Nyugati Magyarság, 1993 (11. évfolyam, 12. szám)

1993-12-01 / 12. szám

RETURN ADDRESS: P.O.Box 125 Montreal, QC , CANADA, H3P 3B9 NYUGATI MAC.YARORSZAG: 1055 Budapest, Szt. István krt. 21. IVJ16. Hungarians of the West Hongrois d'Occident XI. évfolyam, 12. szám 1993. december A DEMOKRATIKUS ÉS NEMZETI SZELLEMŰ NYUGATI MAGYARSÁG HAVILAPJA Ára: 33.-Ft )— $2.50 VÖDRÖS ATTILA*: A keresztényi alázat ára Sokan azt mondják, Magyarorszá­gon rendszerváltás volt, sokan azt, hogy rendszerváltozás, míg megint sokan... Nos, ők, az utóbbiak, akik fennen hirdetik, semmi nem történt Magyarországon, ők persze politikai tisztánlátásból az élet iskolájában nyugodtan elégtelent kaphatnának. Mert bizonyos dolgok történtek Ma­gyarországon. S ezek közül is a leg­fontosabb, vagy az egyik legfonto­sabb, hogy kivonultak a megszálló csapatok, katonailag a diktatúra évti­zedeihez képest akár azt is mondhat­nánk, függetlenek vagyunk. Többpárti demokrácia van ma ha­zánkban, olyan, amelyben — eleddig a szélsőjobbot leszámítva — igenis minden szín, s annak minden árnyala­ta megjelent. Magánosítás folyik Ma­gyarországon, vagyis a magántulaj­don szentsége megkapta az őt megil­lető helyet, még akkor is, ha a korábbi állami vagyon jelentős része nem szentek, hanem pont az ellenkező ol­dalon álló ördögök kezébe került. Az ördögök pedig sokszor a kül­földi tőkét hozó üzletemberek képé­ben jelentek meg. Néha nem külföldi­ek, hanem olyan hazaiak, akik a Ká­dár-rendszerben megkaparintott ha­talmuknál fogva ugyancsak tisztes vagyonra tettek szert, mely vagyont ma egy-egy magánosítás során szé­pen tisztára mosnak. Igenis történt Magyarországon valami. Az előbbieken túl még az is, hogy 1956 szelleme, ha szűk körben is, de érvényesülni tud. Mert, mint annyi mindenben, fájdalom, de e szent ügyben is megosztott a magyar társadalom. És nemcsak a társada­lom, hanem maguk az ötvenhatosok is, ami szinte természetes, hisz a né­hány, történelmünk szempontjából örökéletű hónapot a megtorlás, majd a diktatúra, később pedig az úgyneve­*A „Pest Megyei Hírlap" főszerkesztője zett puha diktatúra évtizedei követ­ték. Ez utóbbiak 1956 szellemét az emberek fejében manipulálták, fel­nőtt egy nemzedék, amely 56 hangját, illatát közvetlenül nem tapasztalta, s leírva is csak így látta, kimondva is csak így hallotta: „ellenforradalom”. Hál' Istennek, elenyészőnek mondha­tó az a kisebbség, amelyik 1993-ban is nem október 23-án, hanem novem­ber 4-én, a szovjet csapatok ránk töré­sének évfordulóján ünnepelt. A Parlamentben az immár tizen­négy pártot képviselő honatyák vitat­koznak, átülnek, pártot alapítanak, sajtótájékoztatókat tartanak. Ugyan­csak hál' Istennek, vannak, élnek, és él a nemzet. Mert miközben az inter­nacionalistákból szabadelvű liberáli­sokká átformálódottak fennhangon hirdetik, jobb volt a Kádár-rendszer­ben, mint ma, tán mindenki számára észrevehető, hogy olyan falvakban vezetik be a telefont és a gázt, amely falvak a kádári szisztematizálási terv értelmében ma már nem is lenne sza­bad, hogy létezzenek. Ezek a falvak föltámadóban vannak — van olyan, amelyikben a múltban még azt is megtiltották, hogy temetkezzenek, s az elmúlt három és fél esztendőben ebben a faluban ravatalozót építettek, utat betonoztak, s mindössze öt család maradt ideig-óráig telefon nélkül. Sajnos mindez nem kap olyan nyilvánosságot a magyar sajtóban, amilyet megérdemelne, aminek egy­szerűen az oka: a magyar újságíró­társadalom abban volt érdekelt, hogy azok a pártok nyerjék meg a 91 -es vá­lasztásokat, amely pártok vezetői ko­rábban internacionalisták, majd ké­sőbb — mint már említettem — libe­rálisok lettek. Pont a sajtó eme érde­keltsége miatt törpülnek el az elmúlt három és fél esztendő eredményei, s nagyítódnak fel a gondok. A sajtó ma­nipulációs tevékenysége napnál is vi­lágosabb, amit jól példáz, hogy az Antall-kabinet színre lépésével egyi­­dőben szólalt meg a kórus: „három számjegyű infláció várható”. Az inflációt időközben 36 száza­lékról 22 százalékra tudtuk csökken­teni a nemzet áldozatvállalása révén. A kórus megszólalt akkor is, amikor a falvakat kellett fölizgatni, mondván: „olyan bizonytalan helyzetben van a paraszt, hogy nem vet”. Ez 1991 ő­­szén volt, s 1992-ben Péter-Pál után annyi búzát arattak, hogy némely — gondolhatjuk, mennyire lelkiismere­tes — téeszaktivisták azon gondol­koztak, hogy kazánokban égetik el az életet, a termést. A kórus persze akkor sem vette csöndesebbre a hangját, a­­mikor olyan megtiszteltetés érte ha­­(Folytatás az 5. oldalon) HARSÁNYILÁSZLÓ: Antall József üzenete A Nyugati Magyarság minden kedves olvasójának, a szerte a vi­lágban élű magyaroknak ezúton kívánok békés, bensőséges kará­csonyi ünnepeket, boldog új évet, a jövő esztendőre sok sikert e­­gyéni és közösségi életükben. Azoknak pedig, akik fenyegetett, ne­héz helyzetben vannak, szívből remélem sorsuk jobbrafordidását. Köszönöm a határon kívül élő magyarok bizalmát. Kérem mindannyiukat, hogy továbbra is kísérjék figyelemmel a magyar társadalom és gazdaság átalakulását. Akik tehetik, kapcsolód­janak is bele ebbe a nehéz munkába. Mindenkor képviselni kívánjuk minden magyar érdekeit, és erőnkhöz képest segítséget nyújtunk mindazoknak, akiket térsé­günk tragédiái már-már létükben fenyegetnek. Budapest, 1993. december. Antall József a Magyar Köztársaság miniszterelnöke Lapzárta után érkezett a szomorú hír: Dr. Antall József, a hosszú idő után először szabadon választott magyar kormány elnöke de­cember 12-én elhunyt. — Utolsó üzenetét közöljük most, követ­kező számunkban pedig méltatjuk munkásságát. —A szerk. Három és fél év után Az 1990. évi parlamenti választá­sokon a nemzeti és keresztény erők győzelemre segítették a mai koalíciós kormány pártjait. Belföldön a válasz­tók 40 év után szabadon dönthettek az ország politikájának meghatározásá­ról. A külföldön élő magyarok sok­milliós közössége ugyancsak öröm­mel regisztrálta az eredményt. Ok a szavazatukkal nem lehettek részesei a győzelemnek, de támogatásukkal, nem titkolt rokonszenvükkel anyagi és szellemi erőt jelentettek az akkori küzdelemben. A pár éve győztes erők egy része ma türelmetlennek mutatkozik. Úgy érzik, hogy közel négy év elmúltával az országban szinte nem is történt vál­tozás: arra hivatkoznak, hogy a sajtó, a bankélet, a gazdaság számos kulcs­­pozíciójában a régi rend emberei és rokonszenvezői ülnek, a volt állam­párt' számos tagja ma a kormánypár­tok szolgálatában, kormánypárti szí­nekben tevékenykedik. Ez utóbbiak­kal szemben bizalmatlan e türelmet­len csapat, nem tudja, őszinte-e az új hitvallásuk, s ezen túlmenően szá­mos, fontos kérdésben nem fékezői-e a kívánatos átalakulásnak. A türel­metlenek kérdéseire akkor lehet vála­szolni, ha az elmúlt három év történé­seit több oldalról, lehető tárgyilagos­sággal vizsgáljuk. Három évvel ezelőtt, az emlékeze­tes őszi napokban, a taxisblokád né­ven számon tartott politikai kísérlet bénította meg az ország normális mű­ködését. A spontánnak induló, érdek­­védelminek szánt tiltakozást aztán bi­zonyos erők hamar kihasználták egy olyan kísérlet támogatásához, amely a kormány megdöntését is bekalku­lálta. Akkor egy főrendőr úgy nyilat­kozott, hogy parancsra sem alkalmaz­na erőszak-intézkedést az úttorlaszo­­kat emelő, közlekedést bénító csopor­tok ellen. A hazai fegyveres erők má-Kisdedváróban Sokféle karácsonyt megéltünk már az elmúlt néhány évtizedben, s aligha fogadhatjuk a közelgő újat most anél­kül, hogy ne rémlenének fel előttünk csillagszóró-fényben ragyogó pilla­nataik. Nem is olyan régen újévi fenyőt mondtunk még lojális hanghordozás­sal, ha karácsonyfára gondoltunk, s ha még annak neve is kiszaladt vélet­lenül a szánktfn, aki „meghozza”, szétnéztünk gyorsan, és kijavítottuk magunkat. Télapó kissé állami vagy akár párttisztségből lett a