Nyugati Magyarság, 1990 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1990-03-01 / 3-5. szám
RETURN ADDRESS: 5582 Gatineau Ave., #11 Montréal, Qué. H3T 1X7 Canada NYUC4TI Hungarians ©f tue West - Hongrois d’Cccident IX. évfolyam, 3-5. szám 1990. március-május A DEMOKRATIKUS ÉS NEMZETI SZELLEMŰ NYUGATI MAGYARSÁG LAPJA Ára: Kan. $2.50, US-$2.00 f----I-------------------------------------------\ Köszöntjük a Magyar Köztársaság parlamentjét és kormányát! n______________________________________________________________> Koalíció és nemzet Történelmi üzenet otthonról Az új kormány köszönti a nyugati magyarságot! Magyarországon, évtizedek óta először, szabad választások alapján létrejött kormány veszi kezébe az irányítást. Ez a testület legfőbb feladatának tekinti, hogy visszavezesse az országot arra az útra, amit ezer évvel ezelőtt választott, s ami mellett azóta annyi politikusa, gondolkodója és katonája tett hitet: Európa, a szabad, felvilágosult és az általános jólétre törekvő társadalom útjára. Erre tett kísérletet nemzetünk 1848-ban, 1945-ben és 1956-ban is, de a történelmi balsors akkor közbeszólt, külső erők megakadályozták a döntés megvalósítását. Most kedvezőnek látszó történelmi csillagzat alatt, ugyanakkor igen súlyos terheket örökölve állunk a teljes újrakezdés előtt. Az új kormány által kidolgozott nemzeti megújhodási program középpontjában a sorsát kezébe vevő magyar állampolgár áll, hiszen döntő mértékben az ő lépésein és akaratán múlik, sikerül-e végrehajtani a politikai fordulat után a gazdasági átalakítást és a szellemi-erkölcsi metamorfózist. A világtörténelmi méretekben is egyedülálló feladat sikere érdekében sokat tehet a külföldi magyarság is, azok, akiket a reánk erőltetett politikai rendszerek valamelyike kényszerített emigrációba, akik azonban tudták, hogy a magyar haza nem azonos a politikai rendszerrel. Szavaiknak és tetteiknek nagy szerepe volt abban, hogy az otthon maradottakban nem hunyt ki a remény, hogy a külföld nem felejtette el teljesen küzdelmeinket és érte is hozott áldozatainkat, s hogy a valódi nemzeti célok nem maradtak képviselet nélkül. Erős bennünk a meggyőződés, hogy az új viszonyok új helyzetet teremtettek a külföldi magyarok és az otthon maradtak viszonyában. Megnőttek a lehetőségek, de egyben a felelősség is. A Nyugaton élő magyarság ismét közvetlen szerepet tölthet be a nemzet sorsának alakításában, előmozdíthatja az előttünk álló roppant feladat sikeres véghezvitelét. Találkozásainkra emlékezve kéri ezt a közreműködést Antall József Jeszenszky Géza miniszterelnök külügyminiszter Választás és hatalomátvétel Magyarországon helyreállt a népképviselet, a parlament szuverenitása. A március 25-i és április 8-i választások alapján hat párt került az országgyűlésbe. Nem következett be (amitől egyesek féltek, s amit mások szinte reméltek), hogy az ötven egynéhány párt vetélkedésepolitikai káoszt eredményez. A mandátumok 42%-ának a megszerzésével a Magyar Demokrata Fórum megközelítette az abszolút többséget, de a kormányalakításhoz társulnia kellett másokkal. Nyugaton sokan (főként akik korábban eléggé egyértelműen a rivális szabad demokratákkal rokonszenveztek) „nagykoalíciót” tanácsoltak, a két legnagyobb párt szövetkezését. Az ország kritikus helyzete ezt talán indokolta volna, de több hátránya is lett volna. Szeptember 18-a, a kerekasztal-egyezmény aláírása óta olyan ellentét, feszültség alakult ki az MDF és az SzDSz, a mérsékeltek és a radikálisak között, hogy nehéz lett volna összebékíteni az eltérő örökséget, filozófiát és stílust képviselő két irányzatot. A nagykoalíciót a belső viták hamar felboríthatták volna, s az Izraelben is tapasztalt hosszú huzavona, politikai bénultság állhatottvolnaelő. A választási eredmények azonban lehetővé tették, hogy a Fórum a politikai filozófiában és célokban hozzá közel álló Független Kisgazdapárttal és a Kereszténydemokrata Néppárttal szövetkezzék. Amint Antall József több alkalommal is rámutatott, ezzel lényegében az 1945-ös választásokon a Kisgazdapártba tömörült és 57%-ot szerzett irányzatok álltak ismét össze: a keresztény és a liberális értékek, valamint az agrárérdekek koalíciója, a nemzeti hagyományok iránt elkötelezett középerők, és közösen megszerezték a szavazatok több mint 60%-át. Az eredmény, az Antall-kormány összetétele ismert, de azt is elmondhatom, hogy megalakulása óta rendkívül megerősödött a három párt képviselői között az összhang és a lojalitás. Anagy nemzeti feladat és amindhárom párthoz közel álló kormányfő személye szilárd és tartós együttműködést ígér a kormányban és a parlamentben, azaz politikai stabilitást. Volt azonban egy súlyos alkotmányos nehézség. Érvényben maradt az a rendelkezés, amely az állampolgárok hely zetét jelentősen befolyásoló kérdésekben (tehát gyakorlatilag minden törvény esetében) kétharmados többséget írt elő. Ez működésképtelenné tette volna a kormányt, teljesen kiszolgáltatta volna ellenzékének. Mindenekelőtt ez a helyzet tette szükségessé a két legnagyobb párt megegyezését, a 2/3-os többséget igénylő kérdések korlátozását. Az SzDSz józan döntését nagyban előmozdította, hogy a Köztársaság ideiglenes elnökének a szabad demokraták alapító tagját, Göncz Árpádot fogadta el az MDF is. Nagyon jó volt a választás, hiszen a politikai pályafutását a Kisgazdapárt háborús ellenállási mozgalmában kezdő, 1956 után életfogytiglanra elítélt elnök személye valóban alkalmas arra, hogy egyesítse a nemzetet. így juthatott a házelnöki tisztre az MDF alapító, elnökségi tagja, Szabad György történészprofesszor is, aki a történelmi pillanatokhoz illő nagy méltósággal, mindig tapintattal és kellő határozottsággal tölti be e magas szerepet. Csak a fanyalgók, a politikai naivak és a sértődöttek nevezhetik alkunak a két legerősebb párt megegyezését. Ez nemcsak kikapcsolta az országot kormányozhatatlanná tevő 2/3- os többségi követelményt, de utat nyitott a kormány és az ellenzék közötti lojális, konstruktív viszony megteremtésének is. E napokban és hetekben fog kialakulni az a politikai gyakorlat, az a vitastílus, amely hosszú időre meghatározhatja a magyar parlamentben az uralkodó hangnemet. Remélhetőleg szokássá válik a korrekt együttműködés a parlamenti bizottságokban — és talán a folyosókon, a társalgóban is gyakran fognak beszélgetni egymással a kormányt támogató és az ellenzéki képviselők. Ezzel nem csupán régi tradícióinkhoz maradunk hűek, de egyben folytatjuk azt a példaadó szerepet, amit a közép-kelet-európai változásokban betöltöttünk. Közben lezajlott a kormányprogram vitája is. Az éles hangnem és a nem mindig elfogulatlan érvelés sokakat zavart, de lényegében velejárója a szabad parlamentnek. A minden kérdésben érvényesülő szigorú pártfegyelem azonban nem. Csak remélem, hogy a kijelölt kormányfő május 23-i vitazáró beszéde után „A nemzeti megújhodás programjá”-ra egységesen nemmel szavazó ellenzék sok képviselője feszengve, belső kételyekkel tagadta meg bizalmát azoktól, akik hallatlanul nehéz feladatra vállalkozva megkísérlik az országot visszavinni Európába. Urbano-rusticus Legutóbbi elemzésünket a parlamenti választások küszöbéig vittük és most az a feladatunk, hogy áttekintsük a választások utáni politikai helyzetet. A választások két fordulóját március 25-én és április 8-án tartották meg Magyarországon. A kétfordulós rendszert az európai többpártrendszerekben sok helyen alkalmazzák és az nem ismeretlen az amerikai választási rendszerben sem, ahol sok helyen az előválasztások során használják. Logikája az, hogy nagyobb számú jelölt indulása úgy oszthatja meg a szavazatokat, hogy ennek következtében egy kisebbségi álláspontot képviselő jelölt nyerhet a több jelölt közt megosztó, de egyébként a többséget képviselő állásponttal szemben. Ilyen esetben egy második forduló (Amerikában „run-off’) a legnagyobb számú szavazatot szerzett jelöltek között azok reális vonzerejének jobban megfelelő eredményt fog hozni. E logika Magyarországon is igazolódott, hiszen számos jelölt, aki vezetett az első fordulóban, vereséget szenvedett a másodikban, miután a kiesett jelöltek szavazatai ellenfeleit erősítették. Természetesen, ha egy jelölt már az első fordulóban elnyeri a szavazatok több mint 50%-át, második fordulóra nincs szüksége. Hogy tovább bonyolítsuk a képet, mondjuk el azt is, hogy a magyarországi választási rendszer egyéni választási körzetek, területi (megyei és fővárosi) pártlisták és országos választási listák meglehetősen bonyolult kombinációja. Ennek részletes ismertetése messze túlnőne e cikk keretein. A listás szavazásnak főleg ott van értelme, ahol a kormánytagság feltétele a parlamenti tagság, és a listás szavazás biztosítja a pártok számára azt, hogy legfontosabb vezetőiket nem kell kitenni annak a veszélynek, hogy esetleg egy provinciális körzetben megbuknak, hiszen ha elég magasan vannakapárt listáján, akkor parlamenti székük biztosított. Nem világos, hogy Magyarországon, ahol a kabinettagságnak nem feltétele a parlamenti tagság, mi szükség volt erre a komplikációra, főleg a kétlépcsős listás rendszerre. A listás rendszer végül is alapvetően antidemokratikus. Megszakítja a választók és a választottak közvetlen kapcsolatát, elkendőzi, sőt, szinte eltünteti a képviselők közvetlen felelősségét. Különösen visszás, hogy az új magyar választási rendszerben a parlamenti székek jóval kevesebb mint fele tartozik egyéni választási körzetekhez, a többi képviselő nagyjából fütyülhet a választókra, csak pártjának tartozik lojalitással. Az már csak fokozza a rendszer elitizmusát, szinte beépített megvetését a választópolgár iránt, hogy ugyanaz a jelölt mind egyéni körzetben, mind pártja listáján, sőt akár területi és országos listáján is indulhat, így aztán jó néhány képviselő ül ma a magyar parlamentben, aki egyéni körzetében megbukott, de aztán pártja listáján mégis bevitorlázott oda; a szó szoros értelmében nem is „képviselők”, hanem pártjuk ügynökei. Ezen a túlkomplikált, túlokoskodott választási rendszeren még sokat lehetne javítani. A pártlisták korlátozott alkalmazása nem elvetendő. A pártoknak vannak főbb vezetőik, stratégáik, parlamenti szakértőik, akikre feltétlenül szükségük lehet a parlamentben. Az, hogy valaki kiváló országos politikai vezető, nem garantálja esetleges sikerét egy helyi képviselőválasztásban. George Bush, az Egyesült Államok roppant népszerű jelenlegi elnöke kétszer is megbukott Texas állam szenátorának választásán. Szólnak tehát érvek a listás rendszer részbeni alkalmazása mellett, de mai túlnyomó aránya az egész választási rendszert roppant antidemokratikussá teszi. A középső lépcső eltörlése és a mandátumok egynegyed és egyharmad közti részének országos listákhoz való kapcsolása elegendő lernte a pártoknak ahhoz, hogy legfontosabb vezetőiknek biztosítsák a parlamenti helyet. A többiek pedig — bármennyire kényelmetlen is ez számukra—csak versengjenek a választók kegyeiért. Közvetlenül a választások előtt drámai események rázták fel a magyar közvéleményt: az erdélyi magyarellenes pogrom híre. Beigazolódtak azok a félelmek, melyek szerint Ceausescu kivégzésével korántsem hárultak el a veszélyek az erdélyi magyarság feje felöl. Újra meg kell jegyezzük, bár ezt korábban már megírtuk, hogy az őszi népszavazási komédia erőltetése kimondhatatlan károkat okozott a nemzetnek azzal, hogy felelőtlenül elhalogatta a legitim parlament, kormány és államelnök hivatalba lépését. A választások két fordulója kissé ellentétes képet mutatott. Az első forduló csak egy egyéni körzetben hozott döntést, az összes többi körzetben második fordulóra volt szükség. A kihirdetett eredmény a pártlistákra leadott szavazatokat összesí(Folvtatás a 4. oldalon)
