Nyugati Magyarság, 1987 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1987-10-01 / 10-12. szám

12. oldal Nyugati Magyarság —Hungarians of the West 1987. október-decem bér POMOGÁTS BÉLA: Egy könyv fogadtatásáról Magyar Iskola Ha mostanában vastagabb nyugati, több­nyire amerikai levelet hoz a postás, már tu­dom: fénymásolat van benne/4 nyugati ma­gyar irodalom 1945 után című könyvünk kritikáiról. Nem mondhathatnám, hogy kivé­tel nélkül kedvezőek volnának ezek a bírála­tok. Nem is válaszolni kívánok rájuk, a meg­bírált szerző legyen néma — csupán néhány tanulságot próbálok megfogalmazni. A könyvnek nem én vagyok az egyedüli szer­zője, hárman írtuk, ketten lektorálták, mind­azonáltal vállalnom kell a felelősséget mun­katársaim nevében is. A könyvben bizony sok ahiba, a tévedés. Mentegethetném ezeket azzal, hogy elmondom, milyen körülmények közepette, milyen információs források bir­tokában folytak amunkál átok. Nem kívánom terhelni velük az olvasót. Valójában köszö­netét mondok bírálóinknak, hogy ezekre fel­hívták a figyelmünket. Milyen jó is lett volna, ha annak idején elolvastatják velük a kézira­tot! Talán kevesebb volna a téves évszám, a hibás adat. Van azonban valami, amit nem lehet az in­formációs lehetőségek számlájára írni, s ami még hevesebb kritikát váltott ki, mint az időnként hibás tárgyismeret. Ez a könyvben képviselt irodalomfelfogás és irodalomtör­téneti értékrend. Bírálóink közül többen is szóvá tették, hogy az összefoglalás nagyrészt figyelmen kívül hagyja a politikai irodalmat, a publicisztikát, az újságírókat. Valóban így történt, könyvünk elsősorban a nyugati ma­gyar szépirodalomról akart képet adni, és ezt a képet csak azoknak a tudósoknak, kritiku­soknak a munkásságával egészítette ki, akik megítélésünk szerint irodalmi tekintetben is figyelemreméltó műveket alkottak, mint Ko­vács Imre, akinek alakja—véleményem sze­rint —nem hiányozhat egyetlen magyar iro­dalmi összefoglalásból sem. Hasonló körül­mények miatt nem foglalkoztunk az idegen nyelven író magyar hókkal és fordítókkal, noha egy tudományosan rendezett összefog­lalásban — ennek létrehozása talán későbbi idők feladata —bizonyára nekik is szerepet kell kapniok. Akik a politikai irodalmat hiá­nyolják, talán nem olvasták el könyvünk be­vezetőjét, amely feladatainkat határolta kö­rül, s talán nem egészen jóhiszeműen ítélik meg egy nyugati magyar irodalomról szóló összefoglalás hazai létrehozásának esélyeit és körülményeit. Van azután a bírálatoknak egy tulajdon­képpen mulatságosan ismétlődő kritikai szempontja, amelyet nehéz szó nélkül hagy­ni. Időnként az a benyomásom, hogy a bírá­lók első lépésként áttanulmányozták a név­mutatót, megkeresték saját nevüket, és az szabta meg kritikai hevületüket, hogy meny­nyire voltak megelégedve jelenlétükkel. Mit mondjak, meglehetősen elégedetlenek vol­tak, minthogy többnyire nem azok írták a bí­rálatokat, akikről teijedelmesebb fejezetek készültek. így aztán Györgyey Klára hiá­nyolta a nőírókat és a fordítókat, Csemohor­­szky Vilmos azokat, akik nem járnak Ma­gyarországra (egyébként Márai vagy Faludy sem jár, ennek ellenére előkelő terjedelem­ben kaptak szerepet), s mint hírlik, Makkai Ádám hiányolta önmagát (noha szerepel a könyvben). Nem hinném, hogy a kellő objek­tivitás működött volna itt, kivált, hogy a sér­tett önérzet nyomban ügyészi kifakadásokra ingerelte a bírálókat, rövid úton azonosítva a könyv szellemét a posztzsdánovista iroda­lomtörténetírás kirekesztő dogmatizmusá­­val. Szomorú tapasztalat ez, de tapasztalat, a­­minek kell, hogy legyenek tanulságai. Sza­badjon most ezek közül egyet a nyugati ma­gyar olvasó elé tárni. Nagyon üdvösnek tarta­nám, ha anyugati magyar irodalomnak is len­ne kritikai önismerete. Azaz ez az irodalom is megfogalmazná a saját önismeretét, kivá­lasztaná a maga értékeit, és a nyilvánosság elé tárná, hogy voltaképpen mit gondol ön­magáról. Könyvünk Márai Sándor, Cs. Sza­bó László, Kovács Imre, Szabó Zoltán, Falu­dy György, HatárGyőző.TűzTamás.Doma­­hidy András, Hanák Tibor, Bakucz József és Horváth Elemér (csak azokat írom ide, akik önálló fejezetet kaptak!) munkásságában is­merte fel a nyugati magyar irodalom legfon­tosabb értékeit. Lehet, hogy tévedtünk, és ezek, mint egy Dunai Ákos nevű úriember sejteti, vagy a magyar kormány ügynökei, vagy tébolyodottak, de akkor kérjük az ér­vekkel alátámasztott cáfolatot. Az irodalom­történetírásban ugyanis nem elegendő a han­gos kinyilatkoztatás — akár balról, akár jobbról jöjjön is. Könyvünket a magyarországi olvasó szá­mára írtuk, s persze örvendeznénk, ha eljut­na az erdélyi, a felvidéki, a bácskai magyar olvasóhoz is. Magunk sem gondoltunk arra, hogy ez az összefoglalás pótolhatja magának anyugati magyar irodalomnak—a könyvek­nek és folyóiratoknak—a közvetlen ismere­tét. Ám ez utóbbi ügyben mi nem rendelkez­hetünk. És ha nem örülünk is annak az értet­lenségnek, személyes sértődöttségnek, mél­tatlan gyanúsításnak, ami ezt a könyvet több nyugati magyar lapban fogadta, igyekszünk tanulni a bírálatokból. Mint ahogy nagyon szeretnénk tanulni egy olyan irodalomtörté­neti összefoglalásból, amely valamelyik bí­rálónk tollanyomán adna képet anyugati ma­gyar irodalom önismeretéről és értékeiről. Kedves Olvasók! Hét hónapja tart a Magyar Intemátus és Iskola szervezése. Szívesen teszek eleget többek kérésének, amikor beszámolok az ed­digi eredményekről. Több mint ezer darab személyes, illetve körlevelet küldtem szét, 7500 db hirdető fü­zet járja a világot, beleértve Ausztráliát, Európát, Kanadát és az Egyesült Államokat, természetesen elsősorban az utóbbit. A mai napig 79 válaszlevelet kaptam. Ebből négy család érdeklődik tanulókkal, tizennégy le­vélben tanárok jelentkeztek, három áldozat­kész honfitársam pénzt küldött az Iskola cél­jaira, ötvennyolc levélben megértő, biztató vagy elmarasztaló sorokat kaptam. Ez a legjobb alkalom, hogy megköszön­jem az emigráció magyarjainak nagyszerű összefogásukat. Nem elég azonban az, hogy mi felajánlottuk az épületeket, a nyugati ma­gyarság teljes és odaadó érdeklődésére van szükség, hogy az Iskola létrejöhessen és fennmaradjon. Természetesen a fent említett arányszám kicsit megdöbbentő..., de én bí­zom abban, hogy aki olvas az Iskoláról, to­vábbadja a hírt. Kedves Olvasók! Ha érdekli Önöket az Iskola sorsa, kérem, olvassák végig a cikket. Többek kérésére névtelenül adom közre az Arany János Kollégiummal kapcsolatos gon­dolatokat, pontosan idézve a levelekből, be­tartva az érkezési sorrendet: ,JEgy Magyar Iskola alapítása nemzet­mentő feladat.” .Általában az a vélemény, hogy bizony nagy fába akarja vágni a fejszéjét, és nem na­gyon tudjuk elképzelni, hogy saját erejükből ilyen nagy vállalkozásra van-e elég anyagi és lelki erejük.” .Nagyon fontos lenne ez az Iskola, kér­dés, hogy a nyugati magyarság elég érett-e, hogy ezt érezze és beismerje.” ....teljes erkölcsi és anyagi támogatáso­mat ajánlom fel ehhez a csodálatos kezdemé­nyezéshez.” „Régi szükség és igény egy olyan magyar iskola Amerikában, amit most Faust Ilona és félje terveznek.” ,Mi minden vonalon támogatunk, mert tudjuk, hogy szíved-lelked benne van a mun­kádban...” ,.Bizony bepárásodott a szemem meleg soraidat olvasván.” .Írod, hogy segítsünk jó szóval. Mi pró­bálunk Tenéked szívvel-lélekkel segíteni, hi­szen ha valaki magyarnő megérdemli a segít­séget, igenis Te megérdemled. Én azt hi­szem, ha valakiben van a szülei iránt tisztelet, az, ha nem is tanul több nyelvet, de az anya­nyelvét és a szüleit megtiszteli a magyar nyelv tanulásával.” .Nemes eszmei lelkesedésének egy reális célkitűzést tudok ajánlani. A legjobb ameri­kai egyetemi előkészítő iskolák színvonalán álló angol nyelvű iskolát kell létrehozni in­tenzív magyar programmal, ahol az amerikai magyarság jövő vezetőit lehetne kiképezni.” ,,Az elgondolás nagyszerű, de azt hiszem, csoda nélkül nem lehet megvalósítani.” „... eredményt ígérni nem bizonyulna há­lásnak, aznem ami igyekezetünkön múlik. A legnagyobb nehézséget abban látom, hogy a szülők nehezen találnak majd olyan gyerme­keket, akik hajlandók lesznek a rendet és fe­gyelmet igénylő iskolai életre.” „Nagy örömmel fogadom magyarság­mentő elhatározását, aminek sikeréhez a jó Isten áldását kérem. Tisztán látom küzdel­mét, nehézségeit, a rosszindulatú közönyt, ami ellen ma az emigrációban küzdenünk kell. De én bízom az ön erős akaratában." „Egy állandó Magyar Iskolának a híre szinte új reménnyel tölt el. Végre akadt egy magyar érzésű üzletember, megelőzve a ma­gyar származású üzletembereket, aki fárad­ságot és anyagiakat nem sajnálva, sokunk vá­gyát hajlandó megvalósítani. Most már csak a magyarságon múlik, hogyan fogja ezt a nagyszerű kezdeményezést kamatoztatni. Helyi magyar iskolánk nevében felajánlok kétezer kanadai dollárt az Arany János Kol­légium ösztöndíj-alapjához. Hátha akadnak lelkes követőink! Kodály szavaival búcsú­zom: A kultúrát nem lehet örökölni! Az elő­dök kultúrája egykettőre elpárolog, ha min­den nemzedék újra meg újra meg nem szerzi azt magának." „Gondolom, nem kell külön megmagya­ráznom, hogy ez a .megszállott’ asszony és nem-magyar férje mit próbál megvalósítani. Az eltökéltség, az önfeláldozás, melyet élet­céljukként—legalábbis a jelenben—vállal­tak, azaz a nyugati magyarság részére egy olyan kulturális intézmény megindítása, mely a magyarság emigrációbeli megmara­dásának mérföldkövét képezhetné az Egye­sült Államokban... Ha mindannyiunktól a­­nyagi támogatást nem is, de erkölcsi és szel­lemi támogatást kell, hogy kapjon.” „... Irtózatos nagy ellenpontok elleni harcba indulsz, de nem lehetetlen megnyerni a küzdelmet. Megszállottak, mint Te is, meg tudják valósítani—sőt, csakis ők—azt, ami mások szemében felér a lehetetlennel.” KedvesOlvasók! Valóban lehetetlen ezt a tervet megvalósítani? Nem lehetséges az, hogy egy közös nagy cél érdekében végre összefogunk mi. magyarok? A hirdetésre ka­pott időnk lassan lejár. Eddig rossz ajtókon kopogtattam. Kérem Önöket, érezzék szív­ügyüknek az Iskola sorsát. Segítsenek meg­találni azt az ötven családot, akik vállalják az első évek nehéz, de gyümölcshozó munkáját. Baráti szeretettel: Faustllona 2420 Castilla Isle, Fort Lauderdale, Fla.33301, U.S.A. Tel.:(305)523-2420 MEGRENDELŐ SZELVÉNY Kéijük a megrendelő szelvényt nyomtatod betűkkel kitölteni és kivágva — csekket mell&elve — címünkre beküldeni: NYUGATI MAGYARSÁG 3400 Ellendale Ave., #228, Montreal, P.Q., Canada H3S 1W9 NÉV:. CÍM:. Előfizetési díjak egy évre: Kanada: $20; USA: US-$17; egyéb országok: US-$25 PÁLYÁZAT AMAGYAR CSERKÉSZSZÖVETSÉGpályázatothirdet 500,300és 200 dolláros díjakkal a világ bármely táján élő fiataljaink számára. A pályá­zaton azok is részt vehetnek, akik nem tagjai a cserkészetnek. Felső korha­tár: betöltött 24. év. A pályázat címe és témakörei: Ifjúságunk küldetése Nyugaton a/ Szolgálat, munka- és felelősségvállalás magyar egyházakban, intéz­ményekben (nemzedékváltás); b/ A magyar nyelv magas—legalább középiskolai — szintű ismeretének fontossága a befogadó országokban végzendő felvilágosító tevékenység­hez; c/ Magyarságszolgálat a fiatalabb kortársak között; dl Magyar fiatalok küldetése a befogadó országok tudományos, művelő­dési, gazdasági életében, nemzetközi fórumokon. A pályázat nyelve: magyar, terjedelme: 20 gépelt oldal, beküldési határ­ideje: 1988jHárciusl5. Cím: Magyar Cserkészszövetség, P.O.Box 68, J Garfield, N.J. 07026, U.S. A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom