Nyugati Magyarság, 1989 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1989-01-01 / 1-2. szám
RETURN ADDRESS: 5582 Gatineau Ave., *11 Montréal, 9ué. H3T 1X7 Canada NYUGATI MAGYARSÁG Hungarians of the West - liongrcis d'Gccident VIII. évfolyam, 1-2. szám 1989. január-február A DEMOKRATIKUS ÉS NEMZETI SZELLEMŰ NYUGATI MAGYARSÁG LAPJA Ára: Kan. $2.50, US-$2.00 Fordulat küszöbén Magyarországi és amerikai tudósok, politikusok beszélgetése rádióhídon 1988. december 16-án történelmi jelentőségű beszélgetés hangzott el a budapesti Kossuth Rádió „Bagoly” című műsorában, amit az Amerika Hangja Rádió is közvetített 17-én, 18-án, 19-én és 20-án. A kerekasztal-beszélgetést a két rádióállomás között létesített rádióhídon folytatta egymással négy magyarországi és három amerikai magyar tudós és politikus. Résztvevők: Budapestről POZSG A Y Imre (P.I.) államminiszter, ÁGH Attila (Á.A.) és GOMBÁR Csaba (G.CS.) politológusok, LENGYEL László (L.L.) közgazdász; Washingtonból HORVÁTH János (H.J.) közgazdász, RADVÁNYI Miklós (R.M.), a Kongresszusi Könyvtár főmunkatársa; New York-bó! GÁTI Károly (G.K.) politológus. Műsorvezetők: Budapesten GYŐRFFY Miklós (GY.M.) és SZÉNÁSI Sándor (SZ.S.), Washingtonban BÁN Tamás (B.T.) és New Yorkban THASSY Jenő (TJ.). Az alábbiakban részleteket közlünk az elhangzott beszélgetés szerkesztett szövegéből. H.J.: Országaink között a kapcsolatok jók, javulnak, különösen a két nép között meleg a barátság, a jóakarat. A- merika emlékezik az 45-ös demokratikus választásokra és az eredményes kísérletekre. Amerika emlékszik az 56-os forradalomra, areformokra—ezekatényezők a magyar névnek jó csengést adnak. HaMagyarországon agazdaságiés politikai szerepek megosztódnak, ha a nép részt vesz a döntésekben, azt Amerika azért is szívesen látja, mert az önmagában is jó, de azért is, mert az ennek az országnak felvilágosult önérdeke. G.K.: Mai eszközökkel és nyugati segítség nélkül gazdasági fellendülés Magyarországon nem várható. A kérdés az, hogy hogyan lehetne politikai módon javítani a gazdasági helyzetet Az egyik kérdés: hogyan sikerül a KGST reformja — amit idén nyáron Prágában megvitattak —■, s ha nem: milyen következtetéseket von le ebből Magyarország? A másik kérdés a nyugati kapcsolatok javítása. Véleményem szerint az egyetlen mód: növelni a Nyugat bizalmát a politikai rendszerben olyan módon, ami eddig még nem történt meg. Ehhez, megítélésem szerint, többpártrendszer kell, új alkotmány. P.I.: Magyarországnak, egész Közép-Kelet-Európának szüksége van arra a bizalomra, amely megnyitja az utat egy eddiginél eredményesebb, hatékonyabb gazdasági együttműködés előtt. A nyugati gazdaság, benne Európa egységesedése újabb kihívás ebben a kelet- és közép-európai válságban és erre a kihívásra sajnos ezek az országok ma még csak egyenként tudnak válaszolni. Mögöttünk van Gorbacsov szovjet elnök és pártfőtitkár New York-i beszéde és annak minden tanulsága. Látnivaló, hogy egy olyan világkép alakul ki a szovjet reform keretében, amely megfelel nekünk is, remélhetőleg Amerikának is. Ebben a helyzetben Magyarország a bizalmat valóban csak akkor erősítheti meg, ha az egyetemes emberi politikai kultúra értékeit új intézményeiben megfogalmazni képes, mégpedig elsősorban egy új alkotmányban, amely a középpontba, az első fejezetbe teszi az emberi jogok ügyét és garanciáit, egy olyan alkotmányban, amely megnyitja az utat egy autonóm és önrendelkezésre képes állampolgár előtt, hogy ő maga is szervezője, letéteményese legyen egy újfajta politikai kibontakozásnak. Lehet ez többpártrendszer, lehet bármiféle módon megfogalmazható pluralizmus, egy a lényeg: a kiinduló pont az emberi jogok és azok garanciája legyen, egy jogállam képe, amely lehetővé teszi az előbb említett politikai konzekvenciákat is. A bizalmat, a stabilitást, a tőkeberuházást egy ilyen alkotmány támaszthatja alá. De hozzá kell tennem: az önrendelkezéshez nem elégséges egy alkotmány, ahhoz a gazdasági viszonyokban a tulajdon átgondolása és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok újragondolása is szükséges. Azt nem kívánhatja senki, hogy egy vezető szerepet és kormányzati felelősséget vállaló párt maga adja meg a receptjét egy esetleges többpártrendszer felé haladó ilyenfajta szerveződésnek. De mint állampolgár és a magyar kormány tagja, akinek a felelősségébe az is beletartozik, hogy az állampolgárok elégedettek legyenek és jóváhagyásukkal legitimálják ezt a rendszert, nem zárhatom ki ezt a fejlődési formát sem, sőt, előbb-utóbb elkerülhetetlennek tartom. Nekem az a véleményem, hogy Magyarország, ha egy kiegyezéses, konszenzus felé, közmegegyezés felé haladó úton megy, ezt választja, akkor ennek az egyességnek a végén a többpártrendszer lesz a politikai kifejezési forma. L.L.: Magyarország gazdasági helyzetében döntő, hogy mi lesz a KGST-vel. Három lehetőség van. Az első, és elvileg ez volna a legjobb, hogy a KGST-ben elhatározott reform viszonylag gyorsan, a belátható közeljövőben sikereket hoz a piacosodás irányában. Azonban tudni kell, és itt jön a másik két lehetőség, hogy a KGST-reform sikere az országok tervgazdaságának is függvénye. Még a Szovjetunióban, ahol szintén meghirdették ezt a reformot, sem jutottak el odáig, hogy a rendszerüket, modelljüket ténylegesen átfordítsák valamilyen piacgazdasági irányba, sőt, annak az útjára is nagyon lassan lépnek. A Szovjetunió súlyos problémája, hogy a nagyhatalmat öszszetartani képes adminisztratív-gazdasági rendszer túlélte magát, de a piacgazdálkodás eszközrendszerét ebben a nagyhatalmi szerkezetben nem tudja alkalmazni. A nemzetiségi ügyekben látjuk, hogy micsoda egyenlőtlenség van az országon belül. Ez a KGST egészére is áll: egyenlőtlen gazdasági helyzetű országok —= egyenlőtlen, ellentétes érdekekkel. Ezért föltételezhető, hogy a KGST reformja—bármennyire is kívánatos — lassúbb lesz, mint amennyire a magyar gazdaságnak szüksége van. A KGST jelenlegi formájában inkább hátrányokat hoz, mint előnyöket, tehát egy másik lehetőség számunkra: megkezdeni a kapcsolatok átállítását a KGST-n belül olyan országokkal, amelyek már elindultak a piacosodás útján. Itt nagy bajok vannak, mert a kis országok egymás közti kapcsolatainak Közép-Európában természeteseknek kellene lenniük; az évszázad egyik legnagyobb problémája, hogy sosem tudott összejönni a Duna-medencében ilyen típusú gazdasági kapcsolat. A harmadik lehetőség: az egyéni út. A KGST-forgalmat valamilyen értelemben csökkentjük, megpróbáljuk a nem-piaci kapcsolatot — ha nem is elzárni — szűrni, hogy a KGST ne okozza gazdasági romlásunkat. H-L: Visszatérve az eredeti kérdésre: a jelenlegi, az elmúlt évtizedek gazdasági, politikai, kulturális intézményei visszafogják a magyar alkotóképességet. Nemcsak arról van szó, hogy adassák meg a választás joga, a pluralizmus az embereknek, hanem arról is, hogy ha az emberek részt vesznek a döntések meghozatalában a politikai, a gazdasági szférában, akkor a magyar milliók sokkal többet produkálnak. R.M.: Pozsgay Imre miniszter úrnak az emberi jogok alkotmányos garanciájáról szóló nyilatkozatát csak üdvözölni tudom. Én viszont úgy érzem, hogy a mondott szó és a gyakorlat között Magyarországon eléggé nagy szakadék tátong. Példák: November 7-én a Vörösmarthy téren a FIDESZ-gyülekezés ellen eléggé brutálisan beavatkozott a rendőrség, Kiss Tamás kórházba került; november 15-én, a romániai magyarok érdekében szervezett tüntetést a rendőrség megint meglehetősen erős kézzel verte szét, Bémusz János kórházba került, Comeliu Parvu román állampolgár résztvevőt, a Romania Libera tagját is megverte a rendőrség, majd 24 órán belül kiutasították az országból. Ez nekem azt mutatja, hogy a rendőrség kézbentartása, kontrollálása a politikai vezetés részéről jelenleg problematikus és ez felveti a kérdést, hogy milyen lesz a rendőrség szerepe a jövő politikai kibontakozásban? P.I.: Itt bizonytalanság is van. A bizonytalanság amiatt is létezik, mert legitimációs deficit van az országban. Mi tagadás, láttam én gumibotozó rendőröket Párizsban is, láttam híreket a Kent State egyetemi atrocitásokról is. A kérdés mindig az, hogy a nép jóváhagyja-e a rendőrségi tevékenységet, legálisnak, legitimnek tekinti-e, vagy sem. És mivel éppen hogy ez a politikai gyakorlatunk és az ehhez szükséges intézményeink hiányoztak, itt létezik egyfajta deficit. Nyilvánvalóan a világ nyilvánossága is, meg a hazai nyilvánosság is zavarban van ezek előtt a jelenségek előtt. Éppen arról beszélünk, hogy egy jogál(Folytatás a 2. oldalon) Szolidaritásunkat küldjük a Magyar Demokrata Fórum I. kongresszusának! 1989. március 11-12. 1 Első kongresszusán köszöntjük a MAGYAR DEMOKRATA FÓRUMOT mint a jelenlegi magyarországi társadalom demokratikus önszerveződésének egyik legjelentősebb mozgalmát! Földrajzilag távolról, de lélekben együtt reménykedünk és aggódunk mindazokkal, akik ma Magyarországon a függetlenség, a demokrácia, az emberi jogok, a szabadság, a történelmi igazságokra alapozott nemzettudat, a gazdasági fejlődés megvalósításán fáradoznak. Úgy látjuk, hogy fordulat küszöbén vajúdik az ország. A szó egyre szabadabb, a politikai élet elindult a reform útján, az 1956-os forradalom igazságainaknyilvánoselismeréseelkezdődött, de a hatalmi szerkezet még változatlan és néha erőszakosan jogkorlátozó, a parlament még nem a népakarat képviseleti testületéként működik, a gazdasági helyzet válságos, a szociális problémák súlyosbodnak, a romániai magyar kisebbséget végveszély fenyegeti és a csehszlovákiai magyarság is egyre szorongatottabb helyzetben küzd megmaradásáért. Nyugati országokban élünk, ugyanakkor a magyar nemzet része is vagyunk. Reményeink és aggodalmaink e kettős vállalásból fakadnak. Nyugati magyar közösségeinkben az összmagyarság felemelkedéséért is felelősséget vállaló küldetés tudatát erősítjük, külföldi fórumokon is ismertetjük magyar népünk múltját és jelenét, segítséget mozgósító szót emelünk védelmére, jövője jobbításán munkálkodunk. Együttműködést ajánlunk fel mindenkinek, aki magyar népünk, nemzetünk közakarattal kinyilvánított érdekeiért cselekszik, és aki felismeri és elfogadja külföldi adottságaink és vállalásunk jelentőségét. Szolidaritásunkat küldjük a Magyar Demokrata Fórum kongresszusának! A Nyugati Magyarság Szerkesztőség^^ 1956-ban népfelkelés volt! Rövidesen újratemetik Nagy Imrét és társait! Pozsgay Imre államminiszter, mint az MSzMP KB Történelmi Újraértékelő Bizottságának vezetője, 1989. január 28-án, a Kossuth Rádióban elhangzott interjú során 1956-ról szólva kijelentette: „Helytelen ellenforradalomnak minősíteni az eseményeket. A Történelmi Albizottság megítélése szerint, ami 1956-ban történt, az a nemzetet megalázó oligarchikus rendszer elleni népfelkelés volt.” Két nappal korábban, jan. 26-án, Marosán György kormányszóvivő bejelentette, hogy a kormány kegyeleti intézkedésként jóváhagyta Nagy Imre és kivégzett társainak eltemetését. Az érintettek hozzátartozóival való megegyezés alapján a kivégzetteket a Kozma utcai temető 301-es parcellájában temetik végleges nyughelyükre, ott, ahol jelenleg is el vannak hántolva. Az újratemetés előreláthatólag március végén várható. Pozsgay Imre jan. 28-i interjújában megjegyezte, hogy az újratemetés humanitárius eljárás, és „mint olyan nem jelent rehabilitálást — erre vonatkozólag nem bocsátkozhatunk jóslásokba”. A Történelmi Igazságtétel Bizottsága a Magyar Nemzet jan. 27-1 számában nyilatkozatot adott közre, követelve az összes kivégzett ügyének felülvizsgálását. Szavak és valóság 1989. jan. 15-én a bécsi Helsinkiutókonferencián a NATO és a Varsói Egyezmény 23 országa 12 más európai állammal együtt formálisan elfogadta az emberi jogok egyezményét. Románia még aznap közhírré tette hírügynökségén keresztül, hogy Bukarest nem tesz fogadalmat a vallásszabadságra és a kivándorlási jogra vonatkozó kötelezettségek ügyében. Csehszlovákiában a bécsi aláírást követő órákban a rendőrség szétvert egy békés prágai tüntetést, többeket súlyosan megsebesítve, 91 embert letartóztatva. A kb. 1000 főnyi prágai tüntető Jan Palach-ról akart megemlékezni, aki 20 évvel ezelőtt önmaga felgyújtásával tiltakozott a „prágai tavasz”-t kíméletlenül elfojtó, szovjet-vezette katonai invázió ellen. A himnuszt éneklő, „Szabadságot!” jelszót kiabáló tüntetőkre vízágyúkkal, rendőrkutyákkal, könnygázzal, gumibottal támadt rá a rendőrség. A prágai hírügynökség szerint „a tömeg provokált”. A tüntetések és a rendőri atrocitások több napon át folytak. (Jan Palach-ról Budapesten is megemlékeztek. Jan. 22-én a FIDESZ képviselői—miután a rendőrség megakadályozta őket abban, hogy a csehszlovák követségnek memorandumot adjanak át — koszorút helyeztek el a Hősök terén.) Ugyancsak jan. 15-én Lipcsében a keletnémet rendőrség megtámadott egy több száz főnyi békés tüntető csoportot, 80 embert letartóztattak. A német tüntetők szólásszabadságot és gyülekezési szabadságot követeltek. A bécsi utókonferenciának az emberi jogok biztosítását kodifikáló záródokumentumát aláírta az Egyesült Államok, Kanada és a Szovjetunió, valamint Albánia kivételével az öszszes európai ország. I
