kötőszók. A többi homok. Mert itt Budapesten Gereben megtehetné azt a három buszmegállónyi utat, elérne a Semmelweis utcába, és nyomban meggyőződhetne arról, hogy állításainak az ellenkezője igaz. Rájöhetne, hogy minden szava szemenszedett hazugság. De hát akkor nem kellene a cikk! A Világszövetségről a Népszavába (és még néhány hasonszőrű társába) csak ilyen gerbeni tartalom kell. Még csak véletlenül sem közölnek egyetlen igaz szót sem az MVSZ-ről. Nem Világszövetségi ábrándok-ról, hanem gerebeni ábrándokról szól a nóta. Azt szeretné, azt álmodja, azt reméli, azt akaija Gereben, hogy a Világszövetség olyan legyen, mint amilyennek ő írja. Mert akkor a világ magyarságának, a magyarországi, a Kárpát-medencei meg a szórványmagyarságnak még annyi reménye sem maradna, mint amennyit a Világszövetség megtestesít. De arra várhat Gereben. Homokozhat, sóderolhat, hadoválhat, dumálhat, süketelhet. Túl vagyunk a varázsolhatóságon. Mert nincs itt már a Nagy Testvér hadserege, amely megvalósította, végrehajtotta, belénk taposta a homokozós álmokat. Elkésett, Gereben úr! A magyar világ átlépett a hasonszőrűeken. Itt már a homok sem használ. Szigeti Sándor Minden bizonnyal föllelhető más kis népeknél is ahhoz hasonló megfogalmazás, hogy „kicsi a világ”. Mondja pedig ezt olyankor a magyar ember, mikor elámul szép örömmel azon, hogy bajban ismerni meg az igazi barátot, aztán váratlanul s a világ túlsó feléből érkezik segítség. Nem akarván szaporítani a magam örömében a szót, itt rögvest ki is pakolom legújabb húeimet a kicsi világból. Történt pedig, hogy Erdélyben, Kolozsváron 1994-ben elvégezte a református teológiát a Katód Sára nevű hallgató, kiváló eredménnyel. De hát aki magyarságban meg emberi lelkekben gondolkodik, és ehhez az Istent is segítségül szerződteti önmaga gyöngesége istápolására, az nem elégedhet meg az egy személyre kirótt mindennapi munkával! — így gondolkodott Sára is, és a teológiai tanulmányok mellett végezte néhány társával a lelki gondozást is; utcagyerekekkel, alkoholistákkal, kábítószerek elesettjeivel /oglalkoztak — nem is eredménytelenül. Nos, az utóbbi foglalatosság révén került kezébe a hasonló beállítottságú Ashland-i (USA) teológiai intézet pályázata is. És megnyerte azt! Ingyen tanulhat három esztendeig. De hogy miből él meg és hogy jár haza fűzfalombos kis falujába, Erdélybe, az anyai simogatás közelébe (anélkül nem élet az élet), az nem volt benne az elnyert ösztöndíjban. írtam egy cikket a Magyar Nemzetnek, azt elolvasták az Egyesült Államokban is, aztán Budapesten az Erdélyi Szövetség, ez a kisebbségi magyarsággal foglalkozó civil szervezet is vállára vette a lány gondjait. Gyűjtögettünk — és elrepült a lány. De hát nem lehet három esztendeig kenyéren meg vízen élni. Ezt fontolta meg Andor C. Klay professzor is az Egyesült Államokban, aztán „lépést tett” a magyar lány ügyében. Mert hát lépést kell tenni ebben a szigorú világban lélektől lélekig, hogy ne dideregnének erősebben másoknál a magyar lelkek. A The Foreign Service Institute (Washington) professzori szobájából az Amerikai Magyar Református Szövetségig nem hosszabb az út, mint onnan vissza, és Sára lány adományban részesült kézen közül. Állítólag verset könnyebb írni korgó gyomorral, de a hosszú évszázadok tapasztalata, s kiváltképpen a Nyugaton meg Délen tanuló magyar diákok följegyzései bizonyítják, hogy egyetemi tanulmányokat már jóval nehezebb koplalással végezni. Talán sikerül még az is Katócz Sárának, hogy hazarepüljön a nyáron, ha megérjük, Erdélybe a mamához, hol teljesen és szinte reménytelenül váija őt elárvultán az a paplan immár másfél esztendeje... Mondom, kicsi a világ, ha magyar, de hát dologra s reménykedésre születtünk, mi más egyébre?! Talán arra is került cent valahogy s valakitől, hogy hazarepüljön szilvaérésre a teológus Sára, oda, ahol a magyar szülőföldet igen nagy idegenségben tartják kegyetlen román s állami hatalmak. C. Klay Andor úr lépte nyomán, lám, csepp kicsi piros-fehér virág nyílott. Mert hát — nem szabad megállnunk. Czegő Zoltán „Aki magyar, velünk tart!" JELLEMZŐ PÉLDÁK Állami kitüntetésben részesült a „Magyar Kultúra" nevében Jancsó Miklós, Konrád György és Vitray Tamás. A kormány által „sikeres” magyarként meghívottak között