Nyugati Magyarság, 1994 (12. évfolyam, 2-5. szám)

1994-03-01 / 3. szám

12. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 1994. március fÓRUm A„FORUM -ban közölt írások beküldőik egyéni véleményét fejezik ki, amely nem feltétlenül esik egybe a szerkesztőség álláspontjával. — A szólás- és véleménynyilvá­nítási szabadság jegyében készséggel adunk helyet leveleknek, rövid polemikus írá­soknak, de fenntartjuk a rövidítés jogát. —A szert A bűnösöket kell megnevezni Hozzászólás a Hanuka-cikkhez (Nyugati Magyarság, 1994. február) A Németországban férjhez ment le­ány valahányszor hazalátogatott, telefo­non hívta a hajdani egyetemi barátnőt, akinek származásáról mit sem tudott. A családi találkozóra történt invitáláskor a barátnő félénken kérdezte: nem lesz-e kellemetlen, ha ő, aki zsidó származású, a német férjjel találkozik, merthogy a németek annak idején köztudomásúan megkülönbözették — és meg is ritkítot­ták — a zsidóságot. A háború után született német férj először nem értette, mi a szorongás tár­gya, miről is beszél az itthoni barátnő. Aztán természetesen a két család össze­barátkozott. Ez a barátnő a szülői otthon­ban, felnőve, hallott a múltról. így ragadt át a szülők félelme a lányukra, s tette a lányt előítéletek hordozójává. Más. A szerzetesi gimnáziumban é­­rettségizett fiatalembert 1944-ben vallá­sa miatt munkaszolgálatra vitték. Egész­ségben hazatért, de családja Auschwitz­ban odaveszett. A fiatalember megnő­sült, aztán 1955-ben(!) családostul áttért a katolikus hitre. Most, amikor a politikai csatározá­sokba be akarják vinni a vallási hovatar­tozást is, igen kellemetlenül érzi magát — és a szabaddemokratákra szavaz, mondván: nem szeretné, ha visszatérne az, ami 1944-ben volt. Ismét más. A keresztény diplomás az 50-es években zsidó családból való le­ányt vett feleségül. Mióta jól kikövet­keztethető célzattal szítják a hangulatot a magyarországi faji előítéletekről, vagy a még rosszabbról, a férj nem mer egyes újságokat hazavinni, mert a múlt emlé­kei által megviselt asszonyi idegrend­szer szinte hisztériás félelemmel esik ré­mületbe. Toldi Miklós legutóbbi „Karácsony és hanuka” c. cikke ugyanolyan élveze­tes írás, mint azok a többiek, amik min­dig figyelmet keltenek az olvasóban és elgondolkoztatják. A szerző belülről, a zsidó hit- és világkép elmélyült ismere­tével mondja el gondolatait egy keresz­tény és egy zsidó ünnepről. Tudjuk, hogy a szerzőt méltánytalan atrocitások érték egy gyertyás-chartás tüntetés néma - és bizonyosan nem ro­konszenvező - szemlélődése során. Ta­lán onnan ered az indulat, ami cikke né­hány mellékmegjegyzésére indítja (a ci­onizmus vélhető szerepe a háború kitö­résében, az Aczél-féle kapcsolat a közis­mert amerikai alapítvány-tevő mecénás­sal, stb.). Akik az elmondottakat nem is­merik, a cikket olvasva felszisszenhet­nek. És e hozzászólás megírását ez a fel­tételezhető kifogásolás motiválja. A két kommunista puccs során Ma­gyarországon sok zsidó töltött be hang­adó szerepet. Az üldözések utáni hazai megtorlásban úgyszintén. Elegendő Bi­­bó 1948-ban(!) írott bátor cikkeit olvas­ni, vagy a ma már hozzáférhető doku­mentumfilmeket megnézni. Hazánkban azonban ma becslések szerint százezer zsidó él. Ezek túlnyomó többsége még rokonságban sem áll a kompromittált személyekkel. Java részük képzett szak­ember. A fenti példákból látjuk, milyen görcs keletkezhetik bennük. A nemzetnek azt kell kimunkálnia, miként alakítsa viszonyát e százezres lé­­lekszámhoz, pontosabban ebből azok­hoz, akik a magyarnemzettel, múltjával, jelen gondjaival közösséget éreznek. És sokan vannak ilyenek. Hazánkban — vegyük csak a két há­ború közötti időszakot—nemcsak zsidó etnikum élt. Németek (svábok), szlová­kok (tótok), cigányok — együttesen u­­gyancsak milliós létszámmal — keres­ték a boldogulást a hazában. Amiként a zsidóknak a kereskedelem, a sajtó és a filmipar jelentett érvényesülést, akként jutottak érvényesülésre a zárt sváb kö­zösségekből indult fiatalok a katonaság­nál — egészen a legfelső katonai irányí­tásig —, a katolikus klérusban, ugyan­csak a legmagasabb méltóságokig. A példák folytathatók lennének. A németek üldözése a háború után súlyos termeléskiesést és szellemi veszteséget jelentett a toleránsnak mondott (mert va­lóban messzemenően az is!) országunk­nak. Egy-egy etnikum kollektív felelős­sé tétele a Felvidéken több mint félmillió magyart tett jogfosztottá, s szeretett vol­na földönfutóvá tenni. 1941-ben az ak­kori vezérkari főnök és az azonos szár­mazású németbarát főtisztek erőszakos­sága igen nagy súllyal esett latba a szov­jet elleni háborúba lépésünknél. A humort sem feledve: pár évvel ez­előtt az államfő, a miniszterelnök és az országgyűlés elnöke — Straub-Grósz- Stadinger — személyével kapcsolatban senkinek nem jutott eszébe a germán im­perializmusról cikket írni. Nem rekesztünk ki a nemzettestből — határokon belül és kívül — egyetlen becsületes magyart sem. Sorstársaink­nak tekintjük őket, amikor a nagy törté­nelmi feladatok megvalósítására össz­pontosítjuk az erőket. A bűnösöket, az árulókat, a meggajdult hisztériásokat nevükön kell nevezni, ámokfutásukat legalább fékezni kell. Következetesen küzdeni kell az el­len, hogy hitvány emberek megnevezé­sekor egy erős szolidaritás úgy akarja menteni őket, hogy fajgyűlöletet kiált. A bűnök nem fajhoz, hanem személyhez kötődnek. A többi magyarral szemben pedig — lett légyen az illető német, szláv, zsidó vagy cigány származású — azt a szolidaritást kell éreznünk és tanú­sítanunk, amire nemcsak az egyes sze­mélynek, de a nemzetnek is nagy szük­sége van. Bobay Miklós (Budapest) MEGRENDELŐ SZELVÉNY® Kérjük a megrendelő szelvényt nyomtatott betűkkel kitölteni és kivágva — csekket mellékelve — címünkre beküldeni: NYUGATI MAGYARSÁG P.O.Box 125, Mt. Royal Stn., Montreal, QC H3P 3B9, Canada NÉV: CÍM: •**«••••••••••••••«••••••••• Megrendelési díjak egy évre: Kanada: $26; USA és Európa: US-$25; egyéb országok: US-$30 (TÁMOGATÁST KÖSZÖNETTEL VESZÜNK!) Miért nem tart igényt a kormány a nyugatiak segítségére? Különleges helyzetű és sorsú ország Magyarország: az összes magyarok szá­ma 15 millióra tehető, ebből 10 millióan élnek a mai Magyarország területén. 3 millióra tehető az elszakított területeken élő és 2 millióra a Nyugaton élő magya­rok száma. Ezáltal Magyarország szinte a világ minden táján képviselve van. A Nyugaton élő magyarok az elmúlt negyvenöt év terrorja elől menekültek el. Ennek a kétmillióra tehető nyugati magyarságnak a zöme egy batyuval in­dult neki a határnak, abban a reményben, hogy a bőrét még megmentheti. Ilyen elhatározást csak olyan ember tesz, aki hajlandó minden vagyonát hát­rahagyni, hogy az életét és szabadságát megmentse és nincsen többé reménye arra, hogy az adott viszonyokat átvészel­heti a hazájában. Ez az a réteg volt, me­lyet a diktatúra leginkább megcélzott. A nagy változást az 1956-os magyar szabadságharc hozta, mely a maga ne­mében egyedülálló volt. A Szovjetunió­val fegyveresen szembeszállni még sen­ki sem merészkedett. A keleti veszedel­met ismét a magyarok állították meg. A kommunizmus bálványa ekkor dőlt le. Ezért a szembeszállásért kegyetlen árat kellett fizetni. Aki tehette, elmene­kült. A nyugati világ előtt ez a menekült magyarság mutatkozott be — becsületé­vel, kultúrájával, szaktudásával és szor-Amikor a 7. oldalon (1993. decemberi szám - A szerk.) Toldi Miklós cikkéhez értem, először nem akartam hinni a sze­memnek, aztán mélyen elszomorodtam. Nemcsak a stílus, hanem