Nyugati Magyarság, 1995 (13. évfolyam, 3-12. szám)
1995-12-01 / 12. szám
P.O.Box 125, Mt. Royal Stn. Montreal, QC H3P 3B9, CANADA NYUGATI 1112 Budapest, Bodajk u. 20/A. DO m mg at? Ba ms GDd® DD®mg][?®Ds [3D®©®D(i]®mG XIII. évfolyam, 12. szám 1995. december A DEMOKRATIKUS ES NEMZETI SZELLEMŰ NYUGATI MAGYARSAG HAVILAPJA 59.- Ft — $3.00 (Kárpátaljai) Miatyánk Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, bocsáss meg nékünk, mert kételkedtünk. Némábban, hogyvagye egyáltalán, hanem azért, hogy oly messzire kerülvén egymástól ki mertük mondani, meg mertük kérdezni egymástól és magunktól: Atyánk, miért hagytál el m inket? Miért csuktad össze pilláidat rá nk letekintvén, megfosztva minket hitet éltető szemeidfényétől és melegétől?Bocsásd meg, mert mi hagytunk el Téged. Te ezt tudod, de lelki megnyugvásunkért, gyónásként hadd mondjuk: Atyánk, a sátán kerített hatalmába minket, elrabolta mindenünket, egyik kezü nkben kenyeret tartottunk, a másikkal fedelet magunk és szeretteink fölé— ennyit hagyott meg nekünk. Gyarló emberként féltünk imára kulcsolni kezeinket, mert elejtvén valamelyiket— megemmisülünk. Szenteltessék meg a Te neved, mert reménytelenségbe tiport évtizedeinkben neveddel tettük elviselhetővé testi-lelki fájdalmainkat, vágyva-remélve országod eljöttét. Ne vádolj minket türelmetlenséggel, de legyen mega Te akaratod már ma, amint a menynyekben, úgy a földön is. A mindenség végtelenjében földi létünk pillanatnyi: add meg hát, Atyánk, hogy élniakarásunkat a Te akaratod tegye elviselhetővé. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma és holnap is. Add, hogy búzánkat anyaföldünkbe vethessük, kenyerünket anyanyelvűnkön nevezhessük. Adj biztató kitartást, hogy ne süllyedjünk a napi küzdelmek kilátástalanságába, hogy feléd fordíthassuk kérges tenyerünket és érdes lelkünket, hogy legyen bátorságunk és időnk Téged kérni: bocsásd meg vétkeinket, taníts meg újra, hogy őszintén valljuk és tegyük: mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. Mi, akik végigszenvedtük a poklok éveit, hova vétkek kényszerítettek vétkezni, kérünk: adj erőt és időt megbocsátani embereknek, nemzeteknek, évtizedeknek. És ne vígy minket a kísértésbe, hogy elégedettek legyünk magunkkal, ne engedd, hogy sanyargatóink szenvedéseit látva-hallva a bosszú bódulatába zárkózva kárörvendjünk. Szabadíts meg a gonosztól, mely itt van közöttünk, felöltvén az anyagiasság és önimádat csábító palástját. Bízva és reménykedve fordulunk most és mindig Hozzád: tarts meg szülőföldünkön, emelj fel magadhoz, add meg, Atyánk, hogy kegyességed tanúi és részesei legyünk, mert Tiéd az Ország, a Hatalom és a Dicsőség mindörökké. Amen. Szöllösy Tibor DOMONKOS LÁSZLÓ: Mennyből az angyal '95 f « , m • ! i & A Nyugaton elő magyarság már évtizedek óta ismeri, az anyaországi és az elszakított területeken élők néhány éve ismerhetik Márai Sándor nagy versét, a Mennyből az angyal-1. „Menj sietve / Az üszkös, fagyos Budapestre. / Oda, ahol az orosz tankok / Között hallgatnak a harangok. I Ahol nem csillog a karácsony, / Nincs aranydió áfákon, / Nincs más, csak fagy, didergés, éhség. / Mondd el nekik úgy, hogy megértsék. / Szólj hangosan az éjszakából: / Angyal, vigyél hírt a csodáról.” Az angyalok közismerten kortalanok lévén: bármikor megszólíthatok. Most is. Most, 1995 ködös, zűrzavaros, lidérces karácsonyán, 1100 esztendővel azután, hogy Árpád népe az Északkeleti Kárpátok bércein aláereszkedvén, a vezér, miként Illyés Gyula a kiválasztottak látomásával leírta, ferde vadmacska-szemét egy pillanatra lehunyva, minden bizonnyal belegondolt a jövendőbe... Mennyből az angyal — most is. Igen, „menj sietve”. Oda, a Kárpát-medencébe, hová azok a magyarok annak idején leereszkedtek, apró lovakon, tüzesszemű, lobogó hajú, fekete asszonyokkal, csillogó szemű, pisze kisgyerekekkel, súlyos léptekkel, csörögvebongva, méltósággal és kutató tekintetekkel, szekérzörgés és biztató kiáltások kíséretében. Igen: mennyből az angyal — menj sietve. Menj Kolozsvárra, amelyet kincsesnek neveztek egykoron, s ahol magyar beszédet már csak elvétve hallani, rosszarcú, fekete emberek hordái sietnek a vasútállomás felé, hol valaha gróf Bánffy Miklós várta a budapesti gyorsot, a képvislőház ülésére indulandó. Lemondó tekintetek, lesütött szemek mindenfelé — angyal, nézd a hatalmas, szörnyű betonkalitkák százaiba betelepített balkániak között meghúzódó őslakókat, a koszt, a nemtörődömséget, a pénztelenséget, az egész irtózatos lepusztulást, lezüllesztettséget és a legújabb kori rablókapitalizmus speciáüs dák változatát—angyal, adj hírt: a reményről. Menj sietve Kárpátaljára. — Ahol nincs fűtés az ehetetlen kosztot kínáló éttermekben, a falvak között nem járnak buszok, az elektricskának nevezett helyiérdekű vasút még állatszállításra is csak igénytelenebbeknek ha alkalmas, a minden szép és jó nyugati áruval megrakott butikokban egyhavi átlagkeresetbe kerül két doboz Nesquik kakaó vagy pár tábla Alpenmilch csokoládé. S az innen Záhonyba érkező, természetesen munkanélküli és így nyomorult üzletelésre szorított őslakót a „magyar testvér” határőr alázza meg, ávósra emlékeztető stflussak, miközben ukrán és orosz maffiózók Audikon és BMW-ken úgy száguldoznak oda és vissza a Tisza hídján, mintha övék volna a világ. (Az övék is.) Angyal, menj sietve a Délvidékre. Ahol százszámra fogdosták össze éveken át az őslakókat, s aki szólni próbált vagy tiltakozott jövevények egymás közötti csetepatéjába hurcoltatása és ágyútöltelék szerepe ellen: még jó, ha csak hazaárulónak kiáltották ki... Ahol hosszú hónapokig csak kenyér (vagy az sem) volt az üzletekben, a benzin földöntúli kincsnek számított s a fegyvert rajongva imádók véres dáridója közepette rettegve s fogyatkozva morzsolgatja napjait egy elöregedett népcsoport. Ám mehetsz „az üszkös, fagyos Budapestre” is. Amely nem kevésbé üszkös és fagyos most is, csak kicsit másképp. Menj, sietve Budapestre, minden magyarok fővárosába, ahol fé(Folytatás a 6. oldalon) BEKE GYÖRGY: ♦ lllllln 4 I í & w I 4 .— I T IvrLLrmr"; * JCcLLeroes->yi Ünnepek ^ Ivcvrcxcsonyí ÜnnepeUer f « fi OoLdocj Új évet A IttvdnunU minden í ^ kedves OLvcxsPnkncxk! ^ Délvidéki Karácsony Minden magyar táj átélte a maga drámáját. Ha összeadnánk őket a matematika szabályai szerint, akkor vigasztalan kép, reménytelen történelem kerekednék ki. De szerencsére a tájakba beleépül lakóinak lelke, népének szelleme, és ezek képesek legyőzni a rontásokat, helyreállítani a rombolásokat. Ha pedig arra keresünk példát, hogy hol volt hozzánk legmostohább a történelem, akkor a déli végekre gondolunk legelőször. Bácska, Torontál, Bánság: a méltánytalan szenvedések jelképei lehetnének. A magyar nép legnagyobb közös élménye a török ellen vívott sok százados függetlenségi háború. Óriások küzdelme—Európa békéje és nyugalma függött tőle. Elvadult táj a Délvidék. A földek elmocsarasodtak, a folyók medrét nád lepte el, vadvizek kúsztak lustán a sík vidéken, réteken, legelőkön, kerteket át. Ősi lakói szétszaladtak. Azl717-es összeírás az egész vidéken 663 falusi települést talált, 21.289 házzal. Magyarok alig... Most kellene szorgos kéz, tudás és akarat. De Délvidékre magyarok nem települhetnek. Ajtony és Csanád utódai nem térhetnek vissza. Bécs saját szerzeményének tekinti a magyar honszerzők örökségét, és azt tesz vele, amit érdekei szerint jónak lát. Ezek az érdekek pedig ellenünk szóltak. Gondoljuk csak meg, hogy hol is tartózkodott n. Rákóczi Ferenc, a kuruc szabadságharc fejedelme 1717-ben, amikor a Habsburg-ház a Délvidék végleges ura lesz? Éppen akkoriban érkezik el hozzá a Török Porta meghívása, a menedék felajánlása a grosboisi kolostorba. Rákóczi elfogadja, mert török-osztrák háborúban reménykedik, amelyik lehetőséget nyújt a kuruc szabadságharc újraindítására. Törökkanizsára már 1690-ben megérkeznek az első telepesek. Szerbek. Törökbecse, 1694: szerbek. Becskerek, 1716: szerbek, németek, franciák, spanyolok, olaszok. Csóka, 1717: szerbek. Becskerek, 1717: németek. Versec, 1723: németek, románok, spanyolok, szerbek. Kikinda, 1739: szerbek. Az 1890-es népszámlálás T orontálban 43, Temesben 6, Krassó-Szörényben 4 magyar községet tüntetett fel. Akkor már hét éve torontáli lakosok a Bukovinából hazatért székelyek, az 1764-es csücmadéfalvi székelyöldöklés áldozatainak leszármazottai. Telephelyük Hertelendyfalva, Székelykeve, Sándoregyháza, a magyar néprajzi térkép legdélibb pontjai. Velük majdnem azonos szélességi körön egy magányos magyar falu, Maradék—szívszorítóan pontos elnevezés —, ez már a Szerémségben, ahol a Bibliát először fordították magyarra. Szerbek és románok élnek többségben a Délvidéken az 1848-as szabadságharc kitörésekor. A szerbek, akárcsak az erdélyi románok, Kossuth Lajos ellen fordulnak, akinek a forradalma kiszabadította őket a jobbágyságból. Ezt a sorstévesztést legmegrendítőbben Damjanich János érezte át, a szabadságharc szerb születésű honvéd tábornoka—az aradi tizenhárom egyike —, aki már-már szülőnépét akarta megtagadni hűtlen árulásáért. Első és második világháború: mind a kettő sorscsapás a délvidéki magyarságra. A délvidéki kisebbségi lét 1918 és 1941 között semmivel sem jobb, mint a romániai és csehszlovákiai magyarok helyzete. Szerbek tömeges betelepítése a„határvédelem” jegyében, magyar iskolák bezárása, a magyarság (Folytatás a 4. oldalon) SZERKESZTŐSÉGEINK: P.O.Box 125, Mt. Royal Stn. 1112 Budapest, Montreal, QC H3P 3B9 Bodajk u. 20/A. CANADA Telefon: 1859-617 Phone/Fax: (514) 731-4192 Fax: 1859-617
