Nyugati Magyarság, 1995 (13. évfolyam, 3-12. szám)
1995-04-01 / 4. szám
8. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 1995. április \ Magyar Nemzeti Tájékoztatási Alapítvány 1016 Budapest, Naphegy u. 29. IV. em. ANTALL ISTVÁN: Nagy Csaba „nagy dobása” Megújítani vagy kisajátítani? — Válasz a vádakra Felhívás a Kolozsvári Bolyai Tudományegyetem egykori hallgatóihoz, a később végzettekhez, mindenkihez, aki kész támogatni az erdélyi magyar egyetem létrehozását. Ez év májusában lesz ötven éve annak, hogy román királyi törvényrendelet hagyta jóvá a kolozsvári magyar tannyelvű egyetem, a Bolyai Tudományegyetem létesítését és működését. Közel másfél évtizeden át működött önálló magyar intézményként; sok ezer hallgató végzett Kolozsvárt és a Marosvásárhelyre áthelyezett orvosi karon, közülük sokan élnek Magyarországon és külföldön. A kolozsvári Bolyai Társaság felkérésére, a Magyarok Világszövetsége, az Erdélyi Szövetség és más ezután csatlakozásra felkért szervezet támogatásával akolozsvári emlékező ünnepség után, június első hetében Budapesten is meg kívánjuk rendezni a Bolyai Tudományegyetem egykori tanárainak, hallgatóinak és az erdélyi magyar egyetem létrehozását támogatók találkozóját, hogy azok is részt vehessenek a Bolyai Tudományegyetem ünnepén, akiknek nem áll módjukban Kolozsvárra utazni. — E találkozó alkalmával kerül sor a Bolyai Egyetem Barátai Egyesületének megalakítására is. Kérjük, aki részt kíván venni a találkozón, szíveskedjék mielőbb jelentkezni fenti címünkön. A részvételi díj 1000 Ft (hozzájárulás a találkozó költségeihez). A jelentkezők számára készséggel megküldjük a részletes programot. Bankszámlaszámunk: Budapest Bank Rt. Forint: 383-15181 Deviza: SWIFT CODE: BUDA HU HB Magyar Nemzeti Tájékoztatási Alapítvány Az Erdélyi Magyarságért Alapítvány v____________J A sajtó és a rádió kétségtelenül készségesen állt a Magyarok Világszövetsége rendelkezésére, amikor az ötvenek,megújító” nyilatkozatát közzétette a Magyar Hírlap. Mi több, a Magyar Hírlap a megjelenés előtt eljuttatta hozzánk azt a szöveget, amit már januári létrejöttekor is ismertünk a Nyugaton élő magyarság jóvoltából. Bűnt követtek volna el ezzel a sajtó munkatársai és a hazától távol élő magyarok? Aligha. Azt tették, amit a sajtóerkölcs és a lelkiismeretük diktált. A legitim Magyarok Világszövetsége legitim módon megválasztott (majd újabb választásokon megerősített) vezetőihez és tisztségviselőihez juttatták el az említett dokumentumot. A Magyarok Világszövetsége változatlanul bízik az aláírók jóhiszeműségében, jobbító szándékában. Megtévesztettnek pedig azért kell hinnünk őket, mert a Szövetség rendezvényein, annak fórumain túlnyomó többségükkel soha nem találkoztunk. Nagy tehetségű, független szellemiségű embereket is megtéveszthet a tények ismeretének hiánya. A Magyarok Világszövetségének minden szervezete, valamennyi fóruma és testületé változatlanul megerősíti, hogy az ötven aláírót bármikor szívesen látja a magyarok egyetlen egyetemes civil szervezetében. Pusztán az alapszabályban valóban kollektív módon megfogalmazott célkitűzéseket kell vállalni... E szervezet arculatát hosszú történelme során mindig azok formálták, akik benne voltak. Külső támadások legfeljebb bomlasztani vagy megszüntetni tudták. Azt Nagy Csabával együtt magunk is rendkívüli módon sajnáljuk, hogy a magyar rádióknak, televízióknak s a nyomtatott sajtónak egyetlen aláírót sem sikerült megszólítaniuk. (Bár Nagy Csaba ismeretei e tárgyban hiányosak, mert néhány nyilatkozó mégis akadt—Beke Kata és Bodor Pál, valamint egy nyugati magyar —, de nyilatkozataikmindössze afféle hivatkozásokból álltak, hogy „tájékozottak ugyan nem vagyunk az ügyben, de X. Y. kedvéért, nevéért aláírtuk.”) Szívesen okultunk volna a kritikai észrevételekből. Tudomásunk van azonban arról, hogy másokat is kerestek a szerkesztők, a riporterek, hogy nézeteiket kifejthessék, de egyikük sem vállalta a megszólalást. Erről azonban aligha az „elfogult” sajtó tehet. Nagy Csaba okkal tartja fontosnak önnön megszólalását. Csak a címzés hibádzik újból és újból. Mert a „Zürichben élő író, gépészmérnök és mémök-kögazdász”—a parlamentnek küldött levelének címzése szerint—budapesti lakos és a Magyar Hírlap munkatársa. így aligha véletlen, hogy a lapban fórumot talált két hónapig jegelt „kollektív” nyüatkozatának. Nagy Csaba előszeretettel hivatkozik Jakabffy Ernőre, és a sajtó is szívesen mossa össze P--------------------------------------------------------------------„Szorgos adósa vagyok hazámnak Emlékmű Szenei Molnár Albertnek Szene, 1574. augusztus 30.—A székely származású molnármesterházában felsír az újszülött fiú, aki a keresztségben az Albert nevet kapja. Apja örömében szekercéjét, a molnárok jelképét is a gyermek kezéhez érinti, hogy mesterségének folytatója legyen. A szenei Molnár fiának azonban más sors íratott meg. Nem lett sem molnár, sem polgára Szencnek, de lett tudós professzora német és holland egyetemnek, s lett a legtöbb kiadást megért magyar nyelvű könyv, a protestáns zsoltároskönyv szerzője. Szénéről indult, a szülőföld látta el útravalóval, tarisznyázta fel hűséggel, tisztességgel és alkalmazkodó képességgel. Példája ma is követhető: édes hazánkat, anyanyelvűnket szolgálhatjuk — bárhol éljünk is —, ha van bennünk hozzá elég hit és szeretet. Molnár Albert Szénéről indult s most ismét megtért szülővárosába. A szenciek maradandó emléket, szobrot óhajtanak állítani nagy szülöttüknek. Nagy János alkotása, Molnár Al-bert egész alakos bronzszobra a magyar gimnázium előtti parkban kap helyet. A XXV. Szenei Molnár Albert Napok rendezvénysorozat keretében 1994. október 28-án volt a szobor alapkőletétele. S jövő ilyenkor még nagyobb ünnepi sereglésre szeretnék hívni a szülőföld lakói a magyar kultúra híveit: Szenei Molnár Albert szobrának avatására. Ennek reményében folyamodnak támogatásért minden segíteni óhajtó és tudó egyénhez és szervezethez. Segítsenek adományaikkal, hogy Molnár Albertnek méltó emlékműve álljon szülővárosában! A felajánlásokat az Anyanyelvi Konferencia egyszámlájára lehet befizetni: Budapest Bank Rt. 209-29772. Mikó Jenő a Szlovákiai Református Keresztény Egyház püspöke Pomogáts Béla az Anyanyelvi Konferencia elnöke Hegedűs Lóránt a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke Bauer Győző a CSEMADOK OV elnöke a két ügyet. Jakabffy Ernő és Németh Magda rendkívül érzékeny vesztesége a Magyarok Világszövetségének. Tapasztalataik mindig hasznosak voltak, hozzáértésük egy pillanatig sem volt kétséges. Csakhogy Jakabffy Ernő levele — amely egyébként az elnökség tagjaihoz szólt — a németországi Nemzetőr című lapban már korábban napvilágot látott. Ekkor még ettől a dolgozattól