Nyugati Magyarság, 1988 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1988-06-01 / 6. szám

4. oldal

Nyugati Magyarság — Hungarians of the West

1988. június

Szabad Kezdeményezések Hálózata

Mi a Hálózat?

1988. március 17-én több mint féléves előkészítő munka után 46 magyar értelmiségi, közéleti személyiség Felhívást bocsátott közre. Ezt írják többek között: „Országunk gazdasági és politikai válsága rohamosan mélyül. A társadalom nem hiszi, hogy a kormányzat képes volna feltartóztatni a hanyatlást. Igazságtalannak tartja a rá nStt terheket, értelmetlennek az áldozatok vállalását... Halmozódnak az indulatok, de gyérül a hit, hogy hazánk fölemelkedhet a mélypontról... ”

A Felhívás kibocsátói Javasolják, hogy hozzuk létre a Szabad Kezdeményezések Hálózatát", mert szerintük, „hogy a demokrácia erői szét ne forgácsolódjanak, rendszeres kapcsolatban kell állniuk egymással, össze kell hangolniuk fellépésüket". A Felhívást májusig több mint ezerkétszáz ember írta alá, kb. egyharmaduk kétkezi munkás vagy gazdálkodó. A Hálózat különféle erők laza koalíciója: gazdasági reformerek, radikális diákok (a Fiatal Demokraták Szövetségének alapítói), szegénypárti szociológusok, környezetvédők, lokálpatrióta egyesületek, 56-osok, egykori kisgazdák, a demokratikus ellenzék irányzatai, az erdélyi kisebbségvédelem szószólói vesznek részt benne.

1988. május 1-én, a budapesti Hági sörözőben került sor a Hálózat első összejövetelére, amelyen kb. 250-en vettek részt. Az ülést Morvay László, az FKgP (Független Kisgazda Párt —A szerk.) volt tagja, a Bajcsy-Zsilinszky Társaság alelnöke nyitotta meg. Az előkészítő munkáról Kis János számolt be; kijelentette, hogy noha a Hálózat céljai túlmutatnak az alkotmány előírásain, alkotmányos jogunk az alkotmányos rend békés megváltoztatását kezdeményezni. A Hálózat „működési vázlatát” Tamás Gáspár Miklós mutatta be, amelyethosszas vita után el is fogadtak. A működési elvek kimondják: „A Hálózat az államhatalomtól független civil társadalom megszerveződését, önálló politikai erővé válását szolgálja. A Hálózat keresi a demokratikus és szabadelvű konszenzust. .. A Hálózat olyan honpolgárok együttműködésének állandó kerete, akik az új—szabad és független — Magyarország megteremtésál fáradoznak. ” A Hálózat ideiglenes Tanácsát is megválasztották (végleges mandátumot csak a Hálózat támogatóinak kongresszusa adhat majd). Zárszót Vásárhelyi Miklós mondott, aki ezt a napot történelmi jelentőségűnek nevezte.

A Tanács a későbbiekben (szintén ideiglenesen) Szóvivői Testületet választott, tagjai: Mészöly Miklós fró, Horváth Mihály, a Rakpart Klub vezetője. Mécs Imremémök és Vásárhelyi Miklós közíró, az 56-os nemzedék ismert képviselői, Haraszti Miklós író és Kis János filozófus, a Beszélő szerkesztői, Ruttkay Levente evangélikus lelkész, a Bajcsy-Zsilinszky Társaság titkára, Solt Ottilia szociológus, a SzegényeketTámogató Alap (SzETA) egyik vezetője és Tamás Gáspár Miklós erdélyi filozófus, az eddigi demokratikus ellenzék egyik befolyásos résztvevője. A Tanács újabb hosszas viták után egy nyilatkozatot fogalmazott meg, amelynek nyilvánosságra hozatalát az MSzMP országos értekezlete elé időzítették.

Magyarországon azt remélik, hogy a Hálózat egy átfogó és a rendszerrel szemben alternatívát nyújtani képes demokratikus mozgalom magva lehet, amely össze tud fogni szocialista, liberális és konzervatív erőket, a parlamenti demokrácia és az alkotmányos jogállam híveit

Cseh Béla

r........................................^

! SAJTÓSZABADSÁGOT! \

A Magyar Demokrata Fórum május 15-én ismét tanácskozást tartott Budapesten, a Jurta Színházban.

Az egész napos előadás- és hozzászólássorozat témája ezúttal a magyarországi nyilvánosság, sajtószabadság jelenlegi helyzete, jövője volt. Előadást tartott többek közt CSENGEY Dénes, CSURKA István, DÉNES János, FEKETE Gyula, GADÓ György, TAMÁS GÁSPÁR Miklós.

A tanácskozás állásfoglalását tar talmazó Nyilatkozatot lapunk követ kező számában közöljük.

r ^

A Hálózat ideiglenes Tanácsának nyilatkozata 1988 májusában

L. J

Magyarország politizáló közvéleménye egyre hangosabban követeli a demokráciát. A magyar demokraták — akár szocialisták, akár nem—egyetértenek abban, hogy a hazának alkotmányos jogállamra, parlamenti kormányzásra, többpárt-rendszerre, erős jog- és érdekvédelemre, nemzeti szuverenitásra, vegyes tulajdonú piacgazdaságra van szüksége.

De vajon vezet-e út errefelé, szűk ösvény akár?

1. A helyzet

Számtalan helyi csoport, országos mozgalom fogott neki, hogy a számára belátható terepen gyakorolja szabadságjogait. Ám ezt nem a törvények oltalma teszi lehetővé, nem is a párt önkorlátozási készsége, hanem csak az, hogy a hatalom meggyöngült.

A párt vezetőinek, apparátusainak szemlátomást nincsenek már érveik a demokrácia és a piacgazdaság ellen. A független társadalmi kezdeményezésekre a vezetés őrizetbevételekkel, politikai nyomással, erőtlen fenyegetőzéssel vagy zavart hallgatással válaszol. Értetlenül áll szemben a párttagság soraiban észlelhető nyugtalansággal és erjedéssel is.

A hatalom elbizonytalanodása azonban nem elegendő ahhoz, hogy a társadalmi nyomás célt érjen. Ezért könnyen keletkezik olyan látszat, mintha a bomlás és hanyatlás megfordíthatatlan lenne. Ne higygyünk neki! Az állami szocializmus válsága új kezdet lehet; és van belőle kiút:

Ám a fölemelkedéshez politikai fordulatra van szükség.

2. A politikai fordulat feltételei

A demokratikus mozgalmak rövid- és középtávú politikai követelései immár kiérlelődtek:

— új alkotmányt kell adni a köztársaságnak, amely szavatolja a polgárok személyi és politikai jogait;

—az Országgyűlésnek vissza kell nyernie törvényhozó hatalmát; diszkriminációtól mentes választójogi törvény alapján új parlamentet kell választani;

— véget kell verni a tömegtájékoztatás adminisztratív irányításának, biztosítani kell a sajtószabadságot;

— az egyesülés és gyülekezés jogának magában kell foglalnia az együttes politikai akaratnyilvánítás szabadságát; az egyházak autonómiáját átfogó új törvénnyel kell szavatolni;

—biztosítani kell a független szakszervezetek alapításának jogát és a sztrájkjogot;

— a párt nem állhat a törvények fölött; hatalmát már most úgy kell törvényileg korlátozni, hogy összeférjen a sorra vett polgárjogokkal.

De rokonszenves törvények becikkelyezésével nem érhetjük be. Ápapíron elismert jogok csak akkor érnek valamit, ha jelentős társadalmi erők állnak mögöttük — és ha a pártvezetés kész megegyezni ezekkel az erőkkel. Bár nem adja egyelőre jelét egyezkedési készségének, kimondhatjuk: ha a megegyezéstől elzárkózik, nem lehet úrrá az ország politikai, társadalmi és gazdasági válságán. Az 1981 utáni lengyelországi reformkísérletek sorozatos kudarca intő példa lehet számára: hová vezet, ha nincs kivel megegyezni a kibontakozás költségei felől.

3. Van lehetőség gazdasági fordulatra

A gazdasági válság alapvető okai a poliükában keresendők; a stabilizálás és föllendülés is politikai föltételektől függ.

A vezetés úgy próbálja kiegyensúlyozni a piacot, hogy csökkenti a lakosság fogyasztását. Közben erőtlen kísérleteket tesz a közkiadások visszafogására is. A szorító intézkedések hatástalansága azonban fölveti a kérdést: kinek a terhére kell a keresletet tovább csökkenteni?

Az életszínvonal további durva lefaragása méltánytalan volna, és kérdés, hogy egyáltalán kivihető-e. Az egyetlen lehetőség: sokkal határozattabban kell hozzányúlni a költségvetési kiadásokhoz.

Nyilvános vita alapján, lényegesen meg kell kurtítani az államigazgatásra és a fegyveres testületekre fordított összegeket, továbbá a párt, a KISz, a SzOT támogatását, a veszteséges vállalatok költségvetési segélyezését. Le kell mondani a részvételt a Bős-Nagymarosi Vízlépcső és a jamburgi gázvezeték építésében. Csak így remélhetünk akkora költségvetési többletet, amely elegendő mozgásteret biztosít a szabad piaci gazdálkodás számára.

Ám ha a közkiadások visszafogása nem párosul gyökeres reformokkal, a megtakarítások semmivé lesznek. A különféle tulajdonformák egyenjogúságára és versengésére van szükség, meg szabad tőkeáramlásra, az árak és a bérek adminisztratív megmerevítésének fölszámolására. Az ipari és mezőgazdasági üzemek szabadon választhassák meg, milyen tulajdonformában kívánnak működni. A szövetkezetek bocsáthassák áruba vagy adhassák bérbe földjeiket és termelőeszközeiket A kilépő szövetkezeti tagok kaphassák vissza bevitt tulajdonukat.

Mindez csak akkor válhat valóra, ha hozzányúlnak olyan szervezeti és gazdasági érdekekhez, amelyeket az apparátusok nagy része ma nem óhajt föláldozni; s ha nyilvános vita derítheti ki: milyen célokért hajlandó a nemzet—ha muszáj—akár áldozatokat is vállalni. A gazdasági megújuláshoz tehát demokrácia kell. Elengedhetetlen az is, hogy a válságtól leginkább sújtott rétegek létföltételei emberhez méltók legyenek.

4. Az életkörülmények és a munkavállalók jogai

Ma a lakosság ötödének elemi megélhetése forog veszélyben. Szembe kell néznünk a fenyegetéssel, hogy a szegények végképp leszakadnak a társadalom egészéről, begubóznak a nyomor kultúrájába. A nemzet szociális kettészakadását a cigány kérdés is súlyosbíthatja.

A tisztes megélhetés garantálása, az egészségvédelem és az oktatás szétzüllesztésének megakadályozása nem az állam túlhatalmának további növelését kívánja meg. A jelenlegi alamizsna-rendszerből a szociálpolitikának a nép ellenőrzése alatt álló, társadalmi önvédelmi rendszerré kell átalakulnia. Szükség van a munkavállalók érdekeit védő, független szakszervezetekre, fegyvertárukban a sztrájkkal. Garantálni kell a létminimum szintjét elérő munkanélküli segély folyósítását.

Az életkörülmények romlását a környezeti ártalmak is fokozzák. Magyarországon hovatovább nincs tiszta víz és tiszta levegő, tönkremegy a táj, égig bűzlik a magunk termelte és az importált hulladék. Nem megoldott a radioaktív szemét eltakarítása. Mindez tovább rontja a magyarság amúgy is gyönge egészségét. Higgadt és elmélyült társadalmi vitára van szükség a modem környezetvédelem megteremtéséhez, a települések és a természet pusztulásának megakadályozásához.

5. Új magyar külpolitika

Az alkotmányos jogállam megteremtése és a gazdasági reform föltételezi szövetségi kapcsolataink újragondolását. Magyarország két döntő érdeke — a nemzeti függetlenség és a határokon túli magyar kisebbségek védelme — az eddiginél nagyobb mozgásteret igényel. Addig is, amíg a katonai tömbök megszűnnek, törekedni kell a Varsói Szerződés országainak egyenjogúságára. Szorgalmazni kell, hogy a KGST-t a piac integrálja, s hogy szűnjék meg a világgazdaságtól való elszigetelődése. Kezdeményezni kell a határok nyitottá válását minden irányban.

A katonai kiadások lefaragása is szükségessé teszi, hogy Magyarország kezdeményező szerepet játsszék az enyhülésben. Törekedni kell rá, hogy a hagyományos fegyverzetek kétoldalú korlátozásának folyamatában a szovjet csapatok elhagyják hazánkat, s hogy a magyar hadsereg költekezését a szükséges minimumra csökkentsük.

Magyarországnak a teljes magyar nemzet érdekében is a kelet-európai demokratikus átalakulás kezdeményezői között kell lennie. A magyar államnak világosan meg kell határoznia, milyen kötelezettségeket vállal a határainkon kívül rekedt magyar népességcsoportokkal szemben, és mit követel számukra az utódállamoktól. A nemzet kisebbségeknek mint közösségeknek kell kollektív jogokat igényelni, s ezen belül a szabad nyelvhasználat, a teljes körű nemzetiségi oktatás, az autonóm érdekképviselet, a Magyarországhoz fűződő kapcsolatok ápolásának a jogát.

Igényjogosultságunkat gyöngítheti, ha a hazai nem magyar kisebbségek jogos panaszait nem orvosoljuk, elsorvasztott intézményeiket nem támasztjuk föl. Jogi és politikai eszközökkel el kell érni a nagy lélekszámú hazai cigányság egyenjogúságát, közösségi autonómiáját, szociális fölemelkedését. Meggyőződésünk, hogy csak ezzel lehet élét venni az etnikai feszültségeknek. A magyar demokraták szembeszállnak a fajgyűlölet és a diszkrimináció hangjaival.

6. A magyar demokráciáén

Felhívunk mindenkit, aki egyetért velünk, aláírásával támogassa a Hálózat céljait Kérjük mintegy ezer támogatónkat, akik márciusban kibocsátott alapító Felhívásunkat már aláírták: vitassák meg és ismertessék barátaikkal a jelen nyilatkozatot Kérjük őket, keressék a kapcsolatot a Hálózat ideiglenes Tanácsával—mi is keresni fogjuk a kapcsolatot velük.

Cselekedjünk. Vannak országgyűlési képviselőink. Kéijük számon rajtuk, mit tesznek az új magyar alkotmányért, a demokratikus egyesülési és gyülekezési törvényért, a sajtótörvény demokratikus szellemű módosításáért. Vannak szakszervezeti megbízottaink. Kérjük számon rajtuk, mit tesznek az érdekeinkért. Szorgalmazzuk a szakszervezet demokratikus átalakítását Támogassuk a párttagokat a párt belső demokratizálásáért indított mozgalmukban. Hozzuk létre saját nyilvánosságunkat: köreinket, sajtótermékeinket Tájékoztassuk a közvéleményt a hatóságok beavatkozási kísérleteiről; kölcsönös szolidaritással védjük egymást.

Tudjuk, nemcsak a hatalom birtokosai féltik a rendet és a nyugalmat a vajúdó demokráciától. Mi azonban azt mondjuk: nem a demokrácia fenyeget káosszal, hanem a mostani állapot Cselekedjünk, és tapasztalni fogjuk, hogy a terebélyesedő szabadság nem zűrzavar, hanem szabályozott együttműködés, rendezett vita és megfontolt haladás.

Rendőri zaklatás Demszky Gábor ellen

Május 8-án, vasárnap reggel fékkor a rendőrség házkutatást tartott Demszky Gábor szociológus, az AB kiadó vezetője, a Hírmondó főszerkesztője lakásán. Lefoglalták és elvitték offset-gépét és az 1988/1-es Hírmondó 1500példányát. Demszky Gábor és felesége ellen szabálysértési eljárást indítottak.