Nyugati Magyarság, 1990 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1990-06-01 / 6. szám
2. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 1990. június SYICAII HAOIISU Hungarians ©I Uie West ^ Hcngrcts d’ccckfent j Published monthly by the TRANSATLANTIC PUBLICATIONS, INC. 5582 Gatineau Ave., #11 Montreal, P.Q. H3T 1X7, Canada Phoné (514) 731-4192 Felelős kiadó-főszerkesztő: MIKLOSSI ISTVÁN H. főszerkesztő: NAGY KAROLY Vannak változások... Magyar belpolitika, anno 1990 júniusa A szerkesztő bizottság tagjai: Éltető J. Lajos, Hámos László, Megyeri György, Miklóssi István, Nagy Károly, Németh Magda, Püski Sándor, Roy Mária, Sass Márton, Tamási Miklós Megrendelési díjak egy évre: Kanada: $25; USA: US-$23, egyéb országok: US-$28 (légi) Kéziratokat nőn őrzünk meg s nem küldünk vissza. A szükséges javítás jogát fenntartjuk. A közölt írások nem feltétlenül képviselik a szerkesztőbizottság álláspontját A valódi névvel aláírt cikkekért a mindenkori cikkírók felelősek. Híreink, cikkeink utánközölhetők lapunk nevének feltüntetésével! HIRDETÉSI DÍJSZABÁS $10 (US-$8) per column inch Nagyvállalatok, állami szervek: $1.00 per agate line (Folytatás az 1. oldalról) lamentben — szerencsére — nincs olyan politikai erő, amelyik ezt a többséget magáénak mondhatná. A Magyar Demokrata Fórum (mint legnagyobb kormányzó párt) és a Szabad Demokraták Szövetsége (mint legnagyobbellenzéki párt) kényszerű önmérséklését jelző kompromisszumos megállapodás tehát a folyamatos kormányzati ésparlamenti munka előtt nyitotta meg az utat. Hogy erre mennyire szükség volt, azt mutatja: az utóbbi hónapban a parlament működése került a politikai érdeklődés középpontjába. Sajnos, nem egyértelműen kedvező visszhanggal.,.Hála” az állandó televíziós és rádiós közvetítésnek, az egész ország szem- és fültanúja lehet annak, ami a T. Házban történik. S az bizony nem mindig felel meg a magasztos várakozásoknak. A rendszerváltozást egycsapásra kodifikáló új alkotmány megalkotása legalább egy évet venne igénybe, s erre most nincs idő. Az viszont a jogállamiság természete ellen való lenne, ha a demokráciát átmeneti diktatórikus eszközökkel akarnák megteremteni, fgy nincs más választás, mint az alkotmány % NAPI JÁRATOK SVÁJCBA KÉNYELMES CSATLAKOZÁSOKKAL BUDAPESTRE ÉS TÖBB MINT 100 MÁS CÉLÁLLOMÁSRA Hívja utazási irodáját vagy a Swissair montreáli központját a 879-9154-es telefonszámon Swissair VOLS QUOTIDIENS POUR LA SUISSE. EXCELLENTES CORRESPONDANCES POUR BUDAPEST ET PLUS DE CENT AUTRES DESTINATIONS. Contactez votre agent de voyage ou Swissair a Montréal au 879-9154 % részleteinek módosítása, az aprólékos, sokszor személyeskedő pártcsatározásokba torkolló jogalkotási procedúra. Amit olyan botrányok tarkítanak, mint hogy egyes képviselők távollévő társaik helyett is szavaznak nyomógombjaikkal. A nézők elcsodákoznak: ez a demokrácia? Fogalmazzunk tapintatosan: időigényes a parlamentarizmus technikájának elsajátítása. A „birtokba vevésnek” ugyanakkor sok olyan mozzanata van, amely nélkülözi a szélesebb nyilvánosságot. Míg a parlament látható tevékenységével kapcsolatbanmáris kifogásként vetődik fel, hogy szinte kormányzati szerepet vállal magára, a kormánnyal szemben épp „láthatatlansága” ad okot a bírálatra. Pedig a kezdeti csendnek oka volt: a minisztériumok új vezetőgárdájára mindenekelőtt a terepfelmérés és a szükséges személycserék rázós feladata hárult. De hiába a száznapos türelmi idő, a fejlett demokráciák játékszabályaiban elfogadott átmeneti állapot, egyes politikai csoportok és a nem kifejezetten kormánypárti sajtó erőszakosan szántónkén) mentalitása már két-három hét után kiütközött. A civilizált országok független lapszerkesztői valószínűleg nagyon elcsodálkoznának azon a bizalmatlan, elszámoltató, sandaságoktól sem mentes hangvételen, amellyel a magyar médiumok egy része az új kormány első lépéseitkíséri. Az információk birtoklásáért folyó küzdelem a hatalmi harc részévé vált, amiben kimutathatóan nagyobb rokonszenv — elfogultság — övezi az SzDSz vezette ellenzék megnyilvánulásait, mint a kormánykoalícióéit. Mindezt természetesen a sajtószabadság és a függetlenség jegyében. Késhegyig menő küzdelem folyik például az MSzP fennhatósága alól kikerülő lapok tulajdonlásáért — ugyanakkor kedvező fejlemény, hogy Hankiss Elemér szociológus és Gombár Csaba politológus személyében mindenki számára elfogadható elnököket sikerült találni a televízió és a rádió élére. Az élet szerencsére akkor sem áll meg, amikor a sajtó a kelleténél többet foglalkozik saját helyével, szerepével. Június kiemelkedő eseménye volt a magyar kormányküldöttség szereplése a Varsói Szerződés moszkvai tanácskozásán. A függetlenségi szándék kinyilvánítása, Jeszenszky Géza külügyminiszter nyugat-európai útjai, Antall József miniszterelnök bonni és párizsi látogatása a magyar külpolitika új irányvonalát és prioritásait jelzik. Alighanem ezeket a döntéseket fogadja a legszélesebb egyetértés, kül- és belföldön egyaránt. A váltásnak máris kézzelfogható eredményei vannak: nyugati, elsősorban német bankok jóvoltából Magyarországnak rendelkezésére áll a rövid távú gazdasági csomagterv hitelfedezete. Az ezzel párhuzamosan bejelentett drasztikus áremelések ugyanakkor kétségtelenné tették, hogy a piacgazdaság kiépítése nem érhető el további lakossági áldozatok nélkül. A reprivatizációt előkészítő első intézkedések közé tartozik az egyelőre 35-40, később majd több száz vállalat ellen kezdeményezendő csődeljárás. Ezek várhatóan zaklató foglakoztatottsági hatását némiképpen ellensúlyozza az a pénzügyminiszteri vélekedés, miszerint a piacgazdasági feltételek megteremtésével egy éven belül konvertibilissé tehető a forint. A pénz növekvő gazdasági szerepét máris jelzi a budapesti értéktőzsde megnyitása. A legújabb intézkedések sejteni engedik, hogy a gazdaság átépítése nemsokáig kullog a politikai rendszerváltozás mögött. Ennek feltétele a tulajdonviszonyok, mindenekelőtt a földtulajdon rendezése, illetve az önkormányzati törvény elfogadása és a helyhatósági választások lebonyolítása, amely feladatok a parlament és a kormányzat legsürgősebb teendői közé tartoznak. Az országgy ülés nyári szabadságát elhalasztva a folyamatos törvényalkotás mellett döntött, átérezve történelmi szerepet. Az MDF-SzDSz megállapodás nyomán kibontakozó törvényhozói munkát azonban június közepén váratlanul megzavarta a Szocialista Pártnak a köztársasági elnök közvetlen megválasztását szorgalmazó aláírásgyűjtő akciója. A jogilag támadhatatlan kezdeményezés mögött az a nyilvánvaló szándék húzódik meg, hogy a magas közjogi méltóság megszerzésére tett kísérlettel a parlament egyetlen baloldali pártja elkerülje: a döntéshozatalok perifériájára szorul. A fellángoló vita nyomán Göncz Árpád ideiglenes köztársasági elnök a népszavazást (vagyis, hogy a nép vagy a parlament válasszon-e) július 29-re, a helyhatósági választások időpontját szeptember 30-ra tűzte ki. Ez a két dátum lett a magyar politikai élet következő időszakának két pillére. Összefoglalónk végén ideje választ adni a bevezetőben feltett kérdésre: a változások ellenére mi magyarázza az országban kialakuló bizonytalanságot. Nos, kétségtelen: azok valószínűleg elégedetlenek a fejleményekkel, akik azt hitték, hogy ha kimondjuk a varázsszót — demokrácia—, egy-kettőre itt a Kánaán. Azok viszont, akik tisztában vannak e hatalmas történelmi átalakulás bonyolultságával, azt is tudják: az új politikai-gazdasági rendszer kiépítése nem történhet meg harminc, nem száz, mégcsak nem is háromszáz nap alatt. Heroikus munka vár az országra, de a legfontosabb, hogy a kezdés feltételei —a nép többségének bizalmát élvező parlament és felelős kormány — adottak. Következnek a küzdelmes, gyötrelmes hétköznapok, amelyekben hamarosan elválik: képcs-c az ország bizalommal csatlakozni a felzárkózási törekvésekhez, vagy belső megosztottsága miatt visszacsúszik a perifériális, félgyarmati országok sorába. Higgyük, hogy a választás nem lehet alternatíva. A magyar külpolitika új irányai (Folytatás az 1. oldalról) terelnök NSzK-beli és franciaországi tárgyalásait, Jeszenszky külügyminiszterjugoszláviai útját, valamint a lengyel miniszterelnök, az osztrák kancellár, a finn miniszterelnök, a török külügyminiszter magyarországi látogatását. Különösen nagy visszhangot váltott ki a magyar kormánynak az a döntése, hogy országunk kilép a Varsói Szerződésből. A Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének moszkvai ülésén részt vett legmagasabb szintű magyar küldöttség e döntésnek megfelelően foglalt állást, ám ugyanakkor hangsúlyozta, hogy kiválásunkat nem egyoldalú lépésként szándékozunk végrehajtani. Tárgyalásokat kezdeményezünk a kérdésről, melyek során a magyar fél figyelembe fogja venni az összeurópai folyamatokból, a zajló leszerelési tárgyalásokból, illetve Magyarország konkrét biztonsági helyzetéből fakadó szempontokat. Arra is egyértelműen rámutatott a magyar külpolitikai vezetés, hogy nemzetközi tevékenységünk kiegyensúlyozása, közeledésünk a Nyugathoz legkevésbé sem jelenti azt, hogy elhanyagolnánk a közép-keleteurópai térséget. Ha a realitásokból indulunk ki, világosan látjuk, hogy ezek az országok, a körülöttünk élő népek változatlanul fontos partnereink maradnak. Ehhez kapcsolódik, hogy át kell tekintenünk viszonyunkat, a korábbi időszakból fennmaradt „szocialista típusú” szerződéseinket, azokat az új helyzethez kell igazítanunk. Lényegében minden érintett ország irányában tettünk már erre vonatkozó kezdeményezéseket. így el is érkeztünk a szomszédos országokban élő magyar kisebbségek kérdéséhez. Koalíciós kormányunk — és az abban résztvevő politikai erők — soha egy pillanatra sem hagytak kétséget afelől, hogy szívükön viselik a magyar kisebbségek sorsát, azért felelősséget éreznek. A magyar vezetés számos alkalommal kifejezésre juttatta, hogy — noha Trianont igazságtalan nagyhatalmi diktátumnak tartja — józanul mérlegeli a realitásokat, tiszteletben tartja az európai biztonsági folyamat keretében vállalt kötelezettségeit. Tény, hogy az utóbbi évtizedekben —azideológiai máz alatt—fennmaradtak a nemzeti kisebbségek jogainak megsértéséből fakadó feszültségek, s ezek a közelmúltbeli változásokkal nyíltan felszínre kerültek. Meggyőződésünk, hogy e gondokat mielőbb rendezni kell, különben a nemzetiségi konfliktusok az államközi kapcsolatokat is feszültté tehetik. Az igazi járható út a valóban demokratikus belső berendezkedés kialakulása lenne a térség minden országában, s ezzel párhuzamosan a határok növekvő nyitottsága, az anyanemzettel történőkollektív és egyéni kapcsolattartás teljes szabadságának biztosítása. Márai Sándor idézi híres Naplójában Macaulay-t: „Az újonszerzett szabadság baja ellen csak egy gyógyszer van és e gyógyszer a szabadság. Az igazság s szabadság fénye lehet, hogy kápráztatja és megzavarja kezdetben a szolgaság házában félig megvakult nemzetet. De csak hadd nézze s nemsokára képes lesz eltűrni. A vélemények túlságos heve lecsillapszik. Az igazság elszórt elemei megszűnnek küzdeni és egyesülni kezdenek. ’’Persze lehet, hogy néhol erre meg jó ideig kell várni. Természetesen diplomáciai lépéseket is tettünk a helyzet javítása érdekében. Javasoltuk, hogy kössünk ellenőrző mechanizmusokkal kiegészített, megerősített kisebbségvédelmi megállapodásokat az érintett országokkal. Hiszünk abban, hogy a szabad választások utáni magyar kormány hivatalba lépése teljesen új fejezetet nyit az amerikai kontinensen élő magyarsággal fenntartott kapcsolataink történetében. Ennek már eddig is számosjelét tapasztaltuk. Önöket a széles értelemben felfogott magyarnemzet fontos részének érezzük. Mindannyiunk gyökerei itt vannak, a Kárpát-medencében, ahol most a magyar nép — annyi kudarccal végződött kísérlet után — jó eséllyel rugaszkodik újból, hogy modem szellemiségű, európai színvonalú, nyitott, demokratikus országot teremtsen. Úgy gondolom, e vállalkozás sikere mindannyiunk érdeke.
