Nyugati Magyarság, 1992 (11. évfolyam, 4-7. szám)
1992-06-01 / 6-7. szám
1992. június Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 3. oldal Kintről bentre A kisebbségek kisebbségeinek rémuralma When you buy Canadian, there’s a payback. In jobs and a stronger economy Aligha akad tisztességes gondolkodású ember, aki ne vallani, hogy a kisebbségeket ugyanazok a jogok illetik meg, mint a többséget. Az is világos, hogy az erősebbnek erkölcsi kötelessége a gyengébbeket támogatni. Ez egyaránt érvényes az egyéni és a társadalmi viszonylatra. Hogy időnként mégis felhorkanok a kisebbségek magatartását látva, annak megvan amagaoka. Mert ahogy büntetni kell a kisebbségek elnyomását, — ugyanúgy az sem tűrhető, hogy egy kisebbség az emberi együttélés alapvető szabályait felrúgva saját felfogását próbálja tűzzel-vassal rákényszeríteni a többségre. Annak vagyunk tanúi, hogy a kisebbségen belül egy ugyancsak kisebbségben lévő radikális csoport, minden felhatalmazás nélkül, a kisebbség összességének nevében ágál, ordít és követel — rendszerint a tévé képernyőjén — olyan jogokat, amelyek gyakran még a többséget sem illetik meg. Hogy gyakorlati példára térjek, ott volt a Los Angeles-i zendülés. A nagy kiterjedésű lakónegyedeket gyújtogatással tűzvészbe taszító, puskából lövöldöző, ártatlan embereket husánggal véresre verő, az üzleteket kifosztó fekete csőcselék nem a Los Angeles-i négerséget, hanem annak gengekbe tömörült, bűnözésből élő csoportjait képviselte. A négy fehér rendőrnek, akik a televízió tanulsága szerint egy fekete férfit ütlegeltek (az illető ellenállt a letartóztatásnak, de ez a felvételből nem derült ki), a zsűri által történt váratlan és a kívülálló számára nehezen megmagyarázható felmentése csak ürügy volt arra, hogy a gengek vandál ösztöneiket kiéljék. Nemcsak a több mint 3 milliárd dolláros kár miatt (ez a Bush elnökmagy arországi látogatása során felajánlott amerikai segítségnek több mint százszorosa!), amit a tűzvész és a fosztogatás okozott elsősorban éppen a néger negyedekben, nem is szólva a negyven halottról és a számos sebesültről, hanem azért is, mert Amerika mégiscsak több mint nyolcvanszázalékos fehér többsége felháborodva nézte a tévé képernyőjén az esztelen rombolást és akarva, nem akarva ítélkezett az egész négerségről. Ezért persze nemcsak a hitvány elemeket terheli felelősség, hanem a hírközlő eszközöket is, főleg a televíziót, amely a zendülés napjaiban, nyilván szenzációhajhászásból, a kedélyek csillapítása helyett a legvéresebb szájú négereket szólaltatta meg. A felelősségteljes vezetők maguk is elítélték a rend elleni lázadást, de szavukat alig idézték újságok, arcuk nem jelent meg képernyőn, így hangjuk hatósugara nagyon mérsékelt maradt. Mindettől teljesen különálló és a zsűri ilyen vagy olyan ítéletétől független kérdés, hogy a nagyvárosok néger gettóiban különböző tényezők eredményeképpen valóban tűrhetetlenek a viszonyok, és sürgős orvoslásra szorulnak. Megint csak kiderült, hogy szociális problémákat nem lehet puszta jóléti intézkedésekkel megoldani. A jelenlegi rendszer a szegényebb és primitívebb rétegek számára kívánatossá tette a minél több gyereket, mert ez fokozatosan nagyobb segélyt jelentett. Ez vezetett arra, hogy 14-15 éves lányok elkezdték évente szülni a gyerekeket, akik aztán az utcán nevelkedtek és 6-10 éves korukban már gengekbe tömörülve a kábítószer-kereskedelem és egyéb bűnözés eszközeivé váltak. írástudatlanul, az erkölcsi érzék teljes hiányában — a bűnözésen kívül aligha van számukra más jövő... A szenvedélyek elcsitultával egyik bölcs néger vezető elmondta, hogy a négerek körében a korábban erős családi kötődés felrúgásával elindult egy folyamat, amely egy generáción át ásta alá az erkölcsi pilléreket, és ennek kiheverésére, a folyamat visszafordítására valószínűleg ugyanennyi időre lesz szükség. — Ha sok ilyen vezetője lenne a négerségnek, talán lerövidülne ez a végtelenül hosszú idő. A kisebbségek radikális elemeinek erőszakos magatartása nemcsak a négerség körében mutatkozik. Jellemző példa erre, hogy Torontóban az abortuszt ellenzők harcias csoportja békés tüntetés helyett fizikailag akadályozta a törvényileg engedélyezett abortusz-klinikákra igyekvőket és éj idején felgyújtotta a klinika épületét Vagy mit szóljunk azokhoz az állatvédőkhöz, akik nem elégednek meg kóbor állatok gondozásával és az állatoknak az emberi kegyetlenkedéstől való védelmével, hanem betörnek kutatólaboratóriumokba és milliós értékű gépeket törnek össze csak azért, mert ellenzik a patkányok, egerek, tengeri malacok kísérleti célokra való felhasználását? — Az sem volt mindennapi jelenség, amikor a természetvédők az autók benzingőze elleni tiltakozásul az egyik nagy metropolis főútvonalán csúcsidőben heveredtek le az úttestre és több órán át akadályozták a munkába indulókat, és megbénítva a közlekedést, a mentőautókat és tűzoltókocsikat is föltartóztatták. Ki tudja, hányán haltak meg, milyen értékek pusztultak el miattuk? Ezek a radikális csoportok mindig a szabadságjogaikra hivatkoznak. De milyen szabadságjog az, mely csak a rendbontókat védi, de a rend védői ellen irányul? A radikális kisebbségek, még ha jóhiszeműek is, itt követik el a legnagyobb hibát. Tevékenységüket a többség előbb-utóbb megelégeli és az ellenintézkedés nemcsak a rendbontókat, hanem az általuk képviselt, gyakran nemes eszmét is sújthatja. Ráadásul még a szabadságjogok esetleges korlátozásával is járhat. A szabadságjogok igazi híveinek végtelen bánatára... Borszéky György Every time you go shopping, you've got choices to make AND DECISIONS TO REACH. # CERTAINLY, YOU SHOULD COMPARE PRICE AND quality. Then, take a minute to think about Canada. # Because when you buy a Canadian-made product or SERVICE, OR SHOP IN A CANADIAN STORE...THERE'S A PAYBACK. * In Canadian JOBS AND A STRONGER ECONOMY. * Canada. Buy into it. Canada Már két éve, hogy az ellenzék felesküdött az első, szabadon választott magyar kormány ellenségének. Ugyan a megfogalmazás nem teljesen helytálló, mert jóval a kormány hivatalba lépése előtt megindult az ócsárkodás, az anyaméhben érlelődő csecsemő minéműségét illetően. No, nem nemére vonatkozóan. A „nem” egyértelmű volt, a többség (ellenzéki szóhasználat szerint: csőcselék, vö. 56-os forradalmárok) „igeri’-jével szemben, mert hiszen a kiválasztottaknak joguk van minősíteni. A meg nem született kvalitásaira nézve festették az ördögöt képernyőre, újságlapra angyalcsináló ellenzékiek, mindenféle lógusaik felhangosításával. Miután ugyanis belátták, hogy ők még ilyet se tudnának világra hozni, a régi taktikával álltak elő: bemocskolni, kicsinyíteni, lealacsonyítani. Egészen a saját színvonalukra, sőt az alá. Ősidőktől ismert: aki képességei, tulajdonságai révén nem tud ellenfele fölé emelkedni, az rágalmakkal, hazugságokkal, hamisításokkal próbálja lerombolni a nálánál különbet, illetve ugyanilyen eszközökkel próbálja magát fentebbvalónak hamisítani. Természetes, hogy elmegy egészen az erőszakig. Taxatíve erről ennyit. Két év nagy idő. Olyannyira nagy, hogy az ellenzék némely körein már az emlékezetkiesés jelei mutatkoznak. Két évnek előtte, mivel a parlamenti pártok belátták, hogy a demokratikus átalakulás súlyos áldozatokkal jár — az életszínvonal süllyedése, infláció, munkanélküliség —, elfogadták alapelvnek, nem élnek vissza a szükségszerű helyzettel, ezért nem alkalmaznak propagandájukban szociális demagógiát. Betartják—szavukat is nagy hágón, félrevezetőén, hitegetve, mint ahogy betartanak mindenütt, még azok is, akiket súlyos felelősség terhel mai, nyomorult helyzetünk kialakulásáért A látás is sokat romolhat, ennyi idő alatt, az emlékezetkihagyással összefüggésben. Mint a fentebbi igazolja, különösen érvényes ez a belátásra, de nem jobb ahelyzet arálátást, meglátást illetően sem. Nézegetek egy kalendáriumot, ellenzéki-féle. Úgymond, az Antall-kormány tevékenységét követi nyomon. Jól látható, hogy a szerző nem látja: külpolitika is van ebben az országban, méghozzá hazánkat rendkívül közelről érintő, súlyos helyzetben. Például a kronológia olyasmit nem említ, hogy javasoltuk a Varsói Szerződés felmondását, majd amikor az érintettek aláírták a feloszlást kimondó dokumentumot, ellenzéki krónikásunk naplójába mindössze ennyit jegyzett be: négy forinttal csökkent a motorbenzin ára. A kalendárium szerzője megfeledkezett arról is, hogy nekünk ítélték az expót, ha rá hallgatunk, azt kell hinnünk, még mindig tagjai vagyunk a nemlétező KGST-nek, azt kell hinnünk, hogy egy másik országban élünk, egy nagynagy szürke országban, de hiszen ez is az ellenzéki hitegetés célja, hiszen a szürkeségben, a szürkehályogosságban a nagy-nagy homály is világít, ugyanis ne tagadjuk, az ellenzék nem nagyon tündökölt másban, mint „kormányeltörésben”, az viszont nem jött össze, így a sikerélmény elmaradt, mint ahogy saját választási programjuk végrehajtása is. {Új Magyarország, 1992. május 13.) Az ellenzek két: eve
