Nyugati Magyarság, 1995 (13. évfolyam, 3-12. szám)

1995-11-01 / 11. szám

fflmmgjsiFöam© ®ff GDd® ®J@©G = fflemgjpeQs ^“©©©BdjSDDG XIII. évfolyam, 11. szám 1995. november A DEMOKRATIKUS ÉS NEMZETI SZELLEMŰ NYUGATI MAGYARSÁG HAVILAPJA 59.- Ft $3.00 (------------------------------------------------T Fekete Gyula az MVSZ alelnöke Csoóri Sándor szerint „veszélyben a haza", mert nincs olyan egyéniség, akiben megbízhatnának mind a határon innen, mind a határon túli magyarok. A Magyarok Világszövetségé­nek elnöke ezért is tartja fontosnak a szövetség létét, amely október 28-án, szombaton kezdte meg kétnapos választmányi ülését. A testület már a jövő évben rendezendő Magyarok Vi­lágtalálkozóját készíti elő. Az anyaországi küldöttközgyűlés pénteken megszavazta, hogy a három hete lemondott Fónay Jenő helyett Fekete Gyu­la töltse be az anyaországi régió ügyvezető alelnöki posztját a jövő év júniusában esedékes tisztújításig. Magyarságtudat és nemzeti stratégia — ez lesz a Magya­rok IV. Világkongresszusának alapgondolata, így döntött a Magyarok Világszövetsége (MVSZ) vasárnap véget ért vá­lasztmányi ülése. Borbély Imre, a választmány intézőbizott­ságának elnöke a kongresszusról szóló előterjesztésében arról a kohéziós erőről szólt, amely akkor is összetarthatja a ma­gyarságot, ha politikai és földrajzi értelemben széttagolt. A választmányi ülésen áttekintették a honalapítás 1100. év­fordulója, illetőleg a Magyarok IV. Világkongresszusa jövő évi ünnepi eseményeit. Az ülés résztvevői már az előzetes mű­sorfüzetből tájékozódhattak a tervezett mintegy félszáz rend­ezvény anyagi és szervezési feladatairól. Az 1996. évi világta­lálkozóval kapcsolatban döntöttek a tagsági jogviszonyt tisz­tázó, a valós létszámot tükröző tagsági igazolvány bevezeté­séről. Az MVSZ levelet intézett Horn Gyula miniszterelnökhöz, amelyben arra kérik: a kormány tegye meg a szükséges diplo­máciai lépéseket annak érdekében, hogy a szlovák parlament­ben ne szülessen a szlovákiai magyarság alapvető érdekeit és az emberi jogokat sértő, a kisebbségi nyelvek védelmére vo­natkozó okmányokat semmibe vevő nyelvtörvény. A MVSZ elnöksége szerint a nemzet színházát „gyanúsan magánérdekű vállalkozás keretében, szakmailag elfogadhatatlan mó­don a New York palotában akarják kialakítani". (MTI) SZDSZ-központból irányított zavarkeltés? Az ország urainak jelenleg már akkora hatalom van a kezében, hogy párteszközökkel nem lehet felvenni velük a küzdelmet. Ehelyett az egész társadalom megszervezésére van szükség— jelentette ki Csurka István, a Magyar Igazság és Élet Pártjának elnöke a párt október 28-i gyöngyösi nagygyűlésén. A politikus hangsúlyozta: a jelenlegi hatalmi elitnek az a legfőbb célja, hogy tönkretegye, összezsugorítsa a magyarsá­got annak érdekében, hogy minél több betelepülő érkezhes­sen az országba. Mindezért — folytatta Csurka — erkölcsi jog szembeszállni a kormánnyal, amely nem lustaságból, hanem szándékosan teszi tönkre a magyar gazdaságot, a magyar éle­tet. Csurka István beszédében elutasította, hogy a MIÉP-pel kapcsolatban szélsőjobboldaliságot emleget a sajtó. Megje­gyezte: Szabó Albert — aki egyébként Izraelen keresztül érkezett Magyarországra Ausztráliából — azért jelenik meg minden MI­­ÉP-rendezvényen, hogy össze lehessen mosni velük a MIÉP- et. Mindennek zavarkeltés a célja — mutatott rá a szónok —, amit az SZDSZ központjából irányítanak. A nagygyűlést követő sajtótájékoztatón Gyó'ri Béla, a párt szóvivője bejelentette, hogy a MIÉP-nek egyre nagyobb a tö­megbázisa, amit jól mutat, hogy a tavaly májusi 78-ról már 148-ra emelkedett a MIÉP-alapszervezetek száma. (MTI) A Magyar Igazság és Élet Pártja október 22-én a Szabadság téren, majd a Parlament eló'tt emlékezett meg a magyar for­radalom és szabadságharc 39. évfordulójáról. A példásan fe­gyelmezett és méltóságteljes ünnepségen a félelmetes rend­őri készültség és a sajtóban napvilágot látott fenyegetőzé­sek ellenére több mint százezer ember vett részt. (A szerk.) Pető Iván, az éjszakai cenzor Hazudik-e a majdnem halott újságíró? Majdnem halott újságíró nem hazudik. Ez a címe annak a szétkapkodott, majd másodszor is a boltokba került könyvnek, amely méltán sorolható a bot­ránykönyvek kategóriájába. Sikertelen öngyilkosságot elkövetett szerzője, aki azt állítja magáról, hogy 1970—71-ben mint „ellenforradalmár elemet” rúgták ki a Hírlapkiadó Vállalattól, nem mindennapi tényeket és információ­kat tár fel munkásságának 1989-től 1995 tavaszáig terjedő szakaszából. A mű stílusa és tartalma meglehetősen riasztó, ennélfogva cseppet sem vonzó feladat komolyabb elemzése és ismertetése, s erre nem is vállalkozunk. Mivel a kötet a hazai sajtó döntő hányada számára tabunak tekintett Szabad Demokraták Szövetségével kapcsolatban számos megdöbbentő adattal szolgál, elsősorban ezekre térünk ki, természetesen a teljesség igénye nélkül. Szatmári Jenő István kendőzetlenül számol be olyan esetekről, amikor ő és elvbarátai légbőlkapott valótlanságo­kat is leírtak és leadtak hiteles informá­cióként, éppen ezért feltétlezehető az őszinteségre törekvő szándék, vagyis az, hogy a személyesen átélt esemé­nyekről, beszélgetésekről szóló beszá­molók saját olvasatban többé-kevésbé igazak lehetnek. Más a helyzet az in­­nen-onnan hallott véleményekre, a csak részben ellenőrizhető informáci­ókra épített tendenciózus állításokkal, ténymegállapításokkal, bár nem te­kinthető mellékes szempontnak, hogy ezeket egy meglehetősen jól értesült, sok mindent belülről látó ember vetette papírra. Ugyanakkor nem hagyható fi­gyelmen kívül, hogy olyan szerző mű­véről van szó, akit alaposan elbizony­talanítottak és csalódottá tettek az el­múlt néhány esztendő embert próbáló eseményei, belpolitikai fordulatai, s a­­kinek számára, mint írja, az utolsó szál, az emberi hang is elszakadt. Utasítások a Mérleg utcából 1990 tavaszán—állítása szerint— még MDF-szimpatizáns volt, de az ak­kori Jeszenszky-beszéd, amelyben az európaiság, a kereszténység, a konzer­vatív jobboldaliság összefüggéseiről is szó esett, kihozta sodrából, s szimpati­zánsból, elllenséggé vált. Olyannyira, hogy az 1990-es taxisblokád idején már a kormányra nézve terhelő doku­mentumokkal jelent meg a taxis vezér­karnál. Onnan egy minden blokádon áthaladásra jogosító papírral a Mérleg utcai SZDSZ-központba küldték, e­­gyenesen Pető Ivánhoz. Ott azután fül­tanúja volt egy kihangosított, telefonon folytatott beszélgetésnek, amit köny­vében ekként örökített meg: .Tető jön sietve. Üdvözöl, már kezdené olvasni az iratokat, amikor cseng a telefon... Szegvári Péter az, Budapest Főváros Tanácsának VB-titkára. (Akkor még nem állt fel az új önkormányzat.) Mél­tatlankodik hangosan: Iván, erről nem volt szó! A közszolgálati járműveket miért nem engedik át az embereid? Óriási balhé van a XVII. kerületben, a hullaszállítót sem akarják továbben­gedni, pedig sajnos van ,utasa'. Pető elnézést kér, ígéri, rögtön intézkedik. Felkap egy rádiótelefont, és mikor je­lentkezik a kérdéses blokád parancsno­ka, ordítva leteremti: ,Az anyátok jó úr­istenit, nem megmondtam, hogy mit kell átengedni és mit nem? Ti meg csi­náljátok ott a cirkuszt, lejáratjátok az egész ügyet, most, amikor már majd­nem győztünk???!!!'.. .Pető nyugalmat erőltet magára, mosolyogva elnézést kér a közjátékért...” 1991 tavaszán Szatmári már Pozs­gay Imre körül forgolódott, s állítólag merő naivitásból bizalmas informáci­ókkal látta el a Mai Nap egyik munka­társát, aki nem volt rest, azonnal írt ró-A világosabban gondolkodók sok­szor elmondták már, ennek ellenére még az ellenzéki hírverés is ritkán em­líti meg, hogy az 1994. évi választáso­kon a szocialisták 33%-ot, a szabadde­mokraták 20%-ot kaptak (tehát együtt is éppencsak 50% felett), s az egyéni választókerületek sikerei (javarészt a szocialistáké) emelték a két párt parla­menti arányát 72%-ra. A választási a­­ritmetika eredményezte, hogy a szoros bizalom mellett is meg tudták valósíta­ni a kétharmados többséget igénylő és tipikusan célzatos egyfordulós helyha­tósági választásokat, s most is kényük­­kedvük szerint cselekedhetnek. Ráa­dásul a szocialisták 33%-án belül is legalább 3-4 milliós volt az a réteg, a­­mely a demagóg retorikát díjazza ahe­lyett, hogy a fejét gondolkodásra hasz­nálná. Noha a kormányzat másfél éves regnálás után mindent elkövet eddigi balsikeres működése, a bizonyítvány magyarázatára, a társadalmi elkesere­dettség nőttön-nő. A hiszékeny tömeg becsapva érzi magát, hiszen mást ígér­tek, s most mást kapnak. A polgári pár­tok szavazói pedig azért bosszankod­nak, mert másfél év alatt sikerült elher­dálni a rendszerváltozást követő, az ország iránt érzett nemzetközi általá­nos bizalmat, a belső fejlődés harmoni­kus kiteljesedésének reális perspektí­váját, s cserébe az egész társadalom ugyanazt az empátia nélküli bánásmó­dot kapja a hatalomtól, mint sok évtize­den át, amikor békekölcsönt kellett jegyezni, később megszégyenítő, kraj­­cáros devizakerettel háromévenként lehetett utazni, s a legvégén még min­dig azt kellett hallgatni, hogy vajon mikor őrizhetők meg a szocialista vív­mányok: ha 15, 25 vagy 35% lesz a gazdaságban a magántulajdon aránya? A bizonyítvány megmagyarázása szorgalmasan folyik. A belügyminisz­luk. Am a megjelenés előtti este egy belvárosi házibuli helyszínéről felhív­ták Szatmárit az ismerősei és „elmond­ják: most hozták oda a másnapi Mai Nap néhány belpolitikai anyagát ellen­őrzésre. Kérdem: miért, ott a főszer­kesztő? A választól kis híján hanyatt esem: nem, Pető Iván van ott, neki hoz­ták bemutatni... És elmondják: bár a nevem nem szerepel a cikkben, de tud­ják, hogy az információk tőlem szár­maznak, és lehet, hogy kínosak, ha aka­rom, megkérhetik Petőt, hogy a taxis­ügyben tanúsított fellépésem viszon­zásaként állítsa le ezt az anyagot. (...) (Folytatás a 3. oldalon) tér elmondta, hogy azért van az elége­detlenség, mert az emberek — aho­gyan korábban mondani volt szokás: a népek—nem értik meg a saját helyze­tüket, meg az országét sem (korábban az imperialista mesterkedéseket nem értette a nép). Egy másik, gazdasági szakértőnek kikiáltott politikus szerint a bajok forrása az elmúlt négy év poli­tizálásában keresendő (a negyven év botcsinálta gazdasági tótágasairól s az ezek kényszerű hatását kivédeni akaró irtózatos adósságfelvételekről nem e­­sett szó). Alapos perfídia és a társada­lomjózan gondolkodásának semmibe­vétele kell mindehhez. A hiszékeny tömeget e században már sokszor becsapták: 1918-ban, a­­mikor védtelenül maradtak a határa­ink, 1945—47-ben, amikor a hangza­tosjelszavak eltakarták a sötét szándé­kokat, 1989-ben a szintén hangzatos ellenzékiséggel azok részéről, akik ma a hatalom birtoklása végett szövetkez­tek az ellenfélnek kikiáltott volt bolse­vikokkal. 1994-ben ugyancsak meg­történt a nagy mágia: rendbetételt ígér­tek, sejtették, hogy jobb világ is lesz, s minden társadalmi visszásság megszű­nik. Ehelyett kíméletlen tisztogatás kö­vetkezett be, a nemzeti érzelmű sajtót elnémították, az elektronikus média bástyái mögé csak saját megbízhazó kádereiket engedik, s félő, hogy a mé­diatörvénnyel ezt az abnormális hely­zetet fogják állandósítani. Az egyesületi vagyonok érintetle­nül megmaradtak a régi vezetők keze­lésében, a közéleti, a közvéleményt be­folyásoló pozíciókat ma is a nómenkla­túra kedvezményezettjei kapják (csak a név változott), a privatizáció legfris­sebb botrányairól az egész ország be­szél: kórházakat azért szüntetnek meg, hogy a berendezéseket máshol az a pri­vatizált egység (pontosabban az új tu­­(Folytatás a 4. oldalon) SZERKESZTŐSÉGEINK: P.O.Box 125, Mt. Royal Stn. 1112 Budapest, Montreal, QC H3P 3B9 Bodajk u. 20/A. CANADA Telefon: 1859-617 Phone/Fax: (514) 731-4192 Fax: 1859-617 HARSÁNYILÁSZLÓ: Keserű társadalom

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom