Nyugati Magyarság, 1988 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1988-03-01 / 3. szám
2. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West 1988. március I ÁNI I GYÖRGY NmAii 'i MAGYARSÁG tiunearlans cl Uie Wea - Ifcnercu d'Ccddent Published monthly by the TRANSATLANTIC PUBLICATIONS, INC 5582 Gatineau Ave., # 11 Montreal, P.Q., Canada H3T 1X7 Phone (514) 731-4192 Felelős kiadó-főszerkesztő: MIKLÓSSI ISTVÁN H. főszerkesztő: NAGY KÁROLY A szerkesztő bizottság tagjai: Éltető J. Lajos, Györgyey Klára, Hámos László, Miklóssi István, Nagy Károly, Püski Sándor, Sass Márton, Tamási Miklós Megrendelési díjak egy évre: Kanada: $24; USA: US-$20, egyéb országok: US-$28 (légiposta) Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A szükséges javítás jogát fenntartjuk. Az újságban megjelent írások nem feltétlenül képviselik a szerkesztő bizottság álláspontját. A valódi névvel aláírt cikkekért a mindenkori cikkírók felelősek. Híreink, cikkeink utánközölhetők lapuik nevének feltüntetésével! \___/ Szerkesztői üzenetek ÚJ CÍMÜNK VAN! — Kérjük olvasóinkat és munkatársainkat, hogy mostantól a következő címre irányítsák küldeményeiket: 5582 Gatineau Ave., #11, Montreal, P.Q., Canada, H3T 1X7 (telefonszámunk nem változott). Az újságnak ez a száma igen nagy példányszámban jelent meg, tehát sok ezer honfitársunkat éri el szinte az egész világon. Szeretettel köszöntjük őket és bízunk abban, hogy a demokratikus és nemzeti szellemű lap megnyeri tetszésüket. Előfizetési díjaink egy évre: Kanada $24; USA US-S20; egyéb országok US-$28 (légipostán). — Sok olvasónk előfizetett magyarországi rokonai, barátai számára és—eddigi tapasztaltaink szerint — a címzettek megkapják az újságot. Kérjük, rendeljék meg a lapot hazai címekre is (US-S28.00)! A Nyugati Magyarságban 1986 szeptembere óta betétként megjelent „MONTREÁLI MAGYARSÁG” 1988 áprilisától önálló életet kezd, vagyis külön újságként jelenik meg. Előfizetési díja egy évre: $16 (a Nyugati Magyarsággal együtt: $34). A csekkre: TRANSATLANTIC PUBLICATIONS, INC. Az újság ugyanezen (2.) oldalán egy interjút közlünk a magyarországi Református Egyház segélyszolgálatáról. Ehhez szeretnénk hozzáfűzni néhány gondolatot. Legfrissebb értesüléseink szerint mintegy 15 ezer romániai (elsősorban erdélyi) menekült szorul sürgős segítségre, anyagi támogatásra. — Mindannyian emlékszünk még a saját menekülésünkre, érkezésünkre, az összvagyonunkat képező egyetlen bőröndre, és a karunkon ülő, csodálkozó szemű kisgyermekre. Most a hasonló sorsú erdélyi testvéreinkről van szó (egy gazdaságilag igen nehéz helyzetben lévő országban!), akiknek sorsáért soha nem szűntünk meg aggódni. Jó alkalom kínálkozik arra, hogy bebizonyítsuk nekik (és magunknak is): cikkeink, aggodalmaink, könnyeink valósak, igazak voltak. Tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, járuljunk hozzá ahhoz, hogy a menekülteknek ne kelljen elhagyniuk a Kárpát-medencét! Kérjük, ne késlekedjenek postára adni támogatásukat az interjú végén megadott címre. Amikor egy jóbarát végleg eltávozik körünkből, az mindig szomorúsággal tölti el az embert. Ha ez a jóbarát ráadásul értékes tagja volt a magyar közösségnek és világhírnevet szerzett történettudományi munkásságával, a veszteség kétszeres, sőt többszörös. Ránki György, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, az Akadémia Történettudományi Intézetének igazgatója február 19-én rövid, súlyos betegség után elhunyt. Ránki György azon kevesek közé tartozott, akik életüket nemcsak a tudomány szolgálatába állították, hanem ezt a tudományt a magyarság javára is gyümölcsöztették. Az élet korán megpróbáltatás elé állította: tizennégy éves korában megjárta az auschwitzi haláltábort, de élve került ki ebből a pokolból. Ezután rövid időt Svédországban töltött, majd visszatért Magyarországra. Középiskolai tanulmányait a budapesti Zsidó Gimnáziumban fejezte be 1949-ben, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetemre került. Már ekkor barátai közé tartozott Hanák Péter és Berend T. Iván, akik világhírű történészekké lettek az elkövetkező évek során. — Ránki György és Berend T. Iván barátsága életre szóló volt: kettőjük munkásságát sok tudományos munka fémjelzi, amelyet közösen írtak és adtak ki. A történettudományban ritka az ilyen hosszan tartó együttműködés; alapos tudományos felkészültség mellett igazi barátságra van szükség hozzá. Ránki György hamarosan a Történettudományi Intézetbe került, ahol felfigyeltek vezetői képességeire: igazgatóhelyettesi beosztással bízták meg. Ez jóval több volt, mint amit a cím mutat, ugyanis az első igazgatók, Molnár Erik, majd Zsigmond László, az igazgatás mindennapi végzését a fiatal történészre bízták. Ők inkább az Intézetnek a felsőbb szervekkel kapcsolatos ügyeit intézték. Ez nagyszerű lehetőséget adott Ránki Györgynek arra, hogy az Intézet vezetésének minden csínját-bínját megismerje. Az 1956-os forradalom utáni időkben Ránki György is számot vetett addigi életével, mint annyian mások. Fokozott erővel vetette bele magát kora égető kérdéseinek vizsgálatába. Az elsők között volt, akik a Rákosi-korszak gazdaságpolitikájának kritikáját elvégezték. Berend T. Ivánnal együtt megvizsgálták az európai népek gazdasági fejlődését a 19. századtól napjainkig. Kitűnő összefoglaló munkában adták ki kutatási eredményeiket, ennek következményeként Ránki Györgyöt a Nemzetközi Történészszövetség alelnökévé választották. Ránki György önálló munkákkal is gazdagította a magyar történettudományt. Hamarosan meghívták Oxfordba vendégprofesszornak, majd a világ legrangosabb egyetemein tartott előadásokat. Szinte hihetetlen, hogy viszonylag rövid idő alatt mennyit produkált: miután megválasztották a bloomingtoni egyetem magyar tanszéke vezetőjének, minden évben két-három nemzetközi konferenciát rendezett, amelyeken nemzetközileg elismert történészek, közgazdászok, politológusok ismertették a ma(1930-1988) gyarsággal kapcsolatos kutatási eredményeiket. Az elmúlt évben jelent meg az első évkönyv, amelyben ezeknek a konferenciáknak további anyagát tervezte kiadni. Ez a rövid méltatás természetesen nem foglalhat magában mindent, ami jellemezte Ránki György munkásságát. Kissé zárkózott viselkedése ugyan eltakarta igazi természetét, de aki csak kissé is ismerte, tudta, milyen mély emberség, micsoda határtalan tisztesség és mekkora emberszeretet volt sajátja. Az utóbbi esztendőkben nagyon foglalkoztatta a határokon túli magyar kisebbségek sorsa, és részt vett azokon az Anyanyelvi Konferencia-gyűléseken, amelyeken ezt tárgyalták. Ránki György élő hidat képezett a kül-A Magyar Rádió Kossuth adóján, a „Vasárnapi újság” című műsorban 1988. február 28- án az alábbi interjú hangzott el Komlós Attilával, a Reformátusok Lapja felelős szerkesztőjével: MŰSORVEZETŐ: — A hazánkban letelepedni szándékozó román állampolgárok beilleszkedésének elősegítésére, az ezzel kapcsolatos állami, tanácsi és más szervek, szervezetek tevékenységének összehangolására tárcaközi bizottság alakult. Egy ilyen szervezet, az áttelepülteket segítő szolgálat munkájáról beszél a szolgálatot pártoló Református Egyház képviseletében Komlós Attila lelkész. A riporter: Trebitsch Péter. T.P.: — Ez a szervezetforma mennyiben tud többet segíteni a hozzánk fordulókon? K.A.: — A szervezetforma annyival több, mint a korábbi, hogy itt segítünk a papírjaik, ügyeik intézésével, az állásvállalás-lehetőségek feltérképezésében és továbbításában, valamint lehetőségünk van gyülekezeteink, papjaink igénybevételével szálláslehetőségek előteremtésével is foglalkozni. Budapest egyik református gyülekezete az, amelyiket az egyház vezetősége erre a célra kijelölt mint egyfajta központja ennek a segítőszolgálatnak, ahol ezeket az ügyeinket szervezett formában intézzük. T.P.: — Csak az egyház személyzetére és az egyház anyagi támogatására kénytelen támaszkodni? K. A.: — A társadalom legkülönbözőbb rétegei is megmozdultak és kifejezték segítőkészségüket. Nagyon sokan jelentkeznek nálunk is, a református egyház erdélyieket segítő szolgálatánál. Gondolok itt arra, hogy vannak orvosok például, vagy jogászok is, akik jelentkeznek és felajánlják a saját területükön történő segítségnyújtást. Több motívum indítja az egyházat, a keresztyéneket arra, hogy a megszorult helyzetben levő felebarátunknak segítséget nyújtsunk, tekintet nélkül arra, hogy ki milyen nemzetiségű, melyik országhoz tartozik, mi motiválta az ő hozzánk való fordulását. Mi úgy érezzük, hitünkből fakadóan, hogy segítséget kell nyújtanunk annak, aki bekopogtat hozzánk és segítséget kér tőlünk. Örömre indító tény az, hogy nemcsak a református egyház, hanem tudomásom szerint az ország szinte valamennyi felekezete beindított ilyen jellegű segítő szolgálatot, minden felekezeti megkülönböztetés nélkül. Egyébként erre a szolgálatra az egyház természetesen anyagi fedezetet is biztosít. Ezek az anyagi lehetőségeink azonban nem korlátlanok. Jelentkeztek olyan vállaföldi magyarság és a hazában élők között: hirdette, hogy függetlenül a lakóhelytől a magyar kultúra összekapcsol mindenkit, aki annak része akar lenni. Meg volt győződve arról, hogy a külföldi magyarság élő része az összmagyarságnak, és hogy csak őszinte együtműködéssel lehet a magyarság érdekeit szolgálni. Arról is meg volt győződve, hogy a magas szintű tudományos munkálkodás igen jelentős mértékben fokozza a magyarság külföldi megbecsülését. Ó maga mutatott példát arra, hogyan kell ezt végezni. Jóbarát, becsületes, őszinte ember távozott sorainkból, emléke azonban velünk marad, s a jövő fogja igazolni munkásságát. Held József latok, munkáltatók, akik az ideiglenes itt-tartózkodási engedéllyel rendelkező magyar nemzetiségű embereknek alkalmi munkát és a papírjaik adta lehetőségeik szerint állandó munkát tudnak biztosítani. T.P.:—Körülbelül hány emberről van szó, akikkel Önök tudnak foglalkozni? K.A.: — A legutóbbi találkozásunkon (minden héten egy ízben jövünk össze, péntek délután, arákosszentmihályi gyülekezet helyiségeiben), az elmúlt héten minimum 300 ember fordult hozzánk. Ezeknek az embereknek a zöme 2040 év közötti fiatalember. Az a benyomásom, hogy ezek a hozzánk fordulók a legelesettebbek, ha szabad ezt a szót használnom. Olyanok, akik teljesen tájékozatlanok az itteni helyzetet illetően, ismeretekkel, személyes ismeretségekkel nem rendelkeznek, a mi címünket egymásnak adják és szóbeszéd alapján, valamint a lelkészeinktől kapott tájékoztatás alapján lyukadnak ki hozzánk. T.P.: — Akik ide érkeznek hozzánk, azt hiszem, még jónéhány kijózanító ténnyel kell hogy szembetalálják magukat... K. A.:—Nagyon sokan hamis v áradatmakkal —ha szabad így fogalmaznom—érkeznek hozzánk és előzetes információk hiányában azt a reménységet táplálják magukban, hogy itt gyorsan lakáshoz és munkához jutnak. Sajnos azonban, ismerve a körülményeket, nehéz lakást szerezni és a munkalehetőségek megszerzése sem egyszerű. Mindenben segítségükre vagyunk, ugyanakkor azonban szeretnénk azt is, ha látnák egész konkrétan és világosan: melyek azok a nehézségek, amelyekkel nekik itt szembe kell nézniük. Természetesen nagyon nehéz megérteni ezeknek az embereknek a lelkiállapotát akkor, ha mi magunk még nem voltunk szorongatott helyzetben. De csak gondoljunk bele azoknak az embereknek a helyzetébe, akik a teljes bizonytalanságot vállalva otthagyták szülőföldjüket, családjukat, hozzátartozóikat, az ismeretlennek nekivágtak. Mindemellett nagyon szeretnénk azt látni, hogy a hozzánk fordulók közöttnincsenek olyanhivatásúak, akik a Romániában élő magyar nemzetiségi kisebbség részére fontos szerepet tölthetnek be az ő ottani életükben: pedagógusok, orvosok, lelkipásztorok, papok. Igen nagy szükség van ezekre az emberekre, akikre felnézhetnek, akiktől ott helyben segítséget kaphatnak, akár konkrét segítségnyújtás formájában, akár biztatás és türelemre intés formájában, akár lelki vigasz formájában. MŰSORVEZETŐ: — A szolgálat címe: Budapest, Rákosszentmihály, Pesti út 82-84. Fogadási idő: minden pénteken délután 3 órától 6 óráig. A magyarországi Református Egyház segélyszolgálatáról Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánunk a Nyugati Magyarság olvasóinak! LA BRASSERIE O’KEEFE m LIMITEE