nyilatkozatban határolta el magát Jakabffy Ernő. (Levelét a Nemzetőr nem volt hajlandó közölni...) Utóbb azonban kiderült, hogy sem kellő türelme nem volt ahhoz, hogy a belső vitákban álláspontja és elképzelései érvényesüljenek, sem kellő nyugalma nem volt a belső nézetkülönbségek ütköztetéséhez. Lemondása indulatok közepette fogant, s ugyanezen indulatok vezethették, amikor jogos kritikákat és megalapozatlan állításokat egyként tartalmazó levelét újból nyilvánosságra hozta. Ha a Magyarok Vüágszövetsége szabálytalan pénzügyekbe keveredett volna, akkor az már az április 21 -i választmányi ülésen ki fog derülni. Ha Nagy Csaba vagy Jakabffy Ernő vádjai igazak, akkor ennek a vezetésnek le kell vonnia a következtetéseket. A Magyarok Világszövetsége demokratikusan működő szervezet. Persze a demokrácia mindenféle gyermekbetegségeivel. A sokszor túl éles, esetenként személyes hangvételű viták, a gyakran kevéssé fegyelmezett indulatok, a hazaiak, a szórvány és az elszakítottak különböző érdekei, az ezt megterhelő számtalan elképzelés és politikai nézet — mind terhet jelentenek a napi munkában. De ezt a terhet éppen a demokrácia működése érdekében kell cipelnie a Magyarok Világszövetségének. Éppen azért, mert az 1991- es spontán „belső rendszerváltás” sikerült, s mert azt a Világtalálkozó fórumai hitelesítették. Hogy az MVSZ belső módszerei emlékeztetnének a kádári éra Világszövetségének működésére? Erősen kételkedünk ebben. Az a szervezet ugyanis 1957-től sokféle módon és változatos eszközökkel, de éppen a kádári konszolidációt igyekezett hitelesíteni az emigrációnak azzal a részével, amely jó szándékkal vállalta az együttműködést. Erre ma aligha van szükség. Magyarország hiteles volt a nyugati fórumokon a rendszerváltozás első négy évében, és hiteles ma is. A Magyarok Világszövetsége azon dolgozik, hogy az is maradjon. A 319 tagszervezet—s ebből 80 hazai közösség —mind más és más elgondolás. Ezt a sokszínűséget mechanikus szavazógépezetnek nevezni —a legnagyobb tévedés. Két magyar már két vélemény. ,,MDF-ügynök”-nek tartam a brazíliai, a kanadai, az új-zélandi vagy a németországi, a kazahsztáni, a litvániai, a romániai, a szlovákiai, a csehországi vagy a szerbiai, a horvátországi, a szlovéniai magyarokat - egyszerűen a dolgok leegyszerűsítése, vagy ha keményebben kívánnánk fogalmazni, előítéletes gondolkozás. - Ahogy Csoóri Sándor politikai elképzelései, világnézete nem vetülhet a Világszövetség napi munkájára, úgy gondoljuk, Nagy Csaba világnézete sem lehet a dolgok józan megítélésének korlátja. Van a világnézet, és van a közszereplést vállaló ember tárgyilagossága. Tételezzünk föl egymásról ennyit... Korántsem mellesleg pedig el kell végre fogadnia Nagy Csabának és Méray Tibornak egyaránt, hogy a pluralizmus akkor teljes, ha egymás mellett békén él és virul a politikai paletta minden színe. A piros, a rózsaszín, az égszínkék, a narancs és a tulipánzöld. Az átalakuló baloldal, a helyét kereső liberalizmus, a kereszténység eszmerendszere és a tisztes polgári konzervativizmus, az alkotmányosan működő jobboldal. Azt meg a valóság nap mint nap igazolja, hogy nemzeti kötődésű minden politikai alakulatban szép számmal található. Csak azért nem kell egyetlen szervezetet sem elítélni, mert mindenkit be akar fogadni, aki fontosnak tartja, hogy ő magyar. S ezzel még azok erkölcseit, tisztességét sem kérdőjelezzük meg, akik másodlagosnak érzik születésük helyét és történelmi körülményeit. Nagy Csaba hatalmi sandaságot lát abban, hogy a hivatal vezetésének—pusztán adminisztratív — feladatait az elnök saját jogkörében kire bízza. Ez mindenütt bizalmi kérdés. Ezért utalta ezt a hatáskört az elnöknek a legitim módon elfogadott alapszabály. Az elnököt viszont minden döntéséről és az elvégzett munkáról elszámoltatja az elnökség és a választmány. (Azt mi is mellékes körülménynek tartjuk, hogy Nagy Csabát bármely svájci magyar szervezet kizárta-e soraiból vagy nem. Nem is mi tartottuk ezt fontosnak feszegetni, hanem a nyilatkozat napvilágra kerülésének első jelére juttattak el erről cáfolhatatlan bizonyítékokat maguk a szervezetek vezetői. Ezeknek a dokumentumoknak a tényeit pedig teljesen felesleges tagadni. Minek is csorbítaná Nagy Csaba saját szavahihetőségét?) Ha a Magyarok Világszövetsége súlytalan szervezet, vagy ahogyan Méray Tibor fogalmaz: „sóhivatal”, akkor miért tartja 840 ezer magyar fontosnak, hogy tagja legyen? Miért tartja fontosnak Nagy Csaba, hogy drága idejéből ennyit áldozzon rá, s hogy ennek a súlytalan szervezetnek a dolgaival az országgyűlésig szaladjon...? Nagy Csaba vélekedéseire még oldalakon át lehetne—rapszodikus érvelését követve—válaszolni. Egy dolognál azonban elakad a szó. Nagy Csaba cikkének utolsó bekezdésében nem kevesebbet enged meg magának, mint hogy a parlamentben elhangzott „baloldali liberális” jelző mögött „fölfedezze” a zsidó pejoratív, megbélyegző jelzőjét, s ezzel így vagy úgy az antiszemitizmus címkéjét ragassza vitapartnereire, ellehetetlenítve a józan érvelést. Ez nemcsak ízléstelen, de erkölcstelen is. Ráadásul súlyosan mérgezi a közéletet. Mert abban az országban, ahol a holocaust évfordulóján országszerte kegyelettel és tisztelettel emlékeztek meg a nem-zsidók is elveszelytett magyar zsidó honfitársaikról, ahol minden településen a Hősök Emlékoszlopán őrzik az „égbe temetettek” neveit, emlékét, ahol egyetlen józan gondolkodású közéleti ember sem különbözteti meg származása alapján polgártársait — ahogyan természetesen a Magyarok Világszövetsége sem tartja számon tagjainak vallási, etnikai, politikai nézeteit —, ott ez több, mint hiba: ez bűn. Megalakult a Magyarok Világszövetségének Hajdú-Bihar Megyei Debreceni Szervezete A szülőföld várja a Partiumhoz kötődő honfitársakat is. Céljaink egyik fő alkotóeleme a „mozaik magyarság” eszméjének táplálása, ápolása és megerősítése. Alapító tagnak számít az a külföldön élő honfitársunk, aki 1995. június 31-ig levélben közli belépési szándékát. Szívesen küldünk helyi híreket, fényképeket faluról, városról, régi utcákról és házakról. Segíteni szeretnénk családjaik, rokonaik, barátaik felkutatásában. Segítséget ajánlunk hazai ügyeik elintézésében. Alapító tagjainknak ajándékba elküldjük a Csokonai Színház „Légyjó mindhalálig” zenei változatának videokazettáját. A Magyarok Világszövetsége Hajdú-Bihar Megyei Szervezetének alapító elnöksége: Aradi Csaba, Berényi Dénes, Fodor András, Görömbei András, Kocsis Elemér, Lipták András, Oláh Miklós, Orosz István, Pálinkás József (alelnök), Székelyhídi Ágoston (alelnök), Szőke Kálmán, Tréfás György, Virágh Pál (elnök). Megyei titkár: Sámy László. Iroda: 4025 Debrecen, Arany János u. 2.1./l. Levélcím: 4001 Debrecen, Pf. 111.
