Nyugati Magyarság, 1990 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1990-03-01 / 3-5. szám
1990. március-április Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 5. oldal VITÉZ GYÖRGY (Montreál): Papageno lódít Operakedvelők s annak álcázott kultúrsznobok nyilván emlékeznek Mozart Varázsfuvolájának első jeleneteire. A rengetegben eltévedt Tamino herceg elalél a sárkánnyal való küzdelemben. Megjelennek az Éj Királynője udvarhölgyei, akik elbánnak a sárkánnyal, megbámulják az ájult Taminot, majd távoznak. Megjelenik Papageno, a tollas ruhába öltözött madarász. A közben föléledt Tamino azt hiszi, Papageno ölte meg a sárkányt. Papageno erősítgeti is, hogy csupasz kezével fojtotta meg a fenevadat. A következő jelenetben visszatérő hölgyek lakatot tesznek a madarász szájára hencegése jutalmául. Tamino közbenjárására végül leveszik a lakatot, s a Taminonak adott varázsfuvola meg a Papagenonak nyújtott harangjáték segítségével a két hős elindul Pamina hercegnőt megmenteni. Elképesztő, mennyi Papageno támadt egyszerre. Ha hihetnénk a nagy számú új sajtótermék se szeri, se száma visszaemlékezőjének, tanújának, harcedzett veteránjának, múlt, jelen és jövő vértes váteszének, — arra kellene kilyukadnunk, hogy sárkányölő nemzet vagyunk, megannyi Vasgyúró, Fanyűvő, sorozatra gyártott visszamenőleges Szent György lovag. Most, hogy a sárkány halott (vagy legalábbis tetszhalott), mind azt kiabálja: ,JÉn voltam, én! Én öltem meg a fenevadat!” Eszünkbe jut egy latin erdetű velős mondás: Száz szülője van a győzelemnek, csak a vereség árva gyermek. Jelentős események tanúseregének is se vége, se hossza: Weill és Brecht Koldusoperáját egy 400 személyt befogadó színházban mutatták be 1926-ban. 1980-ra már 11.000 embert számoltak össze, akik az ősbemutatón jelen voltak, s akik — különös módon — még mind életben is voltak 1980 körül! Rá se ránts, testvér! —mondaná a korcsmabeli bölcs. Háry Jánosból mindig több akadt, mint János Vitézből. Legyen nekik az ő hitük szerint. Csupán egy a bökkenő. Mint tudjuk, a szó elszáll, az írás megmarad. (Egyébként már a szó se száll el; ráragad a hangszalagra, mint légy a mézes légypapírra.) Sokaknak van birtokában a 60-as, 70-es években honunkban kiadott folyóirat, vers, novelláskötet, tanulmány, egyszóval szép- és nem annyira szép irodalom. Ezekben az írásokban Papagenoink viszonya a sárkányhoz „másképp vetül”. Csengpeng bennük a szocializmus, a Nép Állama mellett letett garas, s a mulatságos madarászok egy másik sárkány leölésében kitűnt szerepüket bizonygatják. A sárkányt ellenforradalomnak, imperialista beavatkozóknak, csőcseléknek, vagy később szordinóval, félrevezetett fiataloknak titulálják. Persze valamiből meg kellett élni, hisz a madárfogás cseles mesterség—s még sült galanb se igen repült ingyen a tűrt, sőt támogatott táti szájba. Vagy igen? Nem titok, hogy a Szapolyai, akarom mondani, Kádár János hatalma által számon tartott íróművészek aránya az őslakosság számához képest népünket a világ legkulturáltabb, legírástudóbb nemzetévé rangosította. (Persze merő statisztikai alapon.) Ha még azt is meggondoljuk, hogy szinte minden magyarban egy dilettáns költő rejtőzködik (mert nem veszett el, nem ám!) —, akkor döbbenünk rá, menynyire Petőfi és Ady népe vagyunk (Szent Györgyről meg János Vitézről nem is beszélve). Emmán döfi! De hagyjuk a szellemeskedést. Az elmúlt harminc évben a Nagy Tenyésztő, Aczél György vásárra terelte hibrid írónyáját, mely szakmányba növesztette vers-, színdarab-, próza-, tanulmánygyapját, amit is a kiadók tüstént lenyírtak, s földolgoztak ködmönnek, cifraszűmek, bekecsnek, halinacsizmának. Néhányan közülük — a legjobbak — nyilván jelentősek, sikeresek, s tán jómódúak is lettek volna támogató ajnározás nélkül is. Jelentős hányaduk azonban szégyentelen haszonélvezőjévé vált annak az elképesztő rendszernek, mely cakompakk kifizette a szerzőt, mielőtt művéből még egy példány is elkelt volna. (Meglepő-e, hogy csodájára járt a magyar kultúrszocializmusnak minden jópedigréjű nyugati entcllektüel? Kár, hogy közben kiürült a mannászacskó, s a nyugati bankok előtt is hiába tartotta markát a büszke proletár költségvető, hogy az egyik lyukat egyre inkább a másikkal próbálná betömni.) Hogy a szinekúra-állásokról ne is beszéljünk. 1956-os nemzeti kegyhely A Budapest Fővárosi Tanács és a Történelmi Igazságtétel Bizottsága megegyezett a rákoskeresztúri temető 300-as és 301-es parcellájának nemzeti kegyhellyé nyilvánításában. Ide kizárólag az 1956-os forradalom és szabadságharc hősi halottjait, kivégzett mártírjait, valamint — elhunytuk után — a forradalmi tevékenységükért hosszú időre bebörtönzött személyeket, illetve a különböző szabadságharcos csoportok (Corvin-köziek, Práter utcaiak, Széna tériek, stb.) külföldre menekült vezetőit temethetik. A Történelmi Igazságtétel Bizottsága tisztelettel kéri az 56-os mártírok hozzátartozóit, hogy legkésőbb 1990. június 30-ig, illetve a külföldön élő magyarok esetében július 15-ig szíveskedjenek levélben bejelenteni ezen parcellákba történő temetésekre és az itt folyó exhumálási munkálatokra vonatkozó igényeiket az alábbi címen: Történelmi Igazságtétel Bizottsága, 1251 Budapest, Pf.33. Mindezt előrebocsátva tán az sem csodálatos, hogy az utóbbi tizenöt év legjobb, legérdem(k)esebb műveit többnyire mellőzöttek, tűrt-tiltottak, szilenciumosok alkották, általában olyanok, akiknek szinekúrája anyagmozgatás vagy éjjeliőrség volt, s akik nem értek rá madarászni a radványi sötét erdőben. No de hát mi nem akarunk senkit sem tetemre hívni. Azt sem követeljük, hogy biggyesszenek lakatot az új Papagenok cserfes szájára. Akik nemes ügyért álltak ki, szenvedtek s esetleg meg is haltak — saját magukhoz illesztették a tisztesség, bátorság platinamércéjét. Ne várjuk el feltétlenül az átlagembertől a hős alig elképzelhető csúcsteljesítményét. S mi, akik az utóbbi harminchárom évet a szabadság viszonylagos kényelmében töltöttük, nem tudhatjuk, hogyan cselekedtünk volna az otthoni madarászok helyében. A változott viszonyokban a szellemi nemesség azonban igazán kötelez. Nem lehet többé előlegekből élni még az irodalom söntésében sem, ha a nemzet zsebe üres. Ha a tisztes versenyben néhány művész lemarad — más megélhetés utánkell néznie. Mert a munka nem szégyen. A lelki strichelés igen. Előző számunkban Vitéz György: A fölrobbantpuliszka c. írásában mindhárom hasábban, azonos magasságban, egy-egy sor kimaradt. A hibáért elnézést kérünk a cikkírótól és olvasóinktól. A három teljes mondat így hangzik: „Saját kárán tanulta meg a Kárpátok Géniusza, hogy a nemzeti eledelt sem lehet túlforralni, bár e tanulság sem neki, sem tudós hitvesének nem vált már hasznára.” „Voltrendőrifelügyeletes, háziőrizetes, internált,kényszermunkás, közönséges rab, s voltak végtére negatív személyek, akiket az élet használatától is megfosztottak.” „A szabadság azonban csak szükséges, de nem elégséges előfeltétele a működő, civilizált, fejlődő közösségnek.” Demeter István linóleummetszete Ez évben ünnepeljük a kiváló székely hazafi és értékes tudós, Orbán Balázs halálának 100. évfordulóját. Székelyudvarhely most életnagyságú köztéri szobrot kíván állítani emlékének. Az emlékmű elkészítésével a vár os fiatalszobrászát, Demeter Istvánt bízták meg. A nemes kezdeményezéshez kérjük a Nyugati Magyarság olvasóinak támogatását. Adományaikat küldjék a Külker. Bank 401.6355 84499-es számlaszámára (Orbán Balázs-szobor).—„Erdély Művészetéért Alapítvány”, 1675 Bpest, Pf. 133. There is a variety of federal programs for seniors in Canada. Would you like to know what they are? The “Seniors’ Guide To Federal Programs And Services,” provides basic information about federal benefits and services available to Seniors. This guide is available in English and French. It is now being produced in nine other languages for distribution this summer. The guide will also be available in a talking book form in both English and French this spring. If you would like to obtain your copy of the guide and/or talking book in the language of your choice, check the appropriate box below. Please fill in the attached coupon and mail it to: Seniors P.O. Box 8176, Ottawa, Ontario K1G 3H7 Name_ I Please print) Street. City-Province-Postal Code. Book □ English □ German □ Ukrainian □ Italian □ Polish □ Chinese □ French □ Hungarian □ Portuguese □ Russian □ Greek Talking Book □ English □ French 1*1 Government of Canada Seniors Gouvernement du Canada Les ainé(e)s Canada
