Nyugati Magyarság, 1992 (11. évfolyam, 4-7. szám)

1992-06-01 / 6-7. szám

1992. június Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 3. oldal Kintről bentre A kisebbségek kisebbségeinek rémuralma When you buy Canadian, there’s a payback. In jobs and a stronger economy Aligha akad tisztességes gondolko­dású ember, aki ne vallani, hogy a ki­sebbségeket ugyanazok a jogok illetik meg, mint a többséget. Az is világos, hogy az erősebbnek erkölcsi kötelessé­ge a gyengébbeket támogatni. Ez egy­aránt érvényes az egyéni és a társadalmi viszonylatra. Hogy időnként mégis felhorkanok a kisebbségek magatartását látva, annak megvan amagaoka. Mert ahogy büntet­ni kell a kisebbségek elnyomását, — ugyanúgy az sem tűrhető, hogy egy ki­sebbség az emberi együttélés alapvető szabályait felrúgva saját felfogását pró­bálja tűzzel-vassal rákényszeríteni a többségre. Annak vagyunk tanúi, hogy a kisebbségen belül egy ugyancsak ki­sebbségben lévő radikális csoport, min­den felhatalmazás nélkül, a kisebbség összességének nevében ágál, ordít és követel — rendszerint a tévé képernyő­jén — olyan jogokat, amelyek gyakran még a többséget sem illetik meg. Hogy gyakorlati példára térjek, ott volt a Los Angeles-i zendülés. A nagy kiterjedésű lakónegyedeket gyújtoga­tással tűzvészbe taszító, puskából lö­völdöző, ártatlan embereket husánggal véresre verő, az üzleteket kifosztó feke­te csőcselék nem a Los Angeles-i néger­­séget, hanem annak gengekbe tömörült, bűnözésből élő csoportjait képviselte. A négy fehér rendőrnek, akik a televízió tanulsága szerint egy fekete férfit ütle­geltek (az illető ellenállt a letartóztatás­nak, de ez a felvételből nem derült ki), a zsűri által történt váratlan és a kívülálló számára nehezen megmagyarázható felmentése csak ürügy volt arra, hogy a gengek vandál ösztöneiket kiéljék. Nemcsak a több mint 3 milliárd dol­láros kár miatt (ez a Bush elnökmagy ar­­országi látogatása során felajánlott a­­merikai segítségnek több mint százszo­rosa!), amit a tűzvész és a fosztogatás o­­kozott elsősorban éppen a néger negye­dekben, nem is szólva a negyven halott­ról és a számos sebesültről, hanem azért is, mert Amerika mégiscsak több mint nyolcvanszázalékos fehér többsége fel­háborodva nézte a tévé képernyőjén az esztelen rombolást és akarva, nem akar­va ítélkezett az egész négerségről. Ezért persze nemcsak a hitvány elemeket ter­heli felelősség, hanem a hírközlő eszkö­zöket is, főleg a televíziót, amely a zen­dülés napjaiban, nyilván szenzációhaj­hászásból, a kedélyek csillapítása he­lyett a legvéresebb szájú négereket szó­laltatta meg. A felelősségteljes vezetők maguk is elítélték a rend elleni lázadást, de szavukat alig idézték újságok, arcuk nem jelent meg képernyőn, így hangjuk hatósugara nagyon mérsékelt maradt. Mindettől teljesen különálló és a zsűri ilyen vagy olyan ítéletétől függet­len kérdés, hogy a nagyvárosok néger gettóiban különböző tényezők eredmé­nyeképpen valóban tűrhetetlenek a vi­szonyok, és sürgős orvoslásra szorul­nak. Megint csak kiderült, hogy szociá­lis problémákat nem lehet puszta jóléti intézkedésekkel megoldani. A jelenlegi rendszer a szegényebb és primitívebb rétegek számára kívánatossá tette a mi­nél több gyereket, mert ez fokozatosan nagyobb segélyt jelentett. Ez vezetett arra, hogy 14-15 éves lá­nyok elkezdték évente szülni a gyereke­ket, akik aztán az utcán nevelkedtek és 6-10 éves korukban már gengekbe tö­mörülve a kábítószer-kereskedelem és egyéb bűnözés eszközeivé váltak. írás­­tudatlanul, az erkölcsi érzék teljes hiá­nyában — a bűnözésen kívül aligha van számukra más jövő... A szenvedélyek elcsitultával egyik bölcs néger vezető elmondta, hogy a né­gerek körében a korábban erős családi kötődés felrúgásával elindult egy folya­mat, amely egy generáción át ásta alá az erkölcsi pilléreket, és ennek kiheveré­­sére, a folyamat visszafordítására való­színűleg ugyanennyi időre lesz szük­ség. — Ha sok ilyen vezetője lenne a négerségnek, talán lerövidülne ez a végtelenül hosszú idő. A kisebbségek radikális elemeinek erőszakos magatartása nemcsak a né­­gerség körében mutatkozik. Jellemző példa erre, hogy Torontóban az abor­tuszt ellenzők harcias csoportja békés tüntetés helyett fizikailag akadályozta a törvényileg engedélyezett abortusz-kli­nikákra igyekvőket és éj idején felgyúj­totta a klinika épületét Vagy mit szól­junk azokhoz az állatvédőkhöz, akik nem elégednek meg kóbor állatok gon­dozásával és az állatoknak az emberi kegyetlenkedéstől való védelmével, ha­nem betörnek kutatólaboratóriumokba és milliós értékű gépeket törnek össze csak azért, mert ellenzik a patkányok, egerek, tengeri malacok kísérleti célok­ra való felhasználását? — Az sem volt mindennapi jelenség, amikor a termé­szetvédők az autók benzingőze elleni tiltakozásul az egyik nagy metropolis főútvonalán csúcsidőben heveredtek le az úttestre és több órán át akadályozták a munkába indulókat, és megbénítva a közlekedést, a mentőautókat és tűzoltó­kocsikat is föltartóztatták. Ki tudja, há­nyán haltak meg, milyen értékek pusz­tultak el miattuk? Ezek a radikális csoportok mindig a szabadságjogaikra hivatkoznak. De mi­lyen szabadságjog az, mely csak a rend­bontókat védi, de a rend védői ellen irá­nyul? A radikális kisebbségek, még ha jóhiszeműek is, itt követik el a legna­gyobb hibát. Tevékenységüket a több­ség előbb-utóbb megelégeli és az ellen­­intézkedés nemcsak a rendbontókat, ha­nem az általuk képviselt, gyakran ne­mes eszmét is sújthatja. Ráadásul még a szabadságjogok esetleges korlátozásá­val is járhat. A szabadságjogok igazi híveinek végtelen bánatára... Borszéky György Every time you go shopping, you've got choices to make AND DECISIONS TO REACH. # CERTAINLY, YOU SHOULD COMPARE PRICE AND quality. Then, take a minute to think about Canada. # Because when you buy a Canadian-made product or SERVICE, OR SHOP IN A CANADIAN STORE...THERE'S A PAYBACK. * In Canadian JOBS AND A STRONGER ECONOMY. * Canada. Buy into it. Canada Már két éve, hogy az ellenzék felesküdött az első, sza­badon választott magyar kormány ellenségének. Ugyan a megfogalmazás nem teljesen helytálló, mert jóval a kor­mány hivatalba lépése előtt megindult az ócsárkodás, az anyaméhben érlelődő csecsemő minéműségét illetően. No, nem nemére vonatkozóan. A „nem” egyértelmű volt, a többség (ellenzéki szóhasználat szerint: csőcselék, vö. 56-os forradalmárok) „igeri’-jével szemben, mert hiszen a kiválasztottaknak joguk van minősíteni. A meg nem született kvalitásaira nézve festették az ör­dögöt képernyőre, újságlapra angyalcsináló ellenzékiek, mindenféle lógusaik felhangosításával. Miután ugyanis belátták, hogy ők még ilyet se tudnának világra hozni, a ré­gi taktikával álltak elő: bemocskolni, kicsinyíteni, leala­csonyítani. Egészen a saját színvonalukra, sőt az alá. Ős­időktől ismert: aki képességei, tulajdonságai révén nem tud ellenfele fölé emelkedni, az rágalmakkal, hazugságok­kal, hamisításokkal próbálja lerombolni a nálánál külön­bet, illetve ugyanilyen eszközökkel próbálja magát fen­tebbvalónak hamisítani. Természetes, hogy elmegy egé­szen az erőszakig. Taxatíve erről ennyit. Két év nagy idő. Olyannyira nagy, hogy az ellenzék né­mely körein már az emlékezetkiesés jelei mutatkoznak. Két évnek előtte, mivel a parlamenti pártok belátták, hogy a demokratikus átalakulás súlyos áldozatokkal jár — az életszínvonal süllyedése, infláció, munkanélküliség —, elfogadták alapelvnek, nem élnek vissza a szükségszerű helyzettel, ezért nem alkalmaznak propagandájukban szo­ciális demagógiát. Betartják—szavukat is nagy hágón, félrevezetőén, hi­tegetve, mint ahogy betartanak mindenütt, még azok is, akiket súlyos felelősség terhel mai, nyomorult helyzetünk kialakulásáért A látás is sokat romolhat, ennyi idő alatt, az emlékezet­kihagyással összefüggésben. Mint a fentebbi igazolja, kü­lönösen érvényes ez a belátásra, de nem jobb ahelyzet ará­­látást, meglátást illetően sem. Nézegetek egy kalendáriumot, ellenzéki-féle. Úgy­mond, az Antall-kormány tevékenységét követi nyomon. Jól látható, hogy a szerző nem látja: külpolitika is van eb­ben az országban, méghozzá hazánkat rendkívül közelről érintő, súlyos helyzetben. Például a kronológia olyasmit nem említ, hogy javasoltuk a Varsói Szerződés felmondá­sát, majd amikor az érintettek aláírták a feloszlást kimon­dó dokumentumot, ellenzéki krónikásunk naplójába mindössze ennyit jegyzett be: négy forinttal csökkent a motorbenzin ára. A kalendárium szerzője megfeledkezett arról is, hogy nekünk ítélték az expót, ha rá hallgatunk, azt kell hinnünk, még mindig tagjai vagyunk a nemlétező KGST-nek, azt kell hinnünk, hogy egy másik országban élünk, egy nagy­­nagy szürke országban, de hiszen ez is az ellenzéki hitege­tés célja, hiszen a szürkeségben, a szürkehályogosságban a nagy-nagy homály is világít, ugyanis ne tagadjuk, az el­lenzék nem nagyon tündökölt másban, mint „kormány­­eltörésben”, az viszont nem jött össze, így a sikerélmény elmaradt, mint ahogy saját választási programjuk végre­hajtása is. {Új Magyarország, 1992. május 13.) Az ellenzek két: eve

Next

/
Oldalképek
Tartalom