Nyugati Magyarság, 1995 (13. évfolyam, 3-12. szám)
1995-04-01 / 4. szám
14. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 1995. április Minden nép történelme mögött ott áll egy bizonyos fajta ideológia: világnézet, világszemlélet, vallásos (teológiai) háttér — sorsformáló tényezőként. Sokan emlegetik a mózesi tízparancsolatot. Úgy gondolják, hogy az országunkban tapasztalható erkölcsi züllésnek az az oka, hogy az utóbbi évtizedekben nem tanították a mózesi tízparancsolatot. Holott már az ősember is tudta, hogy a lopást nem lehet megengedni. Ha zsákmányához közeledett a másik, a kéznél lévő bunkó azonnal működésbe lépett. Ehhez nem kellett tízparancsolat, s ahhoz sem, hogy ne kívánjuk azt, ami a másé, ahhoz sem, hogy pihenőnapra is szüksége van az embernek. Ahhoz sem kellett mózesi parancsolat, hogy ne ölj, mert az ősember sem hagyta magát áldozatként megölni, s ha rákényszerült, ő is ölt. Ezek olyan parancsok, amik minden nép törvényeiben szerepeltek, és magának a tízparancsolatnak is megvannak az előzményei az ókori mezopotámiai népeknél. A történelemformáló tényező az első mózesi parancsolat. - Lényegét mindmáig nem értették meg. Mert mi van ebben? Én vagyok az úr, a te istened, rajtam kívül neked más istened ne legyen, más isteneket ne imádj, ne tisztelj! Súlyosan megbüntetlek, ha rajtam kívül akárki-akármi „mást” vagy „másságot” tisztelni vagy akár csak elismerni merészelsz! Engem viszont, a te istenedet, mindenki tisztelni köteles, mindenki köteles nekem szolgálni; értem, a te istenedért, mindenki köteles meghalni is—és mindezért még erkölcsi elismerés sem jár nekik! Tessék csak végigolvasni az Ószövetség történeti könyveit! Bírák könyve, Sámuel két könyve, Királyok két könyve, Ezsdrás, Nehémiás, Eszter könyve, a Zsoltárok könyve. Mit látunk a könyvekben? Egyetlen szakadatlan és könyörtelen harcot látunk minden más nép, minden más vallás, minden más társadalmi szokás ellen! A próféták miért átkozódtak? Mert egyes Izrael- és Juda-beli királyok időnként tisztelték a „másságot”! Megengedték néha más népek vallási szokásainak gyakorlatát, s egyben-másban maguk is átvettek ezekből - s ezzel magukra zúdították a legvadabb rasszizmust képviselő próféták átkait! Izrael és Juda egyes királyai „toleránsak” voltak a más világnézetiek, a más népek, a más vallások iránt, de hiába küzdöttek a próféták kirekesztő átkai ellen! Hiába folyt néha patakokban a próféták vére az oltárok előtt - a tízparancsolat első követelménye minden más véleményt könyörtelenül elfojtott. A maga választottsága tudatában, a mózesi első parancsolat jegyében könyörtelenül uralomra tört mindenki és mindenek fölött! A mózesi első parancsolatnak engedelmeskedve kellett elpusztítani a Fizessen elő lapunkra! Számítunk támogatására! SZÍJ REZSŐ*: Az első parancsolat szomszéd népek városait a benne lakókkal együtt, nem kímélve a csecsemőket sem. Ha akadt király Izraelben és Judában, aki valamely város bevétele után kímélte a lakosságot - a próféták istene átkát vonta magára. Ez az ideológiai szemlélet minden bűnt megbocsájt híveinek, ha mások rovására követik el azokat, ha abból mind az ideológiának, mind a híveinek — haszna származik. Ez olyan totális ideológia, más szavakkal olyan „totális diktatúra”, melyhez hasonlót csak az iszlám tud fölmutatni. De az iszlám különbözik annyiban, hogy az Ószövetség említett történeti könyveiben lévő kíméletlenséget nem tartja magára nézve kötelezőnek. Az ilyen totális világnézettel szemben minden más ideológia eleve vesztésre van ítélve. A nyugati kereszténység azzal, hogy olyan eszmét állít az ember elé - legyetek tökéletesek, mint a ti menynyei atyátok! -, amelynek egyetlen ember sem tud eleget tenni, oly magasra helyezi a lécet, hogy azt minden próbálkozáskor leveri, önmagát teszi nevetségessé azon népek előtt, akiknek eszükbe sem jut ilyen magas mércét állítani önmaguk elé. A nyugati keresztény mindig csak a maga tökéletlenségét látja. Ha eredményt ér el, az nem az ő érdeme, hanem Istené — ezt nevelte belé a hite! Ne hivatkozz Rá — tanítják neki —, mert te csak egy nyomorult féreg vagy, aki mindent Istennek köszönhetsz, s még hajót teszel, az sem a te érdemed! Mert ahogy Kálvin mondta: Egyedül Istené a dicsőség! Persze, hogy az övé — nézőpont kérdése. De a fönt leírt keresztény szemléletnek a gyakorlati életben a magyarságra nézve súlyos következményei lettek! Az a szemlélet, amely azt tanítja, hogy kenyérrel dobd vissza a téged kővel dobálót — mire vezetett? Akinek azt tanítják, hogy az okos enged, meg hogy jobb a békesség, és ezért el kell kenni minden disznóságot; meg hogy szeretni kell az ellenséget, noha ő nem szeret bennünket, holott nem is vagyunk ellensége; akitől elvárják a mindenkire kiterjedő vendégszeretetet, lovagiasságot, a befogadókészséget, a szállás-nyújtást; akinek azt beszélik be, hogy a pénzzel való foglalkozás „piszkos munka”, akinek azt magyarázzák, hogy ne politizáljon, mert a politika is „piszkos munka”, és ... nem folytatom: mivé lett az az ember, mivé lett az a nép?! Azt a népet, amelyiket így neveltek, az ideológia — a saját ideológiája! — fegyvertelenné tette az ellenséggel szemben! Védekezésre is képtelenné! Ez történt a magyarsággal is, különösen a XVI. század óta. Hogy lett volna pénze annak a népnek, amelynek a vallása megtiltotta a kamatszedést? Pedig Krisztus az egy tálentum példázatával világosan az értésünkre adta, hogy a tőkét kamatoztatni kell, ha élni akarunk! Ez olyan közgazdasági igazság, amin az Isten sem változtathat. Krisztus megmondta: akinek van, annak adatik — mert akinek van, annak kamatozik a tőkéje —, akinek pedig nincs, attól elvétetik — mert akinek nincs mit kamatoztatnia, az föléli mindazt, amije van. Ugyanakkor ez a fajta kereszténység meggyűlöltette az izmaelitát, a böszörményt, az örményt, a zsidót, aki igenis forgatta a pénzt, s mert volt neki — neki adatott is. Pénzügyileg nekik szolgáltatta ki a középkori római kereszténység a maga híveit, köztük a magyarságot is. Aztán Kálvin kijelentette: a kamat jogos, csak az uzsorakamat nem az! Mármint a keresztények számára! A többiek számára ezután sem lett tilos! Éltek is vele, és miért ne éltek volna vele, ha ezt lehetővé tették a számukra? Szeretném, ha megértenék a lényeget. Az egyik félnek minden meg van engedve a másik ellen. A másiknak még védekezésre sincs lehetősége vele szemben, mert a beléje táplált erkölcsi parancsok fegyvertelenné teszik. Ugyanakkor a világtörténelem eddigi legfanatikusabb és legrasszistább ideológiájának képviselői, az Ó- szövetség prófétái — miközben elátkozzák a más nézetek, más vallási gyakorlatok iránt türelmes izraeli és judeai királyokat - föloldják a követelmények és azok megvalósítási lehetőségei közötti ellentmondást! Hogyan? így: Isten végül is mindent megbocsájt az ő népének, mert ha megbüntetné, ha pusztulni hagyná — nem lenne választott nép... Azt, hogy az Isten nem személyválogató, nem népválogató, azt, hogy Isten előtt nincs választott nép - majd Krisztus mondja ki. Meg is kapja érte a magáét. *Dr. Szíj Rezső a Magyar Köztársaság Csillagrendjével kitüntetett irodalomtörténész, művészettörténész; a Károli Gáspár Református Tudománvegyetem tanára, a Herman Ottó Társaság és a Szenei Molnár Társaság elnöke. PÓLUSOK - B. Alak - háttér MEGRENDELŐ SZELVÉNY Kérjük a megrendelő szelvényt nyomtatott betűkkel kitölteni és kivágva — csekket mellékelve — címünkre beküldeni: NYUGATI MAGYARSÁG P.O.Box 125, Mt. Royal Stn., Montreal, QC H3P 3B9, Canada NÉV: CÍM: Az ábra, a dallam, a mozdulat vagy mondat több és más, mint színpontok, hangérzékietek, taglejtések, szójelentések összege. Létrejöttükhöz az egyöntetűség, a csend, a mozdulatlanság, a gondolat háttere szükséges, vagyis a láthatatlan világot kötik össze a láthatóval. Japán selyemfestményen kék mezőben egy cseresznyevirág csak nekünk, nyugatiaknak jelent cseresznyevirágot. A keletieknek a végtelen eget jelenti az ilyen festmény. Mi az alakot, ők a hátteret nézik. Bármilyen igénytelennek tűnik is az alak kifejezés, filozófiai és ismeretelméleti gyökerei az ókorig nyúlnak vissza, századunkban pedig egy máig is kimeríthetetlen pszichológiai mozgalom kapcsolódik hozzá. A Gestalt-pszichológia mintegy az 50-es évekig uralkodó irányzat volt, mígnem a kibernetika háttérbe szorította. Max Plank világosan érezte a szó telitalálat jellegét, amikor azt mondta, hogy egy kvantumfizikai kérdés tisztázását sejti benne, sőt lehet, hogy magának a kvantum szónak a megfelelőjét. Az alak ugyanis akár síkidom, akár test, valamiképpen a végtelen teret és az örök időt teszi láthatóvá, megfoghatóvá, mérhetővé a vízszintesség és függőlegesség koordinátáiban. Akár kavicsról, kristályról, növényi formáról, élőlények testéről, élet- vagy államformáról esik szó, a forma behatároltságot, a környezetéből való elkülönülést, lezárultságot, befejezettséget jelent statikus és dinamikus összetevőkkel. A formateremtés lelki-szellemi folyamat, minden alakban a valóság jelzése ölt testet. Talán nem is helyes élettelen természetről beszélni, hiszen az élő szervezetek folytonos anyagcseréje az élő sejt részévé teszi a lélegzet és táplálkozás folyamatában felvett anyagokat. A számok, a színek, a hangok, a formák mind a valóság jelzései. Minden szám forma is: a mennyiség, minőség egybeesése folytán az 1 a pontot fejezi ki, a 2 az ellipszis két fókuszát, a 3-tól kezdve már síkidomokban lesznek láthatóvá a számok ritmust, rendet, arányt és mértéket kifejező valóságai. A valóság különböző dimenzióinak megfelelően sokféle számhalmaz van: racionális, irracionális, valós, imaginativ, transcendens, etc. szám, de lényegében a számok semmiből épített világa a zéró és kilenc szám segítségével kifejezhető, és minden visszavezethető az 1-re. A geometriai formák términőségeket fejeznek ki és már Pláton is tudta, hogy csupán öt szabályos test van: kocka, tetraéder, oktaéder, dodekaéder és ikozaéder. Ezeknek lapjai négyzetek, háromszögek, ötszögek és hatszögek. A színek és hangok rezgések. Csak három alapszín van: a piros, sárga és kék, minden más szín ezek vegyítéke. A beszédhangok képe a betű, a zenei hangoké a kotta. A betű viszonylatában a mássalhangzók az alak megfelelői, a magánhangzók mintegy hátteret képeznek a szavak megformálásához, jelentésmódozatokkal. Gondoljunk pl. a B és R hangokhoz társított magánhangzók esetében a bár, bér, bír, bor, bőr szavak eltérő tartalmára. TM “ “ ” “ “ “ “ “ “ ^ Mindezzel a kis kitérővel azt kívántuk érzékeltetni, hogy élettelen forma nem is létezik. Legjobban ez a Goethétől származó morphe kifejezésben tükröződik. A morphológia nem geometriai vagy fizikai tulajdonság, hanem az élő szervezetek regenerálóerejét is magában rejtő alakról szól, amely az életet védelmezi. Az élő, formálódó, fejlődő, szerveződő alakulás folyamatának kifejezője. Minden pusztulás, halál a formák felbomlásával jár. Az alak és háttér egymást feltételezi, ellentétes és kiegészítő hatású, de mindenképpen egységben van, azaz együtt alkotják az egészet, a teljes képet, annak di-namikáját és nyugvópontját. Manapság sok szó esik a környezetről, melyen általában külső tényezőt értenek, legyen Megrendelés egy évre: Kanada: CA-$30; egyéb országok: US-$30 az emberi, természeti, társadalmi környezet. Nem véletlen, hogy a zöld mozgalmak semmit nem tudnak elérni a fegyverkezés és sugárszennyezés gazdasági és politikai érdekeivel szemben. Az emberi kapcsolatok kommunikációzavara, a természetet leigázni és kifosztani igyekvő agresszió és durva, szégyentelen életéhség épít olyan társadalmat, amilyen társadalomban élünk. Meg kellene már értenünk, hogy a belső és külső környezet nem választható szét. Kapcsolatainkban a szándékaink öltenek formát: a jó szándékok harmonikus összeillést hoznak létre az emberek, a természet, a társadalom között, a gyűlölet, harag, tehetetlenség rombolja és támadja a környezetet. Ki érti az öngyűlölet tüskebokrait? Vajon látjuk-e, hogy a gyűlölködők saját magukat nem tudják elfogadni, és ezeket az ellenérzéseket vetítik a környezetükre? A félbemaradt, fel nem nőtt ember jellemzője a serdülőkori gyűlölet: az erőtlen nekirugaszkodásé, a részleges törekvéseké, az abbahagyott cselekedeteké, végig nem vitt, azaz meg nem formált, be nem fejezett tetteké, amelyből a káosz, rendetlenség, rendezetlenség, mértékvesztés, felbomlás keletkezik. Alak és háttér egymás megfelelői. Gondoljunk csak a szövegkörnyezetre. Menynyi hiábavaló sajtóvita támad abból, hogy valaki kiragad egy mondatot a szövegből és elkezd vitatkozni hónapokon keresztül különböző folyóiratokban csőlátásban, primitíven, indulatvezérelten, és mint a gyom a nemes növényt, úgy elnyomja az igazabb hangvételt, a valódi figyelemreméltó írást. Amit át kell gondolnunk, az a belső és külső környezet közötti dinamikai kapcsolat. Nem ok-okozati összefüggésről van csupán szó, hanem az egész, az igaz, a jó kialakulásáról: a forma — egész, és történés — egész meglétéről mint térbeli és időbeli egységről. Az alak és háttér kérdése szervesen kapcsolódik a rész és egész problémaköréhez. Kölcsönviszonyuk a következő: — a formát mindenkor a megvalósult összefüggés határozza meg, — az összefüggést az alaki törvények uralják. Ez a gondolat az egész genetikai elsőbbségére utal a részekkel szemben. A folyamatokat rendezetté — szemben a vak szekvenciákkal — az egész törvényszerűségei teszik. Ily módon az alakelmélet valójában az életerőről szól, amely a rend megteremtéséért felelős, amelynek integratív funkciója van a részek mennyiségi burjánzása vagy éppen széthullása, azaz formát nem nyerése ellenében. Ezért a forma mint integrált egész minőségi továbblépés a mennyiségi szaporulathoz képest, és ez a minőség mindig magasabbrendű funkció ellátását teszi lehetővé. Ahol a részek nem képesek egésszé integrálódni, széthullanak, minőségi tagolódás hiányában elpusztulnak (ilyen pl. a ráksejt). Az életerő tehát valamiféle folyamat-alak: olyan dinamizmus, amely a kiindulás és a cél közötti feszültséget jelzi, az egész történést működésben tartó és irányító erőt. Arisztotelész is azt mondja, hogy a forma nemcsak alak, hanem a dolgok fogalma, lényege, sőt végcélja, és egyben az az erő, amely mindezt megvalósítja. A szemléletességen kívül tehát tartalmazza a racionális rendet, a célt, a formát adó alakító erőt, négy olyan dolgot, amit nem szabad élesen elválasztani. Fentebb említettük, hogy az alakelmélet máig is kimeríthetetlenül gazdag ismeretekben és alkalmazható tudás nyújtásában. A természetben lépten-nyomon tanulmányozhatjuk a pregnáns alak létrejöttét: minden növény így fejlődik ki magjából, ágából. Az emberi kapcsolatok Gestaltja már ritkábban hozza létre a jó alakot, vagyis a környezetbe belesimuló, azzal egyensúlyra, kiegészülésre törekvő rendezett, egyszerű és stabil formát. Az állam és társadalom, ország, nemzet kérdésében nehezebb az eligazodás. Sok esetben még az államforma is — mint pl. demokrácia, parlamentarizmus, prezidentális rendszer — csupán formációnak nevezhető, vagyis ideiglenes, befejezetlen álalakzatnak. Hiábavaló, erőtlen és részleges törekvések ezek, amelyek nélkülözik a célt — az egész integráló törvényeit—, a centrumot és a mértéket. De lényegében nem kell félnünk, mivel rossz alak nincs, csak felbomlás. A káoszból kell rendet teremteni. László Ruth
