Nyugati Magyarság, 1988 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1988-11-01 / 11-12. szám

2. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 1988. november-december NYUGATI /HACWSÄ6 I Mit'jiH l.tns oi (he Vcsl v iicngrcis d'Occident y Published monthly by the TRANSATLANTIC PUBLICATIONS, INC. 5582 Gatineau Ave. ,#11 Montreal, P.Q. H3T 1X7, Canada Phone (514) 731-4192 Felelős kiadó-főszerkesztő: MIKLÓSSI ISTVÁN H. főszerkesztő: NAGY KÁROLY A szerkesztő bizottság tagjai: Éltető J. Lajos, Györgyey Klára, Hámos László, Megyeri György, Miklóssi István, Nagy Károly, Németh Magda, Püski Sándor, Sass Márton, Tamási Miklós Megrendelési dijak egy évre: Kanada: $24; USA- US$20, egyéb országok: US-$28 (légi) Kéziratokat nem őrztínk meg és nem küldünk vissza. A szükséges javítás jogát fenntartjuk. Az újságban meg­jelent írások nem feltétlenül képvise­lik a szerkesztő bizottság álláspont­ját. A valódi névvel aláírt cikkekért a mindenkori cikkírók felelősek. Híreink, cikkeink utánközölhetők lapunk nevének feltüntetésével! HIRDETÉSI DÍJSZABÁS $10 (US-$8) per column inch Nagyvállalatok, állami szervek: l $0.95 per agate line j Sakk Páratlan bravúr született Szalo­­nikiben a Sakkolimpián. A magyar női csapat POLGÁR Zsuzsa, POL­GÁR Judit, MADL Ildikó és POL­GÁR Zsófíaösszeállításban a sport­ág történetében először aranyérem­hez juttatta Magyarországot. Fehérterror Magyarországon? Aktívaértekezletet tartottak no­vember 29-én a fővárosi kommu­nisták. A Budapest Sportcsarnok­ban Grósz Károly, az MSzMP főtit­kára több mint másfél órás beszédet mondott. Egyebek között kiemelte: vissza kell állítani a párt önbizal­mát, s ha kell, fel kell lépni az el­lenforradalmi erőkkel szemben, akik le akarják járatni a parla­mentet, eltúlozzák a többpárt­rendszer lényegét, hangulatot keltenek a közbiztonsági szervek ellen, követelik a munkásőrség feloszlatását. Osztályharccal ál­lunk szemben. Ha magunk mellé tudjuk állítani a józan erőket, megmarad a rend, a biztonság, túljutunk gazdasági nehézségein­ken s egy új, korszerű és egy ha­tékonyabban működő magyar szocializmust hozunk létre. Ha nem, eluralkodik az anarchia — s ne legyenek illúzióink — a fehér­terror. Az AP híügynökség november 29-én túlnyomórészt idézetekből álló jelentésben ismertette Grósz Károly pártfőtitkámak a pártaktí­ván elhangzott beszédét, kiemelve belőle, hogy az 1990-ben elfoga­dandó új „szocialista alkotmány” nem fog lehetőséget adni „a szocia­lizmussal szemben álló” pártok megalakítására. Az AP ugyancsak november 29- én részletes jelentésben számolt be arról, hogy Magyarországon meg­alakult a „Szociáldemokrata Moz­galom”, amely egy esetleg később megalakuló párt magvának tekinti magát A hírügynökség által idézett „tájékozott forrás” szerint a mozga­lom megvárja az egyesülési és gyü­lekezési jogról szóló törvény elfo­gadását, s csak azután hozza nyilvá­nosságra programját. A program alapjául az egykori Szociáldemok­rata Párt két — 1903-ban, illetve 1945-ből származó — dokumentu­ma, valamint a jelenlegi magyaror­szági helyzet elemzése szolgál majd. A Der Tagesspiegel című nyu­gat-berlini lap kedden beszámolt az egykori Kisgazdapárt újjáéleszté­sén fáradozó személyek által kidol­gozott „pártprogramról”. A lap idézte Ravasz Károly szóvivőt, aki a párt fő célkitűzései között a sza­bad választások megtartását, állan­dóan ülésező parlamentet és a füg­getlen kormányt nevezte meg. /-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------\ Áldott Karácsonyi Ünnepeket, Boldog és Békességes Új Esztendőt kíván Amerikában és Kanadában élő tagjainak és támogatóinak az AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYESÜLET központi tisztikara NT. BERTALAN IMRE TEGZE F. JÓZSEF PUSKÁS B. BÉLA elnök alelnök-titkár pénztárnok Washington, D.C. TÓTH JÁNOS kanadai igazgató, valamint szeretetintézménye, a BETHLEN OTTHON Ligonier, Pennsylvania V____________________________________________________—J--------------------------------------------------------------------------------­Apróhirdetés... A tőzsde földrengésszerű hí­rei, a japán tőke világ-offenzívá­­ja, a milliárdos tranzakciók, a föld szinte valamennyi államának el­adósodása Rothschildéknak és társaiknak — mind semmi. A to­rontói Financial Post-ban nem ez a lényeg. Nos, a lényeg az illusztris és nagy befolyású újság november 28-i számában a teljes 22. oldalon olvasható. Legfelül ez áll: Adver­tisement (= hirdetés). A tömör oldalon aztán meg­tudhatjuk, hogy milyen szép és jó Romániában minden, hogy a ro­mán nép kétezer éves, és hogy la­tin eredetű nyelven beszélnek. Magánnyomozás eredménye­ként tudjuk, hogy az egész oldalas fizetett hirdetés potom 22,000 dollárba került. Csakugyan, könnyű elképzelni, hogy milyen V____________________ szép és jó lehet minden Romániá­ban, ha már semmi másra nem tudnak elkölteni huszonkétezer dollárt! Elgondolkodtató azonban, hogy milyen biztos talajon állhat­nak történelmükkel, ha a „ténye­ket” újsághirdetés útján akarják elfogadtatni. De ugyan kivel? Egy teljes oldalon, sűrűn tele­írva, pénzért hirdeti magát egy or­szág. Vajon nem zavaija a hirde­tés megrendelőit, hogy világla­pok oldalai vannak tele a fizetett hirdetéssel homlokegyenest el­lenkező tényekkel? És nem pénz­ért? Szép csöndesen ismerjük el, hogy a királyi Románia azért gusztusosabb és módszereiben válogatósabb volt. Megyeri György _________________________) DORÁTI ANTAL (1906—1988) „Az élet, amíg csak tart, csupa kezdet S ha csak egy pillanat van hátra még, a kedv, mely telketek mélyén lobog, e pillanat kezdetéhez elég. ” Devecseri Gábor November 13-án, svájci otthonában elhunyt Doráti Antal, a világhírű ma­gyar karmester. Középiskolai tanulmá­nyait a híres Fasori Gimnáziumban vé­gezte, majd a Zeneakadémiára iratko­zott be, ahol Bartók, Kodály és Weiner növendéke lett. Mint annyiszor annak előtte és azóta is: a szegény kis Magyar­­ország mecénása lett a nagy, gazdag nyugati országoknak. Nem adván mun­kát és igazán műértő nagyközönséget a drága pénzen felnevelt művészeknek, ajándékba adta őket a művészetet és kultúrát jobban becsülőknek. így Dorá­ti sem érhette meg, hogy magyar zene­kar karmestere legyen. Ugyan kapva­­kapott a Dezdai Opera, a Monte-Carlói Balett, a BBC és a Royal Filharmoniku­sok viláhíres zenekara, de a harmincas évek magyar zenei életének szemérmet­lenül pöffeszkedő eunuchjai más „szel­lemi állásponton” voltak, ó ennek elle­nére büszkén vállalta magyarságát és 1946-ban—Jehudi Menuhinnal együtt —kérés nélkül is segítő kezet nyújtott a szörnyű lidércnyomásból ébredező ma­gyar népnek Bartók megrázó testamen­tuma, a Hegedűverseny budapesti be­mutatásával. Sajnos sokan nem tudják, hogy milyen páratlan, a világ legna­gyobbjai által is újból és újból megcso­dált tünemény volt ez a szeretetre méltó, művészettel és emberséggel csorsulásig tele öreg mester... Halálával talán utolsó tagja költö­zött el tőlünk azoknak a tengernyi titkot tudó költő-sámán-varázslóknak, akik a századforduló utáni„Pesth” fülledt, né­met kispolgári mocskára rányitották a történelmi évszázadok ablakait: a ma­gyar népdal friss fuvallatot hozó, ősi méltóságát. Miként tudná megérteni azt más, hogy mit jelent a magyar ember­nek ez a dal? Hogy micsoda múlt, mi­csoda szenvedély, micsoda messzeség, micsoda történelem nehezül ránk, ami­kor a hajdani bojtárfiú barna babájáról, vagy a császár fölszántott udvaráról hallunk? Hogy a magyar parasztnak mi­nő fejedelmi öntudata, gőgös hite sugár­zik belőle, aki érezvén lelki nemessé­gét, nyugodtan és bölcsen megveti a vi­lágot, és senki különbet nem ismer el maga fölött? Az asztaltrónuson ül ő, a mámor-fejedelem, s az élet, a vágy és a gyönyör lakomáján száz szál gyertyát, száz icce bort tétet maga elé, hogy siras­sa magát és a népét. „Csak tiszta legyen a forrás” — hir­dette Bartók Béla, aki a Cantata Profa­­na-ban megzendítette az ősforrások és őserdők énekét. Doráti Antal tudta, hogy neki is legfőbb szövetségese a né­pi teremtő géniusz. Megőrizvén e for­rásnak szűzi tisztaságát, aklasszikus ze­ne legmagasabb ormain is, ahol a vad­­pogány ősiregélőkBachperzselő érzel­mi izzásával méretnek össze. Éberen élt benne a gyermekek és a lángelmék sa­játja: az élet, a természet és a művészet elemi tüneményeire való őszinte rácso­­dálkozás, a kiváltság, hogy azonos lehe­tett saját gondolataival és művészeté­vel. És most, hogy ez a zene elhallgatott, bár a gép felvette és majd visszazengi az évszázadoknak, mi lehet akár a leg­szebb zene is a legfőbb csoda nélkül? Hol van már ez az ártatlan szív, ez a mú­zsák által csordultig itatott lélek, akinek személyisége integráns része volt felejt­hetetlen és egyedülálló művészetének? Életét talán csak annak emléke hosz­­szabbíthatja meg, amit nekünk adott. Legfinomabb ösztönét megmagyaráz­hatatlan bölcsesség ellenőrizte, és iga­zán kevesek voltak azok, akik belülről felvilágosult, kifelé világító lényükkel ennyi embert vezettek volna el a lelkiis­meretre. A közömbösség fátylát emelte fel szemünkről és—életével, zenéjével és egy nagy művész érzékenységével — előttünk járt a jó út keresésében. Mindannyiunk között királyi lélek volt. „Röpülj, páva, röpülj, napmadár, és tá­voli ligetekben ragyogtasd föl a nagy reggelek tündérsugarát!” (Szabolcsi Bence) Varnus Xavér Dr. Nagy Károly és Nagy Gáspár

Next

/
Oldalképek
Tartalom