Nyugati Magyarság, 1991 (10. évfolyam, 1-11. szám)
1991-01-01 / 1-3. szám
RETURN ADDRESS: 5582 Gatineau Ave., #11 Montréal, Qué. H3T 1X7 Canada NYUC4TI Mr. István CSICSERY-RONAY P.O.Box 1005 Washington. D.C. 20013 U.S .A. Flower r H4<\4ISA Hungarians ef the West Hongrois d'Cccide-USA / 23 Vj Vii \ \ \ \ X. évfolyam, 1-3. szám 1991. január-március A DEMOKRATIKUS ES NEMZETI SZELLEMŰ NYUGATI MAGYARSÁG LAPJA Ára: 20.00 Ft — $2.00 A magyar függetlenség és demokrácia újjászületését 1990 tavaszától számíthatjuk. Márciusban és áprilisban zajlott le a szabad parlamenti választás két fordulója, amelynek eredménye alapján május végén három párt koalíciójaként megalakult a független, legitim magyar kormány. 1991 március idusát, immár gumibot nélkül megtartható nemzeti ünnepünk évfordulóját alkalmas időpontnak tekinthetjük egy rövid viszszapillantásra. Hogyan ment végbe e történelmi változás első éve? Milyen eredményei vannak a gazdasági és politikai átalakulásnak és vajon a derűlátók vagy a borúlátók jövendölése valósult meg? Első tanulságként máris elmondhatjuk, hogy ez a történelemben példa nélkül álló rendszerváltás (átmenet kommunista parancsgazdálkodásból és -uralomból szabadpiacos polgári demokráciába) sokkal nehezebb feladatnak bizonyult, mint legtöbben gon. .öltük. Nehezebbnek, nem is anynyira a feladat objektív nagysága miatt, bár az is igen nagy, hanem a nemzet lelki tartalékainak vékonysága, türelmének kifogyása és a politikai kultúra alacsony foka miatt. A mai magyarországi helyzetről sokféle értékeléshez juthat az amerikai és kanadai olvasó. Erősen szembetűnő eme értékelések változatossága, sokszor teljesen ellentétes konklúziója. Amerikai szakértők — mind a kormánynak, mind magáncégeknek és alapítványoknak dolgozók—szinte egybehangzóan Magyarországot teszik az első helyre Kelet-Európában, mint ahol az eddigi reformok a leghatásosabbak voltak és ahol a legnagyobb az esély a sikeres átmenetre. Egyértelműen ilyen következtetéssel tért vissza például az a delegáció, amelyik John Robson helyettes pénzügyminiszter vezetésével a helyszínen vizsgálta meg a kelet-európai reformok helyzetét az elmúlt év végén. Elmondták, hogy széleskörű pesszimizmust tapasztaltak Magyarországon, amit semmiképpen sem tartottak indokoltnak. Találkoztak Antall József miniszterelnökkel is, akit szintén túlzottan borúlátónak találtak. Mértékadó washingtoni vélemény szerint Magyarországnak kompetens kormánya van, mely a nehéz körülmények között igen jó munkát végez. Ezt tükrözi az az adat is, hogy az eddigi nyugati befektetések felét Magyarországon valósították meg, azaz Magyarországnak annyi jutott, mint az összes többi kelet-európai országnak együttvéve. A szakemberek értékeléseivel szemben a sajtójelentések rendszerint jóval negatívabbak. Ennek oka azonban részben a sajtó természetében rejlik. Még a legnagyobb amerikai lapoknál is roppant alacsony a kelet-európai tudósítások színvonala. Tudósítóik egy-két napos villámlátogatásokat tesznek Budapesten, aztán amit írnak, az attól függ, hogy ki kapja el és „eteti be” őket a kávéházban. Mivel a kormányt már indulás előtt nacionalistának festették le előttük—bármit is jelentsen ez —, a kormányképviselők hitele nem túl magas számukra. Magyarországon viszont, ellentétben Lengyelországgal vagy Csehszlovákiával, olyan ellenzék alakult ki, amelynek egyes tagjai szinte specializálódtak nemcsak a kormány, hanem az egész ország hitelének rontására, gazdasági érdekeinek aláásására. A felületes tudású, az országba eleve bizonyos előítéletekkel érkezett és szakmájánál fogva mindig a negatívot kereső tudósító boldogan habzsolja fel, amit elé tálalnak, és csak az igen elvétve létező tehetséges, tájékozott és lelkiismeretes tudósító próbál meg az elfogult pártpropaganda mögé nézni. Ahazai sajtó tájékoztatási munkája semmivel sem jobb, s ez viszont annál inkább elítélendő, mivel képviselőinek volna alkalmuk igazi tájékoztatást nyújtani. A kormány munkájának objektív és elismerő értékelésére példa sincs. A nyugati sajtó negatív értékelései, bármily felszínesek is, hamar visszhangot találnak a magyarországi napilapokban, míg a külföldi szakemberek kedvező nyilatkozatai csak elvétve jutnak el a magyar olvasóhoz. A kormány tagjait diszkreditálni igyekeznek és azt teljesen elhallgatják a magyar nép elől, hogy nyugati kormánykörökben általában nagyon jó a vélemény róluk, sőt határozottan az a vélemény, hogy Antall József személyében egyedül Magyarországnak van profi színvonalú és felkészültségű vezetője, mert Havel és Walesa csupán rokonszenves dilettáns... Nem csoda aztán, ha az ilyen sajtóval megvert és amúgy is pesszimizmusra hajlómagyar állampolgárnem nagyon lát kiutat nehéz helyzetéből. Ebben a kormány is hibás, mert nem világosította fel már a kezdet kezdetén a lakosságot az ország katasztrofális helyzetéről és arról, hogy van biztos kiút, de az hosszú és komoly erőfeszítést igényel. Antall József kifejezetten elutasította, hogy miniszterelnöki szolgálatát egy Churchill-i beszéddel kezdje (, J have nothing to offer but blood, toil, tears and sweat”). Ez hiba volt, és most fizeti az árát. A magyar néppel meg kellett volna értetni, hogy az ország a részleges, felszínes és relatív jólét ellenére nem volt jobb helyzetben, sőt egyes szempontokból rosszabb helyzetben volt, mint Németország vagy Japán a másodikvilágháború végén. Ottafizikai pusztulás nem hagyott semmi illúziót a brutális valóság előli menedékként, míg Magyarországon, úgy tűnik, egyesek azt hitték, hogy a szabad választásokat néhány héten belül egy legalábbis a svájcihoz hasonló életszínvonal fogja követni. A valóság az, hogy az ország gazdasági helyzete még egy darabig szükségszerűen romlani fog, és legkorábban csak a jövő év táján várható javulás. Amit az ország nem ért, mert nincs aki hitelesen meg tudná ezt magyarázni: hosszú távon minden oka megvan az optimizmusra. A magyar nép tehetsége és megújuló munkakedve előbb-utóbb elindíthatja az országot a nyugat-európaihoz hasonló gazdasági jólét és politikai stabilitás felé. Ehhez azonban hiteles politikai vezetők kellenek és egy bizonyos nemzeti egység, az összes pártok egysége, ami biztosíthatná, hogy a nemzet békésen, éretten és türelmesen éli át ezt a nehéz időszakot. Ilyen egységről szó sincs; a politikai pártok gyűlölködve vagdalkozna, az országot pedig olyan ellenzéki vezetőkkel verte meg a sors, akik az összeomlásbanreménykednek. Mi juttatott egy ilyen politikai elitet az ország nyakára" Elsősorban az új alkotmányos rendszer antidemokratizmusa, létrehozásának manipulativ körülményei. Egy olyan országban, ahol több mint négy és fél évtizedig nyoma sem volt demokráciának, ahol a lakosságnak minél előbb és minél szélesebb körű politikai, önkormányzati jogokat kellett volna adni, óriási hiba volt a listás szavazásnak oly túl(Folytatás a 2. oldalon) Antall József levele a Nyugati Magyarság olvasóihoz Tisztelt Honfitársaim, Nyugaton élő Magyarok! Egy új év elején állunk, egy olyan év kezdetén, amely sok mindenben nem hasonlítható az elmúlt idők éveihez. Tavaly sokak számára öröknek tűnő, hosszú évtizedes várakozás után hazánk újból demokratikus rendszerű állammá alakult. Az elmúlt évben létrejöttek azok a demokratikus keretek, amelyek biztosítják az ország átalakulását, a diktatórikus rendszerből történő kilábalását. Mi, magyarok, nehéz évtizedeket éltünk meg itt a hazán belül, de tudjuk azt is, hogy milyen nehéz az édes anyanyelvet, a szülőföldet elhagyni, búcsút venni a barátoktól és a tájtól, ami felnevelt, s milyen nehéz a világ egy más vidékén új életet kezdeni. Tudjuk, hogy a legtöbben Önök közül sok nehézségen mentek keresztül, míg megtanulták új hazájuk nyelvét, a befogadó országok polgárainak gondolkodásmódját és szokásait. Az Önök kettős kötődése így ma mindkét országot gyarapítja: új hazájukat, amely számára az Önök szaktudása, munkaereje, szorgalma és mássága gazdagító tényező, s az óhazát, amely a külhonban szerzett tapasztalataikból, ottani életük, munkájuk tanulságaiból sokat gyümölcsöztethet, ha Önök velünk a kapcsolatot fenntartják vagy újraélesztik. Önök jól ismerik a demokratikus államok működési rendszereit, nagy gyakorlattal rendelkeznek a piacgazdaságban, otthonosan mozognak a fejlett technológia, a bank és a tömegtájékoztatás világában. Ezek olyan értékek, amelyeket nekünk itt részben újból meg kell tanulnunk, részben sokaknak teljesen a nulláról indulva kell elsajátítani. A diktatórikus rendszer megszűnte óta az elmúlt esztendőben még nem tudtuk kellően kiépíteni a csatornákat a nyugati magyarság és az óhaza között. A szándék mellé idő is kell. Kérjük bizalmukat és együttműködésüket, hogy ebben az új esztendőben a minket összetartó szálakat szorosabbra foghassuk. Az új esztendő alkalmából szívből köszöntőm a Nyugati Magyarságot, amely e szálak megteremtésén annyi tehetséggel és önfeláldozó hivatástudattal dolgozott az elmúlt években. Budapest, 1991. január. Antall József a Magyar Köztársaság miniszterelnöke TÜSKÉS TIBOR (Magyarország): Egy vita margójára Csoóri Sándor magyar állampolgár és magyar író Nappali hold” címmel hosszabb tanulmányt közölt a Hitel című folyóiratban. A tanulmány egyik, a lap 1990. szeptember 5-i számában megjelent részletét követően a magyar sajtóban különféle megnyilatkozások láttak napvilágot. A Magyar írószövetség néhány tagja kilépett a szövetségből, illetve lemondott a szövetségben viselt tisztségéről, majd a Magyar írószövetség elnöksége „állásfoglalást” tett közzé, amelyben kijelenti: „mostnem osztozunk (Csoóri Sándor) gondolatmenetében; következtetéseivel sem érzelmileg, sem logikailag nem azonosulunk”. Érdemi vitára, gondolatcserének nevezhető véleménynyilvánításra csupán Kertész Ákos és az újra megszólaló, neki válaszoló Csoóri Sándor között került sor a Magyar Nemzetben. Aki ebben a vitában szót kér, akár annak margój án véleményt ny il vám't, annak tisztáznia kell alapállását: milyen nézőpontból, milyen élmények és tapasztalatok birtokában, milyen érdekek szolgálatában beszél? Én sem kerülhetem meg ezt, aki csupán néhány reflexiót kívánok a történethez fűzni. Reflektáló érzékenységem, a jót a rossztól, a tisztességeset a tisztességtelentől, a hamisat az igaztól, az emberiességet az embertelenségtől elválasztó tájékozódó képességem, értéktudatom igen korán — gyermekkoromban — alakult ki. Ahhoz a nemzedékhez tartozom, amelynek tagjait már nagyon fiatalon, kamaszkorunkban, életre szóló, erkölcsi világunkat meghatározó élmények érték. A második világháború s mindaz, amit a negyvenes évek első fele a hátországban jelentett, nem filmélmény, nem jól-rosszul elbeszélt iskolai történelem, hanem egy tíz-tizenöt éves gyerek mindennapi életében és idegrendszerében megtapasztalt valóság volt. A vita témájához kapcsolható emlékeimet idézem. Voltak osztálytársaim, akik egyik napról a másikra ruhájukon hatágú sárga csillaggal megjelöltén jöttek az iskolába. Szerzetestanáraink hittan órán sem küldték ki őket a tanteremből, de volt civil, tréfálkozó kedvű tornatanárunk, aki így szellemeskedett: „Na, ti lesztek majd azok, akik elmondhatják: Mit rákentek a századok, lemossuk a gyalázatot! ’’(Azokra a munkaszolgálatosokra célzott, akikkel a laktanyák latrináit takaríttatták. Ma hozzátehetem: Ha csak azt tisztíttatták volna velük...) Láttam a bérházban, ahol laktunk, amint egy mémökcsalád tagjait elhurcolták, szögesdróttal befont ablakú vagonokban nyugatra szállították, majd lepecsételt lakásukat feltörték, a szép fényes bútorokat széthordták, az értékes könyveket zuhogó esőben trágyás vasvillával stráfkocsira szórták. És hallottam az otromba „viccet”, mikor már nagyon sötét szappant árultak a boltokban: „Ne finnyáskodj, gyerek. Ezt a Kohnnéniből főzték...” De emlékezem arra a napra is, amikor azért rendeltek el a nyilasok iskolai szünetet a város összes iskolájában, hogy legyen szájtáti nézőserege a jelenetnek, amikor a piactéren egy rangjelzésétől, gombjaitól megfosztott, befűzetlen bakancsé magyar katonaszökevényt vezettek a sebtiben fölhúzott nyers téglafal elé. (A katonát, a téglafalat még láttam, de arra már nem voltam képes, hogy a ve(Folytatás a 4. oldalon) Egy év demokrácia