szerepel Berend T. Iván. A Millecentenáriumi Emlékbizottság fő szónoka a pártrendszert kiszolgáló, gumigerincű akadémikus mellett a patriótákat gyűlölő SZDSZ-es miniszter volt. Törekvésük volt, hogy nemzeti ünnepünkön alkalmazkodjunk rasszista szomszédaink „elvárásaihoz” — az igazságot megtagadva. Sem az emlékbizottsági, sem az operai „ünnep” során tradícióink jelei — Himnusz, Szózat, címeres zászlónk—megfelelő helyet nem kaptak, az elismerés a negatív elemeknek jutott. HELYZETELEMZÉS Jancsó polgártárs (aki múltunk negatív tényezőinek kiemelésére törekedett filmművészeti tevékenységével) a „Tégy a gyűlölet ellen” mozgalom prominens szereplőjeként az általa jobboldaliaknak minősített patrióta személyek — megrendezett autóbalesetekkel való — kiirtását indítványozta. Konrád polgártárs, akinek irodalmi tevékenységét a XX. század liberális értékelése (amit nem lehet érteni, az mélyértelmű) minősíti jelentősnek, a normális emberi kapcsolatok bomlasztását és a kábítószer terjesztésével való züllesztést tartja feladatának a magyar értékek gyalázása mellett. Vitray polgártárs — a gyatra sportriporter, aki a TV-ben a tehetségesek elnyomásában működött közre — sehol sem teijesztette kultúránk értékeit. A sikeres emberként Hóm által meghívott Berend T. Iván mióta magyar? Hiszen egész életének tevékenysége vagy a szovjet-marxista szemlélet terjesztésére vagy a magyar értékek, tradíciók lerombolására, gyalázására irányult. Kosáry polgártárs „stróman”-ként élvezte végig a pártrendszeri világot. Közreműködött a párthatározatok tudományos végrehajtásában, és utóbb se vallotta a tradicionális magyar értékeket; most a hazafi szerepében tetszeleg. Magyar polgártárstól ugyan nem is lehet várni— SZDSZ-es szellemisége folytán — a reális véleményt. Lényegileg nem vallotta a magyar kultúra szolgálatát, hanem a behódolást és múltunk elítélését. Az emlékbizottsági, operai „hiányosságok” további bizonyítéka, hogy a Hom-Pető által jelzett kormányzat nem azonos, hanem inkább elvető a magyarság vonatkozásában. Á jelzett tényezők dokumentálják, hogy 1996-ban az ún. demokratikus magyar kormányzat valójában haza- és emberidegen, destruktív, amelynek nincs több köze az országhoz, a lakossághoz, mint a gyilkosnak az áldozathoz! Nem meghatározó, hogy formailag, miként Hitler Németországban, legálisan jutott hatalomra, mert „választási” eredménye demagógián, quasi elvbaráti segítségen és a Szabad Világ — megszállottnak tekinthető — értetlenségén alapul. A mindenáron konszenzust kereső „konstruktív ellenzékiek” beláthatnák, hogy csak a felmorzsolódásukat idézik elő. A magyarországi liberál-szocialista irányzattal szemben állókban—a közéleti személyiségeknél is —végre tudatosuljon, hogy az összefogás, a magyar érdekek érvényesítése a meghatározó — nem pedig egyéni vagy pártérdekek. A .nézőként” fellépő Szabad Világban már fel kell ismerni, hogy mind az emberiség, mind a társadalmi lét szempontjából káros és veszélyes az „új baloldal”, a liberális-szocialista marxisták elfogadása. Az Antall-kormányzat Jobboldalinak” nevezett szemlélete az 56-osok szemében „balközépnek” minősült! Magyarországon 1994-96 éveiben a magyarság felszámolására törekszik a liberál-szocialista csoport, a párt- és bankrendszer haszonélvezői. Mi, az 56-os eszmékhez hívek, gyermekeinkkel együtt nem hátrálunk elnyomorodásunkban sem, mert velünk az igazság! Dr. Liszkay Tamás volt 56-os politikai fogoly y n Segítse nyugdíjas honfitársaink kellemes lakóhelyét, a Magyar Otthont, a „Foyer Hongrois"-t adományaival, hogy azt továbbfejlesztve bentlakóinak biztosíthassuk nyugdíjas éveik gondtalanságát! 2580 St-Jaccfues W., Montreal, Qué. H3J 2M8 Tel.: (514) 934-1777 M.A. BLYTHE BERNIER, INC. Temetkezési vállalat Gyász esetén temetkezési vállalatunk együttérzéssel, a magyar hagyományok szerint nyújtja a kívánt szolgáltatást. 940 Ogilvy Street, Montréal, Qué. Elnök: William BURNE 495-8082 Szivárogtató öntözés izzadócsővel Víztakarékos, hatékony, környezetbarát öntöző és tápanyagellátó rendszer Felhasználási terület: — Nagy- és kisüzemi növénytermesztés — Pázsitöntözés — Atlétikai, golf- stb. pályák öntözése Felhasználókat és forgalmazókat keresünk! OCTOPUS KFT. 1112 Budapest, Zólyomi út 30. Tel/Fax: (361) 183-6453
