Nyugati Magyarság, 1988 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1988-04-01 / 4-5. szám
12. oldal 1988. április-május Nyugati Magyarság — Hungarians of the West FÓRUM BÁRÁNY JÁNOS: „Tesszük a dolgunkat”? „...jelenleg senki és semmilyen komoly meghatározó erő sem váija el tőlünk, hogy fejlődésünket ne a saját magunk választotta úton valósítsuk meg.” (Maijai Józsefnek az Országgyűlés téli ülésszakán elhangzott hozzászólásából.) A demokrácia szükségszerűségének felismerése most már nemcsak gazdasági, de politikai kényszer is. Belső feszültségek — régi politikai struktúrában — nem feloldhatók többé. A már idézett mondatból következik, hogy a relatív függetlenségbe került hatalom „egyszemélyben” vállalt felelőssége olyan kockázat, mely — magyar történelmi ismeretek birtokában— meghaladja az ésszerűt. A társadalmi közmegegyezés egyik lényeges pontja, a kormányra nehezedő—és a közvélemény által is feltételezett — szovjet nyomás a Minisztertanács elnökhelyettese szerint is megszűnt. Ez azt jelenti, hogy adott kritikus esetben a hatalom jószándékába vetett hit érvényét veszti. (Megjegyzem: a szovjet politikában bekövetkező változás előre látható volt és Marjai József fent idézett megállapítását bárki megtalálhatja a Nyugati Magyarság két évvel ezelőtti számában, A nemzeti érdekekért c. cikkben.) A felelősség megosztására irányuló félreformok — többjelöltes választások, Vállalati Tanács által kijelölt igazgatók, az Országgyűlés szerepének túl óvatos felértékelése — könnyen az eredeti cél ellen ható lépések sorozatává válhatnak, egy nem is távoli jövőben. „Egyszemélyi” hatalom és kollektív felelősség formális népképviseleti struktúrában nem lehet működőképes. Külügyekben, hadügyekben, szociális és pénzügyekben egyaránt jártas képviselő nincs, vagy csak néhány, nem beszélve arról, hogy a magyar társadalomban is jelenlévő érdekellentétek „okos” összeegyeztetéséhez olyan abszolút reális gondolkodó egyénekre lenne szükség, hogy az emberi képtelenség. Miután az Országgyűlés minden tagja mögé nem szervezhető „tanácsadó testület", az azonos koncepcióval és egyazon érdekcsoport képviseletében fellépők tömörülése elkerülhetetlen. Az egy párton kívül így kialakuló „több párt” valószínűleg jobban kifejezi majd a népakaratot, ugyanakkor nincs garancia arra, hogy .működésük” nem törvénysértő. Félő, hogy egy esetlegesen rosszabbodó belső gazdasági háttérrel párosuló, kiélezettebb nemzetközi helyzetben tevékenységük politikai bűncselekménnyé alakítható, ami ez esetben széles néprétegek elítélésével lesz egyenértékű. Ez az önmagát ki- és újraélező, „képviseleti” patthelyzet új és új belpolitikai problémák sorozatát jelenti majd és előkészítője lehet olyan „sajnálatos eseményeknek”, amikre semmi szükség. Az érdekek pluralizmusát elismerni, ugyanakkor a jelenlegi struktúrát fenntartani, egyet jelent a feszültségek felhalmozására tett kísérlettel. Célja ugyanaz, mint volt 56 előtt. Rákosi itt felejtett koncepciójának „szépséghibája”, hogy egy kiprovokált robbanás „éle” — a Minisztertanács elnökhelyettese által közölt tények ismeretében—nem az oroszok, hanem az új magyar arisztokrácia ellen irányulna. Logikai buktatója pedig, hogy szovjet katonai beavatkozásra a jövőben semmilyen magyar vezetés nem számíthat Mivel a politikai látszat-reformok behúzott fékként .működnek” majd a gazdaságban, az idézett ismeret birtokában a jobboldal lehetőségei — hősi halottaink szaporítására — megnövekednek. Mindez nem moshatja el a rákosisták felelősségét a reform lassításában, csak aláhúzza, hogy a fasizmusnak nincs színe. Fokozódik a „nem politizáló” sznob emigráció felelőssége is, mely fölényes butasággal bagatellizálja a jobboldali propaganda hatását és ahelyett, hogy a Nyugaton élő demokratikus többség szemét felnyitná, a magáét is behunyva, szánalmas„költői” erőfeszítések izzadságcseppjeit kevergetve, esztétikai coctail-partykon nyafog. Már a lengyelországi eseményeknél megfigyelhető volt a Szovjetunió szerepének,.háttérben hagyása” a Szolidaritás részéről. A .jelenleg senki és semmüyen komoly meghatározó erő sem várja el tőlünk, hogy fejlődésünket ne a saját magunk választotta úton valósítsuk meg” mondat után pedig nyilvánvaló, hogy egy szovjetellenes él „kialakítása” csak az itteni fasiszták és hű szövetségeseik, a rákosisták érdekeit szolgálná. Az Országgyűlés munkája alkotmányos garanciák nélkül formális és mindaddig az is marad, amíg a tömegtájékoztatás állami monopólium. Előre szelektált információk birtokában felelős véleménynyilvánítást elvárni — képmutatás. A magyar belpolitika legfontosabb kérdése tehát továbbra is a demokrácia— és nem a demokratizálás. Az ezzel szoros öszszefüggésben alakítandó külpolitika három halaszthatatlan tennivalója: a jugoszláv-magyar és szovjet-magyar kapcsolatok állandó javítása; a politikai, gazdasági, sport- és kulturális kapcsolatok szorosabbra fűzése a semleges országokkal, különös tekintettel Ausztriára és Svájcra; azon nemzetközi szerződéseink felülvizsgálata, melyek nem garantálják vagy képtelenek érvényt szerezni az Erdélyben élő magyarság emberi jogainak. (Nem vagyunk érdekeltek olyan többoldalú szerződések fenntartásában, ahol az egyik fél — nem is túl burkoltan — állami szintre emelte a fasiszta ideológiát, vagy akár olyanban, mely többoldalú katonai veszélyt, de egyoldalú terheket ró a nemzetgazdaságra.) Mint minden ország, így Magyarország is csak olyan szerződéseket köthet más államokkal, amelyekben a „valamit valamiért" elv érvényesül. Magyarországnak át kell térnie a kétoldalú „diplomáciára”. Ebből a szempontból — mivel a szovjet-magyar kapcsolatok nemzetbiztonsági szempontból kiemeltek (csakúgy, mint a jugoszláv-magyar kapcsolatok) — tartalmi vonatkozásban csak a kétoldalúság lehet új momentum. A Ceausescu-i fasizmus elkerülhetetlen összeomlását minden bizonnyal magyarellenes kirohanások „fűszerezik” majd. Szovjet-magyar viszonylatban tehát kétoldalú szerződésekkel is elkerülhető a katasztrófa. (Biztos, hogy a Szovjetunió a fent vázolt változásokban nem érdekelt, de az is biztos, hogy amagy ar diplomácia csendes erőfeszítései nem vezettek és nem is vezethetnek eredményre, ha mögöttük nem áll „kényszerítő erő”.) A fentiek megvalósításához nemcsak idő, hanem olyan belső és külső háttér szükséges, amellyel — egyelőre — Magyarország nem rendelkezik. A még mindig pozícióban lévő rákosisták és itteni tejtestvéreik — fogalmazzunk pontosabban: a szélsőjobboldal — ezt a történelmileg reális lehetőséget igyekeznek aláaknázni. Amíg a Nyugaton élő magyarság ezen oldala a demokráciából csak azt veszi észre, hogy véleményét senki sem korlátozhatja, addig természetes, hogy azokat a viszonyokat sem veszi figyelembe, amelyek ezeket a véleményeket — geopolitikailag — körül kellene, hogy határolják. Nem igaz, hogy olcsó—tegyük hozzá: veszélytelen — hősködéssel, rádásul jobboldali programmal magyar problémák megoldhatók. Demokratikus Magyarországra azonban szükség van, akkor is, ha néhányan saját érdekeiket szándékosan összekeverik nemzeti érdekekkel. Ez a hatalmas ribillióval önmagát felpumpáló két szélsőség eszközeiben ugyan nem válogat, de többszörösen bukott ideológiájának újracsomagolása sem változtat azon, hogy stratégiai célja a diktatúra, taktikája pedig, az egyének rágalmazásán keresztül, a többség megfélemlítése. Sikertelenségének záloga saját tevékenysége, ezért demokratikus fordulat-Egyesületünk a hazai kulturális szervek támogatósával az országban először 1988. július 18-31. között Nemzetközi Népfőiskolát szervez. Kezdeményezésünk motivációja a magyarság összetartozásának tudata, megcélozva egy későbbiekben megvalósuló Közép-Európa Ház néven működő kulturális intézmény létrehozását, amely — kapcsolódva a nemzetközi népfőiskolái mozgalomhoz — helyet adna a szülőföldjükhöz, nemzeti kultúrájukhoz ragaszkodó, azt hűségesen megbecsülő, határainkon túl élő magyaroknak. Tudjuk, hogy a hazai folyamatok miatt a magyarságnak most nagy lehetősége van arra, hogy iszonyú hátrányából, a példátlan szétszórtságból ha nem is erényt, de legalább eredményt, értéket teremtsen az összmagyarság számára — tekintet nélkül arra, hogy ki hol él. A jövőnkért felelősen gondolkodókkal együtt úgy érezzük, szükség van a közös gondolkodásra, közös szellemi cselekvésre, a magyarság szellemi-erkölcsi gazdagítására, a tisztább, tárgyilagosabb nemzeti önismeret megteremtésére. Hozzá akarunk járulni annak a folyamatnak a megállításához, mely a szellemi, érzelmi, anyagi, egyszóval élő nemzeti vagyonunk károsodását eredményezte történelmünkben. Ezért munkánk tartalmi vonatkozásában, az eszmecserékben biztosítani kívánjuk a vélemények pluralizmusát mint kulturális elvet Azt is tudjuk, hogy a hazaszeretet belső értékminőségét számon kérni nemcsak a határainktól távol élőktől lehet, hiszen lényegében a magyarság létének és jövőjének kérdései az A Magyar Cserkészszövetség 1988-ban— folyamatosan immár 21. alkalommal — ismét megrendezi magyar nyelvű nyári iskoláját a „Sík Sándor” Cserkészparkban (a New York állambeli Fillmore határában). A háromhetes tábor 1988. július 9. (szombat) és július 30. (szombat) között lesz. Jelentkezhetnek 8-14 év közötti gyermekek, akik beszélnek magyarul. A háromhetes iskola 72 órát fordít a szorosan vett tanításra. A cél: magyarságunk megismertetése és megszerettetése. A tanítás, elsősorban a gyermekek tudásszintjéhez igazodva, négy osztályban folyik: 1. „Arany János” osztály: a magyar ábécé tanítása, népdal-tanulás, népi játékok, a „Kis magyarok” első és második könyve alapján. 2. „Móra Ferenc” osztály: az írás, olvasás és helyesírás biztos alapokra helyezése a „Kis magyarok” harmadik könyve alapján. 3. ,3alassi Bálint” osztály: a „Virágoskert” olvasmányai alapján az írás-, olvasás- és beszédkészség fejlesztése. 4. „Csokonai Vitéz Mihály” osztály: a .Hazánk” c. tankönyv komoly anyaga már irodalmi-esztétikai követelményeket is támaszt. A tanítás nyelve magyar, miként ottlétük alatt a gyermekek csak magyarul társaloghatnak maguk között is. A délutánokat szakköri foglalkozás, játék, kirándulás, fürdés tölti ki. Minden este tábortűz (néha jó magyar film) zárja a napi programot. Elhelyezés egészséges faházakban, felnőttek állandó jelenlétével. Orvos és kórház van a közelben. A cserkészpark minden tevékenysége New York állam egészségügyi hatóságainak ellenőrzése alatt áll. Hangsúlyozni kívánjuk, hogy a nyári iskola vezetősége és nevelői gárdája szeretettel, de határozottan megkívánja minden résztvevőtől a tanulmányi és viselkedési szabályokhoz való alkalmazkodást Most még a következőkre kívánunk utalni: A nyári iskolát szeretnénk továbbra is elsősorban a szórvány magyarság szolgálatában megtartani. A jelentkezés végső határideje: 1988. június 15. Tanulókat csak a teljes időre fogadunk el. Részvételi díj az első gyermek után: 425 USA-dollár, ugyanabból a családból több gyermek után méltányos kedvezményt adunk. Részletes tájékoztatónk felsorolja a leg-MEGRENDELŐ SZELVÉNY "1 Kérjük a megrendelő szelvényt nyomtatott betűkkel kitölteni és kivágva — csekket mell&elve — címünkre beküldeni: NYUGATI MAGYARSÁG 5582 Gatineau Ave., #11, Montreal, P.9. H3T 1X7, Canada I NÉV:............................................................................................................. CÍM:................................................................................. I I ..................................................................................................................................... Megrendelési díjak egy évre: I Kanada: $24; USA: US-$20; egyéb országok: US-$28 | I (TÁMOGATÁST KÖSZÖNETTEL VESZÜNK!) I L________________________________________________I tói — egy, a népre támaszkodó hatalomnak — nincs mit félnie. Amennyiben ez a változás nem következik be, a nemzeti mezbe öltöztetett fasiszta demagógia képviselőinek hangja felerősödik és párhuzamosan az otthoni belső feszültségek növekedésével, aláaknázhatja a már megkezdett reformot. A veszély létezik, s miközben a nem túl értelmes nyugati értelmiségünk tekintélyes hányada —egy kisstílű gesztussal —honi irodalmi lexikonokban a saját nevét bogarássza, növeli a bajt. A „Mi tesszük a dolgunkat” című lemez lejárt. A két szélsőség is csak teszi a dolgát és nem biztos, hogy néhány — dilettáns faragta — versláb kitörésével a történelem megelégszik. fislkoH® szükségesebb ruházati és felszerelési tárgyakat A megkívánt eszközök hiánya azonban senkit se tartson vissza az iskolától, mert sok mindenben tudunk segíteni. Kérjük az érdeklődőket hogy a részletes tájékoztatást kérjék mielőbb levélben vagy telefonon az itt közölt címek egyikén: Hungarian Scout Assoc., P.O.Box 68, Garfield, N. J. 07026-0068, USA. Tel.: (201) 772- 8810. Mrs. Júlia Palotay, 2983 Michael Dr., Newbury Park, CA 91320, USA. Tel.: (805) 499-2964. * . .. - - . fiArto. Meghívó A MAGYAR MÉRNÖKÖK ÉS ÉPÍTÉSZEK VILÁGSZÖVETSÉGE MÁSODIK VILÁGKONGRESSZUSÁRA STOCKHOLM, SVÉDORSZÁG 1988. AUGUSZTUS 5-7. A Világkongresszus célja, hogy a világban szétszórtan élő magyar mérnökök és építészek előadások és személyes kapcsolatok útján egymás munkáját megismerhessék, látókörüket bővíthessék és a világ különböző metropolisaiban anyanyelvükön értekezhessenek a műszaki tudományokról. Segítsünk a fiatal generációt is bekapcsolni körünkbe! ELŐZETES PROGRAMUNK: Aug. 5-én, pénteken, 17-20 óráig fogadás, jegyek, információk átadása, ismerkedés. Aug. 6-án, szombaton, 9-12 óráig előadások, majd 12-13 óráig ebédszünet (hidegtál) a Magyar Ház kertjében. Délután 16 óráig előadások, majd 20 órakor gálaest vacsorával és tánccal. Aug. 7-én, vasárnap, kirándulások, műszaki látogatások, baráti összejövetelek. Jelentkezés: Radványi L. és Simonffy G„ Brahegatan 49.3 - 114 37 Stock ^ holm, Sweden. Tel.: 8-660 85 52, y Nemzetközi Népfőiskola Ádánd, 1988. július 18-31. óhazában dőlnek el. Programunkkal e kettős feladatnak szeretnénk megfelelni, felvonultatva a magyar tudományos és közélet egy jelentős rétegét. [...] E komoly párbeszéd lehetősége betöltené a híd szerepét a magyarság minőségének javítása, a nemzeti önismeret, a tárgyilagos történelemszemlélet érdekében. Úgy gondoljuk—és erre mostpolitikai garancia van —, hogy programunk nyitott, semmiféle véleménytől nem zárkózunk el, befogadjuk mindazokat, akik egyetértve vagy vitázva fontos ügynek érzik a magyarságot; nem ellenségesek, hanem partnerként, a nemzet részeseként ajánlkoznak közös dolgaink munkálására. Meggyőződésünk nekünk is, hogy a határainktól távol élő magyarságnak az itthonitól eltérő viszonyítási rendszere, gondolkodásának dinamizmusa, szemléletének több kultúrára tekintő nyitottsága, gazdag nyelvtudása adta távlatai olyan értékei az összmagyar eszmekincsnek, amelyekkel az eddiginél sokkal elevenebben, nyitottabban kell élnie országunknak. Bízunk abban, hogy munkánk révén a résztvevők Magyarországról igazabb képet alkotva térhetnek haza, s együtt munkálkodásunk, ha kicsiben is, hozzájárul egy magasabb szellemi-erkölcsi minőségű Magyarország építéséhez. Ádánd, 1988. jan. 27. Pollák Tibor a Berzsenyi Közművelődési Egyesület elnöke H-8653 Ádánd, Pf. 5.
