Nyugati Magyarság, 1995 (13. évfolyam, 3-12. szám)
1995-04-01 / 4. szám
16. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 1995. április k Amíg itt a Világbank diktál... A ..FÓRUM" -ban közölt írások beküldőik egyéni véleményét fejezik ki, amely nem feltétlenül esik egybe a szerkesztőség álláspontjával. — A szólás- és véleménynyilvánítási szabadság jegyében készséggel adunk helyet leveleknek, rövid polemikus írásoknak, de fenntartjuk a rövidítés jogát.—A szerk. Levél Fodor Gábor miniszternek Tisztelt Miniszter Úr! Az egyik sajtótermékben olvastam egy Önnek tulajdonított kijelentést:...el szeretném érni, magyar fiatalok ne érettségizhessenek anélkül, hogy a holocaustról kellő ismeretekkel bírnának.” Ezzel párhuzamosan a GULAG-témában tartott előadásaimat ezzel a jámbor óhajjal zárom: „Jó lenne, ha az iskolai tankönyvekben, amikor a második világháborút lezáró Párizsi Békéről említést tesznek, legalább egy háromsoros bekezdésben megemlékeznének a szovjet kényszermunkatáborok több százezres magyar áldozatairól, akiknek a számára a háború sohasem ért véget. A gyötrelmes rabságban, idegen földön értelmetlenül elpusztult sok honfitársunk talán ennyi méltatást megérdemelne...” Milyen keveset tud a mai magyar társadalom arról a nemzedékről, mely életének színevirágában örökre eltűnt, jeltelen sírokban porlad az örök fagy birodalmában. Nem tud arról a veszteségről, amely a magyar nemzet népeit érte, amikor a legalkotóképesebb korosztályt, a fiatalságot tizedelték meg azért, hogy a nemzet gerincét megtörjék, és az országot háborítatlanul kiszolgáltassák a bolsevista hatalom érdekeinek, a népgazdaság értékeivel együtt. Egy percig, egy gondolatnyira sem kétségbevonva azokat a borzalmakat és embertelenséget, amit a zsidókkal szemben az 1944. márc. 19-i német megszállás után elkövettek, nagyon fájó az, hogy egyéb magyar állampolgárok 1944-es és az azt követő években elszenvedett sorsa senkit nem indít arra, hogy legalább néha el ne hangozzék a holocaust szó mellett az a fogalommá vált elnevezés, hogy GULAG. A második világháború befejeződése után 650 ezer magyar hadifoglyot tartottak vissza a Szovjetunióban, Sztálin és Rákosi között megkötött egyezség alapján, jóvátételi kényszermunkára. 120 ezer zömmel német nevű fiatal férfit és nőt hurcoltak el „malenkij robot”-ra Donbass szénbányáiba. Közel 100 ezer magyar állampolgárt ítéltek el fasisztaként ártatlanul, koncepciós perek során szovjet katonai törvényszékek, halálra vagy 10-25 évi szibériai kényszermunkára. A 870 ezer rabszolga közül 360 ezer sohasem tért haza, kínhalált szenvedett az embertelen bánásmód következtében. Ezzel kapcsolatban nagyon elgondolkodtató az a tény, hogy Jelcin orosz államelnök meghívta Moszkvába Hóm Gyula miniszterelnökünket a május 9-i győzelmi ünnepségre, az ötvenedik évforduló ürügyén. Hóm Gyula, tudomásom szerint, elfogadta a meghívást. Nem értem: mi keresnivalója van egy vesztes nemzet képviselőjének a győztesek lakomáján? Akkor, amikor „felszabadítás” címén leigázták, rabságba döntötték a magyar népet? Az igaz, hogy az előrenyomuló vörös gőzhenger fokozatosan kiszorította hazánkból a német megszállókat, akik szintén nem kevés gyötrelmet okoztak a két pogány közé került népünknek. De az egyik megszállót egy még kegyetlenebb követte, amely fosztogatott, rabolt, gyilkolt, nőket becstelenített meg, és egyik vonatszerelvény a másik után indult el Kelet felé a leendő rabszolgákkal. Nem felejtjük el a legyőzettetés és a megalázás gazdasági oldalát sem: háborús jóvátétel gyanánt mindent elhurcoltak, ami érték és a németek után még elmozdítható volt az országban: a műkincsektől kezdve a gyárak leszereléséig, a hajópark elvontatásáig, a lábasjószág elhajlásáig. És utána a 47 éves megszállás, a hátrányos gazdasági szerződések. Mit soroljak még? Mit ünnepel majd miniszterelnökünk Moszkvában? Ha belegondolunk, az orosz, a szovjet népeknek sincs igazán mit ünnepelniük. Sztálin a német orvtámadás után, 1941. július 3-án nagy rádióbeszédet mondott. A, Jiaza” védelmére szólította fel az orosz népet (ezt a szót 1917 után akkor hallhatta először a birodalom népe a honvédő háborúra), és szinte könynyek között elmondott, rimánkodó beszédében „nővéremnek, fivéremnek” nevezte az oroszokat. (Nekem ez a beszéd megvan hanglemezen, egy orosz barátomtól kaptam, nem minden célzás nélkül, ajándékba!) És mi lett a „győztes honvédő háború” után? A felfegyverzetlenül német fogságba esett, és 1945- ben a keserves német koncentrációs lágerből hazatéNagymaros rő volt katonák százezreit ítélték el egyből hazaárulók gyanánt 10-25 évi kényszermunkára. És amelyik frontot járt katona dicsérni merészelte az általa Nyugaton látott életformát, azt szovjetellenes agitációért azonnal közénk zárták. Nem oszlatták fel a kolhozokat, nem volt semmiben reform vagy könnyítés, és aki ezt szóba merte hozni, köztünk találta magát. 1947 júniusa után megszigorították az állampolgári fegyelmet, és derűre-borúra osztogatták a 25 éveket. És a kolhozból való „lopást’’is drákói módon büntették. Egy fej káposztáért 6-8 évet lehetett kapni, egy zsák krumpli megért akár 25 évi szibériai rabságot is. És így tovább... Hát akkor mit ünnepel most, majd ötven év múltán a hatalmas, romokban heverő birodalom nyomonrságban tengődő népe...? Miniszter Úr! Ont sok oldalról támadják, de erről én mint vidéki kisvárosban élő, idős ember csak a sajtóból értesülök, fogalmam sincsen sem a fővárosi, sem az országos történések hátteréről, igazságtartalmáról, így én erről nem is nyilatkozom. Csak azt szeretném, ha soraim eljutnának Önhöz, elolvasná és ezáltal ismeretei bővülnének, ámyalódnának. Talán nem veszi zokon ezt tőlem, és ennek reményében maradok tisztelettel: Rózsás János volt z/k SCS 43-as GULAG-rab A nyugati magyar diaszpóra hallatlanul sokat tehetne, ha tudatosítaná a nyugati politikusokkal, gazdasági szakemberekkel, hogy ez így nem mehet tovább. Miért fizessék ezek a népek a korrupt kommunista rezsimeknek számolatlanul szórt pénzeket? Lapjukkal kapcsolatban leírok néhány kritikai megjegyzést. Ne kötelezzék el magukat egyetlen politikai irányzat mellett sem! A Nyugati Magyarság és a kinti diaszpóra nemzetben és ne pártokban, kormányokban gondokodjon. '94-ben ez a nép nem a 3,60- as kenyérre, meg a május elsejei sörre és virslire szavazott. Az Antall-Boross-kormányt hihetetlenül nagy felelősség terheli mindazért, ami történt. Döbbenten nézte az ember, mint herdálják el az 1990-ben beléjük vetett bizalmat. Hagyták, hogy folyjon az ország kifosztása, a mezőgazdaság tönkretétele, a privatizáció hovatovább a korrupció szinonimája lett. Mesés végkielégítések arra érdemtelen embereknek, szociális érzéketlenség, és közben a kioktató, arrogáns stílus. Törvényszerű volt a szociálliberális koalíció győzelme, ezen nem segített a pufajkázás sem. Ez a koalíció nem kevésbé .jobboldali" gazdaságpolitikát folytat, mint elődje, csupán következetesebb a nadrágszíj meghúzásában, a kisember megsarcolásában! Nem lesz itt visszarendeződés, újbolsevizmus, nem ettől kell félni. Inkább attól, hogy tovább tart a gazdaság mélyrepülése, és ennek a következményei kiszámíthatatlanok. Amíg itt a Világbank diktál, addig e téren nem lesz változás. Hogy a médiában az új koalíció ugyanazokat a módszereket alkalmazza, mint elődje, azon én nem csodálkoznék. A jó sajtó, a jó média mindig ellenzéki! A hatalmat dicsérni mindig ostobaság! A hatalom pedig mindig is szeretne egy „lojális”, talpnyaló sajtót. A Nyugati Magyarság tehát nemzetben-népbenországban gondolkodjon. dr. G. L. Lapzárta után érkezett... Az emelkedő nemzetért „Magyarország és Európa” címmel április 7-9. között háromnapos konferenciát rendeztek Lakiteleken, amelynek keretében száznál több előadó a magyarság esélyeiről, jövőképéről és Európához való csatlakozásáról tanácskozott. A meghívott történészek, politikusok, tudósok és művészek—mint például: Benedek István, Boross Péter, Deák Ernő (Ausztria). Duray Miklós (Szlovákia), Fodó Sándor (Kárpátalja), Für Lajos, Gálfalvi György (Erdély), Giczy György, Jankovich Marcell, Nemeskürty István, Pozsgay Imre, Orbán Viktor, Szo(ÍF Januári számukban olvastam Lipták Béla cikkét Bős-Nagymarosról. írásából többek között az is kiderült, hogy az eredeti, természetes állapot visszaállításáról ma már álmodni sem érdemes, a károk jelentős része már sohasem hozható helyre. Fölhívom figyelmüket a Herman Óttó Társaság Nemzetpolitikai Sorozatában 199’4-ben megjelent „Személyifelelősségrevonás a Bős-Nagymarosi vízlépcső-tragédiáért" című füzetre, amelynek szerzője Dr. Woynarovich Elek. Az írás tételesen bizonyítja az 1988-as magyar országgyűlés 317 képviselőjének, Grósz Károlynak, Maróthy Lászlónak, Stadinger Istvánnak, Horn Gyulának, Medgyessy Péternek, az OVIBER vezetőinek személyes felelősségét és sürgeti felelősségrevonásukat. f.gy. kolay Sándor, Szűrös Mátyás — keresték a nemzeti felemelkedéshez vezető kiutat. Az előadók elemezték a nemzeti kultúra jelenlegi állapotát, a gazdaság, a külkapcsolatok és a határon túli magyarok jelenlegi helyzetét. A konferencia utolsó napján Lezsák Sándor, a rendezvény házigazdája ünnepélyes keretek között átadta a Lakitelek Alapítvány kuratóriuma nevében Márkus Bélának. Szakolczay Lajosnak és Szöllősi Zoltánnak az immár hagyományos Kölcsey-díjat. F.Á. From Canada io Hunaary - the Swiss Way If you’re doing business or visiting friends or relatives in Hungary or Eastern Europe, there’s never been a better time to do it. Or a better airline to do it with. After all, we’ll take you to any country in Eastern Europe in a style that only Swissair can offer. With, of course, a stop in Zurich, where we have our own terminal, considered to be one of the best airports in the world. No matter where you’re going to in Eastern Europe, go with the one airline that’s been going there for over 60 years. Swissair. For reservations, call your travel agent or Swissair. Toronto (local) 360-7992 Montreal (local) 879-9154 Outside Toronto and Montreal 1 -800-26-SWISS Travel on our brand new MD-11 from Toronto and Montreal to Zurich with connections to Budapest and our extensive Eastern European network. Swissair ^ Time is everything.* %
