Nyugati Magyarság, 1992 (11. évfolyam, 4-7. szám)
1992-04-01 / 4-5. szám
Hungarians of the West — Hongrois d'Occident XI. évfolyam, 4-5. szám 1992. április-május A DEMOKRATIKUS ÉS NEMZETI SZELLEMŰ NYUGATI MAGYARSÁG HAVILAPJA Ára: 29.- Ft} — $2.00 CSEH TIBOR: A sors fintora A hallatlanul izgalmas jugoszláv drámának egyre vérfagyasztóbb felvonásait szemlélheti a világ nagyérdemű közönsége. A szerzők bravúrosat alkotnak, a színészek fegyelmezetten követik utasításaikat. Tehát az izgalom egyre fokozódik, s még mindig nem tudható, hogy mikor lesz a káosz teljes, amiből talán valaha egy új rend sarjad ki. Mára a második Jugoszlávia kimúlt. Lett belőle (egyelőre) öt utódállam, melyek közül négy népszavazással legalizálta önmagát (Szlovénia, Horvátország, Bosznia-Hercegovina, Macedónia), míg az ötödik, Szerbia és Montenegró egyszerűen kikiáltotta szövetségét a régi Jugoszlávia teljesjogú örökösének. A sors furcsa fintora, hogy pont ezek a köztársaságok kezdeményezték a régi államalakulat felbomlását... A néiiai Jugoszláviát az atlanti hatalmak egy olyan államalakulatnak teremtették meg, amely kiküszöböli majd a balkáni német befolyást, és amely erejénél fogva Dél- és Közép- Európa kiterjedt térségét tartja sakkban. Ugyanakkor önmaga egy olyan labilis képződmény, amely külső támasz nélkül életképtelen, tehát manipulálható. Ez az állam tulajdonképpen a nagyszerb álmok részleges valóra váltásának országaként egzisztált. A többi hatalomból kiszorult náció elégedetlenségét a brutális elnyomás, a külföldi segélyek, valamint a (bizonyos körök által igen nagyra tartott) liberális kivándorlási politika különböző arányú ötvözeteinek adagolásával tartották féken. Az idő múlásával azonban már beértek a politikát ténylegesen csinálók törekvései. A térségben a rendszer-Jó érzés lehet a világ vezető államában élni, nagy, erős, gazdag néphez tartozni, melynek kormánya eldöntheti, hol lesz a kisebb nemzetek határa, melyik náció gazdaságát lendíti föl kedvezményes kölcsönökkel, és merre, milyen politikai-gazdasági rendszert tart jónak, melyik országnak adja meg a legnagyobb kedvezményt, kit töröl a Cocom- és egyéb listákról, hány országot taszít háborúba. Ugyan megteszi olykor, hogy akisebbekhez fordul: barátságom elnyerése érdekében teremtsetek demokráciát, szüntessétek meg az antiszemitizmust, az előítéleteket, garantáljátok az emberi jogokat. Gesztusa azt sugallja, hogy a nagy országban minden rendben van, senki nem csorbítja az emberi jogokat, a demokrácia tökéletes — nyoma sincs antiszemitizmusnak és előítéletnek. váltások és privatizációk kapcsán egész országok kerültek dobra. Ebből kifolyólag a pillanatnyi érdekeknek inkább megfelel egy hatásával meszsze kisugárzó és devalváló tűzfészek, mint egy olyan békés oázis, ahová a milliomosok is még nem oly rég a biztonságossága miatt jártak nyaralni. Ehhez pedig nem kellett mást tenni, csak bedugni a kompenzációs csatornákat s máris kibékíthetetlen álláspontok feszültek egymásnak. Egyik oldalon az akár többszáz éves történeti érdemekkel is alátámasztott érvek a szerb magasabbrendűség mellett, amely kiterjedt nemzetközi támogatást kap még ma is, nyíltan az ortodox keresztény világ egy részéből, valamint burkoltabban a nagyhatalmaknak látszólag az egységes Jugoszláviát fenntartani célzó politikai törekvéseitől. A másik oldalon mindazok a szerb befolyástól függetlenedni akaró nációk állnak, melyek egyenjogúsági és önállósági érveléseiket — gyakran gyerekes naívsággal — a nemzeti önrendelkezés különféle nemzetközi deklarációival próbálják alátámasztani. Ezek a függetlenedni szándékozó államalakulatok nemzetközi legitimációt csak azután kaphattak, miután már kialakultak azok a háborús tűzfészkek, melyek az előbb említett igényeket kielégítették. A külső szemlélőnek még áttekinteni is nehéz a mostani, deklarálatlan balkáni háború jelenlegi frontjait és résztvevőit. A