Nyugati Magyarság, 1989 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1989-09-01 / 9-10. szám
1989. szeptemb«r-október Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 11. oldal Hámos László feljegyzései: A HHRF tevékenysége 1988. szeptember — 1989. augusztus Az elmúlt tizenkét hónap alatt több, a magyar kisebbségek érdekeit érintő esemény történt. A HHRF számos tevékenységben vett részt és több akciót maga indított: I. Akciók az amerikai kongresszusban, törekvések az amerikai adminisztráció felé 1.1988. aug. 11-én a szenátus 93:0 arányban megszavazta a 461-es számú határozati javaslatot, amely kemény szavakkal bírálja a román kormányt, többek közt a településfejlesztési program kifejezetten magyarellenes vetületei miatt. A határozatijavaslatért Frank Lautenberg New Jersey-i liberál-demokrata szenátoron kívül társszerzőséget vállalt 27 további, szinte egyenlő arányban republikánus és demokrata szenátor; a szenátus plénuma előtt hat beszédben ismertették a magyarság elnyomásának tényeit, a romániai menekülési áradat részleteit és a Nyugat ellenintézkedésének szükségességét. 2.1988. okt. 6-án a képviselőház egyhangúlag elfogadta a fentivel szinte azonos szövegű 505-ös határozatot. A javaslatot Robert K. Dornan Califomia-i konzetvatív-republikánusképviselő terjesztette be, 95 további képviselő vállalta a társszerzőséget, és 31 beszéd hangzott el a képviselőház plénuma előtt. Mind a szenátusi, mind a képviselőházi határozat feltételeket szab meg a román kormány számára arra az esetre, ha az a jövőben bármilyen gazdasági vagy egyéb kedvezmény visszaszerzéséért folyamodna. 3.1989. máj. 4-én 119 képviselő és 54 szenátor levelet intézett Bush elnökhöz, amely az adminisztrációt keményebb intézkedésekre szólítja fel a román kormánnyal szemben. 4. 1989. jún. 29-én a képviselőház egyhangúlag elfogadta Christopher Smith New Jersey-i demokrata képviselő határozati javaslatát, amely számos indok alapján kifejezi az alsóház véleményét, hogy az Egyesült Államok be kellene tiltsa a Romániából érkező összes élelmiszerimportot. A javaslat elfogadása mellett, amit Smith képviselő módosításként nyújtott be a külügyi költségvetésről szóló törvényjavaslathoz, több képviselő emelt szólt, köztük Steny Hoyer, a kongresszusi Helsinki Bizottság társelnöke. 5. Ugyanezt és még további gazdasági szankciót követel a szenátus 308-as számú törvénymódosító javaslata, amit a felsőház 1989. júl. 19-én egyhangúlag megszavazott. Itt már a javaslat előterjesztői között szerepel — a következetesen bennünket pártoló Frank Lautenbergen kívül — Claiborne Pell (a szenátus Külügyi Bizottságának elnöke), Jesse Helms (az ellenzéki párthoz tartozó legmagasabb rangú tagja a Külügyi Bizottságnak), Dennis DeConcini (a kongresszusi Helsinki Bizottság elnöke), Larry Pressler (az európai ügyekért felelős albizottság rangidős republikánus tagja) és Pete Wilson (Califomia-i republikánus szenátor). A „Sense of the Senate Resolution” egyelőre még mindig csak a szenátus véleményét fejezi ki; a romániai élelmiszerre (és a román borra!) kiterjedő bojkotton kívül olyan lépéseket is szorgalmaz, mint: — az Egyesült Államok az eddiginél sokkal határozottabban tiltakozzon minden lehetséges nemzetközi fórumon a román kormány jogtiprásai és .Jcülönösképpen annak magyarellenes intézkedései ’’miatt; — az Egyesült Államok szüntesse be az összes ideérkező Tarom és egyéb román légijáratot; — szigorúan csökkentsük („severely limit”) a romániai állami alkalmazottak látogatási lehetőségét az Egyesült Államokba, kivéve azokét, akik politikai menedékjogért folyamodnak; — mondjuk ki az általános gazdasági bojkottot Románia ellen, kivételt csupán „ellenzéki politikai írások” és „vallási tárgyak” képeznének. 6.1989. júl. 19-én a kongresszus „Emberi Jogi Érdekcsoportja” (Congressional Human Rights Caucus) — amely Lantos Tamás Califomia-i képviselő társelnöklete alatt működik — tájékoztatót rendezett a romániai állapotokról. Két hasonló tájékoztatóra az elmúlt két év során elsősorban kongresszusi alkalmazottak jöttek el; ezzel szemben, most kilenc képviselő jelent meg személyesen. Bevezető szavaiban Lantos Tamás kizárólag Erdéllyel foglalkozott: képviselőtársai számára ismertette Erdély gazdag magyar múltját, az össz-emberiség számára jelentős kulturális értékeit és a magyarság kegyetlen elnyomását, amit nemrégiben személyesen is volt alkalma látni látogatása során, elsősorban erdélyi falvakban. A HHRF-et Hámos László képviselte; hangsúlyozta a konkrét intézkedés fontosságát, lehetőleg a román élelmiszer import bojkottja útján. 7. Folyamatban van képviselők támogatásának megszerzése a 2765-ös számú törvényjavaslathoz, amely a Romániából történő élelmiszerimportot immár kötelező módon megtitltaná. Szept. 19-ccl bezárólag 40 társszerzője van a törvényjavaslatnak. A javaslatot Smith képviselő már jún. 27-én benyújtotta Frank Wolf (R-VA) és Tony Hall (D-OH) képviselők támogatásával. 8. Ide tartozik, hogy 1989. júl. 6-án (azaz néhány nappal Bush elnök magyarországi látogatása előtt) négy magyar (Nt. Bertalan Imre, az AMRE elnöke, Dankó István, a William Penn Biztosító Társaság elnöke, Bodnár Gábor és Hámos László) meghívást kapott személyes találkozóra az elnökkel. A rövid kézfogás/bemutatkozás során Hámos Lászlónak alkalma volt szóvá tenni az erdélyi magyarság sanyarú helyzetét. II. Akciók az úgynevezett „Helsinki folyamat”-tal kapcsolatban: 1. 1989. ápr. 18-tól máj. 5-ig Awakumovits Katica és Latkóczy Emese képviselték a HHRF-et a Helsinki-utókonferencia bécsi záróokmányában előírt első mini-utókonferencián, az úgynevezett „London Information Forum”-on. Tizenkét oldalas jegyzékünket terjesztették a kormányáé, legátusok elé, valamint tájékoztatták őket Tőkés László temesvári református lelkész meghurcolásáról, ami két kanadai újságíró látogatása nyomán következett be. (Kulisszatitok, hogy a két újságíró romániai útját a HHRF finanszírozta, és hogy ez a két újságíró készítette azt az interjút Tőkés Lászlóval, amit a budapesti televízió Panoráma című műsorában nemrégiben lehozott.) 2.1989. máj. 30-tól jún. 23-ig ülésezett a második Helsinki mini-utókonferencia Párizsban, az ún. „Tanácskozás az Emberi Dimenziókról”. Ezt a konferenciát is a bécsi záródokumentum írta elő, mint az elsőt három hasonló közül. (A másodikra 1990-ben kerül sor Koppenhágában, és a harmadikra 1991-ben Moszkvában.) Párizsban a HHRF 5 munkatársa vett részt a konferencián: Ara-Kovács Attila és Bégány Attila Budapestről, Hámos László és Szekeres Zsolt, valamint Krizsán Árpád Bécsből. Egy Az embertelen dimenzió: A magyar kisebbség üldözése Romániában című, 15 oldalas jegyzéket készítettek és terjesztettek a kormánydelegációk és az ott akkreditált újságírók között. Három erdélyi származású értelmiségivel, Ara-Kovács Attilával, Keszthelyi Gyulával és Molnár Gusztávval (akik egyben a magyar delegáció tagjai is voltak, de a HHRF szponzorálta útjukat) az amerikai delegáció égisze alatt sajtókonferenciát rendeztünk, továbbá egy fogadást az osztrák delegáció égisze alatt a diplomaták és az éppen Párizsban tartózkodó magyar írócsoport (Csoóri Sándor, Mészöly Miklós, Csalog Zsolt, Csordás Gábor, Grendel Lajos, Lengyel Péter. Kiss Gy. Csaba, Balogh Júlia) számára. Ezen 11 kormánydelegáció jelent meg, felszólalt az osztrák és a magyar fődelegátus, valamint a közismert román ellenzéki Doina Comea asszony leánya, és Hámos László. Párizsban Hámos László interjút adott az International Héráid Tribune-nek. Mind a londoni, mind a párizsi konferencián hozzájárultunk a hivatalos magyar kormánydelegáció egyre határozottabb állasfoglalásának kialakításához az erdélyi magyarság ügyében. Háttérinfomációt, pontos és naprakész ismereteket nyújtottunk át és több ízben segédkeztünk a válaszok megfogalmazásában, amikor a román delegáció megtámadta a magyar álláspontot. III. Akciók egyéb nemzetközi fórumokon 1. Michail Gorbacsov New York-i látogatása alkalmából 1988. nov. 30-i keltezésű levelet intéztünk hozzá, szorgalmazva fellépését a romániai falurombolási terv ellen és közbenjárását az erdélyi magyarság érdekében. Felkérésünkre és segítségünkkel New York város polgármestere, Edward I. Koch hasonló jellegű levelet intézett a szovjet kormányelnökhöz és hasonló szövegű újságcikket jelentetett meg. 2.1989. febr. 10-én Thyssen-Bomemisza báró meghívására Hámos László New Yorkban találkozott az ENSz főtitkárával, Javier Perezde Cuellarral. A főtitkár az erdélyi magyarság és az összes romániai enyomottak iránt érzett teljes rokonszenvét fejezte ki és újabb találkozót helyezett kilátásba. 3. 1989. febr. 24-én az Európa Parlament Politikai Bizottsága egésznapos kihallgatást rendezett a romániai emberi jogi helyzetről, amelyen a HHRF budapesti képviselője: Ara-Kovács Attila is tanúvallomást tett. 4. 1989. márc. 9-én, a Genfben ülésező ENSz Emberi Jogi Bizottsága elfogadott egy s véd j av aslatot, amely elítéli a román kormány jogtipró és magyarellenes intézkedéseit. A határozat kinevez egy különmegbízottat („special rapporteur"), aki köteles a helyzetet kivizsgálni és egy éven belül jelentést tenni a bizottságnak. E javaslat megszavazásaérdekében mozgósítottuk az amerikai kongresszus több tagját és illetékes szerveit. A döntést megelőzően a világhírű (Alapítványunkat támogató) műgyűjtő és üzletember Thysscn-Bornemisza báró levelet intézett az összes általa személyesen ismert kormányfőnek, szorgalmazva az erdélyi magyarság ügye iránti nagyobb odafigyelést és, többek közt, a genfi határozat elfogadását. A döntésről szóló dokumentációt kipostáztuk világszerte legszűkebb, 250 fős címlistánkra. 5. 1989. június első két hete alatt ülésezett Genfben az ENSz Munkaügyi Hivatala, az ún. „International Labor Organization” (ILO). Részletes dokumentációt szolgáltattunk az ILO-nak és az AFL-CIO-nak a romániai magyarság munkaügyi helyzetéről. Az ILO „Szakértői Bizottsága” Romániát a munkavállalás terén kisebbségek megkülönböztetésével vádolta. Továbbá, a Szakértői Bizottság kérte az ILO-t, hogy küldjön egy ténymegállapító bizottságot Romániába az előbb említett diszkriminációk kivizsgálására. A plenáris gyűlésen 13 ország delegátusa is panaszt emelt Románia ellen, amelynek eredményeképpen egy Kivizsgáló Bizottságot hoztak létre. 6. Június végén Hámos László Genfben találkozott Josef Voyame-vel, az ENSz Emberi Jogi Bizottságának különmegbízottjával, ahol megbeszélték a HHRF emberi jogi dokumentumainak átadását. IV. Egyéb akciók amerikaiak felé 1.1988. nov. 15-én, a brassói munkáslázadás első évfordulóján 18 ország 37 városában volt tiltakozó akció a településrendezési program ellen. A tiltakozásra felszólító szervezetek közül, a HHRF ösztönzésére, illetve testvérszervezetei rendezésében 13 demonstráció történt. 2. Az erdélyi magyarság helyzetéről szóló rendszeres tájékoztató szolgálatunk alapköve az Erdélyi Magyar Hírügynökség. Azonkívül, hogy anyagi és kompúter-támogatást nyújtottunk a Hírügynökség fennmaradásához, az elmúlt szeptember óta 95 jelentést fordítottunk le angolra és osztottunk szét nemzetközi emberi jogi figyelő szervezeteknek, amerikai és más nyugati kormányszerveknek, tisztviselőknek és újságíróknak. 3. Ügyünk számára igen nagy előnyt jelent (mert hitelesíti állításainkat) az a robbanásszerűen megnövekedett figyelem, amit a nyugati sajtó fordít az erdélyi magyarság sorsára. A nagy mennyiségű angol és más nyugati nyelveken megjelenő mindennemű sajtó-irodalmat szoros figyelemmel kísérjük, gyűjtjük, rendszerezzük és fénymásolatban terjesztjük. Általános, de ha kell, akkor külön szempontok köré csoportosított, rendszerint 20-tól 40 oldalig terjedő cikk-gyűjteménveket állítunk össze; ezekből az elmúlt év során több ezret osztottunk szét. 4. Ápr. 6-án Hámos László előadást tartott a Hunter College-ban, ahol Erdélyről és annak építészeti és népművészeti hagyományairól diákat vetített. 5. Három fontosabb angol nyelvű könyv megjelenéséhez járult hozzá a HHRF: — U.S. Helsinki Watch Committee: Destroying Ethnic Identity: The Hungarians of Rumania. Az anyag minden részét a HHRF adta a könyvhöz. A szerzőt, Janet Fleischmant Hámos László tavaly júniusban elkísérte Magyarországra. — Freedom House: Rumania: A Case of Dynastic Communism. Kerekasztal beszélgetés a románok és magyarok között (HHRF-fel közös kiadás). — World Monuments Fund: Razing Rumania ’s Past. A településrendezési programot dokumetáló tanulmány, amit Dino Giurescu szerkesztett. A könyvhöz 100 erdélyi képtet szereztünk, v alamint adatokat szolgáltattunk az erdélyi városok rombolásáról. V. Akciók magyarok felé: 1. Az Erdélyi Segélyakciónk keretében az elmúlt 12 hónap alatt több mint 10,000 dollárt gyűjtöttünk és osztottunk szét, megbízható úton, élelmiszer- és gyógyszercsomagok formájában erdélyi magyar rászoruló családoknak és egyéneknek. 2. A HHRF által fiatal magyarok számára nyújtott ösztöndíjprogram felerősödött az elmúlt év alatt. Jelenleg new yorki irodánkban dolgozik: Awakumovits Katica (Califomiából), Bégány Attila (Budapestről), Dobi Gábor (Torontóból) és Horváth Viktória (Buffalóból). 3. Duray Miklós észak-amerikai turnéjának javarésze januártól júniusig zajlott és 29 városban tartott előadást. 4. Április 24-től 29-ig a HHRF munkatársai Stockholmba utaztak a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének meghívására, hogy az együttműködés részleteit megbeszéljék, valamint előadásokat tartsanak a HHRF munkájáról. 5. A HHRF jelen volt az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem Akadémiai Napok találkozóján Burgenlandban (április 29—május 6.), ahol Hámos László tartott előadást a HHRF munkájápó.L..........- - __... 6. Május 13-án Hámos László részt vett az Amerikai Magyar Tanárok Egyesülete évi konferenciáján, ahol Ludányi András, a magyar-amerikai lobby hatékonyságáról, azaz a HHRF munkásságáról írt dolgozatát vitatták meg. 7.1989. jún. 34-én a William Penn Biztosító Társaság, az MBK és a HHRF nyugati magyar fiatalok számára rendezett egy, Jobby zási műhelyt”. 8. Amennyire időnk engedte, foglalkoztunk Alapítványunk anyagi helyzetének szilárdításával, szervezetünk további intézményesítésével is. Az elmúlt év alatt 112,000 dollárt adományoztak magyarok és mások a HHRF Bornemisza Alap javára. A sok áldozatos egyéni adomány mellett — amit nem lenne idő itt most mind felsorolni — külön említést érdemel két egymástól független, teljesen önkéntes, csoportos és példamutató kezdeményezés: az egyik Connecticut államban, ahol Somogyi Balázs és Csilla, valamint társaik tényleg fáradhatatlan és tényleg ötletes erőfeszítései révén — külön egy országos méretű sorsolás, külön egy díszvacsora és táncest, valamint külön egy néptánc-előadás megszervezésével — tisztán majdnem 20,000 dollárral tudtak hozzájárulni tőkealapunkhoz. (A Lomniczy/Buenos Aires-i gyűjtés 5,500 dollárral a második példa.) Hozzáadva az ez évi adományokhoz Thyssen- Bomemisza báró megduplázó adományait, valamint az előző években gyűjtött összegeket és minden eddigi kamatot, jelen pillanatban majdnem 400,000 dollárnál áll a Bornemisza Alap egyenlege. Ugyanakkor, a szép eredmény mellett meg kell említsük azt is, hogy ez év decemberében végképp lejár Thyssen-Bomemisza báró 1986 óta havonta rendszeresen folyósított támogatása. Ha tehát ez év végéig nem tudjuk összegyűjteni azt az 1,000,000 dolláros tőkealapot, aminek kamatja legalább részben ki tudná pótolni a báró eddigi havi támogatását, akkor radikális módon vissza kell vágnunk tevékenységünket. Egy ilyen eredmény vészes következményekkel járhat, ha belegondolunk abba, hogy milyen mélypontokra süllyedhet az erdélyi magyarság helyzete, és hogy mennyire nagy szükség van, és a jövőben lehet még inkább, a nemzetközi közvélemény mozgósítására. Jövendőbeli tervek: 1. 1989. nov. 17-re tervezünk egy nagy vacsorát Washingtonban a HHRF Bornemisza Alap javára, Thyssen-Bomemisza báró képgyűjteményének a National Gallerybcn való bemutatása alkalmából. Szándékunk a HHRF Bornemisza Alapból még hiányzó 300,000 dollár összegyűjtése, aminek ígért megduplázásával meglenne az egymillió dolláros tőkealapunk. 2. Az elmúlt 40 évben a burgenlandi magyar kisebbség után a vajdasági volt az, amely legkevésbé kötődött identitásában az anyaországhoz. A jugoszláviai helyzet romlása és a magyarországi demokratizálódás előrehaladása változtatott ezen a negatív tendencián. Közrejátszott ebben a szerb sovinizmus féktelen előretörése is. Az év során a Szerb Köztársasághoz csatolt Vajdaság és Koszovó alkotmányos jogait a szerb nacionalisták követelésére jelentősen csorbították. A HHRF a közelmúltban felvette a kapcsolatot az albán emigrációval. 4. Folyamatban van a HHRF brüsszeli, bécsi, budapesti és stockholmi munkájának kiszélesítése és felgyorsítása. Budapest: iroda működik 1989. március óta. Bécs: az iroda beindul 1989 októberében Brüsszel: a helyi csoport megszerveződött elenlegi tervek szerint egy iroda (állandó alka! - zottal) beindul 1989 novemberében. Ennek t, a belga kormányzat és közvélemény befoly. sán túl, hogy az Európai Parlamenten és c _ b (részben most alakuló) európai intézménye: n keresztül a nyugat-európai kormányokat hatékonyabban tudjuk tájékoztatni és mozgósítani. 1989. június 16., Hősök tere — Király Béla beszédét mondja (Fotó: Nagy Piroska Király Béla október 21-én a Rutgers egyetemen (NJ.) a Magyar Öregdiák Szövetség — Bessenyei György Kör rendezésében megemlékező előadást tart