a hang is emlé­keztetett a legsötétebb nyilas idők för­­medvényeire. Azt állítja a cikk a magyar államfőről, aki egyébként a közvéleménykutatások szerint évek óta az ország legnépszerűbb embere, hogy „a T9 óta garázdálkodó po­litikai alvilággal működik együtt”. Lehet nem szeretni Göncz Árpádot, lehet tény­kedéseit kritizálni, de ilyen hangnemben csak a náci zsoldban élő firkászok írtak annak idején a Horthy-családról („Rebe­ka trónol a várban”) vagy a mártírhalált halt Bajcsy-Zsilinszkyről („hazaáruló bi­tang”). De a személyeskedés után megkapja a virgácsát a Nyugat is, amely nem a de­mokráciát, hanem a magyarellenes balol­dalt támogatja, „ahogy teszi azt a szerb agresszorral Boszniában is”. Az igaz, hogy a Nyugat, nem kívánva semmiféle emberáldozatot hozni az általa - lehet, hogy tévesen - geopolitikai és katonai szempontból érdektelennek tartott hábo­rúért, nem segíti megfelelő módon a meg­támadott Boszniát (magam is elítélem ezért!), de azt állítani, hogy ehelyett a szerbeket támogatja, olyan blődség, hogy ez a szerző számára biztosítja: az olvasó a cikk egyetlen, esetleg helytálló mondatát sem veszi komolyan. És mi az, hogy „ma­gyarellenes baloldal”? Miért lenne ma­gyarellenes Mészöly Miklóstól Esterhá­zy Péteren át Pozsgay Imréig mindenki, aki nem ért egyet Király B. Izabella vagy Náhlik Gábor politikájával? Inkább Toldi megnyilatkozása árt a magyarságnak és így ez a magyarellenes! Nem sokkal különb Farkas Barna írá­sa sem az utolsó oldalon, legfeljebb a stí­lusa pallérozottabb. Szegény Göncz Ár­pád itt is megkapja a magáét. A cikk szer­zője így akarja elhitetni, hogy Göncz nemcsak hazaáruló volt (nyilván Horthy­­val együtt!) 1944-ben, amikor a nyilasok ellen szervezkedett, hanem idióta is. Egyébként mindkét cikk tajtékzik a demokrácia elleni gyűlölettől, egyben persze antiszemita is. Nagy (Borszéky) György (Toronto) Az újság alapfilozófiája továbbra is nagyon jó: összefogni és helyet adni az összmagyarságot érintő nézeteknek, és megmaradni egy demokratikus fórum­nak, ahol az ellenvélemények is helyet kapnak. Kár, hogy a magyar demokráciát so­kan baloldali mederbe terelik, illetve hogy a demokrácia Magyarországon csak baloldali lehet. Ezzel a tényleges magyar értékek automatikusan jobboldalra szo­rulnak és azokat demokráciaellenesnek bélyegzik. A magyar demokratikus ha­gyományokat kell hangsúlyozni. Ezt a Nyugati Magyarság mindig meg is tette. galmával. Ennek a Nyugatra menekült magyarságnak a magatartása, megisme­rése morzsolta fel Nyugaton a magyar­ságról terjesztett évszázados hazugsá­gokat. Mindannyian reménykedtünk, segít­séget vártunk. Mindannyian azt álmod­tuk, hogy egyszer majd vége lesz az el­nyomásnak. De nem hittünk abban, hogy ezt az időt mi meg is érjük. Mégis vége lett... Felszabadult az ország... Sza­bad választások... Új kormány... Kira­bolt ország... Óriási adósság... Az ország tönkre téve, de legalább szabad... A má­sodik világháború Magyarországon ek­kor és így fejeződött be. Négy év után megdöbbenve azt ta­pasztaljuk, hogy ezt a kétmilliós nyugati magyarságot — amely többnyire egysé­ges blokkot alkot — nem képviseli ott­hon senki. Holott ez a réteg tudta volna és tudná most is megerősíteni a jelenlegi kormánykoalíciót a munkájában a mai napig virágzó baloldallal szemben. A nyugati magyarság seregeinek el­ső sora már kidőlt és idegen temetőben nyugszik. A második sora is meg van már tépázva, de mögötte végeláthatatlan sorok állnak és várnak arra, hogy a békés építésbe bekapcsolódjanak. Az elmúlt négy év ebben a tekintet­ben sok csalódást okozott. A nyugati magyarság tömör egységeit otthon sem-Torontóban megalapítottuk a Magyar emberi jogok Monitor-át és két éve majd­nem kizárólagosan a délvidéki magyar­ság ügyét