földrajzilag és etnikailag is összevissza kuszálódott frontvonalak összetett erőket állítanak egymással szembe. —A szerb oldalra átállt reguláris hadsereg igyekszik minden hadrafogható embert a frontra küldeni, akit csak elér. így tömege-Nagy ország döntése ellen aligha lehet apelláta. Bele kell nyugodnunk abba is például, amit az Amerikai E- gyesült Államok külügyminisztériumi jelentésében rólunk, magyarokról olvashattunk nemrégiben. Eszerint hazánkban ugyan nincs antiszemitizmus, diktatúra, sértetlenek az emberi jogok, ámde a cigányokkal szemben előítéletesek vagyunk. Vélhetően Amerikában is nyilvánosságra hozták a rólunk készült gyorsfényképet, az újságokból megtudhatták az ötszáz éve fölfedezett földrész lakói, hogy bármilyen aranyosak is a rendszerváltó magyarok, azért a cigényokat nem kedvelik. Olvasták és kissé megnyugodtak: lám, milyen jó, hogy itt élünk Amerikában, ahol — ugye — nincs előítélet a cigányokkal szemben. Bezzeg Keleten, még a demokratizmus útjára lépett Magyarországon is megvetik sen mozgósítja a vajdasági nemzetiségek otthonról még el nem szökött tagjait, többek között a magyarokat is, abból a leplezetlen célból, hogy minél többen meneküljenek el a behívások elől, ami aztán megkönnyíti a szerb betelepítést. A reguláris hadsereg mellett különféle szabadcsapatok öregbítik a rác martalócok hírnevét. Ezen alakulatok egyrészt a szerbiai alvilágból és a titkosrendőrségből verbúválódott, kiválóan felfegyverzett bandák, melyek fő feladata abban áll, hogy brutalitással szülőföldje elhagyására késztessék a nem szerb lakosságot. A jelenlegi hivatalos szerb politika hősökként tartja számon őket; nemcsak a boszniai és horvátországi hadszíntereken jeleskednék, hanem magán a Szerb Köztársaságon belül is felhasználják őket a háborút helytelenítők ellen, valamint a nem szerb lakosság terrorizálására. Munkájukat abszolút professzionalista módon végzik: kamionokkal szállítják át a gazdag hadizsákmányt Szerbiába és saját kiterjedt üzlethálózataikban árusítják — akár négy-öt helyen is városonként. A Szerbián belüli lincshangulat és a tömegtájékoztatás szigorú ellenőrzése miatt nehéz megítélni a Szerbián belüli háborúellenes erők nagyságát, valamint azt, hogy a különféle, olykor jócskán nacionalista ellenzéki pártok csak a mostani poszt-kommista hatalmat vagy magát a háborút is ellenzik; hiszen a jelenlegi harci erőfeszítéseket a szélsőjobbtól a szélsőbalig a legkülönbözőbb erők támogatják. A harmadik katonai tényező a szerb oldalon a különféle Szerbián kívüli szerblakta területek pártmilíciá (Folytatás az 5. oldalon) őket! Elképzelem, mennyire elégedetten dőlt hátra foteljában az átlagpolgár e hírt olvasva. — Elégedetten és előítéleteiben megerősödötten, miszerint ilyenek ezek a kelet-európai népek, sőt, még ilyenebbek. Kíváncsi vagyok, mikor készít fölmérést az amerikaiak előítéleteiről — például a színesbőrűekkel szemben — egy magyar közvéleménykutató csoport. Ha ebben előítéletesnek mutatkoznának az amerikaiak, vajon közzétennék-e a magyarok jelentését kommentár nélkül az US A-ban, vagy másutt, nagy népeknél? És akadna-e nemzet, amely barátságának elnyerésére hivatkozva felszólítaná Washingtont, hogy tegyen meg mindent az előítéletek megszüntetéséért? Amíg ez meg nem történik, addig meglehetősen barátságtalannak hat az említett külügyminisztériumi jelentés. (eausescu-birtokok Észak-Amerikában? Egy kanadai forgatócsoport véletlenül titkos Ceausescubirtokok nyomára bukkant Észak-Amerikában, elsősorban is a kanadai Québec tartomány területén. Egyes hírforrások szerint egy torontói ügyvédcsoportnak sikerült leállíttatnia a programot. HARSANYI LÁSZLÓ: Európa történelme - bármelyik más kontinens történetéhez viszonyítva - mélyreható, nagy területi változásokkal járó fejlődés krónikája. — Századunk, a XX. század is meghozta a területi változásokat. A kontinensnek mint kulturális és vallási eltérései ellenére is egységes földrésznek az egészét tekintve e század két nagy változást hozott: az oszmán-török birodalom végleg kiszorult a kontinensről (a Dardanellák melletti kis csücsköt nem számítva), s a század közepén a keleti, bizantinikus hagyományokon fölépült, majd bolsevista ideológiával elárasztott Szovjetunió hatolt a kontinens közepéig. A választóvonalat, amelyet a római és a bizánci kereszténység elterjedése évszázadokra megszabott, most a hatalmi politika jelentősen nyugatra tolta, uralmát, befolyását minden eddiginél erősebben kiépítve. A területi változások nagy - és kiváltképpen számunkra emlékezetes - fordulói: 1918 és az utána következő békék, 1945, majd a századvég újabb átrendeződésének látványos eseményei 1991-ben, s napjainkban: a Szovjetunió fölbomlása hazánktól északkeletre, és Jugoszlávia szétesése. E történelmi események folytán hazánk új szomszédokat kapott és ezek a körülmények bizonnyal megérdemlik a rövid áttekintést. Századunkban nemcsak a határok változtak, hanem a hatalmi konstelláció változását is nyomon követhetjük. E változások hazánk szempontjából is jelentősek. 1920-ban, a trianoni békediktátum után négy szomszédunk lett. Ebből három az akkori franciaangolszász törekvések eredménye is, védence is: a kisantant államok. A magyar mozgásteret mind ez, mind a velük szemben nyíltan hirdetett revíziós törekvések is meghatározták. 1945-ben - a pár hónapos lengyel, majd másfél éves szovjet szomszédság átmenete után - már öt szomszédunk van: Kárpátalját a szovjet birodalomhoz csatolják, s a záhonyi átkelő a magyar külkereskedelem forgalmi kulcsállomásává válik. 1992-ben már hat szomszéddal rendelkezünk, amikor elismerjük Horvátország önállóságát. E legutóbbi változások a szomszédoknak nemcsak nevében, Magyarok III. Világ-Budapest, 1992. aug. 19-21. (Részletes program követkézé számunkban.) de hatalmi súlyában is változást jelentenek: a szovjet birodalom helyett Ukrajna a szomszédunk, Jugoszlávia helyett pedig részben Szerbia (amit esetleg másként is nevezhetnek), részben Horvátország. A változások folytán Belgrád megmaradt egyik szomszédunk fővárosának, az új déli szomszéd fővárosa Zágráb; északkeleten a régi főváros, Moszkva már nem a szomszédos ország fővárosa, hanem helyette az új szomszéd életét Kijevből irányítják. Ukrajna A kijevi nagyfejedelemség államalapító kezdeményezései a IX-X. századra nyúlnak vissza. A IX. század közepén indul el a két művelt görög nemesifjú, Cirill és Method a bolgárok megtérítésére. 855 táján megalkotják a görög íráson alapuló és a szláv népek részére rendelt írásmódjukat. Amiként a kontinensünk nyugati felén Róma, ugyanúgy a keletin Bizánc terjeszti tanait, s akarja befolyása alá vonni az újonnan megtérítetteket. A birodalomépítés módszere abban az időben a dinasztikus kapcsolat legalább annyira, mint a fegyveres hódítás. Amikor nálunk Szent István koronát kér Rómától, Kijevből Vladimír elnyeri Bíborban született Anna hercegnő kezét. Ekkorra már Kijevnek metropolitája van. A bizánci kereszténység - a hatalompolitikát illetően - abban különbözik a rómaitól, hogy Bizáncban nem következik be a kétpólusú hatalom, nincs meg a császári és pápai hatalom rivalizálása: keleten államnak, egyháznak egyaránt a császár a parancsolója. Ezt veszik át később az orosz uralkodók. Az eltérő írásmód — a latin és cirill — választóvonalat húz Európa közepén (itt ezen a területi kiterjedés megoszlását kell érteni) és ezzel egyidőben két, egymástól elütő civilizáció fejlődik ki — eltérő szimbolikával, művészettel és állami struktúrával. Kijev néhány évszázadon át virágzik. A tatár pusztítás őket sem kerüli el: megindul a hanyatlás. 1320-tól litván fennhatóság alatt állnak, aztán — ismét dinasztikus trónutódlás követ(Folytatás a 4. oldalon) NOVÁK GÁBOR: Barátságtalan gesztus Új szomszédság ...akikkel együtt kell élnünk
