Nyugati Magyarság, 1989 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1989-03-01 / 3-4. szám
1989. március-április Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 9. oldal SALAMON KONRAD: Súlyos időben — halaszthatatlan javaslatok A „Szigetmagyarság és szolidaritás” című kötet* korunk jónéhány fontos magyar sorskérdéséről gondolkodtatja el olvasóit. Szerzője, Nagy Károly az elsők közt ismerte fel, hogy a szétszóratott magyarságnak csak úgy van esélye a megmaradásra, ha képes lesz világnézeti és földrajzi határoktól függetlenül a közös fellépésre, sőt összefogásra. Felismerését a cselekvés bátorsága követte, dacolva minden hazai és kinti értetlenséggel. Amikor a hazai sajtóból először értesültem Nagy Károly tevékenységéről — öröm töltött el. Végre ezt is megértük, egy újabb kis rés a Vasfüggönyön, kapcsolat a nyugati magyarsággal. Jóval később, Püski Sándor jóvoltából, nekem is megadatott, hogy Amerikába látogassak s megismerkedjem nagyon sok ottani kitűnő magyarral, köztük azzal a Nagy Károllyal, aki iránt az első kézfogástól kezdve teljes bizalommal lehet az ember. Ugyanez sugárzik írásaiból is: biztosak lehetünk abban, hogy nem vezet félre. Pedig nehéz terepen jár, magyar terepen, a huszadik század végén, nemzeti szétszóratásunk legsúlyosabb időszakában. Könyvének központi kérdései: mi a teendő a magyarság megmaradása érdekében, s miként válhat a világ magyarsága az „egymás ellen ágáló és hadakozó, meggyengült és elzárkózásukban a valóságtól elszakadt” ellenfelekből az „egymástól különböző, de együttes, megtartó tettekre is képes küzdőtársakká”? Tehát nem elég csupán egyetérteni abban, hogy a magyarságnak meg kell maradnia, hanem közös nevezőre kell jutni a cselekvés legfontosabb módozataiban. S mindez elképzelhetetlen a hazai magyarokkal való együttműködés nélkül, akiket a nyugati magyarságból nem is kevesen hajlamosakvoltak azonosítani az 1956 utáni rendszerrel. Remélem, e vélemények képviselői is túljutottak már e bennünket, hazai magyarokat sértő leegyszerűsítésen s megértették, hogy a magyar jövő szívgyökere a Magyarországon élő magyar nép. Ez a fő életadója a Köteles Pál által .háromágú életfádnak nevezett összmagyarságnak, amely természetesen csak úgy virulhat, ha a lombkoronát tartó három fő ág, a hazai, a szomszéd országokban élő és a nyugati magyarság képes lesz egymást segítve túlélni a jelen szörnyűségeit. Talán soha nem volt ilyen időszerű a Nagy Károly által is idézett, Tamási Árontól származó gondolat: „Azt keressétek, ami összeköt, és nem, ami elválaszt.” Igaz, többféle nézetet képviselünk, de a sors úgy hozta, hogy ismét magyarságunk került veszélybe. Nem árt tehát felidézni az ugyancsak a népiek köréből származó mondást: Egymás fejét ráérünk beverni, ha már meggyőződhettünk, hogy a nyakunkon maradt. A különböző elveket vallók együttműködésével kapcsolatban mindig kísért az önfeladás réme. Nagy Károly e legújabb könyve arra is bizonyíték, hogy elveinek feladása nélkül tudott kapcsolatot teremteni a más véleményűekkel, köztük a hazai „illetékesekkel”. Jó példa erre az 1956-os forradalom iránti hűsége, a Bibó István által megfogalmazott feladat maradéktalan vállalása, „hogy minden rágalommal, feledéssel és elszürküléssel szemben tisztán őrizze meg a maga forradalmának zászlaját... ” E munka fontossága napjainkban mutatkozik meg igazán, amikor a hazai magyarság végre felemelheti fejét s erőt meríthet múltjából, mindenekelőtt 1956 tiszta forrásából, amelyet elsősorban a nyugati magyarság óvottmeg attól, hogy beszennyezzék és eltömítsék. Az igazságra szomjas hazai magyarságnak óriási segítség, hogy kézbe veheti a nyugati magyarság áldozatkészsége árán kiadott tanulmány- és dokumentumköteteket. Köszönet érte, s külön köszönet Nagy Károlynak és a hozzá hasonlóknak, akiknek a nemzeti emlékezet ébrentartása mellett arra is volt gondjuk, hogy a vad határokon át ösvényeket törjenek e gondolatok számára. A tisztán megőrzött, múltból táplálkozó és jövőt akaró nemzeti öntudat nem felesleges dísz, hanem nemzeti megmaradásunk egyik legfontosabb eszköze. Népünk a török hódoltság óta küzd a szétszóródással s a fogyatkozó magyarság nemzethalálának rémképével. Nagy Károly a szigetmagyarságban élők élményeinek birtokában tekinti át a jövendő, a megmaradás lehetőségeit. Látlelete pontos, javaslatai halaszthatatlanok: „Egészen mostanáig a legtöbb energiát arra fordították a nyugati magyar szervezetek, hogy megtartsák (...) magyarságukat külföldi környezetükben. Szerintem ezentúl arra kell fordítsuk energiánkat, hogy a megtartott magyarság ne féltve őrzött, becses talentum legyen, (...) hanem eszköz ahhoz, hogy küldetésszerűen munkálkodjunk külföldön az összmagyarság sorsának jobbításáért.” A hazai magyarságnak pedig az a legfontosabb, hogy végre természetes legyen számára a világ 16 milliós magyarságában való gondolkodás. Ehhez átfogó nemzettudatra van szükség, amelyet csak az olyan írások munkálhatnak ki és tarthatnak ébren, mint amilyeneket például Nagy Károly gyűjtött egybe legújabb könyvében. *Az Entreprise CORVIN (Montréal), Inc. (a Nyugati Magyarságcímén) kiadása. Ára: $10.00 (plusz $1.00 postaköltség). Regény Szent Lászlóról Ignácz Rózsának, a valamikor igen népszerű Született Moldovában, Anyanyelve magyar és Rézpénz írójának több regénye is kéziratban maradt. Ezek közül A születésnap körül című 1982-ben Amerikában jelent meg (Magyarországra, sajnos, nem jutott el), az Ünnepi férfiú című pedig most a Püski Isis Kiadó gondozásában került az olvasó elé. Mint Makkai Ádám, a kiváló írónő fia, bevezetőjében elmondja, Ignácz Rózsa ezen a művén az ötvenes években a Balaton melletti Fonyódon dolgozott. Nem éppen kedvező időben, körötte a Rákosi-féíé diktatúra tombolt, ő pedig elmerült a magyar középkor világába s Felidézte azt a nemzetteremtő munkát, R&D COMPANY FELVÉTELRE KERES — kétnyelvű, nagy gyakorlattal rendelkező gépész- és elektromérnököket tervezési munkákra (CAD gyakorlat előnyben. Jelenlegi lakhelyén is dolgozhat, modem és fax kapcsolattartással); — kétnyelvű, lehetőleg otthoni képzettségű, USA gyakorlattal is rendelkező marós, esztergályos, sík- és szerszámköszörüs valamint hegesztő szakmunkásokat; — angolul és magyarul egyaránt kiválóan beszélő és író, az amerikai pénzügyi és üzleti életben már jártasságot szerzett administrativ assistant-ot Washington D.C. melletti munkahelyre. Résumé: Firstec R&D, P.O.Box 1148 Newington, VA 22122 Érdeklődés, üzenet: (703) 550-1627, este (703) 823-5401 (hívjon collect) amelyet Szent István örökségének folytatójaként végzett el László király. Az igen érdekes könyv a szent király alakját és a vele kapcsolatos hagyományokat mutatja be. Lászlót a magyar történelem egyik legnagyobb egyéniségének tekinti, aki tartalmas és tartós szintézist tudott teremteni a keletről hozott ősi hagyományok, a magyar nép eredeti „észjárása” és a nyugatról kapott kereszténység, az elfogadott európai kulturális értékek között. Ez az összhangteremtő munka természetesen nem volt eltervezett és kiszámított, egyszerűen a király mélyen átélt magyarságából és kereszténységéből következett, éppen ezáltal igazolva azt a nagyszerű uralkodói és emberi tehetségét, mondhatnám így is: formátumot, amelyről különben a László király egyéniségével foglalkozó magyar szellemi — irodalmi, művészeti és vallásos — hagyomány is megemlékezik. Ezt a Szent László-képet érzékletesen, egyszersmind személyes módon rajzolja meg a könyv. Ez a személyesség az írói kompozíció felépítéséből is kiolvasható. Ignácz Rózsa úgy komponálja meg könyvét, hogy először a tárgyilagos, később a személyes és reflexív motívumok kapnak nagyobb szerepet. A könyv első fejezete a középkori legendák Szent László királyának nemes alakját, illetve a korabeli magyar királyság külső és belső hatalmi harcait idézi az olvasó elé. Ezt az inkább epikai látásmódot a könyv középső fejezeteiben az esszé író látásmódja váltja fel. Ezekben a fejezetekben ugyanis Ignácz Rózsa egy hitelesebb Szent László-kép kialakítása érdekében vet számot a századvégi pozitivista történetírás, a két háború közötti szellemtörténeti iskola, majd az ötvenes években érvényesülő vulgarizált marxizmus állításaival. A könyvnek ez a része tulajdonképpen vitairat, amely egyszersmind vallomásos reflexiókban gazdagon körvonalazza azt a hitelesebb portrét, amelyet a mű szerzője szembeállít a korábbi ábrázolásokkal. Végül a könyv zárófejezetei már inkább a mű születésének körülményeit, azaz az ötvenes évek nehéz tapasztalatait írják le, és mintegy lírai feloldásként hivatkoznak a László király alakját övező magyar hagyományra. Eennek a lírai záróképnek határozottan elégikus értelme van, minthogy az írónő egy súlyos, a nemzet életerejének megtörésével fenyegető korszakból tekint vissza a magyar középkor tündöklő eseményeire. Ezekből az eseményekből merít erőt ahhoz, hogy remélni tudjon a sötét napokban. Szent László alakja így lesz időszerű történelmi példa, amely a magyarság, a kereszténység és az európaiság hagyományait összegzi, s a történelmi visszapillantásból így lesz személyes vallomás. Pomogáts Béla BÁLLÁ D. KÁROLY (Ungvár): Manipulációk Bőbeszédű Dürerek rekvizitumai ma itt nem mutogathatók: Kerekasztal-beszélgetések szintézisén indulatunk kiapad. Adagolják kéjünket. Nektárpótlóval etetnek, habár bőségesen. Lelegeljük ükapáink inkvizícióját, képünkre formáljuk reformációjukat, de tudatunk mégis kötözve vergődik diktátorok torokhangjában. Minket kimerít a tavasz, szavatosságunk kíméletlenül lejár. Árván vánszorgunk, kitiltottan a nagy agyak kifundált civilizációjából. Boldog dogmák mákonyát tányérunkban bablevesítjük. SÍM ANDI AGNES: ez a perc nem vártam többé az éj színeire kibomlott, óriás felhőkön tovaröppenő múltam elhagyott egyetlen szóköz várakozása most a világ és minden feléd sodor gyónásaim utáni béke, házsorok a völgy szertefutó útjain ez a perc mint könnycsepp öklöm hegyvonulatán TŰZ TAMÁS: Várd meg talán Galambősz halántékomon ne nézzed milyen gyorsan fehéredik a szál figyeld a télbe hamvadó egészet tarkómról is hová szökött a nyár erős ember ki voltam mivé lettem fantom fabula homorú tükör ki minden fuvallatra összerezzen fakszimile az eredetiről amint megszólal hosszú magánhangzók késleltetik a partraszállás percét a fárosz villog türelem ne még várd meg talán a hajnali harangszót ha ébrednek az őzek és a zergék s a bércen egy holt csillag fénye ég MARKÓ BÉLA (Marosvásárhely): Az egyetlen bohóc Kezemen csiganyál, virágpor, darazsak könnye. Hó, te, hó! — így kiált az álombéli lovas, és szitkozódva rugdalja lovát. A tüllfüggönybe öltözött várkisasszonyok elvesztik szüzességüket. Lepkehálóban vergődik a színes kanári, szárnyai szétnyíló legyezők, s tizenkét szarvasbogár vontatja piros gépünket. Hó, te, hó! — kiabálnak a rémült kisfiúk, s ököllel bezúzzák ablakunkat. A szénában alvó bohóc felébred, keresi tükrét, megnevetteti magát. Tizenkét szarvasbogár elromlik, lezuhan piros gépünk, felrobban, átváltozik. Egymást neveti az egyetlen bohóc. PANNÓNIA BOOKS Kérje kölcsönözhető videó-filmjeink listáját, antikvár könyvlistánkat és legújabb, 1989-es árjegyzékünket! CÍMÜNK: 472 Bloor St. W. I. emelet, Toronto LEVÉLCÍM: P.O.Box 1017, Stn. B Toronto, Ont. M5T 2T8 Telefon: (416) 535-3963