támogatjuk. Roppant fontos lenne a „Hírünk a vi­lágban” témakörben valami hivatalt létre­hozni. Az itteni sajtó, TV, stb. tudja, hogy a magyaroknak nincs semmilyen védelmi rendszere és ezért hetente jelennek meg cikkek és TV-adások, amelyekbena ma­gyarokat lefasisztázzák. Még mindig az otthoni „antiszemita” vádakat utalják át ide, rendszeresen adagolva, és a BBC meg az újságok is mindent azonnal lehoz­nak, amivel egy kis rosszindulatot lehet csiholni a nem-urbánus Magyarország el­len. A baj ott van, hogy ezek a cikkek most már nemcsak Budapestről származnak, hanem Belgráditól, Szlovákiából és Ro­mániából is. A Nyugati Magyarság egyébként igen keresztényien viselkedett, hogy lehozta Vörösváry István halálhírét, méghozzá a munkásságát illetően dicsérőleg. O volt az, aki tulajdonképpen megakadályozta Torontóban és környékén a Nyugati Ma­gyarság terjesztését. A lapot leninistának bélyegezték. Kas,ik pét£r (Torontó) miféle szervezet nem fogja össze, nem képviseli sem politikailag, sem jogilag, sem gazdaságilag. Bármiféle próbálko­zás felmorzsolódik a megörökölt bürok­rácia útvesztőiben. Nem kiváltságokat kívánnánk ma­gunknak, hanem ugyanazt az állampol­gárijogot, amelyet az otthon élők élvez­nek. Úgy tűnik, hogy képességeink és lelkesedésünk ellenére kimaradtunk azokból a politikai döntésekből, ame­lyek reánk is vonatkoznak. Felmérhetetlen, hogy a kétmillióból hány jól képzett szakember - több-ke­vesebb tőkével - áll az ajtóban vállalko­zásra készen. Felmérhetetlen, hogy jó központi szervezéssel a nyugati magyar­ságnak ez a hadoszlopa—az otthon élők együttműködésével — milyen előnyök­höz juttathatná az országot. Az alábbiakban egy gyorslistát mu­tatok be arról, hogy milyen téren és mi­féle változásokat kívánunk, melyek le­hetőséget adnának arra, hogy a Nyuga­ton élő magyarság bekapcsolódhasson az ország vérkeringésébe. A felsoroltak között szerepel olyan, aminek bevezeté­se már megtörtént vagy folyamatban van, de olyan is van, ami a nem kívánt módon valósult meg vagy elvetélt, és amibe semmiképpen nem lehet belenyu­godni. 1. Állampolgári jogok: Külföldön élők választójoga. Alkotmányos jogok és aktív részvétel a politikai életben. Be­leszólási lehetőség a külképviseleti sze­mélyek megválasztásába. (Nehogy to­vábbra is a régi rendszer emberei képvi­seljék külföldön a magyarságot!) 2. Polgári jogok: Tulajdonjog, tulaj­donvásárlási jog. Kártérítések a nemzet­közijognak megfelelően és a többi euró­pai országban alkalmazott mintára. 3. Parlamenti képviseleti jog: A számaránynak megfelelően — tájak vagy országok szerint. 4. Érdekképviseleti hivatal: A nyu­gati magyarság érdekeit intéző hivatal, miniszter, bank, hitel, média, kormány­zati és helyhatósági szervek felé. Előter­­vezés (Magyarok Világszövetsége). 5. Szociális jog: Előkészíteni és vég­rehajtani reciprokális szociális és társa­dalombiztosítási programokat. - Beteg­­biztosítás, nyugdíjas-ellátás, munkavál­lalási engedély. 6. Visszatelepítési program: Repat­riálás, behozatali vámkedvezmény, adó­­kedvezmény. Vállalkozások megköny­­nyítése, gyorstanfolyamok szervezése az otthoni ügyvitelre vonatkozóan. 7. Történelmi igazságtétel: Szemé­lyek és szervezetek rehabilitálása. 8. Előtervezés: Apartment-hotelek, öregotthonok építésének elősegítése (ál­lami telekkiutalás, adókedvezmény). Bodroghközy László (Montreál) You don’t just rent a car. You rent a company.TM HERTZ RENTS FORDS AND OTHER FINE CARS Autóbérlés Magyarországon: Ferihegyi repülőtér, mindkét terminál V. kér., Aranykéz u. 4-6., tel.: 1177-788 VII. kér., Kertész u. 24., tel.: 1116-116 Foglalás-rendelés USA: 1-800-654-3001 KANADA: 1-800-263-0600 TORONTO: 1-416-623-9620 Levelekből...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom