Nyugati Magyarság, 1989 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1989-01-01 / 1-2. szám

2. Mal

Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident

1989. január-február

r NYUGATI ^

MAGYARSÁG

flunsarians of the West) v Hcngrds d'Ccddent y

Published monthly by the TRANSATLANTIC PUBLICATIONS, INC.

5582 Gatineau Ave. ,#11 Montreal, P.g. H3T 1X7, Canada Phone (514) 731-4192

Felelős kiadó-főszeikesztő: MIKLÓSSI ISTVÁN

H. főszerkesztő: NAGY KÁROLY

A szerkesztő bizottság tagjai: Éltető J. Lajos, Györgyey Klára, Hámos László, Megyeri György, Miklóssi István, Nagy Károly, Németh Magda, Püski Sándor, Sass Márton, Tamási Miklós

Megrendelési dijak egy évre: Kanada: $24; USA US-$20, egyéb országok: US-$28 (légi)

Kéziratokat nem őrziink meg és nem küldünk vissza A szükséges javítás jogát fenntartjuk. Az újságban megjelent írások nem feltétlenül képviselik a szerkesztő bizottság álláspontját. A valódi névvel aláírt cikkekért a mindenkori cikkírók felelősek.

Híreink, cikkeink utánközölhetők lapunk nevének feltüntetésével!

HIRDETÉSI DÍJSZABÁS $10 (US-$8) per column inch Nagyvállalatok, állami szervek: $0.95 per agate line

Fordulat küszöbén

(Folytatás az 1. oldalról)

lám felé tartva milyen elhatározásokra jutunk. Decemberben a Parlament ülésén kívánjuk éppen a gyülekezési jogot szabályozni, mégpedig — ismétlem — az emberi jogok összes követelményét tiszteletben tartva. Hogy milyen atrocitások történtek: azt hiszem, Magyarország azt is meri vállalni, például az Európa Tanács előtt, ha annak tagja lesz, hogy akár nemzetközi szervek is megvizsgálják az ilyen eseteket.

R.M.: Lehetséges lenne-e, hogy a magyar alkotmány egyszerűen adoptálná az Egyesült Nemzetek Szervezetének Emberi Jogok Nyilatkozatában lefektetett emberi jogokat és az alkotmány részévé tenné?

P.I.: A magyar alkotmány adoptálni fogja ezeket az emberi jogokat, természetesen a magyar közjog követelményei szerint, hozzátéve, hogy Magyarország aláírta az emberi jogok nemzetközi egyezségokmányát, benne azt a 41. cikkelyt is, amelyik lehetővé teszi, hogy országon kívüli, akár nemzetközi szervezetek ellenőrizzék az emberi jogok betartását Magyarországon.

G.CS.: Május óta Magyarországon számos retro- és proto-párt alakult, tehát bizonyos szempontból ilyen múltba révedő pártkezdemények, és olyan pártkezdemények is, amelyeknek a magyar

Súlyos áremelések Magyarországon

— Tiltakozó sztrájkok a drágulás ellen —

A Minisztertanács 1989. január 9-i hatállyal bejelentette az ez évben átlagosanmintegy 15%-otkitevő áremeléssorozat első lépéseit. E naptól felemelték többek között az élelmiszerek árát (a húsfélék, pékáruk árát 15-16%-kal, a lisztét 20%-kal, a tejtermékekét 40%kal, a cukorét 7%-kal), sok gyógyszer árát (átlagosan 82%-kal), a mosószerek árát (átlagosan 8%-kal) és a személygépkocsik árát (átlagosan 25%-kal).

Február 1 -tői felemelték a helyi közlekedés árát (átlagosan 62%-kal) és a postai szolgáltatások árát (27%-kal), március 1-től felemelik az ivóvíz és a csatornahasználat árát (220-290%-kal, a bérlakásokban is!) és májustól a tüzelőanyagok és az energiaszolgáltatások árát is (átlagosan mintegy 30%-kal).

Az áremelések ez évben személyenként havonta mintegy 800 forinttal növelik meg a lakosság kiadásait. A béremelések nincsenek arányban az árdrágulással: a nominálbérek ez évben csak mintegy 8-9%-kal emelkednek. 1988- ban a havi átlagos nettó-kereset 6600- 6700 Ft volt, vagyis areálbér az 1973-as

év szintjének felelt meg. 1989-ben a családi pótlék havi 300 forinttal, a nyugdíj és a gyermekgondozási díj havi 360 forinttal lesz több. Jelenleg a magyarországi családok 10%-a él a létminimum alatt: mintegy másfél millió ember, vagyis minden hatodik magyar állampolgár szegény.

Sokatmondó példa Szabolcs-Szatmár megye lakosságának általánosan hátrányos helyzete. Az egy dolgozóra jutó megyei átlagkereset 4812 Ft, az aktív keresők 20%-ának 4000 Ft alatt van a havi keresete. A megye 30 ezer lakosa folyamatosan ingázik az ország távoli vidékeire, mert amíg egy álláskeresőre országosan 6,6 munkahely jut, addig Szabolcs-Szatmárban csak 0,6. Évente 1300-1500 fiatal hagyja el a megyét, mert nincs lehetőségük a megélhetésre, elhelyezkedésre.

A január 9-i áremelés-bejelentést követő napon Szabolcs-Szatmár megye munkahelyeinek 80 százaléka 10 perces sztrájkkal és a Minisztertanácshoz intézett, a megyei újságban is közzétett levéllel tiltakozott az árdrágítás ellen.

„Ceausescu hadat üzent”

— Nyugati tiltakozások a romániai falurombolás ellen —

A Princeton egyetem történelem tanszéke három professzorának aláírásával tiltakozó levél jelent meg a romániai falurombolás ellen. ,Jiazing Romania" címmel a New York Review of Books január 19-i számában Natalie Z. Davis, Deák István és Carl E. Schorske levele minden szabadságszerető egyént és szervezetet tiltakozásra szólít fel, külön kiemelve a Ceausescu-kormány magyar és német kisebbséget elnyomó, jogtipró akcióinak embertelenségét.

A több mint 28 milliós példányszámban, 15 nyelven megjelenő Reader's Digest 1989. februári száma 5 oldalas európai sajtóösszeállítást közöl a romániai falurombolás ellen tiltakozva, „Romania’s Reign of Terror" címmel. Az angliai The Daily Telegraph, The Independent, The Spectator, a dániai BerlingskeTidende, a franciaországi Le Figaro, Le Mond, Le Point és a németországi Der Spiegel, Stem és Quick lapjairól idézett drámai cikkeket bevezetve a szerkesztőség kihangsúlyozza, hogy „Ceausescu virtuálisan hadat üzent Románia kisebbségeinek, jelesül kétmillió magyarnak és több százezer németnek; erőszakos mmanizálással szándékszik kiirtani nyelvüket és kultúrájukat."

KEDVES OLVASÓINK!

A felgyorsult magyarországi eseményekre való odafigyelés a korábbinál jóval több időt, energiát vesz igénybe, ami sajnos az adminisztráció rovására megy. Nagy segítséget jelentene, ha figyelemmel kísérnék előfizetésük lejártát és felszólítás nélkül is gondoskodnának megújításáról.

Támogatásukra igen nagy szükségünk van, a felülfizetést továbbra is köszönettel vesszük!

A Nyugati Magyarság Szerkesztősége

politika történetében nincs példája. Föltételezem, hogy New York-ból vagy Washingtonból nézvést úgy látszik a dolog, hogy Magyarországon várnak a tömegek, hogy politikai pártokba tömörüljenek. Véleményem, egyéni tapasztalataim szerint azonban ez nem így van. Nincs ilyen hangulat és ilyen tömeges törekvés. Ennek több oka van. Magyarországon vannak olyan reakcionárius politikai vezetők, akik elvből nem értenek egyet a többpártrendszerrel; vannak a politizáló rétegben olyan emberek, akik szeremének kezdeményezni, de akik alapos okkal úgy érzik, hogy egy kicsit tilosban járnak, nem teljesen világos, hogy mit és hogyan lehet tenni. Ugyanakkor az is tapasztalható, hogy a fiatal nemzedéknél nagy hatású szkepszis érződik mindennemű politikai párttal szemben, inkább a direkt akciókban, az egy célra orientált mozgalmakban kívánják kifejteni tevékenységüket.

A.A.: A nagyobb probléma számunkra az, hogy a többpártrendszer felé vezető irányba az átmenet útja hogyan játszódhatik. Milyen átmeneti formákon keresztül kell megtennünk a lépéseket. Létesíteni pártokat nem lehet, nem is az engedélyezésük kérdése a fontos, hanem az, hogy ezek megteljenek felelősen godolkodó politikai csoportokkal, egy értelmes párbeszéd alakuljon ki, jóval magasabb szinten a jelenleginél. Én a legutolsó tizenöt év nagy problémáját abban látom, hogy a politikai, hatalmi, döntési rendszerünk hatékonysága, társadalomirányítása, önszervezése rendkívül alacsony szintre süllyedt le. Ebben kellene döntő lépést elérnünk és itt találkoznak a gazdasági, társadalmi és politikai problémák.

GY.M.: Horváth professzor azt említette, hogy ahhoz, hogy az amerikai polgár támogassa kormányát abban, hogy segítőkész legyen Magyarország iránt, mindenképpen stabilitás szükséges Magyarországon. Semmi mást nem hangsúlyoznak mostanában itt jobban, mint azt, hogy: stabilitás. Nagyon furcsa dolog ez így, a többpártrendszer, vagy p>edig egy pluralizmus felé való ellépés semmiképpen nem stabilitást jelentene ebben a pillanatban.

H.I.: Igenis, az a világban a meglátás, hogy a pluralitás és a stabilitás közé egyenlőségjelet teszünk. Akkor van tartós stabilitás egy országban, ha a kormányzat a nép bizalmára épül. Ha ez a bizalom nincs meg, akkor a stabilitás egyfajta diszciplína, amiről nem lehet tudni, hogy mikor ér véget, milyen feszültségek következnek s azok hogyan robbanhatnak ki.

P.I.: Ez a bajunk, professzor úr, pontosan ebből szeretnénk kilábalni. Hiszen a stabilitás határai olyannyira törékenyek, hogy amikorvita van, az ország egésze összerezzen. Nemcsak a pluralizmussal van nekünk bajunk, hanem azzal is, hogy a társadalom árulásnak fogja fel még a vezetőségen belüli vitát is, hiszen ez egy olyan pwlitikai intézményrendszer, amelyiknek egyetlen felső függesztése van. Ez a pwlitikai intézményrendszer riadalommal tölti el az állampolgárokat, ha „ott fönt”, épp>en ezen a függesztési ponton keletkezik vita. Ennek a nyomását érezzük mi most a legjobban. Saját pártomban is, meg a közvéleményben is.

H.I.: A párton belül, és akik úgy gondolkoznak, hogy a monopolista rendszer az egyetlen stabilitás, ez érthető, de az, hogy az állampolgároknak széles körben ez lenne a véleménye, azt talán újragondolnám. Ugyanis Magyarországnak jó tapasztalatai is vannak erről. Az 1945 utáni eseményekben olyan nagy magyar összefogás keletkezett a koalíciós többpártrendszerben, amely komoly erőforrásokat mozgósított a gazdasági életben és másutt is. Moszkvától Washingtonig az ország nemzetközi tekintélyre tett szert. Éppen azért, mert pluralitás volt, és a nemzet különböző színei összefogtak. Tehát az, hogy most egyesek, régivágású, konzervatív, ortodox párttisztviselők, vagy ezekkel szimpatizánsok aggódnak, hát az a dolog lényegéből következik. Az oligarchái nem szívesen adja fel a hatalmat. De mégis, a magyar tanulságokból jó volna következtetéseket levonni.

Éld Professzor úr, elmondta, amit én mondani akartam volna. Én is úgy vélem, hogy a stabilitás nem a maradásban van és nem a konzervativizmusban.

L.L.: 1945 elsöpörte a korábbi pwlitikai rendszert, aminek következtében egy új politikai rendszert kellett fölépíteni, akár tetszett, akár nem. Dyen helyzetet pillanatnyilag nem látunk, és az ország leromboltsága értelmében nem is szeretnék ilyet látni. A másik probléma, hogy 45 után nagyon lényeges kérdés volt, hogy van-e programja ezeknek a pártoknak arra, hogy mit kell csinálni, például: hogyan kell megfékezni az inflációt, hogyan kell irányítani a gazdaságot, legyenek-e munkásbizottságok, vagy ne legyenek, legyenek-e nemzeti tanácsok, vagy ne legyenek. Ezeken a kérdéseken tartalmi vita folyt. Most az a probléma, és az új szerveződéseknek ez az igazi problémája, hogy a kérdéseket fölteszi több millió állampolgár magának. Megválaszoljátok-e, MSzMP, politikai csopwrtok: mit csináljak a tizenöt-húsz százalékos inflációban, mit csináljak a munkahelyem elvesztésekor, mit csináljak, amikor egy olyan gyárban dolgozom, amelyik gazdaságtalanul termel, és még húsz évig így termelhet. Erre p>edig nincs válasz.

G.K.: A gyakorlati pwlitikai kérdés most az, hogy az MSzMP lesz-e az első kommunista párt a világon, amelyik a saját jószántából megosztja a hatalmát, esetleg a következő módon: úgy, hogy megtartja a vezető szereptét a küliigy és a hadügy terén, viszont bevezet igazi, valódi pluralizmust, többpártrendszeren belül gazdasági, szociális és belpwlitikai kérdésekben. Véleményem szerint ezt intézményesen meg lehet valósítani és ez ma, a gorbacsovi világban, megoldható, reális elgondolás lenne. A kérdésem az, hogy ez milyen támogatásra találna az MSzMP KB tagjai között?

P.I.: Mint mondottam, a helyzet reformpárti. Ez azt jelenti, hogy a kormányzásért felelős párt valóban, a szó eredeti értelmében nem önként, de egy válság nyomása alatt alkutárgynak fel tudja ajánlani a hatalommegosztást. Nincs is más lehetősége ebben a helyzetben. Ez nem lebecsülés azokkal a párttagokkal szemben, akik racionális megfontolásból és nemzetközi elkötelezettségből személyesen is erre a konzekvenciára jutottak. És ilyenek nagyon szép számmal vannak az MSzMP-ben is. Gáti Károly képte egy koalícióé, amely inkább egy kiegyezéses formát ajánl, ezt méltányolni tudom. Kiegyezéses formát, amelyik egy zűrzavaros, átmeneti világban nem szabad választáshoz, hanem egyfajta választási konventben lértehozott megegyezéshez köti azt, hogy miként jöhetne létre egy értelmes, ésszerű koalíció. Az alternatív képződmények, aproto-pártoknem hamarkodják el a párttá nyilvánítást — itt bennük is van megfontolás és én ezt már partneri viszonynak tekintem még akkor is, ha ez a partnerség nem az államminiszter szobájában kötődött, majdcsak létrejönnek ezek a partnerségek a legkülönbözőbb tárgyalási szinteken. Én ezt a kiegyezési formát el tudom fogadni, a gyakorlati megvalósítása legalább olyan pwlitikai küzdelem lesz, mint az eddig vezető út volt, ezt is meg kell mondanom.

A.A.: Amerikai barátaink sürgetnek. Egy kis türelmetlenség mutatkozik. Próbálják meg megérteni, hogy dinamikus egyensúly-sorozatra van itthon szükségünk.

R.M.: Nem az a lényeg, hogy mi itt Amerikában egy kicsit türelemetlenek vagyunk a magyar helyzetet illetően. Sokkal fontosabb, hogy a magyarországi lakosság türelemetlen. Elvégre majdnem tíz évbe került az, hogy az MSzMP levonja a konzekvenciáit annak a stagnálásnak; ami valójában a jelenlegi helyzethez vezetett.

G.K.: Ez a türelmetlenség itt és Magyarországon egy bizonyos terminológiai zűrzavarból is táplálkozik. Két p>éldát említek. A „szocialistapluralizmus” az egyik. Ha az emberek szabadon kifejezik nézeteiket, szabadon szervezkedhetnek, szabadon versenghetnek a hatalomért, és ha meggyőzik a többséget, hatalomra jutnak, az „pluralizmus” — jelző nélkül. Ez Magyarországon nincs. Akkor a kérdés az, hogy mi van? Ha az emberek Magyarországon vagy itt azt olvassák, hogy „szocialista pluralizmus”, akkor nem tudhatják, hogy tulajdonképrpen miről is van szó. A másik

maga a „szocializmus” kifejezés. Ha a román rendszer is szocialista és a magyar rendszer is szocialista, akkorittvalami alapvető probléma van. Szeretnék egy pozitív megjegyzést tenni és ez a sajtószabadságra vonatkozik. Azt, hogy a mai magyar sajtót'nemcsak érdemes, hanem néha igazi élvezet olvasni, véleményem szerint egy alapvető fordulatnak a kezdetét jelzú

H,L: A türelmetlenség az alkotó elem egyik megnyilatkozása. Ösztönzés. Ha a kormányzó párt megosztja a hatalmát a többi párttal, az számára pozitívum. Megoszthatja a felelősséget is. Ma Magyarország a gazdasági pwtenciája mögött marad. Emiatt feszültség van, a szegénység fokozódik, a nemzetközi eladósodás emelkedik, válság van. Keresnünk kell a gyógyszert. A gyógyszer predig nem az, hogy visszatartjuk a társadalmat és piócával gyógyítjuk a beteget, a múlt század módszerei szerint, hanem az, hogy mobilizáljuk a magyar nemzet tehetségét. A legfontosabb termelőeszköz: az ember. És ha az emberek másképp látják a világot, akkor másképp állnak hozzá társadalmukhoz is, a termelés rátája is megemelkedik, a külkereskedelmi versenyképesség is fokozódik, és így tovább. Ma és továbbra is az a nyugtalanító, hogy a pwlitikai elit tagjai, akik a végső döntéseket ma meghozzák, a legtöbb energiát arra fordítják, hogy megtartsák, legiümizálják a status quo-t.

P.I.: Nekem erről az elitről a legközvetlenebb tapasztalataim vannak. Valamit vegyen még számításba, professzor úr: milyen erő kell ahhoz, hogy egy ilyen elit a maga félelmét is legyőzze. Minden pwlitikatörténeti tapasztalat azt mutatja, hogy aki a hatalom megosztásának útjára lép, annak meg kell élnie azt, hogy akik részesülnek ebből a hatalomból, a legelső dolguk azok ellen fordítani, akik ezt hagyják. Ebben az esetben tényleg erő és elszántság kell. Én ezek közé tartozom, akik azt mondják, hogy ennek ellenére csak ez az út járható, mert ez a nemzeti programnak felel meg. De azért ennek az elitnek a természetrajzát is ismernünk kell.

HJL: Zárszavamként hadd mondjam a következőket. Magyarország számára a külpwlitika területén kapuk nyílnak, lehetőség van arra, hogy felhasználjuk korábbi tapasztalatainkat, nevezetesen, hogy a geopwlitikai realitások nevében Magyarország újrarendezze viszonyát a Szovjetunióval. Magyarországnak vannak alternatívái. Gondoljunk Tildy Zoltán 1945-ös, Bibó István 1956-os kibontakozási javaslataira! Arról is beszélhetnének a Szovjetuniónak a pwlitológusok — és talán a párt —, hogy a Szovjetuniónak hasznosabb egy baráti Finnország és Ausztria, mint egy függő helyzetben, félig gyarmati helyzetben lévő más országcsopwrt. Próbálja Magyarország a birodalmtól a jószomszédság felé vezető utat munkálni és ennek előnyeiről meggyőzni szovjetunióbeli barátait!

L.L.: Megköszönjük amerikai barátainknak, hogy az amerikai nép jószándékát is közvetítették nekünk. Meg kell mondanom, erre nagyon nagy szükségünk is van. Egyenrangú partnerekké kellene válnunk gazdasági, pwlitikai és társadalmi értelemben a világ országai között. Ehhez viszont pwlitikai támogatásra van szükségünk mind a nagyhatalmak, mind az európai egyesült nemzetek részéről, hogy Magyarország meg tudjon maradni Európában, gazdaságilag és pwlitikailag. A magam nevében mondom, de úgy vélem, hogy a magyar értelmiségnek ez a része ebben igyekszik is mindent megtenni.

P.I.: A magyar külpwlitika az utóbbi időben bizonyságát adta, hogy szuverén döntésekre képes. Ezeknek a jeleit, gondolom, amerikai barátaink is megismerték és tudnak róla. Hozzáteszem ugyanakkor: én Illyés Gyulával értek egyet, aki vallotta, hogy a kis nemzetek külpwlitikája a belpwlitika. Nekünk, ha már egyszer megadatott, hogy cselekvőkép>es és cselekvőkész nemzet körében élhessünk, akkor ebben a belpwlitikában kell ptéldásan és elhatározóban cselekedni. S végül: örömmel tapasztaltam, hogy az emigrációs politika és Magyarországnak az emigrációhoz való viszonya milyen érzékeny pwntja az Amerikában élő magyarságnak. Éz még ha néha a párbeszédre való képesség hiányáról tanúskodik is, mint szükséglet feltétlenül méltánylandó. S hozzáteszem, ebben a mai beszélgetésben megelégedettek lehetünk. Ezekről a pwlitikai kérdésekről a népnek kell döntenie, s ez a nép képes önmagát kormányozni.