gyermekek nagy barátja, akit várhattak az iskolában, szüleik munkahelyén és úgy általá­ban. Mert hát ajándékot hozott ide is, oda is; eleinte többet, aztán mind ke­vesebbet. Amiótafegyverek dörögnek a balkáni térségekben, azóta szinte semmit, illetve újabban a különböző szeretetszolgálatok adományait... A gyerekek persze valamiféle öröklött ősi igazságérzet birtokában kérdezgették egymástól és a felnőt­tektől: miért kap Pityuka három cso­magot is, a szomszéd Piriké pedig egyet sem? A munka nélküli szülők kislányát ugyanis télapó figyelemre sem méltatta, ő csak a nagyszülők Jé­zus Icájában reménykedhetett... Akinek viszont apja-anyja állami munkahelyen dolgozott, s emellett óvodába is beíratták rendjén, az csak kapkodta kis fejét a különféle télapók után. Ezek egy-egy elszavalt versért annyi édességgel halmozták el a ki­csinyeket, amennyi ínségesebb idők­ben fél esztendőre is bőven elegendő lett volna. .. .Télapó lassan szegényedni kez­dett: halványultak tarka ruháján a színek. Nem a gyerekekre ludlgatott már, bármit kérlek is tőle, hanem a politikusokra. Azok pedig értéktelen pénzzel csapták be, kocsijából kilop­ták az üzemanyagot, batyujából a cukrot-csokoládét... Szó, ami szó, sajnáltuk őt is, mert jellegzetes figurája volt gyermekko­runknak. De megesett a szívünk a Pi­­rikéken, akiket sohasem látogatott meg. S akik az iskolában szégyenkez­ve meséltek a maguk karácsonyfájá­ról, mert nekik csak az jutott. Vagy még annak a létét is megőrizték titok­nak. Igen, gyermekkorunk karácsony­fái .fekete betűs ünnepeink! Amelyek­hez már tartásból is ragaszkodtunk. Akkor sem érdekelt, má sem érdekel bennünket, ki tartja őket hagyomány­tiszteletből, ki vallásosságból; ki tart­ja más időpontban—ez mindenkinek a szigorú magánügye. Am a szerete­­tet, amelyet jelképez, a boldogságot, amelyet előidézni képes, soha semmi­lyen politika sem tudta helyettesíteni azonos értékű örömökkel. Mit hozhat hát számunkra az idei karácsony ? Teljességét a családnak, amely a békét és nyugalmat teremtő kisdedre várakozik. Reményét egy pi­ros betűs ünnepekben bővelkedő bol­dogabb világ elérkeztének, amelyben ki-ki otthonára talál. Csordás Mihály (A szabadkai „7 NAP" főszerkesztője) sik tényezője, a katonaság még a ko­rábbi összetétel jelentős erőit őrizve állt a háttérben. Ma, három év elteltével — noha kitartóan, évről-évre felröppennek a hiób-hírek az esedékes újabb forró őszről —, senki nem gondol hasonló, az országot megbénító mozgalom szervezésére. Még a sztrájk lehetősé­gét sem tudják politikai célok szolgá­latába állítani. Megállapítható, hogy a demokratikusan kormányzó hata­lom az elméleti legitimitás akkori megszerzése után mára a gyakorlati legitimitást, a tényleges végrehajtó hatalmat is megszerezte. 1990 nyarán az ország devizatartalékai ijesztő mértékben csökkentek, a kommunis­ta örökség egymilliárd dolláros kész­letszintjéről. Ma hatmilliárd dollárt tesz ki ez az összeg. A legnagyobb értékű külföldi működő tőke hazánk­ba jött az összes volt kommunista or­szág közül. A külföld a stabilitás szi­getének tekinti országunkat. Vannak tehát külsőleges jegyek, amik a türel­metleneket elemzésre késztethetik. A bekövetkezett változások 1990-ben olyan kormány alakult, amelyikben egyetlen korábbi kom­munista párttagot nem találunk. A mi­niszterelnöknek páratlan személyes teljesítménye, hogy hivatalában meg­maradva a térség legstabilabb kormá­nyát vezette; ugyancsak személyes adottságaival hozzájárult az ország politikai képének kedvező kialakulá­sához. A törvényhozás az elmúlt három és fél évben politikai nagyüzemként működött. Több mint 350 törvény megalkotásával mennyiségi rekordot teljesített. Ha e megalkotott törvé­nyeknek csak a listáján végigszala­dunk, nyomban látni lehet, hogy egy, a korábbitól alapjaiban különböző, új világ megteremtését szolgálják. (Folyt, a 4. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom